Langyos sz�l s�p�rt v�gig a d�s t�jon, a n�v�nyek �s �llatok m�gis ellen�ll�an tagadt�k meg a term�szet erej�t. A keleti dombtet�r�l letekintve egy impoz�ns kast�ly karcs� tornyai �s massz�v falai k�rvonalaz�dnak el�tt�nk a hold k�l�n�s, sejtelmesen ez�st�s f�ny�ben. M�r mindenki aludt, csup�n egyetlen ablak m�g�l p�szt�zta szikr�z� szemekkel a birtok hat�rait egy n�. Folyton felt�z�tt haja most kiengedve omlott h�ta m�g� �s kelt t�ncra az olykor-olykor beoson� szell�vel. Iszonyatos d�h munk�lkodott benne. V�kony ujjait a neh�z, s�t�t�t� drap�ri�ra fonta �s szor�t�s�t csak akkor laz�totta, mikor m�r saj�t mag�nak is f�jdalmat okozott.

- M�gis hogy k�pzeled, Leon Oswald, hogy csak �gy itt hagysz, egyed�l ebben a hatalmas kast�lyban, r�ad�sul azzal az undok �s ki�llhatatlan h�goddal. Elk�nyeztetett fruska. – sziszegte maga el�, majd tekintete hatalmas pocakj�ra t�vedt. – Minek is v�llaltam ezt a k�lyk�t? Hisz ha megsz�letik, akkor m�g kevesebbet fog velem foglalkozni, mint eddig… �s amit eddig tett, az sem volt valami sok. Gr�gory… - s�gta maga el� a nev�t. – Mi lehet most veled? – �br�ndozott az ablakon kitekintve, mikor halv�ny porfelh�t v�lt gomolyogni messze a birtok hat�r�ban. – Meg�llj, dr�ga p�rom. Azt nem teszed zsebre, amit t�lem kapsz! – ragadta meg h�l�ruh�j�t �s hat�rozott, kom�tos l�ptekkel indult ki az ajt�n, hogy tisztess�gesen fogadja a h�z ur�t.

Leon kiss� elb�biskolt a hint� k�nyelmes kabinj�ban, de �lmai egy�ltal�n nem voltak r� nyugtat� hat�ssal. Mindig ugyanaz az �lom, ami�ta megismerte Sora-t. Ah�nyszor l�tja, hi�ba ismeri a v�g�t, mindig elfogja a retteg�s �s a k�ts�gbees�s �s minden esetben lihegve, verejt�kben �szva t�r vissza a val�s�gba. Ez most sem t�rt�nt m�shogy. Amint a kocsi meg�llt a kast�ly el�udvar�n, riadtan pattantak ki a szemei �s szinte kapkodott a leveg��rt. A kocsis kiss� meglep�dve �s f�lve jelentette be, hogy meg�rkeztek, de Leon-on nagyobb volt az �lom hagyta hat�s, sem minthogy a tekintet�vel megfojtsa az �t megzavar� f�rfit. Kiss� rendbe szedte mag�t �s �jra fel�lt�tte mag�ra a Hal�listen �larc�t, mely m�g�tt �gy �rezte k�pes lesz v�ghezvinni terv�t. Holdez�st tekintete most elsz�nts�gt�l �s igazs�gra �hezve villant meg a s�t�tben �s s�t�t�lt el viharosan, mikor megpillantotta az ajt�ban May-t, aki maga el�tt keresztbe font k�zzel v�rta kedves�t. Egyetlen sz� n�lk�l s�t�lt el a m�r �gy is m�regben �sz� n� mellett, akinek val�sz�n�leg ez lehetett az utols� csepp a poh�rban.

- Micsoda k�pmutat�s. – k�pte maga el�, meg�ll�tva maga m�g�tt Leon-t. – A vil�g el�tt egy rettegett f�rfi vagy, akit csak �n tudtam korl�tok k�z� szor�tani. A val�s�gban csak egy szerencs�tlen ember vagy, aki �lbe tett k�zzel n�zte v�gig, ahogy a tulajdon b�tyj�t letart�ztatj�k egy idegen orsz�gban, a feles�gedet meg itthon hagyod egy eg�sz napra… - hadarta, de utols� kijelent�s�t Leon k�ptelen volt sz�tlanul t�rni.

Hirtelen h�trafordult �s tekintet�vel darabokra szaggatta May-t, de mikor �rezte, hogy ezzel nem �ll�tja meg �t, er�teljesen indult meg fel�, megragadta a karj�t �s er�sen szor�tani kezdte addig, m�g ez a bek�pzelt liba fel nem szisszen a f�jdalomt�l. Gy�l�lte ezt az �rz�st, de �r�lt annak, ha l�tja May szem�ben a f�jdalmat �s a megal�zotts�got. El�gt�telnek �rezte. T�nkretette az �let�t, akkor itt az id�, hogy mindent visszafizessen neki…

- Nem vagy a feles�gem… - s�gta eg�sz k�zel a n� arc�ba. – �s ha rajtam m�lik… nem is leszel az… soha…

Majd elengedte a karj�t �s viharosan, szinte tagjait r�ngatva teste k�r�l l�pkedett fel a saj�t szob�j�ba, mivel k�ptelen volt egy percn�l is t�bbet egy�tt t�lteni ezzel a n�vel. A folyos� ismer�s illata kiss� megnyugtatta felcsig�zott idegeit, majd az egyik ajt� er�sen kicsap�dott �s megjelent m�g�tte im�dott h�ga egy sz�l h�l�ingben �s egy apr� l�mp�ssal, amit most egy folyos�n �ll� asztalk�ra helyezett.

- Leon! �dv �jra itthon! – szaladt fel� �s szorosan �lelte a hatalmas f�rfit, aki azonban, m�g ha beleszakadt is a sz�ve, nem viszonozta a gesztust… most nem.
- Eressz! – szelte metsz� hangja a csendet, megfagyasztva Sophie-ban a v�rt. – Nincs id�m holmi gyerekesked�sre!

Azzal kibontotta mag�t a lazul� kezek k�z�l �s fak�pn�l hagyta a kisl�nyt, aki teljesen �sszezavarodva �llt a l�mp�s hom�lyos, halv�ny f�ny�n�l. A l�ny a sz�v�re szor�totta kez�t �s szomor�an meredt maga el�, mik�zben egyre csak azon j�rtatta f�radt tudat�t, hogy vajon mivel b�nthatta meg �gy �t. Mi lehet annak az oka, hogy �gy viselkedik vele? Remeg�, kiss� k�nnyes szemekkel n�zett a s�t�ts�gbe, ahov� fiv�re t�vozott…

- Leon…

M�snap reggel semmi sem v�ltozott. Leon eg�sz �jjel forgol�dott �s alig tudott valamennyit is aludni. �pp ez�rt bor�san indult az am�gy naps�t�ses reggel. Ny�zott arc�t j�ghideg v�zzel friss�tette valamicsk�t a szob�b�l ny�l� f�rd�szob�ban �s ma is eleg�nsan �lt�z�tt fel. Ahogy visszat�rt szob�j�ba, megpillantotta az �gya melletti asztalk�n a reggelij�t �s azokat a pirul�kat. �gy szemezett vel�k, mintha m�g �gy is �rtani tudn�nak neki, hogy hozz�juk sem ny�l. Vajon ki hozhatta fel? V�g�l is teljesen mindegy. Hiszen ha a szem�lyzet k�z�l valaki, akkor is lehetett May az, aki utas�totta �t a pirula mell�kel�s�re. Az ez�sthaj� felemelte a pirul�kat �s egy zsebkend�be rejtette �ket, amit mell�nye bels� zseb�be s�llyesztett.

- Kezd�dj�k a j�t�k, kedves! – pillantott ki veszedelmes szemekkel az ablak�n.

Ahogy kil�pett a szob�j�b�l, a folyos� m�sik v�g�n �pp Sophie is ugyan�gy tett. Mardosta a b�ntudat a tegnapi miatt, de most senki kedv��rt sem l�gyulhat el egy pillanatra sem. Tekint�lyt parancsol�an szegte magasra az �ll�t �s m�g csak nem is �dv�z�lte �t �gy kora reggel. Sophie ugyan sz�l�sra nyitotta finom ajkait, da ahogy tekintete tal�lkozott Leon-�val, ink�bb csendben maradt �s �gy k�vette �t a f�ldszintre, az �tkez�be, ahol May m�r j�csk�n belekezdett az �tkez�sbe. Az �rkez�k hangtalanul foglalt�k el a hely�ket az egyik az asztalf�n�l, a m�sik pedig a baloldal�n. Ahogy Leon egy r�pke pillant�st vetett a n� t�ny�rj�ra, legal�bb a fel�l megbizonyosodhatott, hogy a cs�pps�ggel ezen a t�ren minden rendben lesz. Azt�n ahogy tekintete egy pillanatra a n�re t�vedt, elm�je gonosz tr�f�t �z�tt vele. Abban a r�vid pillanatban, amely egy �r�kk�val�s�gnak t�nt ott, May helyett Sora-t l�tta, aki boldogan falatozik, mik�zben mellette egy gyermek figyeli minden mozdulat�t. Idegesen hunyta le szemeit �s hessegette el az �lomszer� k�peket elm�j�b�l.

- Minden rendben van, Leon? – f�rk�szte a sz�tsz�rt f�rfi tekintet�t May. – Bevetted a gy�gyszereid?

Szemei egy pillanatra megvillantak. Mit feleljen? Hogyan tudn� kij�tszani ezt a n�t? Ha engedelmesen igent mond, azzal semmit sem �r el. Ha nemet, akkor mindenk�ppen felb�sz�lne, de ezt okozhatja az is, hogy a gy�gyul�sa �rdek�ben szeretn�, ha szedn� a pirul�kat, vagy idegess�g�t az a t�ny is okozhatja, hogy a gy�gyszer elhagy�sa eset�ben lassan visszat�rnek az eml�kei. Csapd�ba esett. De egy pr�b�t mindenk�ppen meg�rt. Vontatott mozdulatokkal gy�rt mag�ba egy falat �telt reggelije helyett �s fagyos, nyugodt hangon �gy felelt.

- Nem vettem be semmit.
- Micsoda? – csattant fel May.

Sakk-matt! Az agg�d�sa t�lzott �s feleslegesen csapkod t�ny�rja mellett a k�ssel �s vill�val. Ez egy�ltal�n nem vall r�. Szemeiben f�lelem lett �rr� �s eg�sz l�ny�gen remegett a benne tombol� fesz�lt d�ht�l. De ez m�g kev�s. Ez m�g semmit sem bizony�t. Hisz az, hogy k�ze van a gy�gyszerek adagol�s�hoz m�g nem ad konkr�t bizony�t�kot arra, hogy � pr�b�lja blokkolni az elm�j�t ezekkel a szerekkel.

- M�gis mit akarsz? Meghalni? Azonnal menj fel �s…
- Elhallgass! – d�fte �t May szavait saj�tj�val. – Nem vagy te senkim, hogy parancsolgass nekem! – folytatta az �tkez�st kom�tosan.
- Senkid? – sip�tott. – �n lenn�k a porontyod anyja, vagy mi!!! – csapott az asztalra a l�ny.
- A mim anyja? – d�rg�tt baritonja a termen kereszt�l, megriasztva ezzel a l�nyokat.

Sophie m�r pontosan tudta, hogy May hatalmas ostobas�got fecsegett itt �ssze-vissza, �s ha valami, akkor Leon-t a gyermeke s�rteget�se �s semmibev�tele tudja a legink�bb felb�sz�teni. A kisl�ny csendben megh�zta mag�t �s pr�b�lta elviselni az el�tte d�l� �gi h�bor�t.

- A… gyermeked�… term�szetesen… - dadogta er�tlen�l.
- Most azonnal felm�sz a szob�dba! Gyer�nk! – �llt fel Leon �s elr�ngatta a n�t az asztalt�l.

�gy vonszolta v�gig az eg�sz kast�lyon, mint egy rongybab�t. �h, h�nyszor jutott esz�be, hogy ezzel a viselked�ssel k�pes lesz �s valahogy �rt a bab�nak, de nem tehetett m�st. Terve szerint May idegeit addig fogja ostromolni, m�g jellem�b�l ad�d�an be nem vall minden gaztettet, amit elk�vetett egyed�l vagy dr�ga b�tyj�val, Gr�gory-val. A szob�hoz �rve az ez�sthaj� szinte bet�rte az ajt�t �s er�sen bel�kd�ste rajta a l�nyt, aki majdnem a f�ldre zuhant egyens�ly�t vesztve, amit csak az �gy el�tti utaz�l�da akad�lyozott meg.

- Te vad�llat! – ord�totta a l�ny a csukl�j�t simogatva.
- Most pedig itt maradsz �s addig ki sem teszed innen a l�bad, am�g nem tanulsz meg tiszteletet tan�s�tani a fiammal szemben! – magasodott f�l�, majd elfordult �s kiviharzott.
- Keh! – indult meg az ajt� fel� a l�ny. – �s m�gis mivel akad�lyozod meg, hogy… - KATT. – Micsoda? – ragadta meg a kilincset �s b�r ak�rmilyen er�sen is pr�b�lkozott, nem siker�lt kinyitnia az ajt�t. – Oswald! Mit jelentsen ez?
- Nem megmondtam? – d�r�gte az ajt� m�g�l. – Tov�bbi sz�p napot… May… - form�lta a l�ny nev�t undorral, majd visszas�t�lt az �tkez�be, ahol Sophie egyed�l turk�lt az el� adagolt �telben.

Borzaszt� volt l�tnia a kisl�ny �nmarcangol� viselked�s�t, ez�rt hatalmas b�ntudattal a sz�v�ben fordult ki az �tkez�b�l �s a konyh�n kereszt�l az ist�ll�hoz igyekezett. A lov�sszal felnyergeltetett egy lovat �s egy kicsit kiszell�ztette a fej�t. Tudta j�l, hogy May val�sz�n�leg az ablakb�l minden odakint tett l�p�s�t figyelemmel k�s�ri �s ez most pont kap�ra j�tt a sz�m�ra. Egyenesen a legk�zelebbi v�rosba v�gtatott, ahol egyik mulat�b�l a m�sikba v�ndorolt �s megfizethet� cinkosokat keresett mag�nak. A rengeteg jelentkez�b�l csup�n kett�t v�lasztott ki, akiket nem habozott mag�val vinni a birtok�ra. M�r d�l is elm�lt, mire vissza�rt k�tes m�lt� vend�geivel. May a szob�j�ban d�h�ng�tt �s mindent, ami mozd�that� volt az asztalnak v�gta �s ord�tott, hogy valaki v�gre figyelembe vegye �t. Leon ugyanis k�t feslett n�vel �rkezett vissza v�rosi k�r�tj�r�l. Egy magas, fekete haj� n� s�t�tk�k, �zl�stelen�l nagy dekolt�zzsal rendelkez� ruh�ban �s egy m�sik, kicsit alacsonyabb, sz�ke n� libegett Leon mellett aranysz�n� ruh�j�ban, melynek szokny�ja szinte teljesen fel volt has�tva �s �gy nem csak form�s l�bai, combjai ker�ltek a nyilv�noss�g el�, de m�g als�nem�je is t�k�letes kil�t�sba helyez�dhetett, ha � �gy akarta. Az emeltr�l Sophie igyekezett le, mikor hallotta May �rj�ng�s�t �s igyekezett Leon-hoz, hogy sz�ljon neki, de a l�pcs� tetej�n megtorpant �s kiss� meg is h�tr�lt. B�tyja �gy �lelte �ket, mintha ezer �ve ismerte volna �ket.

- Mit jelentsen ez? – k�rdezte l�gy hangon.
- Ahhoz neked semmi k�z�d. – sz�rta neki, majd visszafordult vend�geihez.
- Ink�bb May-jel k�ne foglalkoznod �s a gyerekeddel, aki m�g meg sem sz�letett! – csattant fel a h�g.
- Nocsak! – emelte meg sz�pen �velt szem�ld�k�t a f�rfi. – Ki hitte volna, hogy egyszer m�g May p�rtj�ra �llsz majd?! Hmm… V�ltoznak az id�k! – s�hajtott. – Gyertek, h�lgyeim! – vezette �ket tov�bb, egyenesen a dolgoz�szob�j�ba, ahol lassan elt�ntek az ajt� m�g�tt.

Sophie zokogva ment vissza a szob�j�ba �s vetette bele mag�t puha �gy�ba, melynek p�rn�j�ba most is beles�rhatta f�jdalm�t, b�nat�t, mint m�r oly sokszor mostan�ban. Zokog�s�ban oldalra pillantott �s egy r�gi k�pet pillantott meg, amin a b�tyj�val �llnak, akkor m�g gondtalanul. Elkeseredett a gondolatt�l, hogy tal�n soha t�bb� nem lesz m�r olyan a viszonyuk, mint akkor r�gen. �tkozta a sorsot, hogy idehozta May-t, akit az�ta sem siker�lt elt�ntetni az �tb�l, de ami enn�l is rosszabb, most �gy t�nik, �r�kre bev�ste nev�t az Oswald-ok k�nyv�be. Fej�ben ott visszhangzott Leon p�r szava arr�l, hogy sosem hitte volna, hogy egyszer m�g �, pont � fogja megv�deni ezt a persz�n�t. �s ekkor Sophie Oswald szem�ben megvillant a felismer�s. Hisz igaz�n csak akkor kezdte el ut�lni ezt a t�rekv� csel�det, mikor fiv�re tal�lkozott Sora-val �s egy�rtelm� jeleket k�ld�tt mindenki fel�, hogy �t v�lasztja majd �lete partner�nek. �s ez azt jelenti… Ha Leon ezekre az id�kre utalt… Akkor… Akkor…