Hi�ba szaggatja sz�t a nap �ltet� sugarai az alattomosan szervezked� viharfelh�ket az �gen, valami a F�ld�n megv�ltozott... de nem is ak�rhogyan. Onthatja mag�b�l a legszebb vir�g legm�mor�t�bb illat�t, egy sem tudja elgyeng�teni azt a szil�rd akaratot �s hat�rozotts�got amivel ez�st tincsei k�z�l pillant a t�jra jeges t�jj� form�lva mag�ban. Elt�n�d�tt rajta, hogy r�gen mennyire gy�l�lte ezt az id�szakot... �jj�sz�let�sr�l, meg�jul�sr�l �s �j kezdetr�l zengnek �d�kat a k�lt�k �s az �r�k legszebb k�teteibe �r�k�tik meg szavaikkal az �bredez� t�jat. De � csak a t�l saj�tos fagyoss�g�t szerette, amit az elv�gy�k csak �gy h�vtak: az elm�l�s �s hal�l m�tosza. Nevets�gesnek hitte, mi�rt nem lehet kedvelni egy, az �gb�l fel�j�k t�ncol� h�pih�t vagy a j�gcsapot, mely megfagyasztotta a f�k legapr�bb �g�nak idej�t is, mag�ba rejtve annak minden ragyog�s�t. De akkor j�tt � �s a h�pihe m�r nem hal�lt�nc�t, hanem gyermeki sz�lling�z�s�t j�rta annak tudat�ban is, hogy milyen v�g v�r r� idelent. M�gis boldog volt. A j�gcsapok olvadni kezdtek �s mire egy�ltal�n feleszm�lt, m�r nem csak a t�j... de � maga is megenyh�lt �s eresztette be sz�v�be a f�nyt �ltala.

Szob�ja ajtaja fel�l apr� kopogtat�s zavarta meg r�v�l�s�t, de nem b�nta. F�lt, hogyha tov�bb s�v�rog, megkeseredik �s akkor sosem tudn� v�ghez vinni terv�t. Az ablakon megcsillan� f�nyt tov�bberesztette a szob�j�ban, elh�zva �tj�b�l a s�t�t drap�ri�t �s ezzel a lend�lettel engedte be vend�g�t is. Szemeiben �ress�ggel tekintett az el�tte szem�ben diderg� l�nyra, aki sz�tlanul emelte meg �ll�t �s k�rte n�m�n hogy fogadja �t. A f�rfi egy kiss� kihajolt a folyos�ra �s �vatosan p�szt�zta az �res hom�lyt, majd kit�rta az ajt�t �s elnyelte alakjukat. Mintha egy teljesen �j vil�gba �rkeztek volna. A kisl�ny kieresztette mag�b�l beszor�tott l�legzet�t �s mosolyogva ugrott az �gyra, ami lass� ringat�z�sba kezdett vele.

- �r�l�k, hogy �szhez t�rt�l, b�ty�m! - higgadt le kiss�.
- H�t m�g �n... De hogy v�gleg b�k�ben �lj�nk, seg�tened kell nekem! - fordult fel�.
- Tudod, hogy r�m mindenben sz�m�thatsz! - kacsintott fel�, mire Leon s�hajtott egyet �s kegyetlen pengek�nt has�tott v�gig tekintet�vel h�ga arc�n.
- A pokolba is lemenn�l, ha k�rn�lek? - d�r�gte baritonj�n, megdermesztve mindent maga k�r�l.
- Megijesztesz... - s�gta Sophie.
- Pedig jobb, ha hozz�szoksz. Az, ami nemr�g a kezdet�t vette ebben a h�zban, m�r r�gen t�lhalad erk�lcs�n vagy igazs�gon. Kegyetlens�g �s �rul�s uralkodik rajtunk, de rajtad nem kell, hogy megtelepedjen.
- Ostoba besz�d! Nincs itt semmi gonoszs�g! - legyintett a kicsi.
- �gy gondolod? - vonta meg szem�ld�k�t. - Mit sz�ln�l hozz�, ha azt mondan�m, a tervem c�lja, hogy May-t �r�kre eltegyem l�b al�l.
- �gy �rted...?
- Pontosan. - d�fte le szavaival. - �gy is velem tartan�l, Sophie Oswald? - l�pett egyre k�zelebb hozz�, teljesen megr�m�tve a kisl�nyt, aki remegve h�zta �ssze mag�t olyan kicsire, amennyire csak tudta...