Az Oswald kast�lyt �les sikoly r�zta meg. A f�ldszinten vit�z� Leon �s Dante mind f�lredobt�k s�relmeiket �s agg�dva figyeltek fel a hangra. K�ts�gtelen�l May volt az, aki f�jdalm�t hangoztatta �s a szolg�l�k pillanatok alatt ott termettek mellette. A l�ny �sszeg�rnyedve fek�dt szob�ja padl�j�n �s has�ra szor�totta karjait. A legtalpraesettebb szobal�ny azonnali utas�t�sokat adott a t�bbieknek, �gy volt, aki orvos�rt rohant �s volt, aki Leon-hoz sietett, hogy sz�ljon neki. Minden el�zetes bejelent�s n�lk�l l�kte be maga el�tt az ajt�t �s zaklatottan k�rette �t a l�ny mell�. Leon sz�ve kett� hasadt. Egyik fele mindenn�l jobban l�tni szerette volna a gyermeket, de a m�sik ink�bb messze rohant volna ett�l az �r�lett�l egyenesen Sora �s a l�nya karjaiba. �sszeh�zott szemekkel hajtotta le fej�t �s tekintet�t a sz�nyegbe fonta, karjai pedig remeg� �kl�ben v�gz�dtek.

- Ha nem t�vedek, Mousier Oswald... - d�r�gte mell�le Dante. - �nnek k�teless�gei vannak �s ezeket mindenek el�tt teljes�tenie kell. R�eszm�lt v�gre, hol a helye? - s�hajtotta szigor� szemekkel, majd lass�, hossz� l�ptekkel hagyta el a termet... a kast�lyt... a birtokot...

Kicsit az�rt csal�dott. Nem gondolta volna, hogy ilyen k�nnyen megadja mag�t az �letnek az a Leon Oswald, aki annyi mindenen �tment m�r a boldogs�guk �rdek�ben. Hint�j�ban �lve szomor� mosolyt rajzolt ajkaira... hisz nem is eml�kszik arra, ami akkor r�gen t�rt�nt. Mit is k�pzelt val�j�ban. Ahogy a birtok hat�r�t el�rte, csillog� tekintete egybeolvadt egy hatalmas, f�zf�kkal �vezett t� k�ny� hull�maival, amik a lemen� nap minden sz�n�ben t�ncoltak �s eml�keztett�k �t dr�ga h�g�ra, aki imm�r egyed�l k�nytelen szemben�zni a brit lordok szigor�val �s �rz�ketlens�g�vel. F�radtan fesz�lt neki h�tt�masz�nak, karjait �sszefonta maga el�tt �s lehunyt szemei m�g�tt pr�b�lt �lmot er�ltetni mag�ra. Mert el akart... el kellett szakadnia a val�s�gt�l ahhoz, hogy folytatni tudja a minden oldal� t�mogat�st Sora fel�.
Leon felny�g�tt a mozdulatlans�gt�l �s tehetetlens�gt�l. L�tta maga mellett az aggodalmas szemeket, melyek szobal�nya saj�tjai voltak. Mintha ez a l�ny nem tudn�, milyen iszonyatos persz�n��rt is agg�dik ennyire. Vagy tal�n a gyermek miatt kulcsolja im�ra ujjait �s s�rgeti egyre ink�bb a f�rfit? Ahogy a szobaajt�hoz �rtek, az ez�sthaj� megtorpant. Hallotta odabent, hogy May ereje felett k�zd a f�jdalmai ellen �s sz�r ezer szitkot a felmen�ire �s �cs�rolja a teremt�t. M�lyet s�hajtott, hogy lenyugtassa sz�v�t �s lelk�t, majd hat�rozott, j�g�larca m�g� rejt�zve indult az �gyhoz, ahol May-t borogatt�k.

- V�gre m�lt�ztatt�l megjelenni... - ny�gte neki.
- Hallgass! - d�r�gte f�l�tte. - Engem nem �rdekel, min m�sz kereszt�l... csak a gyerek legyen eg�szs�ges! - fordult el t�le �s az ablakhoz l�pett, hogy min�l el�bb felfedezze az orvos hint�j�t fel�j�k robogni.

May olykor-olykor felki�ltott �s szem�ben m�r k�nnyek gy�ngy�z�dtek, de Leon-on semmi sem mutatkozott, hogy meghatn� a n� szenved�se. Csak �llt a lemen� nappal szemben, mint egy k�b�l faragott szobor, akit nem �r el az �ltet� sug�r minden forr�s�ga. Pedig legbel�l remgett. Szinte f�lt saj�t mag�t�l �s att�l, aki most az ablakb�l t�kr�z�dik vissza r�. Miel�tt teljesen elm�ly�lt volna a mag�b�l �rad� s�t�ts�gben, porfelh�t sejtett egy domb m�g�tt kerekedni. Kiss� k�zelebb hajolt az �veghez �s ismerte fel a fel�j�k sz�guld� kocsit, ez�rt sz�tlanul fordult ki a szob�b�l �s sietett az orvos fogad�s�ra.

- Dr... Kate? - pislogott meglepetten a f�rfi. - �n itt?
- Amikor hallottam, hogy May-r�l van sz�, azonnal �nk�nt jelentkeztem. V�g�l is a csal�d bar�tja lenn�k! - mosolygott r� biztat�an, de a t�rsalg�snak �jabb sikoly vetett v�get. - Azt hiszem h�v a k�teless�g! - tette kez�t Leon v�ll�ra, aki gyorsan felk�s�rte �t a szob�hoz.
- Mire van sz�ks�ge?
- Egyenl�re semmire. �gy l�tom a l�nyok mindent gondosan el�k�sz�tettek. - mosolygott fel�j�k. - Az lenne a legjobb, ha most kimenn�l.
- M�gis mi�rt?
- Leon! - sz�l�totta hegyesen, ellentmond�st nem t�rve, �s a f�rfi k�nytelen volt az ajt� el�tt megv�rni a sz�l�s v�g�t.

�gy tartj�k, a t�relem er�ny, hogy aki v�r, elnyeri m�lt� jutalm�t. Persze azt is mondj�k, hogy aki sokat hezit�l, vesz�thet. Sajnos van �gy, hogy ami a felsz�nen t�relemnek t�nik, az val�j�ban a l�lek m�ly�n rejt�z� f�lelem maga.N�ha �gy �rzi az ember, hogy t�l gyorsan peregnek a dolgok k�r�l�tte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy el�re tekints�nk, hogy meg sem �llunk �lvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a m�sik ut�n. Az eg�sz �let egy massz�v� mos�dik �ssze. �s gyakran valami nagy sorscsap�s kell ahhoz, hogy a jelenre figyelj�nk. Akkor azt�n f�l�bred�nk, �s r�j�v�nk, milyen marhas�gokat csin�ltunk. De m�r k�s�, a kocka el van vetve. Hmm. Milyen igaz is. A sz�thullott vil�g f�jdalomm� �s f�lhom�lly� �llt �ssze. Azt�n egyszerre iszonyatos, gyomorba v�g� f�jdalom�v�lt�s hatolt a f�l�be, olyan borzalmas szenved�s kifejez�se, amit a legpokolibb t�z, a legr�mesebb �tok sem tud okozni. Ijedt g�rcsbe �llt gyomra �s v�rt... mert nem tehetett m�st. �vtizedeknek t�n� m�sodpercek teltek el addig a pillanatig, m�g doktor Kate megjelent az ajt�ban. Lassan d�rg�lte finom ujjait �s tekintet�t nem emelte ez�st �risz�be... Valami baj van... Mire �pp sz�lni szeretett volna, a n� f�jtatott egyet �s er�t sug�rozva mag�b�l szegte neki az igazs�got...

- May nagyon kimer�lt... Rengeteg v�rt vesztett �s...
- A baba... - v�gott k�zbe. - Nem s�r...
- Leon, �pp May �llapot�r�l...
- Mi van a bab�val? - l�pett egyet a n� fel�, megr�misztve ezzel.
- Sajn�lom... a baba nem �l...
- Micsoda?
- M�r eleve halott volt... �s halva is sz�letett... semmit sem lehetett �rte tenni...