Mindketten nagyon kimerültek, verítéktől áztak, mégis mindketten mosolyogtak, ám mintha Sorának csak úgy eszébe jutott volna, hogy mit is csináltak.

- Jézusom mit tettem? - majd Leon értetlen pillantását figyelembe sem véve szaladt a fürdőszoba felé. Gyorsan zuhanyozott, majd immár ismét bikiniben állt a fiú elé.
- Mi a baj Sora? - törte meg a csendet a francia.
- Hogy mi a baj? Mégis hogy kérdezhetsz ilyet?
- Nem értelek. - rázta meg a fejét Leon.
- Egy: mi állítólag testvérek voltunk, aztán közlik velünk, hogy soha nem is voltunk azok, kettő: megcsaltam Marko-t.
- Marko-t? - nézett a lányra mintha hirtelen nem is tudná ki az a fiú. - Értem…és most lelkiismeret furdalásod van, igaz?
- Nem is kicsi, hiszen ő szeret engem, tiszta szívből.
- Na és te?
- Hm….?
- Te szereted őt?
- I..igen! Különben nem lennék vele.
- És anyáék miatt is aggódsz, igaz?
- Igen!
- Akkor ez a kettőnk titka marad. Oké?
A válasz csak egy bólintás volt, majd Leon felkelt az ágyról és ő is a fürdő felé vette az irányt. Zuhanyzás közben a hideg vízcseppek savként marták érzéki testét, és végigfolytak a kőkemény izmokon, majd végül meghaltak. Leon teljesen el volt keseredve, gondokkal terhelt fejét a falnak támasztotta és úgy tűrt. “ Mégis hogy lehettem ennyire idióta? A húgommal… na jó nem a húgom de akkor is…..ráadásul szereti Markot ő maga mondta. De ő még a kisebb gond, Sora…..Istenem Sora! Miért érzem mindig, hogy a vágy megöl mikor a közeledben vagyok? Hisz ennek semmi értelme én nem…én nem szerethetek senkit, mi lenne akkor a régi életemmel, hiszen eddig nagyon jól megvoltam. Rengeteg nőm volt, egyszerre több is és most pedig csak arra várok hogy ismét Vele legyek…”

Fél óra múlva jelent csak meg az ajtóban, Sora ugyan ott ült, ahol eddig. Nyoma sem volt a szemében annak a szenvedélynek, amikor incselkedett vele a teraszon. A meleg gesztenye barna szemek most szomorúan csillogtak, mégsem sírt. Sora nagyon ritkán sírt, csak ha nagyon nagy baj volt…most pedig nem, tehát annyira nagy baj nincs. Leon jól ismerte már ezt a büszke lányt, akinek az önbecsülése nagyon de nagyon fontos, hogy mindig megfeleljen annak, aminek gondolják, vagy amivé ő válni akar. És mégis, mindig van benne valami ami a férfiakat nem hagyja nyugodni ha csak egyszer is ránéznek.
Sora csillogó szemekkel nézte a fiút, aki nemrég még a bátyja volt. Majd végül felállt és a fiú elé lépett.

- Leon! - kezdte mondandóját. - Nagyon szeretném ha ez kettőnk között maradna és hogy soha többé nem történne ilyen. Rendben? - kérdezte kissé dühösen, mégis érzékien. Leon vére egyből gyorsabban kezdett folyni és ismét érezte, hogyha nem érintheti a lányt, abba belepusztul... mégis rábólintott.
- Oké. Gyere, menjünk igyunk valamit a bárban, de nekem még fel kellene öltöznöm. Eljössz velem?
- Menjünk.
Elindultak a lány szobája felé. Csendben haladtak, nem volt szükségük szavakra, mégis nem volt nyomasztó a csend. Sora megállt a 159-es ajtó előtt, majd a lábtörlő alatt levő kulccsal kinyitotta a hófehér faajtót. Leon egyből körül nézett, a szoba majdnem olyan volt, mint az övék, csak nekik nem volt francia ágy benne, csak négy kisebb ágy, ezzel szemben a lányoknál két hatalmas francia ágy volt. Hatalmas
nagy tükör, két szekrény, egy kisebb tv, zuhanyzó, WC, erkély, és egy kisasztal székkel. Az egész szoba úszott a finom parfüm illattól, oldalra nézett és meglátta Sorát.
A lányon fekete farmer miniszoknya és egy sárga pánt nélküli topp volt egy egyszerű fekete papuccsal, haját kiengedte így az selymesen omlott le vállára. Belőle áradt az az érzéki illat, ami a fiú elméjét egy pillanat alatt elhomályosította, ezek szerint egy kicsit sokáig nézelődött. Végig futtatta szemét az érzéki nyakon, telt melleken és a hosszú lábakon, és egyszerűen megszólalni sem tudott a látványtól, a lány látta a zavart így inkább megszólalt.

- Na gyere! Már szomjan halok. - indult el az ajtó felé.
- Oké. - tért magához Leon is, megnézte magát a tükörben és elégedetten nézett végig magán. Fekete farmert viselt és egy fehér inget. “ Jól mutatnánk együtt.”- kalandozott el ismét.
- Leon ha nem jössz bezárlak. - hallotta a fiatal lány érzéki hangját. Nem szólt csak elindult. Pontosan előtte állt meg és úgy suttogta.
- Képes lennél EGYEDÜL bezárni engem ide?
- Igen. - mondta határozottan, amitől a fiú egyből a lány szemébe nézett. Büszkeséget látott benne és hogy mostantól tartani fogj magát és nem gyengül el. Erre egy mosoly futott végig ajkain, majd a lift felé vette az irányt, Sora követte őt, így mentek le a bárig.



Nem sok idő kellett és a többiek is megérkeztek a szállodába. Kimerültek, mégis boldogok voltak, mikor meglátták a bárban ücsörgő Leont és Sorát oda mentek hozzájuk.
- Sora! Hát te meg hol voltál? Annyi mindenből kimaradtál. - mondta Elise. Mikor Sora felnézett rá látta, hogy a lány még mindig csurom vizes, arca kipirult és mosolygott.
- Hát kicsit fájt a fejem így bejöttem és itt találkoztam Leonnal is. - hazudta.
- Oké, gyertek menjünk vacsizni, invitálta az étkező felé a két ülő személyt.
Sora mint mindig most is kitűnt a tömegből, ő és persze Leon voltak az egyetlen személyek akiken száraz ruha volt. Mindenki más még csurom vizesen ült asztalhoz. A négy lány a szokásos asztalukhoz ért és beszélgetni kezdtek, majd a vacsorát követően olyan fáradt volt a népség, hogy mindenki az ágyába ment. Sora és Leon sem tudtak igazán aludni, egyre csak gondolkoztak.

- “ Még két nap”
- “ Még két nap” gondolta Leon és Sora egyszerre, majd álomra hajtották a fejüket.