Csak annyit érzett, hogy szörnyen lüktet a feje, nem gondolkozott, csak cselekedett. Nem is tudott volna egy épkézláb mondatot alkotni mert agyát teljesen elhomályosította egy köd, egy köd melyet egykori húga, Sora Naegino alkotott az imént. Ahogy ugrált, ahogy mozgott, mint aki direkt csinálja. A többiek mind elmentek, hisz ebédidő volt. Leon egyedül állt a terem közepén és csak bámult maga elé. Nem tudta mit csinál csak ment amerre lábai irányították, mikor egy ajtóhoz ért megtorpant, majd mintha a köd vissza szállt volna tekintete ismét áttetszővé vált és határozottan benyitott. Sora épp egy szoknyában és egy melltartóban állt a tükör előtt, látszólag épp most vette le felsőjét, mivel az ég mindig a kezében volt.
- Leon, te meg mit csinálsz itt? - de ő nem felelt, csak megindult felé. Sora amint meglátta azt a hatalmas dudort a férfi nadrágján egyből tudta, hogy mi történt. Tudta, hogy nagyon messzire ment és hogy gond lesz ebből de annyira meg akarta mutatni Leonnak hogy gyáva , hogy nem is gondolkozott.
- Mi volt az a mutatvány? - kérdezte akadozva, fátyolos hangon. Közelebb lépett a japán lányhoz, de ő a felsőjét maga elé tette, hogy takarja, de csipkés piros melltartója így is látszott.
- Most találtam ki miközben csináltam. - mondta határozottan.
- Oké. - majd elrántotta a felsőt és végig mérte a lányt. Agya már semmi mást nem érzékelt, csak hogy Sora…Sora…Sora! Testét hozzá préselte és egyik ujjával finoman a selymes bőrhöz ért, majd melle felső ívét kezdte simogatni. A lány beleremegett az érintésbe, így Leon folytatta egészen addig, amíg az egyik nagy díványra nem kerültek és vadul csókolták egymást ahol érték….
A francia isten ahogy elélvezett abban a pillanatban mintha kitisztult volna, rájött, hogy mit is csinál. Ránézett a lányra, aki most ölében ült és vadul mozgott, majd megfeszül és egy nagy sikollyal ér el a csúcsra. Ráhanyatlott a kemény mellkasra és szaporán vette a levegőt.
- Már megint.
- Sora…..
- Hagyd, nem te voltál a hibás.
- Hm? - nézett rá értetlenül, hiszen tudta, hogy ő rohanta le Sorát.
- Ha nem csinálok ilyen hülye mutatványt, akkor nem veszted el a fejed.
- Az már amúgy is el van veszve.
- Már megint megcsaltam Marko-t. Jézusom nem is nagyon beszéltem vele mióta haza jöttünk Tunéziáról és már kétszer megcsaltam.
- Szereted…igaz?
- Nem tudom hogy mit érzek.
- Mit fogsz neki mondani?
- Miről?
- Nem mondod el neki?
- Hogy megcsaltam? Nem is tudom, nem lehet Leon.
- Miért nem lehet? - ült fel végül. - Értsd már meg! Szeretlek!
- Hogy...hogy mi? - kerekedett ki a japán lány szeme. Úgy ahogy volt meztelenül felpattant és körbe-körbe járkált a szobában.
- Igen, na ki tudtam mondani. Szeretlek érted? Nem akarlak elveszíteni, de tiszteletben tartom ha te továbbra is csak a bátyádnak tekintesz.
- Ezt te sem gondolod komolyan.
- Miért? Nem így van.
- Az ember nem szokott lefeküdni a bátyával.
- Mondjuk ez is igaz, de akkor is. Nemrég még azt hittük, hogy testvérek vagyunk.
- De soha nem is voltunk azok és amúgy is, mindig volt valami kis vibrálás köztünk. Nem?
- Nagyon nagy vibrálás, tudod mikor először megcsókoltalak azt azért tettem mert azt hittem, hogy már meg fogok halni annyira imádtalak!
- Akkor még amúgy a húgodnak hittél.
- Képes voltam megcsókolni a húgom ráadásul te utána úgy tettél mintha semmi sem történt volna. Ez idegesített a legjobban.
- Miért? - nézett fel a fiúra értetlenül.
- Hát legalább megharagudtál volna rám vagy minimum leüvöltöd a fejem de te nem, te nem csináltál semmit.
- Emlékszem, besétáltam a szobámba, egész este alig aludtam.
- Én se sokat, és azt hiszed az olyan jó érzés volt, mikor Marko-val bevonultatok a szobádba és tudod na….
- Na mi? - mosolygott.
- Oh az!
- Szoptam, nyalt, szeretkeztünk! Hahaha - nevetett egy nagyot.
- Igen, pontosan. - kezdett el dunnyogni.
- Csak nem féltékeny voltál rá?
- De!
- Oh ha tudnád te mit csináltunk mi ketten mikor senki nem volt otthon. Istenem ah! - játszott. - Úgy szoptam hogy visított, csikart, karmolt, úgy nyögött hogy visszhangzott a ház. - majd ránézett egy ártatlan fejjel.
- Igen? - Abban a pillanatban eluralkodott rajta a féltékenység. Nem bírta azt a tudatot elviselni, hogy más férfi is érinthette Sorát, bár tudta, hogy volt már együtt a barátjával mégsem fogta fel egészen eddig. Megfogta a lány fejét és vadul hímtagjára nyomta és Sora kínozta, valóban csikart, üvöltött, karmolt. “Mégis igaz!” A lány megmutatott neki mindent, mindent amit csak tud és a férfi 5 perc után elélvezett.
- Lenyugodtál?
- Le…te tényleg nem hazudtál.
- Mondtam, de most hagyjuk ezt, csak egy kicsit szívtam a véred. - Majd felvette ruháit és lassan kisétált a teremből. Leon még mindig megsemmisülve ült és nem tudta elképzelni, hogy Sora…akit mindenki Angyalnak hív néha ilyen tüzes is tud lenni. Pedig tud, ezt most ő is megtapasztalhatta. Majd mikor már úgy gondolta a többiek vissza fognak jönni egyből felöltözött és kiment, az idő telik és már sötétedik. Sora láthatóan kerülte a fiú társaságát, valahogy mindig ott volt vele valaki és így nem tudott beszélni vele. 6 felé elkezdtek szállingózni az artisták és Sora is elindult haza, ám félúton meggondolta magát. Tudta, hogy barátnői nemsokára megérkeznek ő mégis elindult a sétány felé, az most ki volt világítva és néhány járókelő sétálgatott a hosszú úton. Sora leült egy padra, és nézte a békésen morajló tengert.
- Meg fogsz fázni. - mondta a lány hirtelen mikor megérezte, hogy Leon nem messze áll tőle, tisztában volt vele hogy a fiú nem visel mást csak az edzőruháját.
Leon nem szólt semmi csak közelebb ment, majd leült a lány mellé a padra. Valóban, semmi más nem volt rajta csak az edzőruhája, így néhányan meg is bámulták az utcán.
- Nem értem Sora, hogy mi a baj.
- Őszintén? Én sem. - jelentette ki határozottan.
- Marko igaz?
- Ő is.
- Akkor még mi?
- Nem tudom feldolgozni, hogy beleszerettem az állítólagos bátyámba. - a fiú szájára mosoly ült ki. Aztán elkomorult.
- Szeretlek. - mondta mire a lány szemei kétszer akkorák lettek.
- Én azt hittem neked csak arra kellek., hogy csak a vágy miatt volt minden.
- Nem Sora, nem! Én szerelmes vagyok beléd már nagyon rég és most végre ki tudtam mondani.
- Beszélnem kellesz Marko-val.
- Sora..lehetek én az az ember mostantól aki vigyáz rád?
- Igen, csak te lehetsz az. - mondta majd közelebb húzódott a fiúhoz és lágyan megcsókolta. Mikor kinyitotta szemeit látta, hogy Leon szemei szintén csillognak és hogy szerelmet sugároznak, rettentően megnyugodott. - Tudod Marko közelében soha nem éreztem ekkorra nyugalmat mint most. - erre Leon még jobban átölelte.
- Köszönöm. - suttogta a fiú halkan. Most már nem fázott, melegítette a szerelem.
- Mit köszönsz?
- Megmutattad nekem, hogy mi az igazi szerelem, hogy milyen az mikor valakire annyira akarsz vigyázni, hogy az életed adnád érte.
- Tudod még ha te nem is vetted észre eddig is vigyáztál rám.
Még beszélgettek egy kicsit, majd lakásuk felé mentek. Kézen fogva sétáltak be a lakásba, mire anyjuk majdnem szívinfarktust kapott de miután elmagyarázták neki, hogy mi a helyzet már nem idegeskedett. Ezentúl Leon és Sora egy pár. Sora beszélt Marko-val aki nagyon dühös volt és megfenyegette, hogy még meg fog ezért fizetni Leonnal együtt. Barátnői minden nap pontban hétkor ott voltak nála és együtt edzettek, nekik is az lett az álmuk, hogy Sorával együtt egyszer a Kaleido Színpadán léphessenek fel. Mindenkinek teljesül az álma, de vajon milyen lesz a folytatás? ……..

Vége