A h�tk�znapok fertelmes �ress�ge mind�k �let�be visszak�lt�z�tt. A folyamatos zen�l�s �s fell�p�s teljesen elsz�vta minden energi�jukat, legyen sz� b�rmelyik �nekesr�l, zen�szr�l is. A kifullad�sig hajtott�k magukat, hogy jobbak, elismertebbek legyenek a m�sikn�l. Versenykoncertek �s j�t�konys�gi estek �lland� vend�gei voltak, de ak�rhol megjelent a k�t riv�lis banda, ott k� k�v�n nem maradt. Ha �pp nem a bandatagok, akkor az egyik rajong�juk sz�tott maga k�r�l fesz�lts�get az ellens�ges csapatot �szrev�ve. A feje tetej�re �ll�tott�k a vil�got. Sora �rezte mag�t a legpocs�kabbul. Mindaz, aminek eddig az �let�t szentelte m�ra m�r csak ny�g �s probl�m�k kiindul�si pontja lett. Az emberek m�r nem az�rt j�rnak el egy-egy koncertre, hogy �ket �ltess�k, hanem hogy a m�sik band�t f�ty�lj�k ki �s kezdem�nyezzenek ostoba vereked�seket. Igen. Nem egy p�lda volt m�r arra, hogy bizony le kellett f�jni egy fell�p�st a botr�nyosan viselked� k�z�ns�g miatt. Ami azonban m�g ink�bb mardosta a l�ny sz�v�t az a legnagyobb f�jdalom, amit egy testileg eg�szs�ges ember el kell, hogy viseljen... a szerelem. Pontosabban a szerelem egy olyan form�ja, mely sosem, vagy alig teljesedik be. Mardos� �s folyamatos f�jdalom, ami alattomosan f�szkeli be mag�t az �letedbe. �s ha egy pillanatra is azt hiszed, most kiss� megszabadult�l t�le, azonnal fel�l�nk�l �s ha lehet, m�g t�bb sebet ejt sz�veden �s lelkeden. Sosem hitte, hogy boldog kapcsolatban �lhet majd Leon-nal, de valahol m�lyen... valahol m�lyen rem�nykedett benne, hogy egyszer majd egy olyan reggelen �bred fel, ahol k�z�s �let�ket �lik, k�z�s zen�vel, b�k�s hallgat�s�g mellett. Olyan nagy k�r�s lenne? �nz�en hangozhat, de �gy hitte, szenvedett m�r annyit az �letben, hogy v�gre ki�rdemeljen egy kis boldogs�got.

Unottan ny�lt el k�nyelmes �gy�ban a kidekor�lt plafont vizsg�lva. Nem csin�lt semmit, nem k�sz�lt sehov�, r�ad�sul egyed�l volt a banda lak�s�ban, mivel a t�bbiek valami f�st�s kocsm�ban szerett�k volna t�lteni ezt az est�t. Lila zuhataga sz�tter�lt a selyemtakar�val bevont �gyon maga alatt �s ujjaival egy-egy tincset csavargatott c�ltalanul. Hallotta, hogy odakint egy, a szomsz�dok kuty�inak nem tetsz� alak suhan el az utc�ban, mert �ktelen l�rm�ra zend�tettek mind, ki�zve azt a kev�ske es�lyt is az alv�sra. Nagyot s�hajtva csapott maga mell� az �gyra �s �l�helyzetbe torn�szta mag�t, meztelen l�b�ra pamutmamuszt h�zott �s az ablakhoz botork�lt. Az alak, ami elind�totta a zavarg�st val�j�ban egy kiskutya volt, aki gazd�tlanul menetelt a sz�k utc�n a cs�p�s �jszak�ban. A l�ny gondolt egyet, mag�ra kapott egy meleg k�nt�st �s lerohant a h�z el�. A leveg� szokatlanul hideg volt �s ez arra k�sztette, hogy kiss� jobban �sszeh�zza mag�n az anyagot, majd kutat� szemekkel p�szt�zta az utat. A kis �rva hamarosan megmutatta mag�t. Szil�rdan t�rte a ker�t�sek m�g�tt r�rivall� ugat�sokat �s sz�tlanul n�zett a vicsorg� fogak k�z�. Sora m�g id�ben felh�vta mag�ra a figyelmet, nehogy megijessze a kutyust. Hihetetlen�l koszos �s v�kony volt, de l�tsz�lag m�s baja nem esett. A l�ny kiss� megkopogtatta a fej�t, ami�rt nem volt k�pes legal�bb egy kev�s �telt adni neki, de nem ez volt, ami meglepte �t. A kutyus sz�tlanul meredt r�, majd lassan elindult fel�. Sora-t teljesen megbabon�zta ez a cs�pps�g, leguggolt �s v�rta, hogy � maga k�zeledjen fel�. A csutakos kutyus eg�sz k�zel mer�szkedett a l�nyhoz �s t�le nagyj�b�l k�t m�terre meg�llt �s le�lt a hideg burkolatra.

- T�ged is kidobtak, igaz? – mosolygott a holdf�nyben csillog� szem� �llatk�ra kedvesen. – Tudod... hasonl�tunk.

A kutya kiss� megd�nt�tte a fej�t �s vissza, amit�l a l�ny kiss� elkuncogta mag�t, talpra �ll�tva ezzel az apr� rosszcsontot, aki �rdekl�dve ny�jtotta r�vidke nyak�t a l�ny fel� �s szimatolni kezdett. Eg�sz bolondosnak t�nhettek b�rki sz�m�ra, aki most esetleg egy szomsz�dos h�z ablak�b�l figyeli a jelenetet. Sora lassan kiegyenesedett �s karj�val integetett a kicsinek, hogy � visszat�r az otthon�ba. �m �jdons�lt bar�tj�t nem lehet ilyen k�nnyed�n ler�zni. A kis n�gyl�b� h�s�gesen k�vette „�ldozat�t”, m�g az fel nem fogta, mit k�r �j bar�tja. A l�ny egy huncut kacajjal �rz�kelte a kutyus n�ma k�r�s�t �s nyitva hagyta a lak�s ajtaj�t el�tte �s megv�rta, m�g maga be nem l�p oda. A kellemes meleg �s a t�zhelyen hagyott eb�d finom illata d�nt� �rv volt �hes pocakj�nak. Az �nekes egy nagy adag �telt tolt kicsiny orra el�, majd finoman simogatni kezdte koszos m�gis puha bund�j�t. Vacsora ut�n persze egy alapos f�rd�z�sen esett �t mind a j�vev�ny, mind pedig Sora, mivel a mocorg� kutyus sikeresen �sszecsutakolta �t is. A s�t�t sz�rme alatt h�feh�r bunda lakozott, ami f�nyesen csillogott annak sz�r�t�sa ut�n. A k�vetkez� napirendi pont a szobatisztas�gra val� szoktat�s, de nem volt vele sok probl�ma. Val�sz�n�leg olyan ember dobhatta �t az utc�ra, aki m�r mindenre megtan�totta �t. A l�ny kiv�telesen beengedte kedvenc�t az �gyba �s kellemesen elsz�rakoztak mindaddig, m�g a l�ny telefonja �ktelen dallamra nem zend�tett.

- Igen? – fogadta a h�v�st.
- Szia Sora! Itt Fantom!
- �h, hell�!... Ne csiklandozz m�r... – csit�totta k�zben a kutyust.
- �h... nos... megzavartam valamit? – dadogott a f�rfi.
- Tess�k?... Ne nyalogasd a nyakam! – utas�totta megint a kuty�t.
- Na ezt nem hallgatom tov�bb! – v�r�s�d�tt el a f�rfi. – Ink�bb visszah�vlak k�s�bb!
- Ne-ne-ne-ne-ne! Itt vagyok! Mond csak! – nevetett folyamatosan.
- Azt hiszem, most megpr�b�lok elvonatkoztatni a mell�kzajokt�l... – ecsetelte. – A l�nyeg az, hogy holnap egy st�di�felv�telre kell mennetek, neked �s a band�nak! F�l 11-re legyetek a JapanIdol �p�lete el�tt!
- F�l 11? A t�bbiek valami kupler�jban vannak �s nem hiszem, hogy a tudatukn�l lesznek, mikor haza�rnek. Nem lehetne d�lut�nra tenni az ad�st? H�t addigra kij�zanodnak...
- Vagy ez, vagy semmi!
- Rendben! Nyugi! �rtettem! Majd �n elint�zem �ket!
- K�sz�n�m! Akkor holnap!
- Holnap! – azzal bontotta a vonalat �s visszat�rt a kutyus k�nyeztet�s�hez.

Hajnalban m�g hallott�k, ahogy meg�rkeztek a t�bbiek �s minden igyekezet�k ellen�re siker�lt felborigatni a sz�keket vagy nekimenni egy ajt�f�lf�nak, nem kis nevet�st okozva ezzel egym�snak. M�snap reggel minden kicsit nehezebben ment. M�g Sora �s a kutyus kicsattan� er�ben voltak, addig a t�bbiek eg�sz id�tlen poz�ci�ban pr�b�ltak aludni, hozz�teszem egy �gyban h�rman. A l�ny el�sz�r csak halkan �bresztgette �ket, majd drasztikus l�p�sre sz�nta el mag�t. Hirtelen mozdulatokkal t�rta sz�t a s�t�t�t� f�gg�nyt a szob�ra vak�t� f�nyt er�szakolva, �s mivel ez sem hozott nagy eredm�nyt, a konyh�ba indult, megeresztette a vizet �s egy nagy t�l langyos v�zzel hintette be dr�ga bandatagjait, azok nem kis meglepetts�g�re. A szitkok csak �gy repkedtek a kicsiny szob�ban �s mozdultak meg v�gre a fi�k. Sora majd megszakadt a nevet�st�l �s mikor er�t vett mag�n, reggelit k�sz�tett mindannyiuknak. Egyes�vel sz�lling�ztak ki a szob�b�l �s foglaltak helyet a hatalmas asztaln�l �s fogyasztott�k a friss kroissan-okat. Nobu k�cosan �s monoton mozdulatokkal falatozott, mikor l�b�n�l k�l�n�s dolgot tapasztalt. M�g a falat is meg�llt a sz�j�ban �s lassan ford�totta fej�t a mellette eszeget� Shin-re majd m�sik oldal�n Yasu-ra.

- Sr�cok! Valakinek igaz�n nem �rtana egy kis karbantart�s... l�b�gyileg...
- Mir�l besz�lsz? – pislogott Shin.
- Az, hogy valamelyik�t�k l�ba sz�r�s, az nem kifejez�s. Mi van, tal�n bund�t n�vesztettetek? – viccelt, de az egyetlen, aki felfogta ezt a f�lre�rt�st, az Sora volt.
- Mi �t�tt bel�d? – h�zta fel szem�ld�k�t Yasu. – Rajtam r�ad�sul hossz�nadr�g van! – emelte fel l�b�t.
- Az eny�m pedig olyan sima, mint a babapopsi! – mutatta meg l�b�t Shin is.
- Akkor... – gondolkodott Nobu �s lassan kitolta maga al�l a sz�ket �s az asztal al� s�llyedt, ahol szembetal�lta mag�t a b�k�sen csahol� kutyussal. – ��������������! – kiab�lta olyan v�kony hangon, mint egy l�ny.
- Mi az �rd�g �t�tt bel�d? – bukott az asztal al� Shin is. – ����������! – csatlakozott.
- J�zusom! – fogta a fej�t Yasu. – Mint a gyerekek. – majd megk�sz�nte a reggelit �s �lt�zni indult.
-El�g! Hallj�tok! Nyugi m�r! El�g! EL�����G! – vetett v�get a fejetlens�gnek Sora. – Ez csak egy kiskutya!
- M�g! De majd figyeld meg, mi lesz bel�le egy h�nap m�lva! – tette v�dekez�en a kez�t maga el� Nobu.
- Ugye nem hiszed, hogy majd megt�mad titeket! Hisz veletek fog feln�ni!
- MI? ITT MARAD? – k�rdezt�k egyszerre.
- H�t persze! – vette fel a kutyust Sora �s lassan k�zel�tett a k�t reszket� fi�hoz. – Na gyertek �s simogass�tok meg! Egy�bk�nt is mi volt ez a felfordul�s? Nektek tal�n sosem volt kuty�tok?
- Nekem volt egy! Sz�tr�gta a szuper �rt�kes �js�gaimat! – durc�skodott Shin.
- Nekem nem volt! De mikor suliba j�rtam, hazafel� mindig megkergetett egy-kett�! – felelte Nobu.
- Ez igaz�n sajn�latos! De itt az id�, hogy v�ltoztassunk az �rz�seiteken a kuty�kkal szemben! – nyomta a fi�k kez�be a puha kutyust, amit el�sz�r csak egym�snak adogattak, majd ahogy egyre ink�bb simogatt�k, �gy kedvelt�k meg az apr� �llatot.
- Nem is olyan vesz�lyes. – �llap�totta meg Nobu, mire egy j�l ir�nyzott arcon nyal�s volt a v�lasz.
- Jut eszembe! Ma f�l 11-re hivatalosak vagyunk egy tv-ad�sra a JapanIdol-ba! Sz�val egy kett�! K�sz�l�dni �s a legjobb form�nkat ny�jtani! – tapsolt.
- Mire ez a nagy �r�mk�d�s? Csak azt ne mond, hogy ez a sz�rcsom� v�ltja ki bel�led? – pislogott Nobu, majd nevetve t�rt vissza a szob�j�ba �t�lt�zni, �t Shin k�vette.

A banda v�g�l sikeresen elk�sz�lt �s vakuk villog�sai k�zben l�ptek ki a neves �p�let el� luxusaut�jukb�l. Ahogy az kell, mindenhol extravag�ns berendez�sek, v�r�s sz�nyeg �s k�szs�ges asszisztensek ny�zs�gtek k�r�l�tt�k �s mind csak a k�v�ns�gaikat lest�k. A sr�cok egy-k�t telefonsz�mot is kicsikartak n�h�ny cicabab�t�l, akiket val�sz�n�leg az �gyukn�l tov�bb nem sz�nd�koznak elvinni. A l�ny m�r megszokta ezt a fajta boh�m �letst�lust t�l�k �s csak �ldani tudta mag�t, ami�rt n�nek sz�letett �s nem v�lt z�ll�tt�. A st�di� k�r�l m�r nagy munk�latok folytak. A hamarosan kezd�d� ad�s m�r mindenki fesz�lts�g�t kiv�vta. Vil�g�t�s�rt felel�s emberek ir�ny�tott�k f�nyforr�saikat a megfelel� helyre, headset-es l�nyok szaladg�ltak s�lyos mapp�jukkal a kez�kben, mik�zben folyamatosan egyeztettek telefonon egym�ssal, egysz�val... z�rzavar. Sora viszont nem ett�l sokallt be, hanem att�l, amit most fedezett fel. Az egyik dupla sz�rnyas ajt� m�g�tt ugyanis dr�ga riv�lis band�juk adott �ppen pr�bakoncertet. A sz�ve egyre hevesebben vert ha a viszontl�t�sra gondolt, ez�rt, hogy kicsit lehiggadjon, megkereste a sz�m�ra felc�mk�zett szt�rszob�t �s mag�ra z�rta az ajt�t. Ek�zben Yasu a h�t�t a falnak vetve v�rta a lassan v�gz� zen�szeket, akik hamarosan ki is l�ptek az ajt�n.

- YASU! – �r�lt meg neki az egyik, May band�j�ban �j git�ros. – Hogy vagy �reg haver?
- �letteli, mint mindig... – �llap�totta meg lemond� hangon a kopasz.
- �rul�! – jelent meg m�g�tt�k May egy csilivili ruciban, majd magason tartva az orr�t, t�vozott, megfagyasztva mindenkiben a v�rt.
- Ijeszt�, mi? – b�kte oda neki Yuri, m�g az �j git�ros �s Leon csak nevettek a jeleneten.

Azonban az ez�sthaj�val valami nem stimmelt. V�ll�t a falnak t�masztotta �s teljesen h�ttal �llt a t�rsas�gnak. L�that�an �ssze volt zuhanva, a teste furcsa g�rb�letben rekedt �s olykor megremegett. Csak Yasu ismerte fel, hogy r�gi bar�tj�nak probl�m�i vannak. Ahogy Leon a cigarett�j�t a sz�j�ba vette �s t�bbsz�ri pr�b�lkoz�sra sem tudta meggy�jtani az �ngy�jt�j�t, m�r t�bb volt, mint gyan�s. A kopasz �sszeh�zta szem�ld�k�t �s a lehet�s�geket vizsg�lta mag�ban.

- Hey, Leon! – b�kte oda neki, mire mindenki felfigyelt. – Besz�lnem kell veled! – ragadta karon a fi�t.
- Mi az �rd�g van? – pr�b�lt er�sen visszakozni, de k�ptelen volt r�.
- Csak nyugi �s menj�nk! – utas�totta �s lassan elt�ntek a hossz� folyos�r�l, egyenesen a f�rfimosd�ba.

Ahogy Yasu felm�rte a helyzetet �s nyugt�zta, hogy nincs senki rajtuk k�v�l, ber�gta az egyik f�lke ajtaj�t, megragadta a teljesen legyeng�lt fi� kab�tj�nak gall�rj�t �s er�sen a falhoz v�gta annak test�t, aki halkan szisszent fel a f�jdalomt�l.

- Nos? Megint r�kapt�l, mi? – sziszegte a fogai k�z�tt.
- Nem... minden rendben... – v�laszolt neki �gy, mint egy �l�-halott.
- A szemeid viszont azt mondj�k, hogy semmi sincs rendben! – szidta tov�bb �s egyre er�sebben szor�totta a falnak.
- Csak egy kicsit... – pr�b�lta �sszeszedni mag�t.
- Egy kicsit mi? – er�szakoskodott.
- Nem szoktam r�... – pr�b�lt tiltakozni sikertelen�l.
- Az ISTENIT DEHOGY NEM! �S EZT MOST R�GT�N ABBA KELL HAGYNOD! – kiab�lt vele.

Leon teljesen elvesztette r�gi �nj�t. Csup�n az arculat, a ruha, ami megmaradt bel�le. Az �rz�sei teljesen �sszekeveredtek �s most �gy fesz�lt a falnak, mint egy kisfi�, akit rajtakaptak valamin. Szemeit, melyek v�rerekben forogtak szorosan z�rta �ssze, szabad karj�val pedig maga el�tt v�dekezett, b�r tudta... Yasu-nak igaza van. M�gsem volt r� k�pes. Egyszer�en t�nkretette mag�t... a saj�t akarat�b�l...

- Sajn�lom... – s�gta remegve. – Nem teszek ilyet t�bb�... – s�gta egyre er�tlenebb�l, mire Yasu v�gre elengedte �t, aki �gy lassan cs�sztatta v�gig h�t�t a hideg falon �s �lt le a fagyos csemp�re.
- Leon... – tekintett v�gig a teljesen k�bult fi�n. – Nem kell agg�dnod... Nem tervezem, hogy elcs�b�tom t�led Sora-t... – vallott sz�nt a f�rfi, mikor r�gi eml�kei felid�zt�k benne bar�ti viszonyukat.
- Igazad lehet... – sz�lalt meg ism�t az ez�sthaj� a f�ld�n. – Mindig hagytad, hogy azt tegyek, amit akarok... Mindig len�zt�l engem �s ezt igaz�n ki nem �llhattam. – kereste kez�vel doboz cigij�t, amit most Yasu sebesen elvett t�le.
- Ami�ta elszakadt�l Sora-t�l, teljesen bizonytalann� v�lt�l. De fogd m�r fel! SORA UGYAN�GY �REZ!
- Sora... is...? – emelte meg kiss� a tekintet�t.
- Van, hogy napokig ki sem j�n a szob�j�b�l... keveset eszik �s est�nk�nt s�rva riad fel az �lm�b�l. Azt hiszi, hogy nem tudunk r�la, de a banda t�bbi tagja is tapasztalt hasonl�kat. Ha ez �gy megy tov�bb, nem tudom, hogy v�gzi majd. Akkor figyeltem fel r� el�sz�r, mikor p�r hete �sszetal�lkoztatok a hotelben. Nyilv�n el�gg� megviselte �t az a t�ny, hogy nem kellett senkinek gyermekk�nt sem, �s az, hogy te is eltasz�tottad �t most, tal�n m�r t�l sok volt neki. Egyik�t�knek sem tesz j�t ez a helyzet... Ne hajtsd t�l magad! – tette biztat�an a v�ll�ra a kez�t. – Te egy�ltal�n nem vagy olyan mint Fantom vagy �n. �s ne is akarj olyan lenni... Csak tedd, amit tenni akarsz... – s�gta egyre halkabban Yasu, aki t�rdre k�nyszer�tette saj�t mag�t �s szembesz�llt a r�g�ta d�delgetett tervekkel, amiket Fantommal sz�ttek. – Ha �gy haladsz... nem jutsz messzire...

Azzal t�vozott. M�r teljesen elvesztette c�lj�t, de valahol legbel�l �r�lt annak, hogy ezent�l nem fogja t�nkretenni sem Sora-t, sem Leon-t, �s ezt sz�pen megmondja Fantomnak is. Telefonj�ra egy fontos �zenet �rkezett, mi szerint siessen a st�di�ba, mert az � sz�muk k�vetkezik. Az �t�s zene ut�n mindenki f�radtan indult vissza a szob�j�ba, �gy Sora is lass� l�ptekkel k�zeledett a saj�tja fel�. Ahogy cip�je kopog�s�nak visszhangj�t �lvezte, egyre t�bb �s egyre aggaszt�bb gondolat futott v�gig tudat�n. Els�t�lt May szob�ja mellett, majd Yuri-� �s Kalos-� mellett is, ami egyre ink�bb lehangolta �t. Olyan k�zel voltak egym�shoz, m�gis egy �t�velhetetlen szakad�k s�llyedt k�z�j�k. A saj�tja ajtaj�n egy kisebb t�bla �llt az egy�ttes nev�vel ell�tva, alatta a saj�t neve bet�i sorakoztak.

- M�r majdnem egy h�napja nem l�ttam Leon-t... nyilv�n valami k�nny�v�r� n�csk�vel fetreng valahol! – pr�b�lta mag�t kiss� jobb kedvre der�teni, �m hi�ba. – Nem mintha annyira �rdekelne... Tal�n m�g jobban is �rezn�m magam t�le.

Azzal lassan eresztette hideg kezeit a kilincsre �s nyomta le annak kallanty�j�t, ami egy tompa kattan�ssal jelezte az ajt� felny�l�s�t. Lomha mozdulatokkal fordult be a szob�j�ba, ahol nem v�rt dolog t�rt�nt vele.

- J� munka volt! – sz�l�totta meg �t egy ismer�s f�rfihang, akinek szavait tomp�totta a sz�j�ban l�g� cigaretta.

Sora szemei nagyra kerekedtek, sebesen csapta be maga m�g�tt az ajt�t amire r�gt�n r� is ford�totta a kulcsot, nehogy valaki v�letlen�l bej�jj�n hozz� �s akkor azt�n olyan botr�ny kerekedik, amit m�g �reg korukban is emlegetn�nek.

- Mit keresel te itt? – fordult Leon fel�, aki r��r�sen sz�vott doh�ny�ba.
- �h! Csak k�lcs�nvettem egy sz�lat! – forgatta ujjai k�z�tt az izz� v�g� cigit. – Igaz�n meggondolatlans�g a szob�dat nyitva hagyni, miut�n elment�l. Tudod, vannak a f�ld�n el�g vesz�lyes emberek is. – incselkedett.
- Pontosan tudom! – l�pdelt fel� hat�rozottan �s kiss� idegesen. – �s megmondan�d nekem mi az �rd�g�t csin�lt�l volna, ha megl�t valaki? T�nj innen!
- Ne l�gy olyan m�rges! – h�zta lusta mosolyra ajkait a fi�. – �s sajn�lom, hogy nem kerestelek az�ta...
- Nem... – enyh�lt meg a l�ny. – Nem vagyok m�rges... r�ad�sul �n sem kerestelek.

A csend, ami �ket �vezte ezek ut�n, teljesen meg�rj�tette Sora-t. �gy �rezte, mindennek v�ge szakad majd ezzel a besz�lget�ssel. Ahogy Leon ott �lt el�tte, szinte m�r el�re hallotta a bocs�natk�r� szavakat �s azt a tipikus „maradjunk bar�tok” sz�veget, amit senki sem gondolt m�g komolya, aki ilyen tus�n ment kereszt�l. A folyamatos fell�p�sek lehetetlenn� tenn�k egym�snak az eg�szs�ges kapcsolatot. Ha m�r nem lehetnek egy�tt mindig, amikor csak akarnak, akkor... legyen v�ge. Legyen v�ge, m�g miel�tt komolyabbra fordulna a dolog. �s az az apr� titok, ami majd csak k�s�bb hordoz nagy jelent�s�get mag�val, majd �r�kre titok marad el�tte...

- Sora... – z�kkentette �t ki r�v�l�s�b�l. – Besz�lni szeretn�k veled valamir�l... R��rsz egy kicsit?

A l�ny sz�ve megsz�nt egy pillanatra dobogni, tork�ba mar� f�jdalom lett �rr� �s csup�n kev�s hi�nyzott ahoz, hogy el ne s�rja mag�t ott helyben. �s b�r felk�sz�tette mag�t erre a v�gre, m�gis f�lelem �vezte minden egyes rezd�l�s�t, mozdulat�t.

- �lj le... – folytatta., mire a l�ny egy k�l�n sz�kre helyezkedett. – Ne oda! Ide mell�m... – sim�tott v�gig a kanap�n.
- Itt megfelel. Ha oda�l�k, nem tudlak majd komolyan v�gighallgatni... �s tudjuk j�l, milyen s�lya lesz ennek a besz�lget�snek. – meredt a l�ny egy sz�les t�k�rbe, elborzadva saj�t szomor� arc�n.
- Nos... ez egyed�l rajtad m�lik... – �vezte ezek ut�n csend, ami meg�rj�tette a l�nyt.
- Mit akarsz? – t�rte �t a n�mas�got, majd l�tva, a fi� nem fele, lassan fel�llt �s lomha l�ptekkel indult el fel�, hogy le�lj�n mell�, de a lehet� legt�volabb.

�sszeg�rnyedt, ujjaival r�vid szokny�j�t markol�szta �s szem�t leoml� haj�val rejtette el, melybe k�sza k�nnyek sz�ktek. Tehetetlen�l n�zte v�gig, ahogy Leon r��r�sen k�mleli a szoba szemk�zti fal�n l�g� nonfigurat�v k�pet �s nem sz�l semmit. Azt�n lassan a cigarett�j�hoz ny�l �s a kis asztalk�n l�v� hamut�lba nyomja a cigarettav�get. De ekkorra m�r hangos szipog�sba �s rejthetetlen s�r�sba kezdett. Teste remegett �s elvesztette felette az ir�ny�t�st. Ekkor meg�rezte hideg k�zfej�n Leon tenyer�t, ami lassan fogta k�zre �s emelte ajkaihoz azt, mik�zben halkan s�gta a nev�t. De elege volt! Nem kellett a sz�nj�t�k, nem k�r senki sajn�lat�b�l!

- MIT AKARSZ? NY�GD M�R KI! – fesz�lt meg a f�rfi �lel�s�ben. – BELEHALOK A BIZONYTALANS�GBA! – szor�totta le szemeit, mik�zben k�nnyei meg�ll�thatatlanul t�rtek el� szem�b�l.

- Sora... Gyere hozz�m... – s�gta halkan a l�ny f�l�be, akiben megrekedt azut�n minden k�nny, szemei most kikerekedve vet�ltek az elk�d�s�lt te tiszta magabiztoss�gban f�rd� sz�rke szemp�rra, melynek tulajdonosa egy k�nnyed cs�kkal �bresztette a pillanatokra megdermedt l�nyt...