A bujas�ggal �s f�sv�nys�ggel is csak magunknak �rtunk, nem k�t embernek. De a harag… a harag sokkal rosszabb… a harag minden b�n alja, �s nem el�g, hogy a harag elveszi az esz�nket, de ha bek�vetkezik… sok m�s embert is magunkkal r�nthatunk. M�reget� tekintetek… gyilkos pillant�sok �s m�regt�l izz� gennyes szavak. Milyen �rz�st keltene benned, ha hirtelen egy ilyen t�rsas�gba keveredn�l… a saj�t akaratodon k�v�l? Sora kiss� remegve forgatta tekintet�t az ismeretlen, balj�s �br�zatokon �s sz�ve egyre hevesebben �t�tte a rem�ny dobj�t, b�zva abban, hogy egyetlen ismer�se vagy bar�tja sem jelenik meg ma este. A v�ros, s�t a r�gi� legnagyobb alvil�gi agyainak tal�lkoz�j�ra lett hivatalos Fantom mellett. Zaklatott elm�j�t kiss� megnyugtatta egy apr� meleg k�z fon�d�sa g�rcsbe fulladt tenyer�ben. Lassan tekintett maga mell� �s mosolygott le Toa-ra, aki gy�ny�r�, d�szes ruh�ban illegette mag�t viccesen. A szok�sos �dv�zl�k�r�ket ler�va kellett �rintkeznie a mocsokkal, ami egyre ink�bb fojtogatta �t. A legsz�rny�bb m�gis az volt, hogy Fantom mindenkinek �gy mutatta be, mintha t�nyleg a menyasszonya lenne… egy bizonyos Sylvia Silverstone. Azt�n a reflektor r�juk ir�nyult �s a t�ncparkett ki�resedett. Az el�tte tornyosul� partnere egy simlis mosolyt eresztett fel� �s mag�val h�zta a parkett k�zep�re. Ahogy felvett�k az alap�ll�st, l�gy zene ringatta fesz�lt idegeit �s lass� mozg�sba kezdtek.

- Na, hogy tetszik a vil�gom? – hajolt a l�ny f�l�hez.
- Undor�t�. – sziszegte �s egy k�nnyed mozdulattal eltolta mag�t�l a f�rfit.
- Csillapodj, kedvesem… - r�ntotta vissza mag�hoz �s kiss� megd�nt�tte. – Ugye nem akarsz felt�n�st kelteni?
- El foglak puszt�tani! – fenyegette.
- Rendben! – egyenesedtek ki. – De el�bb m�g �dv�z�lj�k a te kis bar�taidat. – mosolygott �rd�gien �s otthagyta a l�nyt a parketten.

Sora megfesz�lt. Tekintete �regess� v�lt �s eg�sz l�ny�ben remegett. Nem mert megfordulni vagy arra tekinteni, amerre Fantom t�vozott. Egyszer�en k�ptelen volt elfogadni, hogy idej�ttek �s az �let�ket kock�ztatj�k. Amikor meghallotta maga m�g�l el�bb Yuri, majd Kalos hangj�t, sz�v�be furcsa megnyugv�s furakodott be. �nz�nek t�nhetett, de megk�nnyebb�lt, hogy Leon nem volt ott… T�ved�s�t azonban hamar kijav�totta az ez�sthaj�. Metsz�, jeges hangon int�zte megfontolt, j�l form�lt szavait az �larcos fel�, aki j�tszva az �rtetlent, bar�ts�gosan k�zeledett fel�j�k. Azt�n a t�meg egy�ntet�en felh�rd�lt, aminek m�r Sora sem tudott ellen�llni. Hirtelen fordult fel�j�k �s l�tta, ahogy a viharos tekintetben vill�mok szikr�znak �s ahogy Leon karjai olyan fokon szor�tj�k �ssze a s�t�tarany szem� f�rfi inggall�rj�t, hogy f�l� volt, �sszeroppannak m�v�szi ujjai. Kalos �s Yuri azonnal leh�mozt�k bar�tjukat ellens�g�kr�l, aki bevetve adu�sz�t, odah�vta mag�hoz t�sz�t. Sora reszketett. Nem akart odamenni. Megbabon�zva n�zte a fel� ny�jtott, feh�r keszty�be b�jtatott kezet, melyet sosem akart �rezni. Hitetlenkedve r�zta meg kiss� a fej�t �s akaratlanul is v�gigtekintett bar�tain. Apja szem�ben k�l�n�s f�nyt fedezett fel. Csak �llt ott mozdulatlanul �s �t figyelte. Olyan szikr�k t�ncoltak s�t�t tekintet�ben, mintha m�r tudn�, ki is � val�j�ban. Yuri enn�l f�ldh�zragadtabb volt. Az � �ce�nk�k tekintete d�ht�l, megvet�st�l �s v�rk�r�kt�l volt zs�folt. Sora akaratlanul is r�mosolygott, mint amikor gyermek�t vigasztalja egy anya. Ennek hat�s�ra a f�rfi tekintete kipattant �s �rtetlen�l csillant meg a pomp�ban. Leon azonban teljesen m�s volt. Nem mutatta meg �rv�nyk�nt tombol� tekintet�t. Szemfed�je al� rejtette minden tombol� indulat�t �s �rzelmeit, mellyel akaratlanul is k�nozta Sora-t. A l�ny szemeit k�nnyek apr� cseppjei ostromolt�k �s k�v�nkoztak a napvil�gra, hogy azt�n megadj�k magukat a term�szetnek �s belevesszenek a semmibe. Annyira el akart rohanni. Annyira v�get akart m�r vetni ennek az eg�sznek. Lehajtott fejjel emelte kez�t ruh�ja bross�ra �s g�rcs�sen szor�tani kezdte.

- Mit m�velsz? – h�r�gte Fantom �s megindult fel�, mire a l�ny kiss� elh�tr�lt.
- El�g… ezt nem akarom… - t�rt meg, mire a f�rfi megragadta a karj�t �s tekintet�t az �v�be k�nyszer�tette.
- Engem nem �rdekel, mit akarsz kezdeni azzal a sz�nalmas kis �leteddel… de t�nyleg k�pes lenn�l meg�lni a bar�taidat is egy ostoba meging�s miatt? – forgatta szavait, mire Sora a felismer�st�l megdermedt �s lassan oldotta le ujjait a t�d�szr�l.
- �n is �gy gondoltam. – kuncogott �s mag�val r�ngatta a l�nyt, vissza Leon-�khoz.

Mintha itt, p�r l�p�ssel arr�bb egy teljesen m�s vil�gba cs�ppent volna. Egy j�gvil�g fogja lett, melyet Leon �p�tett maga k�r�, hogy megv�dje vele saj�t sz�v�t. Egy kegyetlen �s irgalmat nem ismer� D�mon v�lt bel�le, egy harcos vad�llat, aki addig k�zd majd az igaz��rt, m�g �rez mag�ban el�g er�t a mozg�shoz. Ez a ridegs�g pedig mindenkire kihatott. Fantomot el�gedetts�g t�lt�tte el, m�g a l�ny apj�t �s gyerekkori bar�tj�t pedig ismeretlen f�lelem k�rny�kezett meg Leon n�ma d�hh�t l�tva. Azt�n az ez�st tincsek megemelkedtek fej�vel �s pill�ival egy�tt. V�gre megnyitotta el�tte tekintet�t �s Sora azt k�v�nta abban a pillanatban… b�r ne tette volna.

Ez a Leon nem az a f�rfi volt, akit akkor otthagyott a forgat�son. Ez a f�rfi tot�lis ellent�te volt annak a nagydum�s, kiss� faragatlan de fel� szel�d �s gyeng�d zen�sznek. Akaratlanul is h�tr�bb l�pett, ahogy a tekintet�k tal�lkozott. Minden f�ny kiveszett bel�le �s hold �risze mag�ban hordozta a pokol l�thatatlan erej�t is. Sora nem tagadta… igenis megijedt. Ajkai el� kapta ujjait �s halk s�haj hagyta el azokat. �zbarna tekintete sem volt el�g ahhoz, hogy valamelyest megenyh�tse ezt az �rt kedves�ben. Nem… � m�r nem az volt, akinek hitte. Csal�dottan ford�totta el a tekintet�t az �v�t�l �s egy k�sza k�nnyet eresztett a vil�gnak, melyet szinte azonnal let�r�lt megk�nzott b�r�r�l maszkja alatt. �s ez volt az a pillanat… Ez volt az a pillanat, amikor Leon elvesztette ir�ny�t�s�t maga felett �s a f�lelmetess�g egy pillanatra al�bbhagyott. A f�rfi kutatni kezdte a l�ny tekintet�t, �s az �jb�li kontaktus ut�n beleborzongott Sylvia, vagyis Sora tekintet�be. F�lt… rettegett… k�ts�gbeesett… szomor� �s elhagyatott volt. Csal�dott valamiben… a vil�gban… egy emberben.

- Had mutassam be nektek dr�ga menyasszonyomat, Sylvia Silverstone-t. – engedte a l�nyt a t�bbiek el�. – K�rlek! Hozz nekem valamit inni! – sz�l�totta a l�nyt, aki sz�tlanul hajolt meg �s t�vozott a t�rsas�gb�l.
- Egy �rz�ketlen ribanc… - k�pte oda a t�voz�sakor Yuri.
- Hahaha! – �rvendezett Fantom. – M�gis hogy besz�lsz, dr�ga bar�tom?
- Hol van Sora? – szegezte neki a k�rd�st Leon ism�t ridegen, b�r a l�tszatot egyre ink�bb oszlatta az im�nt l�tott l�ny k�nnyes tekintete, ami �jra �s �jra felid�z�d�tt benne.
- M�gis mib�l gondoltad, hogy megmondom neked? – kapott le egy poharat egy asztalr�l �s kortyolt a pezsg�be.
- Ne sz�rakozz vel�nk! – sz�lt oda laz�n Kalos. – Nem szeretn�lek elkeser�teni, de m�gis mib�l gondoltad, hogy egyed�l j�tt�nk ide?
- Mi van?
- Csak n�zz k�r�l, ember! – t�rta sz�t a karjait Yuri.

Fantom idegesen kezdte m�regetni a t�rsas�g�t. Az a rengeteg alvil�gi figura volt a biztos�t�ka. Azzal azonban nem sz�molt, hogy majdnem minden apr�bb csoportos�t�sban ott van egy-k�t ismeretlen, monstrumszer� arc, akik ked�lyesen besz�lget�sbe elegyedtek vel�k. Csak nem �k lenn�nek a be�p�tett emberek?

- Mit akartok? – remegett meg kez�ben a poh�r.
- M�g semmit. – felelte Leon kell� higgadts�ggal. – Csak mond meg, hol van Sora!
- Ostob�k! – v�gta a f�ldh�z krist�lypohar�t. – Ennyivel nem szor�totok a falhoz.
- Nem is akarunk. – fonta keresztbe maga el�tt karjait Yuri. – Csak egy kis biztos�t�k, hogy m�g ezen az est�n l�thatjuk �t �s hazavihetj�k.
- Keh! – legyintett Fantom �s d�h�sen indult kifel� a t�megb�l.

Kalos �vatosan maga m�g� n�zett �s egy hatalmas, napszem�veges pasasnak b�lintott, hogy k�vesse a kiszemeltet, �gy �k nyugodtabban folytathatj�k a kutakod�st. A h�rom f�rfi �gy festett messzir�l, mint az a bizonyos h�rom test�r abb�l a bizonyos filmb�l. Megfontoltak, higgadtak �s j�zanak maradtak ebben a kialakult, lehetetlen helyzetben is.

- Megyek, iszok valamit. – s�hajtott az ez�sthaj� �s a v�laszt meg sem v�rva l�pett ki a t�rsas�gukb�l.

�tj�t k�vet�en mindenkinek nekiment �s eln�z�st sem k�rve igyekezett kiker�lni ebb�l a mocsokb�l. A pultnak t�maszkodva csettintett a pultosnak �s egy whiskey-t k�rt j�ggel, amit hamar meg is kapott. Miel�tt az ajk�hoz emelte volna a szeszt, kiss� megforgatta ujjai k�z�tt �s azon gondolkozott, vajon ismerik-e �t itt �s hogy Fantom vajon int�zkedett-e a fel�l, hogy ebben a p�r kortynyi er�ben valamilyen m�rget csepegtessenek. De m�r ez sem sz�m�tott volna neki. Csak az marasztalta �t j�zannak, hogy ha vele valami baja lesz, azt Sora sosem bocs�tan� meg. Elmosolyodott arra a gondolatra, hogyha � meghal, a l�ny val�sz�n�leg gyomn�v�nyeket �ltetne a s�rj�ra vagy egy hatalmas bev�s�rl�k�zpontot h�zna f�l�. Sz�nalmasnak �rezte mag�t, hogy ebben a gyilkos helyzetben is k�pes mosolyogni �s ostobas�gokat k�pzelegni. Unottan tekintett k�rbe mag�n �s egy kij�rat vonzotta a szem�t �s h�vogatta egyre �desebben. Ell�kte mag�t a pultt�l �s lass�, f�radt tagokkal indult kifel�.
A hold majdnem teljes mivolt�val f�nyeskedett odafent, el�zve f�ny�vel a k�r�l�tte pisl�kol� csillagokat. Az italt el nem engedve laz�totta meg m�sik kez�vel a nyakkend�je szor�t�s�t �s lehuppant a hatalmas terasz l�pcs�j�re. S�haj�t messzire rep�tette az esti szell�, ami megborzongatta neh�z tagjait. Tekintet�t v�gigvezette az �zl�ses kerten �s furcsa felfedez�sre lett figyelmes. Egy l�ny �lt egy sz�k�k�t perem�n, aki k�s�rtetiesen hasonl�tott Fantom jelenlegi menyasszony�hoz. �jabb er�k munk�lkodtak az izmos testben, �s nem t�rt�ztetve mag�t felpattant �s odas�t�lt hozz�.

- Bocs�sson meg, - vonta mag�ra a figyelmet, mire a l�ny feltekintett r� csillog� szem�vel. – de maga undor�t�.

Sora nem sz�lt, csak �jra �sszet�rt �s halv�nyan
elmosolyodott. Fantom megtiltotta neki, hogy besz�ljen, mivel a hangja jellegzetess�ge biztosan el�rulta volna, ez�rt n�m�n t�rte a r�galmakat im�dottj�t�l. Ujj�t �jra �s �jra belem�rtotta a h�s v�zbe �s furcsa jeleket rajzolt a k� perem�re, azt�n �rni kezdett. Lassan… pontosan… hogy j�l �rtelmezhet� legyen. Leon pedig csak meg�ll�s n�lk�l szidta �s pr�b�lta kicsikarni a l�nyb�l a magyar�zatot arra, hogy lehet valaki k�pes �ssze�llni egy ilyen alakkal, mint ez a Fantom.

- Az Isten�rt, v�laszoljon m�r! – ragadta meg a karj�t, mire a l�ny felszisszent. – Bocs�nat. – eresztette el azonnal.

Sora lassan felegyenesedett �s meredten vizslatta a k�re v�zzel �rt sz�veget �s siker�lt felkelteni Leon k�v�ncsis�g�t is. Az ez�sthaj� �vatosan pillantott a tekintet ir�ny�ba �s vontatottan bet�zni kezdett.

S-e-g-�-t-s…

M�g miel�tt b�rmire is r�k�rdezhetett volna, odabentr�l l�v�sek �s sikolyok sz�r�dtek ki. Mindketten megrezzentek �s akaratlanul is �sszekapaszkodtak. Tekintet�k �sszeforrt �s Leon-�ban megcsillant a felismer�s is, de nem t�tov�zhatott. Sora kit�rt a karjai k�z�l �s visszarohant a h�zhoz, nyom�ban egy �sszezavarodott, zil�lt f�rfival. Ahogy bel�ptek a terembe, elsz�rnyedtek. A f�ld�n sebes�lt, s�t �lettelen emberek hevertek, h�r�gtek fel v�gzetes k�njuk k�zepette. A l�ny l�bai megremegtek �s csak a m�g�tte tornyosul� Leon kit�n� reflexeinek k�sz�nhet�en maradt talpon, a f�rfire t�maszkodva.

- L�m-l�m! – l�pett el� egy szobor m�g�l Fantom, kez�ben egy hatalmas fegyverrel. – Csak nem elborzadt�l, kedvesem? – l�pdelt fel�j�k, Leon pedig �szt�n�sen mag�hoz szor�totta a l�nyt v�delmez�en.
- Majd �n megv�delek! – s�gta a l�nynak. – Erre gondolt�l odakint a kertben, nem? – n�zett r� kedvesen �s r�kacsintott a l�nyra.

Rem�nytelen. Leon-t sosem az esz��rt szerette, de ez m�r k�ts�g k�v�l rem�nytelen volt. Sora sz�v�be furcsa �rz�s f�rta be mag�t. Mintha tudn�… m�r nincs mit tenni. Feladta minden rem�ny�t a menek�l�sre �s egy apr� mosolyt rajzolt ajkaira, �gy n�zett fel az �t tart� f�rfira, aki megbabon�zva figyelte �t. Ezek a szemek… eddig csak egy n�t ismert, akinek ilyen �ttetsz� tekintete volt �s akibe szinte els� pillanatra beleszeretett. Arcuk lassan k�zeledett egym�shoz �s csak centim�terek v�lasztott�k el ajkaikat is. De megfeledkeztek arr�l, ami k�r�l�tt�k folyik. Mire feleszm�ltek, Fantom �s egy sereg ember teremt k�r�l�tt�k �s a cs�k beteljes�l�se el�tt elv�lasztott�k �ket. Leon karjait maga m�g� csavart�k �s er�sen szor�tott�k, m�g a f�rfi maga fel nem ord�tott a f�jdalomt�l. Sora seg�teni akart neki, de Fantom megragadta a karj�t �s a tork�nak szegezte a fegyver cs�v�t, �gy moccanni sem tudott. Sz�lni szeretett volna, de a f�rfi megragadta a nyak�t �s m�g� ker�lt, hogy a f�l�be s�gja.

- Azt hitted, hogy seg�ts�get h�vhatsz magadnak? Azt hitted, hogy csak csali vagy �s �letben hagylak, ha ennek az eg�sz bossz�hadj�ratnak v�ge? T�nyleg ezt hitted?
- Ereszd el, te nyomorult… - sziszegte f�jdalmai k�zepette Leon.
- Hopp�, a kis m�v�szzseni megsz�lalt! – nevette. – Meg akarod v�deni? �s m�gis mi�rt? Hiszen az �N menyasszonyom! Az �N eszk�zeimnek �l �s az �N gyerekemet v�rja! – vigyorgott �rd�gien.
- Mocsok…
- Sz�val? Mi�rt is akarod megmenteni? Mer� szolidarit�sb�l? Vagy csak, mert n�?
- Mert �n f�rfi vagyok… - felelte �s riadtan fedezte fel nem messze t�le Yuri-t �s Kalos-t, akik mozdulatlanul fek�dtek a f�ld�n.
- Ezt nem veszem be, Oswald! Az�rt akarod v�deni… mert megtetszett neked! – szegezte r� a fegyver�t. – De belez�gt�l! – hahot�zta.
- Ez… ez… - menteget�z�tt, de hogyan is tehette volna, ha � maga sem �rtette, mi zajlik a saj�t sz�v�ben.
- A h�res Leon Oswald nem hazudtolta meg mag�t! A vil�g �sszes n�je kell neki! �s mond csak, mi van a mi kis Sora-nkkal? – h�zta �rd�gi mosolyra ajkait �s er�sebben kezdte szor�tani a l�ny nyak�t.
- Ne merd a sz�dra venni, te rohad�k! – mozgol�dott Leon, mire a v�lasz egy er�s �t�s volt a gyomorsz�j�ra.
- Idej�ssz, mint egy h�scinc�r, Sora-t k�veteled �s k�zben a menyasszonyommal enyelegsz! K�sz csoda lenne, ha a kismadarunk megbocs�tana neked! Az is lehet, hogy � maga fogja v�lasztani a saj�t… hal�l�t. – �zlelgette Sora f�le mellett a szavakat, m�g a l�ny szem�b�l patakokban hullottak a k�nnyek.
- TE NYOMORULT! – szakadt ki bilincs�b�l �s b�sz�lt vad�llatk�nt pr�b�lt r�rontani Fantomra, mikor tompa �t�st �rzett a tark�j�n�l �s al�ltan omlott a f�ldre.
- Sz�nalmas vagy, Oswald! – d�r�gte a maszkos �s olyan er�vel szor�totta a l�nyt, hogy elvesztette az eszm�let�t �s er�tlen�l hanyatlott a f�rfi karjaiba. – Tudod, azt szokt�k mondani, a szerelem vak �s mindent legy�z… de ezt mindannyian tudjuk, hogy ostobas�g.
- Mi… t�rt�nt… - emelkedett n�gyk�zl�bra, beter�tve saj�t mag�t ez�st zuhatag�val.
- N�zz ide! – kiab�lta. – N�zd csak meg, ki is val�j�ban ez a n�! – h�vogatta a f�rfi figyelm�t, �s mikor m�r biztosan l�tta, hogy tekintete rajtuk nyugszik, egy j�l ir�nyult mozdulattal let�pte a l�nyr�l az �larc�t, majd a fekete par�k�j�t, mely al�l hull�mokban t�rt el� orgona zuhataga.

Leon szemei elkerekedtek �s sz�ve egy pillanatra megsz�nt dobogni. Remeg� karj�t �vatosan emelte maga el� �s �gy ny�lt fel�j�k, mintha el akarn� �rni �ket puszt�n a tudat�val. Megn�mult… megs�ket�lt… csup�n csak l�tott �s �rzett. Egy megt�rt n�t l�tott legnagyobb ellens�ge mark�ban �s �gy �rezte, forog vele a vil�g. Minden tagja zsibbadt a k�ts�gbees�st�l �s f�lelemt�l, mely b�kly�k�nt szor�totta test�t a f�ldh�z. A sz�ve majd megszakadt �s undorodott mag�t�l, ha arra gondolt, mit v�gott szeg�ny l�ny fej�hez odakint a kertben. �tkozta mag�t, ami�rt nem volt k�pes t�ll�tni a haragj�n �s bossz�v�gy�n �s nem ismerte fel �t azonnal. Azokat a szemeket… a t�r�keny alkat�t… a t�k�letes idomait… �kl�t er�sen �t�tte a v�r�ztatta padl�nak �s felszisszenve, lihegve suttogott…

- Sora…