Csend lett... Mindent bebor�tott a f�st �s a t�vol m�g messze visszhangozta egy megkeseredett f�rfi �r�lt ki�lt�s�t. A kommand�sok mind leemelt�k fej�kr�l k�l�nleges v�d� sisakjukat �s lehajtott fejjel, n�m�n tisztelegtek az elt�voz�k el�tt. A falakat nyaldos� l�ngok lassan al�bbhagytak �s apr� l�ngokk� szel�d�ltek a f�ld�n. Mintha �rezt�k volna, mi lett l�tez�s�k k�vetkezm�nye... Elpuszt�tottak valami nagyon fontosat azzal, hogy egy apr� szerkezet hat�s�ra keltek szinte �letre. Odalent, a rend�r�k sorfala m�g�tt Layla �s a t�bbiek �sszekapaszkodva, k�nnyes szemmel tekintettek a l�ngok ir�ny�ba �s rem�nykedtek... mert egyik�k sem akarta elhinni azt, amit l�t. A k�rny�kr�l idegy�l� k�v�ncsiskod�k k�z�tt voltak, akik k�nnyeket hullattak azok�rt, akiket szinte sosem l�ttak, vagy csak a k�perny�n kereszt�l, �s elfordultak a val�s�gt�l. A rend�rkapit�ny f�jtatott �s megkem�ny�tett hangon k�rte r�di�n alakulat�t a visszavonul�sra, akik sz�tlanul engedelmeskedtek �s sziv�rogtak el onnan. Rosetta kikerekedett szemekkel, r�csod�lkozva a vil�gra n�zte a helyet, ahol az el�bb m�g Sora �llt �s ingatag mozdulatokkal indult meg a perem fel�. Lomh�n l�pdelt el a zokog� Leon mellett... remeg� l�bakkal �rt el arra a r�szre, ahol az el�bb m�g egy ostoba kering�t lejtettek �k ketten, Sora �s Fantom... Ahogy el�rte c�lj�t... nem mert len�zni. M�gis mit rem�l? Tal�n jobb lesz att�l, ha l�tja a holttest�ket... vagy ami megmaradt bel�l�k? Nem lenne jobb, ha megmaradna a tudat�ban, az eml�keiben olyan l�nynak, aki mosolygott �s �jra felkelt a f�ldr�l, m�g ha annyiszor tiport�k is el.

- M�r bocsi, de meddig kell m�g itt v�rnom?

Igen, valami ilyesmit mondana most. Hallotta a hangj�t, mire elmosolyodott. Mintha m�g mindig itt lenne vel�k �s cs�p�s megjegyz�sekkel bomb�zn� �ket elkeseredetts�g�kben. Tekintet�t nem vetette a l�ngok k�z�, sokkal ink�bb a csillagokba m�rtotta �s lehunyt szemmel �lvezte az este minden ragyog�s�t az �gen. Ekkor azonban mocorg�st hallott maga m�g�l, �s mikor Leon-ra n�zett, minden nyugalma elt�nt. Az ez�sthaj� �gy �llt fel a f�ldr�l, mintha megbabon�zt�k volna �s egyre csak vonzotta volna valami �t...

- H�j! - fordult fel� a l�ny. - Minden rendben? - k�rdezte f�rk�sz� szemekkel.

- Te nem hallottad? - ny�jtotta ki megint a karj�t maga el�, mint mikor Sora lezuhant.

- Nyugi haver... csak az eml�kek. Velem is megesett! - pr�b�lt mosolyogni.

- Eml�kek mi? V�rjatok csak am�g fel�rek �s sz�tr�gom a seggeteket!

- Ezt neked is hallanod kellett! - ragadta meg a kisl�ny v�llait �s azonnal let�rdelt, hogy len�zzen arra a helyre, ahol im�dottja elt�nt.

A szeme elkerekedett, k�nnyei elt�ntek arc�r�l �s ajka lass� mosolyra h�z�dott.

- M�gis meddig akartok engem �gy itt hagyni? Hm? - kap�l�zott a l�ny egy ablakp�rk�nyon kapaszkodva... feh�rnem�ben.

Leon veszett integet�sbe kezdett a rend�r�k fel� �s szinte �v�lt�z�tt valami k�t�l�rt vagy b�rmi�rt, amivel lehozhatj�k onnan a l�nyt. Nem sz�lalt meg, csak csendben, mag�ban im�dkozott �s h�l�t adott az �gnek ez�rt a csod��rt, ami vel�k esett meg. Rosetta a maga kisl�nyos �s nagydum�s besz�l�saival tartotta az egyre f�rad� �nekesl�nyban a lelket, hogy legal�bb addig tartson ki, am�g t�nyleg biztons�gban leszedik onnan. Leon �jra s�r�sban t�rt ki... de ezek a k�nnyek messze nem voltak olyan keser�ek, mint az el�z�ek. Ahogy Sora fel�rt mell� a kommand�sok seg�ts�g�vel, szorosan a karjaiba z�rta �s soha... soha t�bb� nem akarta elengedni �t. A l�ny tudta, hogyan �rez ir�nta a fi�, m�gis ez a gesztus t�bbet jelentett minden vallom�sn�l. Szorosan belesimult az �lel�sbe �s � is �gy szor�totta mag�hoz a delt�s testet, mintha az �lete m�lna rajta. Hisz m�r majdnem odaveszett...

- H�j csajszi! - l�pett mell�j�k Rosetta. - Mi ez, valami �j divat? - fonta keresztbe maga el�tt apr� karjait �s fej�vel b�k�tt fel�, utalva ruh�zat�ra... pontosabban annak hi�nyoss�g�ra.

- Ez sz�p. - fogta a fej�t Leon. - M�g ebben a helyzetben is k�pes mindent elk�vetni, hogy � legyen a k�z�ppontban �s mindenki r� figyeljen!

- Micsoda? - b�sz�lt fel a l�ny, mire az ez�stszem� cinkosan elmosolyodott.

- Akkor m�gis mivel magyar�zod ezt a viselked�st, kedvesem? - n�zett r� ig�z� szemekkel.

- Ha nem tudn�d, azaz �tkozott bross az oka! Ha let�zik a ruh�r�l, akkor felrobbant volna, ez�rt kellett gyorsan levennem! - b�szk�lkedett agyaf�rts�g�val.

- Persze-persze. - legyintett fel�. - De legal�bb annak a nyomorultnak szerezt�l egy j� eml�ket a m�svil�gra.

- Mi van? - pislogott Sora �rtetlen�l.

- A pokolban majd odamennek hozz� az alvil�gi haverjai �s ha megk�rdezik t�le, mit l�tott utolj�ra akkor azt v�laszolja majd... egy form�s popsit... alulr�l...

- Te szemtelen! - emelte volna meg kez�t, mire Leon megragadta a fel� k�zeled� kart �s szenved�lyesen megcs�kolta a l�nyt, hogy az szinte beleremegett.

- F���j... - fordult el Rosetta. - Asszem �n m�r nem kellek ide. - tette zsebre kezeit �s els�t�lt, kettesben hagyva �ket.

- Gy�l�llek... - s�gta Sora mosolyogva az �t tart� fi�nak.

- Micsoda szerencse. - felelte, mik�zben kisim�tott egy k�sza tincset a l�ny arc�b�l.

- Ezt meg hogy �rted? - h�z�dott el t�le k�v�ncsian.

- Tudtad, hogy a gy�l�let a m�sodik leger�sebb �rzelem valaki fel�?

- �h igen? - h�zta v�gig ujj�t Leon arc�l�n. - �s mi az els�?

- A szerelem... - s�gta v�gyt�l f�t�tt hangon �s �jra cs�kban forrtak �ssze.

- Kezdek kicsit f�zni... - jegyezte meg sz�gyenl�sen a l�ny.

- Kellett neked levetk�zni! - jatszott megint az idegeivel.

- Leon Oswald! Azonnal add ide a kab�todat!

- Na tess�k, m�r nekem is vetk�zn�m kell? Tudom, hogy ellen�llhatatlan vagyok, de akkor sem egy hideg tet�n kellene ezt...

- Elegem van bel�led! - kiab�lta, de boldog volt.

�s ezt mindketten tudt�k. Mert az, hogy m�g ilyen helyzetben is k�pesek egym�st ugratni �s olykor elvetni minden szab�lyt egym�s fel� a legnagyobb bizony�t�ka annak, hogy �sszetartoznak. Senki m�sra nincs sz�ks�g�k, csup�n egym�sra. Sora lassan megint meg�lelte Leon-t �s csak hallgatta, ahogy a f�rfi sz�ve hogy szel�d�l meg �s dobban egy�tt a saj�tj�val. Olyan j� volt m�g �gy �llni �s tartani egym�st az �jszak�ban, kiz�rva a k�lvil�got. �szre sem vett�k, hogy id� k�zben mindenf�le �js�g�r�k gy�ltek �ssze az �p�let el�tt �s vakuk, kamer�k c�lkeresztjei voltak odafent. Leon v�gre ledobta mag�r�l meleg kab�tj�t �s gondosan bugyol�lta bele apr� szerelm�t, majd a karjaiba vette �s �gy indultak vissza az �p�letbe, ahonnan majd egyenesen egy k�z�s otthonba mennek. Mert Leon soha t�bb� nem akarta kiengedni a keze k�z�l ezt az angyalt.