- Eml�kszel...? Amikor el�sz�r tal�lkoztunk, senki sem hitt benne, hogy a kapcsolatunk b�rhov� is vezethet... f�leg nem ilyen ir�nyban. A vil�gunk hasonl�tott, szinte m�r egyform�nak is nevezhett�k volna... de �tk�ztek egym�ssal. Hisz tudod, ha az �lmaid�rt harcolsz, biztosan csat�kba �tk�z�l annak el�r�s�hez... mert mindig lesz valaki m�s, akinek ugyanezek a v�gyai... �s akit le kell gy�zn�d...

Sora egy hatalmas h�z erk�ly�n �llt, lenge h�l�inge r�olvadt megf�radt test�re a sz�lt�l, mely kellemesen cir�gatta kipirosodott arc�t. F�ny�ben kiss� megkopott haja szoros kontyban fesz�lt tark�ja f�l�tt, apr� hull�mcsatok seg�ts�g�vel.

- Eml�kszel a koncertekre? Az �rz�sre, ami akkor ker�t hatalm�ba, mikor ott �llsz annyi ember el�tt �s k�ptelen vagy abbahagyni a zen�l�st? Ismered m�g az �rz�st, ha egy rajong� k�nnyeket ejt a fell�p�sed v�g�n �s olyan fok� im�dattal b�cs�znak, amit mi, te �s �n sosem kaptunk a sz�leinkt�l. Nek�nk �k voltak a csal�dunk... am�g meg nem alap�tottuk a saj�tunkat.

A nap m�r nem tartotta sok�ig f�ny�ben a vil�got. �gy omlott a hull�mz� horizont m�g�, mint egy s�llyed� haj�, ami pontosan tudja, hogy ez a v�gzete. Elmer�lni �s legendak�nt �jj�sz�letni a j�v�ben. A tenger, amin nyugtatta szemeit most k�l�n�sen sima v�zt�kr� volt. Mintha ez a hatalmas rengeteg megfagyott volna. Szinte hi�nyzik r�la a korcsoly�z� gyerekek vid�m kacaj�nak visszhangja.

- �n eml�kszem... mindent t�k�letesen meg�riztem idebent az eszemben... �s a sz�vemben. Minden bar�tom �s riv�lisom arca �s tekintete itt �l bennem. A bar�tn�im�, Ana-�, Mia-�, Layla-�, vagy a sr�cok�, Ken-� �s Yuri-�... vagy Sarah-�... �s az ap�m�. M�g mindig furcsa �gy neveznem �t �gy... ennyi �v ut�n is. Mindenkit meg�riztem... �s �gy hiszem, nem feledem �ket... De te m�s vagy nekem...

Lassan s�hajtott �s emelte tekintet�t az egyre s�t�ted� �gboltra, ahol a leg�lelmesebb csillagok m�r elfoglalt�k hely�ket, hogy teljes panor�m�val ragyogjanak a F�ldnek, az embereknek. Remegett a lelke �s a sz�ve is, m�r-m�r f�l� volt s�rni kezd, ez�rt lassan hunyta le szemeit �s nyelte el s�lyos k�nnyeit, hogy �jra mosolyogva tekintsen az �gre. Szemeiben �jra gyermeki pajkoss�g j�tszott �s apr� mosollyal folytatta.

- Eml�kszel m�g, mikor elv�ltam t�letek �s egy m�sik band�val k�t�ttem szerz�d�t? Micsoda h�napok voltak... De nem b�ntam meg egyszer sem... mert miattuk, pontosabban... Fantom... igen, Fantom miatt �rezhettem igaz�n rajtad, hogy kellek neked, hogy n�lk�lem nem �rsz semmit. Pedig akkor m�g nem is tudtad, hogy gyermeket v�rok t�led. �gy visszagondolva bizony be kell vallanom... f�ltem kiss�. Nevetnem kell, ha eszembe jutottak azok az �r�lt gondolatok, mik szerint majd elhagysz, megvetsz �s a kicsir�l m�g csak tudom�st sem veszel. Mert �nz�nek �reztem magam... Azt hittem, elfordulsz majd t�lem, mert azt gondolod, �gy akarlak megtartani �s a tetej�ben m�g a karrieredr�l is le kellene mondanod miattunk. J�zusom, h�ny �tvirrasztott �jszak�mba ker�lt, mire meggy�ztem magam, hogy nem tenn�l ilyet. De meg�rthetsz... hiszen alig ismertelek akkor...

Szem�b�l viszont meg�ll�s n�lk�l t�rtek el� a krist�lycseppek. Nem zokogott vagy hisztizett... csup�n hagyta, hogy �gy adjon k�nnyebbs�get mag�nak... a lelk�nek. Minden egyes k�nny�ben ott voltak az eml�kei, a f�jdalmak, �rzelmek. Zavartan fordult vissza a szob�ba egy zsebkend��rt, mikor egy f�nyk�ppel akadt �ssze k�nnyt�l hom�lyos tekintete. Egy r�gi f�nyk�p r�luk, az esk�v� ut�n. Igen, biztosan akkor k�sz�lt, mert a pocakja m�g csak kiss� g�mb�ly�d�tt. F�lve ny�lt a keret�rt �s ahogy megtiszt�totta arc�t �s szem�t, kiss� szipogva t�rt vissza a kellemesen h�s erk�lyre, ahol nekit�maszkodott a korl�tnak �s �jra megn�zte a k�pet. Boldogok voltak... De Sora megr�m�lt. A keze remegni kezdett �s tudta, ez m�r r�g nem a s�r�s vagy az id� miatt van.

- Megv�ltoztam... - s�gta maga el�. - Biztos vagyok benne, hogy te is �szrevetted. Pont te ne tartottad volna sz�mon? Biztos vagyok benne, hogy magadban mindig feljegyezt�l egy-egy apr� jelet, ami megmutatkozott az �letem folyamatos v�ltoz�sai alatt. Eml�kszem, az esk�v�nk�n �gy b�nt�l velem, mint egy hercegn�vel, pedig a cerem�nia minden volt, csak nem t�nd�rmes�be ill� le�nyreg�ny. A banda j�tszotta a n�szindul�t �s �k voltak ott eg�sz este is. A ruh�m... Istenem, de gy�ny�r� volt... Tudom, hogy minden l�ny h�feh�r ruh�r�l �s finom selyemr�l �lmodik... de �n sosem tartoztam a „minden l�ny” t�borba... - morzsolt el egy k�nnyet mosolya f�l�tt. - Az�ta is h�l�s vagyok annak a kedves h�lgynek az �zletb�l, aki r�pke h�rom h�t alatt megtervezte �s megvarratta a ruh�mat. Eml�kszel a pap tekintet�re, mikor megl�tott egy feket-v�r�s, f�z�s, el�l r�vid szokny�s, h�tul usz�lyos ruh�ban? R�ad�sul egy combk�z�pig �r�, fekete b�rcsizm�ban. Mindketten majd kipukkadtunk a nevet�st�l, mikor az atya kiejtette az imak�nyvet a kez�b�l. De a kedves egybegy�ltekre sem panaszkodhatunk...

�jra rekedtes nevet�sben t�rt ki, melyek m�g�tt minduntalan ott bujk�ltak visszamarasztalt, s�r�sra �t�lt percei. Mert gy�l�lte ezeket a napokat, mikor a f�rfi t�voll�te olyan er�vel t�r r�, hogy az m�r szinte kib�rhatatlan. Megremegtek l�bai �s lerogyott egy sz�kbe, t�ml�j�nak d�nt�tte f�radt h�t�t �s minduntalan vizsg�lta a v�r�sre festett eget maga el�tt.

- Tal�n eml�kszel m�g r�, mikor bejelentettem, hogy visszavonulok... Mindenki csod�lkozott �s volt, aki csal�dott bennem �s visszav�rt volna a sz�npadra. Pontosan eml�kszem a szavaimra:... Utaz�s k�zben elt�vedni... szerencs�tlen dolog... De elvesz�teni az utaz�s c�lj�t �s �rtelm�t... ez sokkal kegyetlenebb �rz�s. Nyolc h�napig tartott az �t, n�ha egyed�l utaztam... n�ha m�sok is mell�m szeg�dtek, �s megfogt�k a korm�nyt, �s �sszet�rt�k a sz�vemet, de m�r nem �n voltam az, aki meg�rkezett... alig hasonl�tottam �nmagamra. �s ha elvesz�ted �nmagadat, k�t v�laszt�sod marad... vagy visszatal�lsz ahhoz, aki volt�l... vagy �r�kre elvesz�ted. Mert n�ha k�v�lr�l kell n�zned �nmagad, hogy eszedbe jusson... milyen akart�l lenni... �s hogy ehhez k�pest milyen ember lett bel�led... Igen, ez volt az �gymond b�cs�besz�dem, miel�tt megsz�ltem volna a gyerek�nket. Ez volt a legszebb aj�nd�k, amit t�led kaptam...

Kez�t akaratlanul eresztette a mostanra m�r lapos has�ra, melyen egykor a f�rfi kez�t is �rezhette. A percek, amikben let�rdelt el� �s �tszellem�lt l�lekkel, csillog� szemekkel besz�lt a pocakj�hoz, nem t�nnek el soha. Ujjait �sszef�zte �s �sszeszor�totta a szemeit. Nem akart �gy �rezni... nem akart a f�rfi ir�ny�ba csal�dotts�got �s haragot �rezni az�rt, mert egy pillanatra is egyed�l hagyta �t. Az�ta m�r biztos sokszor megb�nta, hogy nem volt itt a gyermek�k els� sz�let�snapj�n vagy hogy egy k�z�s kar�csonyt � Eur�p�ban t�lt�tt, mert egy zenei d�j�tad� g�l�n kellett megjelennie.

- Annyira gy�l�ltelek... - fakadt ki. - Gy�l�ltelek, mert egyed�l voltam! Gy�l�ltelek, mert a fiunknak sz�ks�ge lett volna ap�ra is! Gy�l�ltelek, mert azt csin�lhattad, amit �n nem! Gy�l�ltelek, mert �gy �reztem, mi sem vagyunk jobbak a saj�t sz�leinkn�l, akik mindent el�r�bb helyeztek n�lunk! Gy�l�ltelek, mert tudtam... hogy �gyis megbocs�tok... mert szerettelek... mert szeretlek...

G�rcs�s ujjai k�z�l kihullott a r�gi f�nyk�p �s lass� zuhan�sba kezdett a padl� fel�. Megfesz�tett izmokkal, n�m�n, leveg�t sem v�ve figyelte a tok lass� t�nc�t �s csattan�s�t a csemp�zett k�vezeten, arccal eltakarva. Nem mert mozdulni... nem mert pislantani sem, mert att�l f�lt, hogy abban a r�pke m�sodpercben hamuv� v�lik minden k�r�l�tte. Remegve ny�lt a k�p�rt �s emelte mag�hoz, mikor �rezte ujjai alatt, hogy az �veg megadni k�sz�l �nmag�t... elt�r�tt... �gy hullott darabokban a f�ldre ujjai k�z�tt, mintha csak homokb�l lett volna. Csup�n a k�p maradt n�la, melyre sok�ig r� sem mert n�zni. Mintha nem merne a szem�be n�zni... �vatosan ford�totta tekintet�t a k�p h�tlapj�ra �s r�gen l�tott boldogs�g �s rem�ny csillogott vissza benne. Egy �zenet. Egy saj�t kez�vel �rt, visszamaradt �tmutat�s...