1. .fejezet

„7 �ve, pontosan 7 �ve ment el egy sz� n�lk�l. Pedig �n, �n olvasztottam fel a sz�v�t. Hozz�m ker�lt a legk�zelebb, m�gis csak nekem nem mondta el. Mindenki m�s tudott r�la. Persze, meglepte �ket, hisz nem szokott vel�k kedves lenni, de j�l esett nekik. �n..  elismerem, hogy f�jt, �s nemcsak az�rt mert a partner�nek tekintett, hanem mert… szeretem. Err�l nem tudott akkor, �s most sem kell tudnia r�la. V�g�l is most m�r mindegy! �gy sem j�n vissza…soha nem j�n vissza!”- gondolta mag�ban Sora, mik�zben csorogtak a k�nnyei.

7 �vvel kor�bban:

- Sora, Sora! – Sz�lt Mia, mire �n leugrottam a trap�zr�l egy ugr�asztalra, �s p�r pillanat m�lva m�r mellette is �lltam.

- Mondd, Mia!

- Sora, Leon elment! …

- Elment…- ELMENT?! - ord�tottam m�g egyszer, �s m�r ott sem voltam. De m�r csak egy taxi h�ts� f�nysz�r�it l�ttam, ahogy egyre t�volodik. K�nnyek fojtogatt�k a torkom, mikor �reztem, hogy valakinek a keze a v�llamon van.

- Neked sem sz�lt?- k�rdezte Kalos, �s a tekintet�ben meg�rt�st l�ttam.

- Nem, egy sz�t sem! Hab�r…- kezdtem volna bele, de meggondoltam magam. – Nem mehetn�nk s�t�lni?

- �gy pr�baruh�ban?

- Nah igen! �s miut�n �t�lt�ztem?- Elhat�roztam, nem hagyom magam ler�zni, valakinek el kell mondanom az eg�szet, valakinek meg kell tudnia, mit �rzek! M�gha �n nem is tudom pontosan.

- Rendben! – egyezett bele Kalos.

10 percen bel�l �t�lt�zve �lltam meg mellette, melynek eredm�nyek�nt egy csod�lkoz� pillant�st kaptam.

- T�nyleg fontos lehet - mondta, mik�zben elindultunk.

- Az… – Majd belekezdtem a t�rt�netembe. Elmondtam neki, hogy mennyire megkedveltem Leont, �s hogy nekem m�r az Angyalok t�nca premierje ut�n mondta, hogy elmegy. Megv�rja, m�g lefut, de.. elmegy! El akarta hagyni a Kaleidot. K�rte, menjek vele. �n meg csak n�ztem a f�stsz�rke szemeket, �s �reztem a keserny�s szant�lfa illat�t,s fogalmam se volt mit mondhatn�k erre.

Ekkor meghallottam Kalos k�rd�s�t.

- Hogy hogy maradt�l? Hisz szereted,… vagy legal�bbis szeretted!

- Mert nem szok�som cserbenhagyni a csal�domat! – mondtam kicsit nekikeseredve. Majd folytattam imm�ron s�r�s hangon. Elmondtam, hogy l�ttam Leonon a csal�dotts�g�t, �reztem, ahogy a szomor�s�g r�telepszik, de kitartottam.  Ezut�n m�r csak keveset besz�lt�nk. Az el�ad�son- „H�la Istennek!”- nem l�tszott, de k�zt�nk minden megv�ltozott. �jb�l rideg lett velem. – Ez nagyon f�jt. Mi�rt pont velem volt ilyen?

Majd elj�tt a mai nap, �s az el�bb berohant hozz�m Mia. Elmondta, hogy Leon mennyire kedves volt mindenkivel, tal�n Sophie hal�la �ta el�sz�r. �s elmondta, hogy elment.

- M�r tette ezt velem? – k�rdeztem imm�ron s�rva Kalost. – Ennyire megb�ntottam volna? De hisz meg�rthetn�, hogy nekem sz�ks�gem van a csal�domra, R�tok! Ez az �letem! Nem hagyhatom itt!

Kalos pedig nem sz�lt semmit, csak n�zett. Mint mindig, ha �gy gondolja, ezzel tud seg�teni.

Most:

„Akkor nem hittem volna, hogy 7 �vre r� is pontosan �gy fog f�jni, mint azon a napon.” A napfelkelt�t j�ttem n�zni ide a partra, mint 7 �ve majd minden nap! �s mindig ugyanazon gondolat foglalkoztat,” megtal�lta-e a szerelmet, vagy csak egy m�sik partnert mag�nak a sz�npadon, aki kiskutya m�dj�ra k�veti �t, a Nagy Hal�listent.”B�r az �js�gokban olvastam r�la, hol, mikor l�pett fel, �s hogy m�r nem teszi t�nkre a partnereit, de.. nem is fogadja el �ket.”Mintha v�rna valakire. Csak nem r�m?”

„Na, el�g ebb�l, Sora Naegino! Hagyd abba!” – mondtam magamnak, majd elindultam a Gyereksz�npad fel�. Mindig is ezen a k�t helyen tudtam gondolkozni. M�g ha nem is napfelkelte vagy napnyugta volt. M�r akkor is sokat j�rtam ide, mikor m�g Leon ir�nti szerelmem nem l�tezett. Szerettem ezt a helyet.
„Sokat v�ltoztam, t�bben mondt�k m�r, �s �n igazat is adtam nekik. Megfontoltabb lettem, m�r nem k�sek el sehonnan, �s ha m�gis, h�t akkor j� indokom van, hogy mi�rt. De nem csak ebbe v�ltoztam! Megn�tt a hajam, ezzel egy�tt �n is n�ttem, �gy kb. 170,00 cm vagyok. Form�sabbak �s teltebbek lettek a melleim, �s a karcs�sodtam,(Mivel megn�ttem, de �n csak nem akartam t�bbet enni.) a fenekem - a sok edz�snek h�la - kerek �s feszes lett, ahogy a combom �s a v�dlim is.

 Sokan akartak j�rni velem, de �n mindegyiket elutas�tottam, �gy elneveztek a lapok „J�gsz�v�nek”! �s igazuk van. Im�dom m�g mindig a gyerekeket, ebb�l k�vetkez�en sokat j�tszok a Gyereksz�npadon, de az idegeneket m�r nem t�r�m meg magam mellett. Ker�l�m �ket, ez�rt is hagytak el a partnereim id� el�tt. Kalos csak szomor�an n�zett r�m ilyenkor, �s b�lintott. Hagyta, hogy elmenjenek, �s lassan egyre kevesebben pr�b�lkoztak. V�g�l m�r nem maradt senki, melynek lassan k�t h�napja.

 Az�ta csak a Gyereksz�npad m�k�dik. S b�r nagyon szeretek ott szerepelni, m�g sem ugyan az. Ezt m�r �n is felfogtam. Ez�rt k�rtem meg Kalost, hogy keressen nekem egy partnert! Csod�lkozott, de igaz�b�l �r�lt neki. Megfogadtam, hogy a k�vetkez� partnert nem hagyom elmenni, �s sokkal kedvesebb leszek vele! Persze, err�l m�g senki nem tud!”

Gondolkoz�somb�l Mia h�zott vissza.

- Sora, a F�n�k h�vat.

- Tudom, Mia, tudom! 10: 00-ra az irod�j�ba kell menni!

- Igen, igen! J�ssz? – �s meg sem v�rva a v�laszt, m�r el is szaladt… volna, ha nem lenne terhes! „� semmit nem v�ltozott!Csak annyit, hogy hozz� ment Kenhez, aminek �n nagyon �r�ltem! R�ad�sul most v�rj�k a m�sodik bab�jukat! – T�rtem vissza a gondolataimhoz, s k�zben elindultam a F�n�k irod�ja fel�. – De a t�bbiek sem v�ltoztak sokat! May ugyanolyan undok tud lenni, ha felh�zz�k, mint anno. Rosetta tud�sa napr�l napra n�tt, b�r m�g mindig a diabol� a kedvence! Anna �s a boh�cok pedig napr�l napra viccesebbek lettek, ezzel tark�tott�k is a Sz�npadot. �s itt van Sarah, aki leszokott a k�nai kaj�r�l, �s hozz�ment Kaloshoz, ezzel elismerve azt, - amit mi l�nyok m�r r�gen tudtunk,- hogy szeretik egym�st! Egy valamibe viszont nagyon sokat v�ltoztak! Lassan ugyan annyira im�dt�k a Sz�npadot, mint �n. S mind azt mondj�k, ezt nekem k�sz�nhetik.”

Ekkor �rtem Kalos irod�j�hoz. Kopogtam, �s egy elfoglalt „Gyere be!” ut�n, be is l�ptem. Egyb�l a kedvenc helyemhez mentem, az ablakhoz. Nem sz�ltunk semmit, m�g v�rtunk a t�bbiekre. Majd pontban 10: 00-kor az utols� ember is bel�pett.

- Mindenki itt van? Ennek �r�l�k! – kezdett bele Kalos. – Sora, �gy n�z ki, meg van a jelentkez�, aki elv�llaln� a partnered szerep�t. Rem�lem, elfogadod majd?!!!

- �g�rem, ezen t�l minden t�lem telhet�t megteszek, hogy ne hagyjon el minket id� el�tt. Rem�lem, siker�l elfogadnom.

- Remek! Mia, az �j forgat�k�nyvet felolvasn�d?!

- Igenis! A c�me: „Az �r�k harc”. Mivel ez ink�bb egy szerelmes t�rt�net, ez�rt kellett beszerezni Sor�nak egy partnert, ha nem akar Ann�val cs�kol�zni! – mondta ki Mia, �s f�l�nken �sszeh�z�dott. R�n�ztem, majd elmosolyodtam.

- K�rlek Mia, folytasd!

Ekkor t�rt be Ken, enyh�n zih�lva. Majd s�r� bocs�natk�r�sek k�zepette megsz�lalt.

- Bocs�nat F�n�k, de megj�tt! – mondta, majd bevezette az �j „partneremet”. �n h�ttal �lltam, ez�rt nem l�ttam ki az, de a szob�ba be�ll� csendb�l k�vetkeztetve egy r�gi ismer�st tal�lt Kalos.

- Teh�t elfogadtad, hogy visszaj�ssz a Kaleido Sz�npadhoz? – k�rdezte Kalos, �s – gondolom, egy b�lint�s volt a v�lasz, mert Kalos folytatta.

- Rendben van, akkor foglalj helyet, �s hallgasd meg a forgat�k�nyvet! Mia!

- Igen F�n�k! Teh�t a c�me: „Az �r�k harc”. Van egy t�nd�r l�ny, Mano, aki tal�lkozik egy kobolddal, Picurral. R�gt�n egym�sba szeretnek, de a szerelm�k tiltott. Mikor a k�t anyuka meghallja, hogy gyermekeik egym�sba szerettek, egyb�l h�bor� t�r ki a k�t nemzetts�g k�z�tt. �m a szerelmesek kitart�sa jobb bel�t�sra b�rja a k�t csal�dot, �gy �k elnyerik jutalmukat, �r�kre egy�tt maradhatnak.

A szereposzt�s:           - T�nd�r kir�lyn�: May

                                   - Kobold kir�lyn�: Anna

                                   - Mano: Sora

                                   - Mano h�ga, aki seg�ti a szerelmeseket: Rosetta

                                   - Akik feloldj�k a fesz�lts�get: a boh�cok

                                   - Picur: …

- Igen, tudjuk! Mindenkinek tiszta?! A pr�b�k egy h�t m�lva kezd�dnek, hogy legyen id�t�k kipihenni magatokat, �s hogy lefussanak az utols� el�ad�sok a Gyermeksz�npadon – mondta Kalos.

- Mindenki elmehet, b�r… Sora, te maradj m�g egy kicsit, besz�lnem kell veled!

- Rendben!- mondtam csak �gy az ablaknak.

Mire mindenki kivonult, eltelt j� n�h�ny perc, �s m�g ut�na is hallgattunk. Szinte �reztem, hogy k�t szemp�r n�z, �gy sejthettem, hogy a „partnerem” is benn maradt.

- Mi�rt kellett maradnom? �s Mia mi�rt nem eml�tette az ugr�sok fajt�it? - m�g jobban az ablakhoz hajolva, suttogva k�rdeztem meg ezt Kalost�l. M�r r�g nem b�rtam tartani magamat el�tte. Hisz Kalos mindent tud.

- Az�rt, mert m�g � sem tudja pontosan, �s k�rte, hogy az elk�vetkez� egy h�tben seg�ts neki. Hisz szokott lenni p�r j� �tleted, hogy tehetn�d sz�nesebb� a m�sort.

- Megl�tom, mit tehetek. Ennyi lenne, mert akkor menn�k is!

- Nem, m�g egyszer meg akartam k�rdezni, hogy biztosan elv�llalod-e az �j partneredet.

Hossz� percekig csak a tengert n�ztem, �s hallgattam, majd a leghat�rozottabb hangomon megsz�laltam:

- M�r egyszer elmondtam, de most meger�s�tem magam – mondtam, majd fel� fordultam. – Megteszek minden t�lem telhet�t, hogy elfogadjam, de nem �g�rek semmit. Ez nem csak t�lem f�gg. Rem�lem, tudod! �s most elmenn�k, ha megbocs�tasz-, azzal az ajt� fel� fordultam, �s elindultam fel�. M�r a kilincs fel� ny�ltam, mikor egy t�lont�l ismer�sen cseng�, �m most valamivel kedvesebb hang sz�lalt meg:

- Szerbusz, Sora!