|
19.RÉSZ
ANGYALKA 2008.08.15. 09:35
Vívódás 19.
Csupán pár perc… ennyinek tűnt az a 4 óra melyet Sora alvással töltött. Ébredés utáni első útja a fürdőbe vezetett, hogy az éjszakai nyomait lemossa magáról. Szeme még mindig égett a maró cseppektől, kezén még látszottak a nehéz bőröndök által okozott horzsolások, ajkai enyhén kiszáradtak a hűvös széltől. Érezte, hogy megfázott az éjjel hűvösében. De mind ezek nem zavarták… már tudta, hogy jól döntött. A józanító hideg, Fantom szavai… elméje újra teljesen tiszta volt. Érzései, álmai, vágya visszatértek. Leon… óhatatlanul is fejébe fészkelte magát a kérdés: Vajon ő mit tett volna, ha reggel felébred és nem talál. Képzeletébe beúszott egy kép… egy édes álom, melyben az említett férfi egy távoli helyen megtalálja, és szorosan a karjaiba zárja, hogy többet ne szökhessen el tőle.Az álomképre egy édes mosoly szökött arcára. Egy mosoly amely hamar eltűnt.-Miért kell nekem mindig álmodoznom! Leon Oswald előbb vágatná le a haját, minthogy egy szökött partnert üldözzön. Halálisten… ő tönkreteszi a partnereket, nem fut utánuk. Sora térj már észhez. Az álmodra koncentrálj és a te álmod az Angyalok tánca. Ezzel a mondattal megmakacsolta magát és kiment az ajtón, hogy átöltözzön elvégre a spagetti pántos, fehér hálóing nem túl praktikus az edzéshez. Még ha erről Fantomnak más is a véleménye. Az ajtón kilépve csörömpölést hallott a konyhából. Kíváncsisága el is feledtette vele elhatározását, így hát bekukucskált a helységbe. A látvány mely fogadta nem volt hétköznapi számára. Az asztal szépen meg volt terítve, az evőeszközök gondos precizitással a helyükön, a két tányér felett poharak, az egyikben víz, a másikban narancslé. Az illatból ítélve pirítós és tükörtojás készült. A férfi pedig ki mindezt készítette, most ült le az asztalhoz, és beletemetkezett egy könyvbe. -Öhm… Jó reggelt Leon. -Jó reggelt neked is- nézett fel Leon.Majd végignézett rajta, és kifejezéstelen arccal visszatért a betűk varázslatos világába. Sora ekkor eszmélt rá, hogy még nem öltözött át ezért kipirult arccal ment a szobájába, hogy felöltözzön. Egy kicsit azért bántotta, Leon kifejezéstelen arca, ahogy végignézett rajta, de aztán megmagyarázta magának, hogy neki már biztos rengeteg gyönyörű nővel volt dolga, miért érdekelné egy ilyen „kis” lány. Bár a korkülönbség csupán 4 év köztük, mégis az évek és a tragédia igazi férfivá edzették az egykori kisfiút. Sora szinte észre sem vette, hogy mit vesz fel. Pár perc múlva nem egy megszokott, rövidnadrág- poló együttes fedte testét, hanem egy rövidebb fekete szoknya és egy kék poló, melynek diszkrét v- alakú kivágása szépen kiemelte a lány formás alakját. Mikor a tükörben megpillantotta saját képmását földbegyökerezett a lába. Mintha nem is ő magát látná. - Na szép most meg mit akarok ezzel elérni. Sora Naegino térj már észhez ez nem te vagy! - Pedig ez is te vagy kislány… kislány…inkább kisasszony. – szólalt meg a kis szellem. - Fantom kérlek ne gúnyolódj velem, most nem vagyok olyan hangulatban.- Sora telefonon keresnek! -hangzott Leon hűvös hangja.- Megyek. –azzal elindult a konyha irányába.- Tessék, itt Sora Naegino.- Itt pedig Mia, Ana és Rosetta.-nevettek bele a lányok a telefonba.- Lányok, olyan jó hallani a hangotokat. Meséljetek történt valami a színpadnál?- Jellemző Sora… mi azért hívunk, hogy megtudjuk mi van veled és erre az első kérdésed, hogy mi van a színpaddal. Itt minden rendben. A kellékesek terveznek és dolgoznak, mi meg edzünk egész nap.-És te? Aggódtunk, mert azzal a bunkóval vagy összezárva._- Kérlek ne mondjátok ezt rá. Tudjátok ő nagyon …kedves. Minden rendben van. Mi is készülünk az előadásra. - Ennek örülünk, akkor megnyugodtam. De ha baj van szólj. Most le kell tennem, mert a főnök irodájából hívtunk, és Ken most szólt, hogy siessünk, mert Kalos megérkezett.- Lányok… ti sohasem változtok meg – nevetett bele Sora a telefonba majd elköszönt. - Most már ideje reggelizni, mielőtt minden elhül.-szólalt meg ekkor a férfi, ki eddig nem mutatott különösebb érdeklődést az otthoniak iránt. Annál inkább Sora új öltözködési stílusa iránt ami természetesen nem kerülte el figyelmét. Hangot nem adott észrevételének. Eleget látta már edzeni és szerepelni a lányt ahhoz, hogy tudja milyen törékeny, de formás, kecses alakja van. Magában mindig szépnek és figyelemreméltónak találta, de őt csak a külsőségek már rég nem érdekelték. Neki ahhoz sokkal több kellett, hogy beleszeressen valakibe. Hogy milyen nő illene hozzá? Olyan lány aki megérti, kedves, őszinte, kitartó… egy nő akit maga mellett érezhet, egy nő aki felküzdi magát mellé és nem elvárja, hogy felemeljék. Aki szereti, hisz és bízik benne. Hm…szerelem. Pont ez az amit ki akart és ki akar zárni az életéből. A szeret minden formája, így a szerelem is. Hogy miért? Mert fél… fél attól, hogy megsebez másokat, a nőt akit szeret, és hogy ő is újra szenvedni fog úgy, mint rég. Szenved ő minden nap… de még egy akkora fájdalmat, mint tulajdon húgának elvesztése okozott nem tudna elviselni. Még mindig úgy gondolta, hogy az Angyalok tánca után, mikor beteljesítette a húgának tett ígéretét, szépen eltűnik a nyilvánosság elöl, és egy elhagyatott helyen várja a nyugalmat adó halált.Erre megjelenik ez a lány, és önkéntelenül is kezdi felébreszteni rég eltűntnek hitt érzéseit. Egy szó, mint száz, nem csak Sora szépsége és öltözéke keltette fel Leon figyelmét, ennél sokkal jobban érdekelte a változás miértje. -Csak nem akarsz elcsábítani Sora Naegino?- gondolta magában.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
