-Én nem.- mondta nyugodtan Leon. Sora még mindig karolta a férfit.
-Szerinted…menjünk el mellettük vagy forduljunk vissza?- kérdezte kicsit félénken.
-A másodikra szavazok.- ezzel már fordult is vissza, arra amerről jöttek. Sora még mindig tátott szájjal állt, csak ahogy a férfi megmozdult ő is ment vele, mivel a keze be volt akasztva Leon karjába.- Nem illik így bámulni.- nevetett a férfi.
-De…de…én erről miért nem tudtam? Még csak fel sem tűnt.- mérgelődött a lány.
-Már mondtam, hogy neked nem kell mindenről tudnod angyalom.- mondta mind ezt egy szívdöglesztő mosoly kíséretében és megcsókolta a meglepődött lányt. Viszonozta a csókot és úgy érezte a szíve mindjárt kiugrik a helyéről. Ismét elfogta az a bizonyos bizsergető érzés, amit akkor érzett, amikor először megcsókolta. Hihetetlenül boldog volt és rá kellett jönnie, hogy ez nem holmi munkatársi kapcsolat. Ez annál sokkal több. Ami belülről felőröl és fogvatart. Nem bírsz nélküle semmit tenni, csak rajta jár az eszed és alig várod, hogy újra találkozhassatok. Végre minden kitisztul Sora előtt és megszűnt a homályos fátyol, hirtelen minden tiszta lett. Szívét olyan érzés öntötte el, amit még soha az életben nem érzett. Leon megszakította a csókot és Sora csillogó szemeibe nézett, ami számára már nem volt kérdés mit rejtett. Újra megcsókolta a lányt, majd a homlokán és szorosan magához ölelte.
AJÁNLOM AZ OLDALT
