29.fejezet

-         Ti…ti meg mit csináltok?- kérdezte döbbenten a lány. Sora gyorsan fel akart állni, de Leon visszahúzta.

-         Azt amit láttál.- mondta nyugodtan a férfi.

-         De…de miért?- Elis már könnyezett de nem bírta visszafogni magát. Sora csak csendben figyelt nem nagyon értette a helyzetet.

-         Mi miért?- bukott ki belőle végül. De válasz helyett a lány csak könnyeit törölgetve elfutott. A férfi csak ezüst szemeit forgatta amíg a másik csak értetlenül bámult.- Mi volt ez?

-         Ez? Semmi. Nem fontos.- terelte a témát és újra birtokba vette az ajkait, de a lány visszanyomta.

-         Először mond el.- duzzogott karba tett kézzel.

-         Jól van.- sóhajtott beletörődve Leon.- Gondolom tudod, hogy az a lány egy „nagy rajongóm”. És azt akarta, hogy járjak vele, különben megkéri a Kalost, hogy mondja el azt a titkot amit tud rólam. De már teljesen felesleges, mert már te is tudod.- mosolygott a fiú és egy futó puszit nyomott a lány szájára majd visszavitte a tálcáját.

-         Egyél te is és az edzőteremben várlak.- mosolygott a fiú Sorára. A lány teljesítette a rá „kiszabott” feladatot és tíz perc múlva már a terem felé tartott. Útközben összefutott Kennel.

-         Sora beszélhetnénk?- állította meg a fiú.

-         Persze.- mosolygott a lány kedvesen.- Mondd mit szeretnél.

-         Én…igazából…erről már a múltkor akartam beszélni. Szóval…- Ken vett egy nagy levegőt és egy szuszra elmondta.- Sora, én nagyon szeretlek már azóta amióta először találkoztunk. Tudom, hogy te csak egy barátként kezelsz engem de én többet szeretnék tőled.

-         És ezt most lehetne nem egy levegőre? Mert semmit nem értettem belőle.- nevetett az angyal nem is sejtve mekkora lelki megerőltetés kellett ehhez a vallomáshoz a fiúnak.

-         Nos…a lényeg, hogy én szeretlek Sora.- mondta már kicsit nyugodtabban.

-         Persze én is  szeretlek Ken.

-         Tényleg?- csillantak meg kék szemei.

-         Hát hogyne. Te vagy az egyik legjobb barátom.

-         De én nem így gondoltam.- szedte össze minden bátorságát. – Én azt szeretném, ha a barátnőm lennél.- a lánynak végre világos lett minden és meg se bírt szólalni. Az elmúlt időben már négyen vallottak neki szerelmet, de ebből csak egyet tudott viszonozni, de azt teljes szívvel és lélekkel.

-         Én…nem tudom mit mondhatnék.- kezdte kínosan érezni magát.

-         Ne mondj semmit. Csak annyit, hogy igen vagy nem.

-         Én…sajnálom de csak úgy tekintettem rád eddig is, mint egy nagyon jó barátra.

-         Szóval nem. Igazából fel voltam rá készülve.- Ken csak lehajtotta a fejét és úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát. Az igazat megvallva már nagyon közel volt hozzá, de nem akart még jobban megszégyenülni a lány előtt.- Akkor később találkozunk.- fordult el a fiú gondosan kerülve Sora pillantását. Az angyal most zavartan állt az edzőterem előtt. Nagy nehezen összeszedte gondolatait és belépett az ajtón.