A mutatvánnyal nem volt gond. Sora és Yuri az évek alatt sokat dolgoztak együtt, így jól összeszoktak. Yuri keze viszont néha-néha rossz helyre tévedt, amit Sora ugyan nem vett észre, de Leon annál inkább. Alig bírta visszafogni magát. Szerencsére a gyakorlatnak vége lett.

Sora sietett felé.

-Na milyen voltam? -kérdezte mosolyogva.

-Jó.- Yuri közeledett feléjük arcán győztes vigyorral.

-Nos Leon, hogy tetszett?-

-Még van mit gyakorolnod.- Leon a Halálisten nyugodtságával beszélt. Yuri összehúzta szemöldökét.

-Sora. Van kedved a nap hátralevő részét velem tölteni? Elmehetnénk a parkba.- fordult a lány felé ajánlatával.

A japán lány már nyitotta ajkait, amikor Leon közbe szólt.

-„Rettentően sajnálom” Killian, de mára már van programunk.- Leon magához húzta a meglepett lányt a derekánál fogva.

És itt volt az a pont, amikor eldöntötte: nem adja fel egy olyan senki miatt, mint Yuri. Nem fog veszíteni. Szereti Sorát és mindent meg tesz azért, hogy a lány vele maradjon. Szemeiben elszántság csillogott.

-És mégis mi ez a „fontos” program?- Yuri szemei viszont villámokat szórtak. Mindkét férfi teljesen ledöbbent, amikor Sora szólalt meg.

-Egy új ugrást gyakorlunk.-

Sora miután beszélt Laylaval világosan látta hármuk helyzetét. Az artista lány elmondta neki, hogy milyen ellenségesen viselkedik egymással a két férfi. Layla segíteni akart „húgán”.

Elmondta a lánynak, amit ő nem vett észre: Yuri és Leon érte harcolnak.

’Érted már Sora? Neked kell választanod kettőjük közül, ha arra kerül sor.’

És Sora döntött. Szereti Yurit, de csak, mint egy nagyon jó barátot. Nem akarja megbántani, de nem fogja feladni érzéseit. Leonba szerelmes és őt választja.

-Ó…hát akkor, majd máskor.- Yuri intett egyet és az öltözők felé sietett.

~A csatát megnyerted, de a háborúnak még nincs vége Oswald~

Leon Sorára nézett.

-És mi lesz az ugrásunk neve?- tekintetében huncutság fénye villant. Sora oldalba bökte.

-Inkább arról beszéljünk, milyen programunk van mára…-mondta mosolyogva. Leon közelebb hajolt a lányhoz és a fülébe suttogta.

-Ez még titok. Most menjünk haza. -Átöltöztek, elbúcsúztak munkatársaiktól és hazamentek. Mindketten szobájukba indultak.

-Sora.- állt meg Leon.

-Igen?- fordult vissza a lány. Leon egy csókot lehelt ajkaira.

-Azt ak…-kezdte szinte Sora szájába suttogva. A lány, amint elválltak ajkaik egymástól rögtön a férfi után kapott, hogy egy mélyebb és hosszabb csókot váltsanak. Leon nem igazán ellenkezett a kellemes meglepetéstől. Hirtelen döbbenete után átvette az irányítást és szenvedélyesen csókolt vissza.

-Hétkor találkozunk a hallban. -fejezte be mondatát.

-Rendben, de mit vegyek fel?-

-Arról, majd én gondoskodom. Egy órán belül megkapod a ruhát. Most megyek, még el kell intéznem pár dolgot.- tűnt el ajtaja mögött. Sora boldogan lépett be szobájába. Fürödni indult, de előtte még Fantom keresésére indult.

-Fantom! Gyere ide! Ne bujkálj!- hiába szólongatta Fool nem jött elő.

-Biztos dolga akadt.- rántotta meg vállát, majd a fürdőbe ment. Megmártózott a jólesően meleg, illatos vízben, megmosta hosszú haját. Fürdés után egy fehér törölközőbe tekerte magát, nedves haját pedig csavarokba tekerte. Miután ezzel végzett magára vette köntösét és szobájába ment.

Leon miután elbúcsúzott Sorától mobiljáért nyúlt. Elintézte a lány ruhájának kérdését. Egy órán belül mindennel végzett. Megfordult és egy lebegő alakot vett észre.

-Mit akarsz?-

-Üdvözöllek Leon. Ismét.- hajolt meg Fool.

-Mit akarsz??- ismételte meg kérdését.

-Ismét kiválasztott lettél. Most már nem csak a tehetséged, hanem a lelked is elérte a kiválasztottak szintjét. Ezt pedig annak köszönheted, hogy találkoztál Sorával. Együtt képesek vagytok a Legendás Manőverre, ahogy az Angyalok táncárra és még sok más veszélyes, de egyben csodálatos ugrásra.-

-Sora lát téged?-

-Már évek óta. Mióta a színpadhoz jött.-

-Értem.- Fantom bólintott, majd eltűnt Leon szemi elől.

Sora ajtaján kopogtattak.

-Jó napot kisasszony. Ezt a csomagot önnek hozták.- nyújtotta át a fehér dobozt.

-Köszönöm Jenny. Elmehetsz.- csukta be az ajtót.

A dobozzal az ágyára ült és kibontotta. A fedél és a védőpapír alól egy fekete, selyemruha került elő. Sora az órára pillantott. Félóra múlva hét. A ruhát egy vállfára akasztotta. Fésülködő asztalához ült és kiengedte haját, mely most göndör fürtökben omlott vállára. A ruhához illően kisminkelte magát, majd magára húzta az ajándékot. Az anyag követte vonalait. Hátánál vékonyabb pántok fogták össze, formás melleit a mély dekoltázs hangsúlyozta. A ruha egyik oldala combközépig ért, onnan haladva egészen a bokájáig. Mire elkészült 7 óra lett. Felvett egy magasarkú cipőt mely ment a ruhához, majd a hallba sietett. Leon már ott várta. Szokásához híven feketében volt. Inge félig ki volt gombolva, kabátja a székre volt dobva. Mikor meglátta Sorát elé sietett.

-Gyönyörű vagy.- csókolta meg a lányt.

-Köszönöm. Te is jól nézel ki.- pirult el Sora.

-Gyere, menjünk.-

-De hova? -kérdezte Sora.

-Az meglepetés.-

-Ezt most rád kötöm.- vett elő egy fehér sálat.

-Rendben.- Leon bekötötte Sora szemét, majd autójához vezette. Rövid út után leállította a motort, kivezette Sorát a kocsiból, majd levette szeméről a kendőt.

-A lány a tengert látta meg, majd megérezte Leon karjait a derekára kulcsolódni. Leon lehajolt Sora füléhez, állát a lány nyakához tette.

-Na? Hogy tetszik?- kérdezte. Egy olyan partszakaszon voltak, ahol egy lélek sem volt.

-Sora. Én nem véletlenül hoztalak erre a helyre. Szerettem volna tisztázni hármunk dolgát. Ugye tudod, miről van szó?- kezdte Leon.

-Ige tudom. De azt hittem már világos számodra a döntésem. -fordult szembe a férfival.

-Tőled szeretném hallani.-

-Én…-