Miután hazaértek gyorsan letusoltak, és felöltöztek.

-Sora. Nekem van még egy kis dolgom.-

-Kár.- sóhajtott Sora.        

-Majd máskor bepótoljuk.- csók.- Üdvözlöm Laylat.- csók.- Sietek vissza.- csók.- Szia… Angyalkám.-

-Szia.- Sora mosolyogva készülődött tovább. Boldog volt, amiért Leonnal lehet.

-Sora kisasszony.- lépett be kopogás után Jenny.- Layla kisasszony megérkezett.-

-Köszönöm. Máris megyek.-

-Szia Layla!- ölelte meg barátnőjét Sora.

-Szia hugi!- adott puszit arcára.

-Gyere, menjünk a nappaliba.-

-Rendben.- Leültek a kanapéra, és beszélgetni kezdtek.

-Kisasszony meghoztam a teát.- jelent meg Jenny egy tálcával.

-Köszönöm.- vette át Layla az egyiket.

-Köszönöm Jenny. Layla kérsz még valamit?-

-Nem. Köszönöm.- A két lány egyszerre kortyolt a gőzölgő teába. Pár másodpercig némán, csukott szemmel hallgattak, majd egyszerre pillantottak egymásra.

-Nos?- kérdezte Layla.

-Igen?-

-Nem szeretnél megosztani velem valamit? -nézett sokatmondóan a lányra.

-Jól van. Jól van. Mondom.- mosolyodott el a lány. Erre Layla is követte példáját. Sora mindenről beszámolt. Layla figyelmesen hallgatta barátnőjét. Sora szemei csillogtak a boldogságtól, ajkai egy halvány mosolyban játszadoztak végig. Layla valamilyen szinten megnyugodott.

~Sora végre boldog.~

Már nem azt az erőltetett mosolyt látta. Ez most egy igazi szívből jövő mosoly volt. Szemei sem szomorúsággal voltak tele. Vidáman csillogtak, amivel Laylat is jobb kedvre derítette.

-Szerelmes vagy belé?- kérdezte, meg mikor Sora befejezte.

-Igen.- Sora nem habozott. Magabiztosan válaszolt.

-Ennek örülök. A kicsiknek ugye én leszek a keresztanyja? -mosolyodott el.

-Te… tessék?- Sora elpirult.

-Ugyanmár. Tudod, miről beszélek.-

-Igen. Persze, hogy tudom. De még nem tartunk ott.-

-Óóóó. Pedig én azt hittem, hogy kilenc hónap múlva már a babával fogok játszani.- nevetett fel.

-na ebből elég Hamilton kisasszony. Most beszéljünk rólad.- mosolyodott el Sora.

-Rólam?- lepődött meg Layla.

-Igen. Rólad. Hisz te, akartál velem találkozni.- Sora furcsán nézett rá. Layla félrenézett.

-Mit titkolsz?- jött rá Sora.

-Én?- Layla húzta az időt.

-Layla. Mondd már el. Hisz bennem, megbízhatsz. Te mondtad, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek.-

-Igen. Tudom.- Layla elszégyellte magát. Sora is megbízott benne. Csak benne. Csakis ő tudott róla, hogy a lány szenved Leon hiányától.

-Rendben van. Megbízom benned természetesen, ahogy te is bennem.- kezdte el.

-Akkor hallgatlak.- mosolygott rá bíztatóan. Layla kicsit zavartan kezdett el beszélni.

-Nos…én…azt hiszem…szerelmes vagyok.- mondta szaggatottan.

-Hisz ez nagyszerű.-

-Igen az. Csak az a baj, hogy nem tudom, hogy ő viszont szeret-e. Sőt biztos vagyok benne, hogy nem.- folytatta szomorkáson.

-Ó. De elmondtad már neki?-

-Nem.-

-Akkor meg honnan veszed, hogy nem szeret viszont?-

-Onnan, hogy akit szeretek az Yuri.-

-Yuri?- döbbent meg Sora.

-Igen.- A két lány percekig némán gondolkodott. Végül Sora szólalt meg.

-Tudod, hogy én nem szeretem Yurit.-

-Igen.-

-Jó. És ugye azt is tudod, hogy nagyon szeretlek, és bármit megtennék érted?-

-Igen.-

-Rendben. Én melletted leszek akármi, legyen is. Ha szükséged van rám, szólj. Ha készen állsz rá, hogy elmond Yurinak az érzéseid, akkor is támogatni foglak. Biztos vagyok benne, hogy ő sem közömbös irántad. Hisz te egy kedves, csinos, okos és gyönyörű lány vagy. Abban az esetben, ha mégis visszautasít….én itt leszek veled.-

-Köszönöm Sora.- ölelte át barátnőjét. Perceken keresztül így maradták. Védelmet és megnyugvást biztosítva a másiknak. Mikor elváltak mosolyogva, megkönnyebbülten néztek egymásra.

-Mégegyszer köszönöm Sora. Most már hazamegyek.- állt fel.

-nem maradsz éjszakára?- állt fel Sora is.

-Nem szeretnék zavarni.-

-Nem zavarsz. Rendben Akkor maradsz.- jelentette ki Sora.

-Jól van.- sóhajtott Layla.

-Jenny!-

-Igen kisasszony?- sietett be Jenny.

-Layla ma nálunk éjszakázik.-

-Értem. Előkészítsek egy vendégszobát a kisasszonynak?-

-Nem. Arra semmi szükség. Layla az én szobámban alszik.-

-Igenis kisasszony. A vacsora pár percen belül elkészül.-

-Leon hazaért már?-

-Igen. A szobájában van. Azt mondta, nem szeretné megzavarni önöket. Szóljak az úrnak?-

-Nem kell. Kísérd Laylat az étkezőbe. Pár perc és itt vagyok.- szólt még vissza Laylanak.

Felsietett a lépcsőn, majd benyitott Leonhoz. A férfi a szobában elhelyezett fehér kanapén ült. Egy könyvet olvasott. Nem vette észre, hogy a lány is ott van.

-Mit olvasol?- bújt hozzá Sora.

-Olyasmit, ami nem neked való.- mosolygott Leon. A könyvet mellőzve megcsókolta Sorát.

-szia.-

-szia.-

-Mi volt Laylaval?- ölelte át a derekát.

-Ma itt alszik. Ezért is jöttem, hogy szóljak. Kész a vacsora.-

-Rendben. Menjünk.-

Miután Layla és Leon köszöntötte egymást, leültek vacsorázni. A vacsora után aludni indultak. Leon lágy csókot lehelt Sora ajkaira búcsúzásképp, majd szobájába ment lepihenni. A két lány is így tett. Sora kölcsönadott Laylanak egy hálóinget, majd mindketten a lány ágyába bújtak.

-Jó éjszakát.- hunyta le szemeit Layla.

-Jó éjszakát.- ásított Sora. Szinte azonnal elaludtak.