Hosszan néztek egymás szemébe. A lány már épp meg akart szólalni, amikor Leon váratlanul megcsókolta, s amennyire a gépek és Sora testéből kiálló csövek megengedték megölelte. Sora viszonozta a férfi csókját, mely gyengéd volt, tele szeretettel.
°Ho… hol… vagyok és… mi… mi történt? – kérdezte még mindig rekedtes hangon. A torka teljesen kiszáradt.
°A kórházban vagy – mondta boldogan és egyben megkönnyebbülten a férfi, hogy a lány végre magához tért. – Leestél a trapézről, amikor a műsort adtuk elő. Egy hétig voltál eszméletlen. Már épp ideje volt, hogy felébredj. Mindig is tudtam, hogy szeretsz aludni, de hogy ennyit? – s mosolygott a férfi.
Sora viszonozta Leon mosolyát. Egyik kezét óvatosan felemelve megpróbálta megsimogatni a férfi arcát. Leon észrevette a mozdulatot, ezért odahajolt, hogy megkönnyítse a dolgát. Nem mondtak semmit egymásnak, csak a másik tekintetét keresték. Szavak nélkül is tudták, hogy mire gondol a másik, hogy mit érezz. Végül Sora törte meg a csendet.
°Sajnálom… sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. – mondta szomorúan. – Nem akartam. Soha nem akartalak téged bántani. – mondta könnyes szemmel.
°Ne beszélj butaságokat. Ez nem a te hibádból történt – válaszolt miközben óvatosan letörölt egy könnycseppet a lány arcáról.
°De… többet kellett volna gyakorolnom. Jobban oda kellett volna figyelnem. Akkor… akkor ez nem történt volna meg.
°Nem Sora. Ez nem a te hibád. Te tökéletesen adtad elő az ugrást, mert eleget gyakoroltál. Sőt… többet is, mint kellett volna. – Ez… - kezdett bele. Nem tudta, hogy el mondja-e az igazságot, de úgy gondolta, hogy joga van tudnia róla. – Ez nem baleset volt.
°Tessék? – kérdezte döbbenten.
Leon mindent elmondott a lánynak, ami a baleset napján történt, s az azt követő napon, kivéve azt, hogy majdnem meghalt. A lány döbbenten hallgatta a férfi beszámolóját, mikor meg tudta, hogy Alicia volt az, aki megrongálta a trapézt. S hogy ő volt az aki kis híján elgázolta. Amióta visszatért érzékelte a nő ellenségességét, de nem gondolta volna, hogy ilyesmire képes. Még azt sem tudta, hogy volt valami a férfi és a nő között. Megkönnyebbült mikor meg tudta, hogy a nő azóta már börtönben van.
°De esküszöm, Sora… - mondta dühösen még mindig a történtek hatása miatt – hogy az a nő még megfizet azért amit veled tett. Mindent elkövetek azért, hogy élete végégig a börtönben maradjon. – fejezte be mondatát.
Sora egy ideig hallgatott, s a férfi dühtől csillogó tekintetét figyelte, ami néhány perccel később ellágyult, majd szerelemmel telt meg, amint a lányt nézete. Azt a lányt, akit mindenkinél jobban szeretett, akit majdnem elveszített. Újra megcsókolta, mely tele volt szerelemmel, szenvedéllyel és vággyal. Minden érzelmét beleadta, melyet a lány iránt érzett. Sora megborzongott a csóktól, s ha nem lett volna kórházban, rögtön a férfira vetette volna magát. Hihetetlennek tartotta, hogy még ilyen állapotban is kívánta a férfi, akár csak az elmúlt hetekben. Tiszta szívéből szerette őt.
°Leon? – szakította meg a csókot.
°Tessék? – kérdezte a férfi vágytól csillogó tekintettel.
°Kérlek, hozz egy kis vizet. Nagyon szomjas vagyok.
°Rendben. De előbb szólok Dr. Kate-nek, hogy magadhoz tértél.
Leon gyorsan kiment a szobából, hogy a nő keresésre induljon, akit végül egyik betegnél talált rá. Mikor közölte vele, hogy Sora magához tért, megkönnyebbülten felsóhajtott, majd elkezdett könnyezni.
Miután bement a lányhoz megvizsgálta, hogy biztos legyen benne, hogy minden rendben van. Majd mikor ezzel végzett adott egy kis vizet, akinek már nagyon száraz volt az ajka. Sora lassan, de élvezettel itta a vizet, majd odaadta a poharat Leonnak.
°Ha továbbra is így javulsz, akkor egy-két napon belül átszállítalak egy másik osztályra, s talán egy-két héten belül elhagyhatod a kórházat is. Szerencsére nem szenvedtél maradandó károsodást. De az artista életről egy kis időre le kell mondanod. – mondta a nő.
°Mégis mennyi időre? – kérdezte ijedten Sora.
°Egy esetleg két hónap. – mondta. – Csak azért, hogy biztosak legyünk abban, hogy nem történik semmi baj. Kérlek, ígérd meg, hogy amíg nem engedélyezem, addig nem ugrálsz.
°Megígérjük. – mondta Leon ellent nem tűrés hangon. – Én magam fogok gondoskodni róla. – nézett komolyan a lányra.
°Rendben. – egyezett bele nagy nehezen Sora is.
Még beszélgettek egy ideig, majd a nő ott hagyta a szerelmeseket, akik ismét egymásnak szentelték minden figyelmüket. Sora nem sokkal később elaludt annyira elfáradt a sok beszédtől. Leon egy ideig még ott maradt, majd kiment, hogy értesítse a többieket a lány állapotával kapcsolatban, akik megkönnyebbültek a hír hallatán. Volt, aki örömkönnyekben tört ki.
Sora kora délután kelt fel, s meglepődve vette észre, hogy mindenki ott van. Még May is, aki egy versenyt hagyott ott Németországban csak, hogy a lány mellett legyen. A többiek csak figyelték a lányt, aki mosolyogva nézte őket. Sokáig nevettek és beszélgettek. Sora meg tudta, hogy Mia pár nappal ezelőtt egy kislánynak adott életet, aki inkubátorba került a koraszülés miatt. De mostanra már megerősödött annyira, hogy ki vehessék az inkubátorból. Két-három órával később már mindenki elment. Kivéve Kalost, s persze Leont.
°Sora! – szólalt meg Kalos.
°Igen?
°A műsort, melyet eddig előadtunk levettük. Kaptatok két hónap szabadságot. Azt ajánlom, hogy alaposan pihend ki magad, hogy aztán újult erővel kezdhess el megint dolgozni az új darabra. Megtiltom, hogy akár csak egy percet is ugra bugrálj. Ha bárki rajta kap, akkor repülsz a társulattól. – mondta komolyan a férfi.
°Értettem és köszönöm. – mondta hálásan és mosolyogva a lány.
°Már Miának is szóltam, hogy addigra készítsen egy új műsor tervet.
°Már alig várom, hogy újra gyakorolhassak. – mondta lelkesen.
°Sora! – szólt Leon szemrehányóan.
°Tudom, tudom semmi ugrálás két hónapig. – nyugtatta meg a férfit.
°Ajánlom is, mert elnáspángollak. – mondta mosolyogva.
°Akkor én megyek is. Csak ennyit akartam mondani. – mondta mosolyogva miközben a szerelmes párt nézte. – Sziasztok! – köszönt el.
°Szia! – mondták kórusban, amin elmosolyogtak.
Nem sokkal később újra elaludt, s Leon csak nézte ezt az angyalt, aki megváltoztatta az életét. Elővette azt a nyakláncot, melyet a 18 szülinapjára kapott a lányt, s amelyet az egyik kellékes talált meg nem sokkal azután, hogy mentősök behozták a kórházba. Óvatosan, nehogy felébressze a nyakába akasztotta. Újra leült a székére és pár perccel később már ő is elaludt.
Sora még három napot töltött az intenzív osztályon, majd átvitték egy két szobás kórterembe, ahol Leon is kényelmesen aludhat, a matrac helyett, amelyet az intenzív osztályra vittek be külön Dr. Kate kérésére. Még másfél hetet töltött a kórházban ez alatt az idő alatt sorban látogatták meg a barátok és kollégák. A lány már alig várta, hogy végre elhagyhassa a kórházat. Szeretett volna már újra otthon lenni Leonnal, hogy végre hivatalosan is elkezdhessék közös életüket. A többiek mikor meg tudták, hogy együtt vannak, először megdöbbentek, de végül elfogadták. S boldogok voltak, hogy együtt látták őket. Ugyan Leon a többiekkel szemben továbbra is hüvős maradt, de már nem volt olyan kegyetlen és érzéketlen.
Aznap késő délután volt. Sora már nagyon várta, hogy végre kiengedjék. Csak a zárójelentésre vártak, amit fél órával később meg is kaptak. A lány Leon társaságában boldogan lépett ki az utcára, s szívta be a friss levegőt, melyet eddig nélkülöznie kellett. Gyorsan haza mentek Sora házába, majd a lány kérésére lementek a tengerpartra sétálni. Sokat beszélgettek, nevettek és tervezgettek, hogy mit csinálnak az elkövetkező két hónapban. Leon nem bírta tovább magában tartani a vágyat, így szenvedélyes órát töltöttek a tengerparton. Miután rendbe szedték magukat elindultak Leon házába a férfi kérésére.
Már kezdett sötétedni mire visszaértek. Leon kinyitotta Sora előtt az ajtót, majd előre engedte a lányt. A lánynak elakadt a lélegzete a csodás látványtól, mely a szeme elé tárult…
AJÁNLOM AZ OLDALT
