9. fejezet

Sora! – kiabálta egyszerre David és Jessica, miközben odafutottak a lányhoz.°
Leon először nem akart odamenni, hogy ne okozzon feltűnést, de végül nem bírta megállni, s lassan odasétál Sorához.
 Hívjátok az orvost. – mondta nyugodtan, bár szíve tele volt aggodalommal, melyet igyekezett leplezni.°
Jessica és David hiába próbálták ébreszgetni, a lány nem tért magához. Leon a karjaiba vette Sorát.
 Mondja meg az orvosnak, hogy jöjjön Sora házához. – mondta miközben felállt a földről.°
Miután George rábólintott a kérésre, Leon elhagyta az irodát nyomában Jessicával és Daviddal. Gyorsan haladtak a kocsival, hogy minél előbb odaérjenek. Szerencsére Sora háza nem volt messze a színpadtól.
Mikor Leon kiszállt a kocsiból újra a karjaiba vette a lányt, aki lassan kezdett magához térni. Nem tudta, hogy hol van vagy hogy mi történt. Úgy érezte, mintha lebegne. Nem érzékelt semmit, csak a mámorító és férfias illatot érezte, mely csak egy valakire emlékeztette. S mint mindig most is elkábította ez az illat. Mikor kinyitotta a szemeit, Leon füst szürke szemeibe nézett, aki végig Sorát nézte.
 Mi… mi° történt? – kérdezte halkan Sora. S megpróbált elszakadni Leon szemétől, de nem tudott. Egyszerűen rabul ejtette a férfi tekintete.
 Elájultál. – mondta nyugodtan a férfi, közben lassan haladt tovább.°
 Hogy vagy, Sora? – kérdezte David, mikor észrevette, hogy a lány magához tért.°
° Most már jobban vagyok. – nyugtatta meg őket. – Úgy hogy most már letehetsz Leon. – bár szívesebben maradt volna még a férfi karjaiban, még ha nehezen is vallotta be magának. De tudta, hogy ez nem tisztességes.
 Biztos vagy benne? – kérdezte Leon és gyanakvóan nézett a lányra.°
Ő észrevette azt, amit a többiek nem. Sora még mindig sápadt volt, bár közel sem annyira, mint amikor elájult. S persze nem akarta kiengedni a karjai közül.
 Igen, biztos. – mondta bizonytalanul a lány, mikor° újra elkezdett szédülni, bár a világért sem vallotta volna be. Ugyan Leon ezt észrevette mégis engedett a lány kérésének.
 Rendben. De most szépen bemegyünk és lefekszel. – mondta, miközben letette a lányt.°
Sora amint talajt érzett a lába alatt várt egy kicsit, hogy visszanyerje erejét, majd elindult. De épp, hogy csak elindult, amikor úgy érezte, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, ezért megkapaszkodott Leonban. A férfi rögtön a karjaiba kapta, miután Sora belékapaszkodott.
 Leon! Tegyél le! – szólt a férfinak, s próbált felállni, de ő nem hagyta.°
 Nem. – mondta ellent nem tűrés hangon.°
Sora tudta, hogy nincs értelme vitatkoznia vele, ezért megadta magát, de egy cseppet sem bánta. Élvezte Leon karjait a dereka körül és a lába alatt. Sora a két karjával a férfi nyakát karolta át, s az arcát nézte, majd fejét a férfi vállára hajtotta. Leon érezte a lány forró leheletét, melytől megborzongott. Gyorsabbra vette a tempót, hogy minél hamarabb lefektesse. S attól is tartott, hogy nem sokáig tudja türtőztetni magát, ha a lány továbbra is így bújik hozzá.
Jessica épp a teát készítette Sorának, amikor beléptek az ajtón. A lány megfordult mikor meghallotta a hangokat.
 Hogy van, Sora? – kérdezte aggódva Leontól, de a férfi nem válaszolt csak ment tovább egyenesen a lány hálószobájába.°
 Már jobban van. – nyugtatta meg a nővérét David.°
Eközben Leon az ágyra fektette Sorát, aki addigra már békésen aludt, majd az ajtóhoz lépett, hogy magára hagyja a lányt. De az ajtónál megtorpant. Nem bírta ott hagyni. Nem tudta magára hagyni Sorát. Ezért visszafordult, leült a lány mellé és gyönyörködött a lány szépségében. Még mindig csodálkozott azon, hogy Sora mennyit változott az elmúlt évek alatt. Magában mindig elismerte a lány szépségét, bár ezt soha senkinek nem vallotta volna be. De most még szebb volt. Leon még soha nem látott hozzá fogható szépséget. Akár egy angyal, mely egy istennő testét birtokolja.
Gyönyörű arca, dús és kerek mell, keskeny csípője, vékony dereka, feszes és formás feneke és combja volt. Egész testéből és lényéből áradt az érzékiség és szenvedély, mely a férfiakat arra sarkalta, hogy birtokolhassák a lányt, a csodás testét. Leont a már a gondolatra is düh és féltékenység fogta el. Ha arra gondolt, hogy eme csodás testhez más is hozzá érhet. Arra, hogy Sora beleszerethet valakibe. Valakibe, aki nem ő. De féltékenység és düh mellett valami melegséget is érzett a szívében, miközben a lány bársonyosan selymes bőrét simogatta. Olyan melegséget, melyet eddig csak egy valaki társaságában érzett, de ő már halott.
Annyira elmerült a lány szépségében és az érzéseiben, hogy nem vette észre az ajtóban álló személyt, aki végignézte az egész jelenetet. Leon csak a kopogásra tért magához, de akkor felállt az ágyról és az ablakhoz sétált. Nem sokkal később hangokat halott a konyha felől.
 S hol van a kisasszony? – kérdezte egy férfi.°
 A szobában. – mondta Jessica. – Kérem, kövessen.°
Sora álmosan nézett körbe a szobában, aki felébredt a hangokra.
 Jó napot! – köszöntötte a férfi. – A nevem Dr. House.°
 Jó napot! – mondta álmosan Sora. – Sora Naegino vagyok. Miért van itt? – kérdezte csodálkozva.°
° Azért vagyok itt Miss Naegino, hogy megvizsgáljam. – mondta kedvesen a férfi. – Kérem, hagyjanak magunkra a beteggel. S mik a panaszai? – kérdezte miután Leonék elhagyták a szobát.
 Szédülés, fejfájás és enyhe hányinger és mostanában eléggé fáradékony vagyok. – sorolta fel panaszait a lány.°
° Értem. – s Sorát nézte. Maga is meglepődött a lány szépségén. Sora egyszerűen gyönyörű volt, még így sápadtan is. – Nos, nem hiszem, hogy komoly lenne a baj, de azért megvizsgálom.
A doktor megnézte Sora vérnyomását, pulzusát, a szemét és más egyéb vizsgálatokat is végzett a lányon. Mikor ezzel végzett, kedvesen és megnyugtatón nézett az aggódó lányra.
 Mi a bajom Doktor úr? – kérdezte aggódva Sora.°
 Nyugodjon meg Miss Naegino. – nyugtatta a férfi. – Mint mondtam semmi komoly problémája nincs, csak annyi, hogy vérszegény.°
 Vérszegény? – kérdezte csodálkozva.°
° Igen. Ez annyit tesz, hogy kevés a vas tartalma, de ez könnyen orvosolható. Felírok magának egy vastablettát. – mondta miközben elővett egy papírt, melyre jegyzetelt. – Ebből vegyen be naponta egyet, s akkor nem lesz semmi baj. – nyújtotta át a férfi a papírt Sorának. – Azért a biztonság kedvéért beutalom magát egy vérvizsgálatra. – s felállt az ágyról. – Ezt a napot még töltse pihenéssel. Viszlát Miss Naegino.
 Viszlát. – köszönt el Sora is.°
Sora még hallotta, amint a többiek kérdezgetik a doktort az állapota felől, majd ismét elnyomta az álom. Mint mindig, most is Leonról álmodott. De az álmában szerelmesek és boldogok voltak. Senki és semmi nem állt a boldogságuk útjában. Így mindig mosolygott álmában.
 Köszönjük Doktor úr. – hálálkodott a férfinak Jessica.°
 Ez csak természetes. Most ha megbocsátanak, de mennem kell.°
 Várjon, kikísérem. – mondta Jessica. – Viszlát. – köszönt el már az ajtóban.°
 Viszlát.°
Miután Jessica becsukta az ajtót Leonhoz sétált, majd átkarolta a férfit.
 Az előbb benéztem Sorához. – mondta David. – Most alszik.°
 Akkor mi mehetünk is. Az lesz a legjobb, ha rendesen kipiheni magát, s nem tenne jót, ha itt lábatlankodnánk.°
 Én még itt maradok egy kicsit. – szólalt meg ismét a fiú. – Hátha szüksége lesz valamire.°
° Rendben. – egyezett bele a nővére. – De ne maradj sokáig. Én még elmegyek George-hoz, hogy őt is értesítsem Sora állapota felől. S hogy holnap után legyen a megbeszélés. Később még találkozunk. – s egy csókot nyomott az öccse arcára. – Gyere Leon, menjünk.
Leon kelletlenül bár, de követte mennyasszonyát. Nem szívesen hagyta egyedül Sorát Daviddel, de kénytelen volt. Ugyan a kívülálló nem láthatta, de a szíve tele volt féltékenységgel és keserűséggel.
Eközben David bement Sora szobájába. Odahúzott egy széket a lány ágya mellé, majd leült és csak nézte a lányt, aki békésen és mosolyogva aludt. Biztos volt benne, hogy a lánynak szép álma van. Mint mindig most is gyönyörködött Sora szépségében, s közben Leonra gondolt. Arra, hogy miként viselkedett Sorával, míg bent volt. Ő látta azt a gyengédsége. A gyengédséget, melyet a nővérével szemben sosem tanúsított. Vagy két órán keresztül ült így, mikor végül felállt, majd egy csókot nyomott Sora arcára és magára hagyta a lányt.
Sora késő délután ébredt fel. De akkor is csak annyi időre, hogy megfürödjön és egyen valamit. Mindeközben végig Leonra gondolt, s a tegnap történtekre, s az álmára, mely oly csodálatos volt. De tudta, hogy mindez csak álom marad. Tudta, hogy nincs esélyük arra, hogy valaha is együtt legyenek. S nemcsak azért, mert Leonnak mennyasszonya van. Jessica, aki mellesleg a barátnője. Bár tény, hogy még csak most ismerkedtek meg, hanem azért is, mert tudta, hogy Leon soha nem fogja úgy szeretni, mint ahogy ő szereti a férfit. Ő csak arra kell neki, csak arra, hogy kielégítse a vágyát, s ezt nem akarta. Ezért is kell elfelejtenie őt örökre még ha most úgy is érezte, hogy ez lehetetlen, de mindent meg fog tenni ennek érdekében.
Sora a könnyű vacsora után ismét lefeküdt, hogy újra az álmok birodalmába merüljön. Éjfél után arra ébredt, hogy valaki az ágyára ült. Lassan, lélegzetvisszafojtva fordult meg, s ijedten nézett az alakra, aki kezét Sora szájára tette, mikor a lány sikítani akart a félelemtől.