12 fejezet

◦          Jó reggelt, Sora! – mondta sápadtan és karikás szemekkel. – Beszélnem kell veled!

◦         Gyere be! – invitálta be barátnőjét, majd becsukta az ajtót. – Kérlek, foglalj helyet. Kérsz valamit inni? Kávét esetleg teát?

◦         Egy kis teát kérnék! – mondta halkan.

◦         Milyet adhatok? Van epres, barackos, erdei gyümölcsös… - sorolta egymás után, miközben a szekrényben lévő teatartóban nézelődött. De ezzel az időt is próbálta húzni, mert nem mert Jessica szemébe nézni.

◦         Az epres jó lesz – szakította félbe Sorat.

◦         Rendben. – s feltette a vizet forralni.

Csendben várták míg a tea elkészült. Egyikük sem törte meg a beálló csendet, mely már kezdett zavarba ejtő lenni mindkettejük számára. Nem tudták, hogy mit mondhatnának a másiknak. Csak mélyen elmerültek a gondolataikba, mígnem egy sípoló hang törte meg a némaságot ezzel jelezve, hogy a víz felforrt.

Sora miután megtöltötte a két bögrét, mely a konyhaasztalon volt lassan odament Jessicához. Elétette az epres teát, majd leült a vele szemben lévő székre, s várt. Várta, hogy barátnője végre elmondja jövetelének okát. De kezdett egyre jobban aggódni, mert a fiatal nő csak nézte Sorat, de mondani ne mondott semmit.

◦         Valami baj van? – törte meg a csendet a lány.

Jessica halkan sóhajtott, majd rekedtes hangon megszólalt.

◦         Nem tudom. Úgy érzem… úgy érzem, hogy el fogom veszíteni Leont.

Sora nem mondott semmit, csak némán figyelte őt. Bűntudata volt a barátnője miatt, mert tudta, hogy igaza van. Tudta, hogy Leon szakítani fog vele. Ráadásul miatta. Miatta aki elvileg a barátnője. A barátnője, akiben megbízik. De nem tehetett semmit az érzései ellen. Az érzései ellen, melyek erősebbek a barátságánál. S akárhogy is küzdött ellene tudta, hogy erről az érzésről, a szerelemről nem tud lemondani. Nem tud lemondani Leonról. A férfiról, aki mindenkinél és mindennél fontosabb a számára.

◦         Leon mindig is rideg és közömbös volt. De amióta itt vagyunk Görögországban annyira megváltozott. Azt nem tudnám megmondani, hogy miben csak érzem… Sora?

◦         Igen? – kérdezte, de nem mert a szemébe nézni.

◦         Elkísérnél engem az orvoshoz?

◦         Az orvoshoz? – kapta fel a fejét.

◦         Igen. Tudod… Leont, nem merem megkérdezni.

◦         Persze, de miért? Talán beteg vagy? – kérdezte aggódva.

◦         Nem, nem vagyok beteg… csak egy egyszerű rutinvizsgálat.

◦         Biztos? – kérdezte gyanakodva. Érezte, hogy itt valami nem stimmel. Hogy Jessica eltitkol előle valamit.

◦         Biztos. – nyugtatta meg a lányt. – Akkor mehetünk? - kérdezte. - Szeretnék minél hamarabb túl lenni rajta, hogy még időben visszaérjünk a megbeszélésre.

◦         Persze. Máris átöltözöm. – mondta, majd gyorsan berohant a hálóba, hogy lekapva a köntöst egy könnyű vajszínű és testhezálló ruhát vegyen fel, mely combközépig ért, majd ezt követte a szintén vajszínű kényelmes magas sarkú szandál és végül a hozzáillő ékszerek. A sminket most elhagyta, a haját egy egyszerű kontyba tűzte. Mikor ezzel elkészült csepegtetett magára egy kevés jázmin illatot, melyet Leon is annyira szeretett.

◦         Mehetünk! – mondta mikor kilépett a szobából.

Fél órával később már ott is voltak a rendelőben. Míg Jessica az orvossal tanácskozott, addig Sora kint várta barátnőjét, s a reggeli beszélgetésre gondolt. Nem tetszett neki az, amit Jessica szemében látott. Mintha tudna és titkolna valamit. Valamit, ami talán mindent megváltoztathat. Nem értette, hogy miért, de érezte, hogy itt valami nem stimmel. Gondolataiból Jessica hangja szakította ki:

◦         Mehetünk.

◦         Mit mondott az orvos? – kérdezte Sora mielőtt elindultak volna.

◦         Semmit. Azt mondta, hogy makkegészséges vagyok. – mondta egy kicsit szomorúan, de boldogan is. – Menjünk, mielőtt elkésünk.

◦         Rendben.

Nem sokkal később már George irodájának az ajtaja előtt voltak. Majd a kopogást követően beléptek. Már mindenki ott volt rajtuk kívül. Leon gyanakvóan nézett hol Sorara, hol pedig Jessicára. Nem tetszett neki, hogy együtt jönnek. S aggodalma csak nőtt, amikor meglátta Sora arcát. Tartott attól, hogy a fiatal nő elmondta a terhességével kapcsolatos gyanakvását Sorának. Csak reménykedhetett abban, hogy félelme alaptalan, mert tudta, hogy akkor végképp elveszíti őt. S azt nem élné túl.

◦         Rendben van. – szólalt meg George. – Most, hogy mindenki itt van, Kelly kérlek, mond el a történetet a színdarabbal kapcsolatosan.

◦         Máris. – mondta lágy hangon a rendező. – A történet címe: az Éjszakai élet. Van egy fiatal lány, Samantha, aki kénytelen eladni a testét, hogy el tudja tartani a testvérét. A szüleik egy gyilkosság áldozatai lettek. Az egyik éjszaka megismerkedik egy fiatal férfival, Robertoval, aki rögtön beleszeret a lányba, s ez kölcsönös. Samantha munkaadója, Kate és annak testvére, Jack, nem nézik jó szemmel ezt a kapcsolatot, mert titkon mindketten szerelmesek beléjük. Ezért mindent elkövetnek annak érdekében, hogy szétválasszák őket. De nem járnak sikerrel, mert Roberto és Samantha rendületlenül kitartanak egymás mellett. Végül Roberto segítségével Samanthanak végleg sikerül szakítania az éjszakai élettel, miután Kate és Jacket letartoztatták, mert kiderült, hogy ők ölték meg Samantha szüleit, hogy áruba bocsáthassa a lány testét. Ezt követően Samantha és Roberto boldogan éltek együtt. A szerepek: Samantha – Sora, Roberto- Leon, Kate – Jessica és Jack pedig Dylan. Ennyi lenne.

◦         Köszönöm Kelly. – nézett a nőre George. – Akkor a próbák holnaptól kezdődnek és a premier két hét múlva lesz. Mehettek. – fejezte be mondanivalóját a férfi.

Sora és Jessica együtt távoztak a többi artistával együtt. Leon szorosan mögöttük haladt.

◦         Jessica! – szólalt meg ridegen, majd folytatta mikor a szólított felé fordult. Sora nem nézett hátra, kerülte Leon tekintetét. – Beszélnünk kell.

◦         Rendben. – mondta halkan a nő. – Később találkozunk Sora. – szólt még oda a lánynak.

◦         Jó. Sziasztok. – majd gyorsan elhagyta a színpadot, hogy minél hamarabb hazamehessen a kis tengerparti házába.

Eközben Leon karon ragadta Jessicat, s elvitte egy csendesebb helyre, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. Egy elhagyatott kis folyosón álltak meg, ahol a kintről besütött nap adott némi fényt a helységnek.

◦         Mondtál valamit Soranak? – kérdezte mérgesen Leon.

◦         Nem. Semmit nem mondtam neki. De nem értem, hogy miért kell még előtte is titkolóznom, hisz a barátnőm. – mondta könnyes szemmel.

◦         Az ne érdekeljen téged. – mondta ridegen. – Voltál az orvosnál?

◦         Igen voltam. – mondta halkan és félelemmel a szívében. – A gyanúm…

◦         Majd este megbeszéljük. – szakította félbe kegyetlenül a nőt. – Most mennem kell. – s faképnél hagyta a síró Jessicat.

Eközben Sora már otthon tartózkodott. Nem tudta, hogy mivel is üthetné el a maradék idejét. Reménykedett benne, hogy a délutánt együtt töltik majd Leonnal, de ő most Jessicaval beszélget így nagyon kevés esély van erre. Végül némi töprengés után elhatározta, hogy lemegy a tengerpartra fürödni. Felvett egy mélyvörös pánt nélküli bikinit, mely épp hogy csak takarta a lényeget, s amely tökéletesen kiemelte formás és érzéki idomait, majd lement a partra.

Már legalább egy órája tartózkodott a vízben és élvezte a kellemesen hideg vizet, amikor úgy döntött, hogy napozik egy kicsit, hogy az amúgy is napbarnított bőre még barnább legyen. Élvezettel nyújtózkodott el a bársonyosan lágy homokba, amikor hirtelen egy árnyék vetült rá. Kinyitva szemét Leonnal találta szemben magát, aki érzékien és vágyakozva nézett végig Során.

A lány mosolyogva nyújtotta ki kezét és húzta le maga mellé a férfit, aki rögtön az ajkai után kapott amint lehetősége adódott rá. Nyelveik vad és érzéki táncot jártak, miközben kezük újra felfedezték egymás testét, mellyel soha nem bírtak betelni. Kapkodva szedték le egymásról a fölösleges ruhadarabokat, s egyesültek újra és újra, míg be nem teltek a másikkal. Végül szerelmesen és kielégülten ölelték egymást, míg a lenyugvó napot nézték, mely csodás színbe vonta a vizet, a partot és mezítelen testüket.

◦         Elmondtad Jessicanak? – törte meg a csendet a lány.

◦         Még nem.

◦         Akkor miről beszélgetettek? – kérdezte csodálkozva.

◦         Csak annyit mondtam neki, hogy ma este beszélnem kell vele. – tért ki némiképp a válasz elől. – Megyek is, hogy mielőbb túl legyek rajta és aztán újra együtt lehessünk. – állt fel közben Leon s huncut mosollyal az arcán nézett le a lányra.

De Sora nem mosolygott, csak felállt és gyorsan magára kapta a fürdőruhát. Leon is csendben vette fel a ruháit, miközben aggódva nézett a lányra. Nem tetszett neki az a kifejezés, amit látott. S aggodalma csak nőtt, ha a közeledő beszélgetésre gondolt, mely még hátra volt a mai nap folyamán.

◦         Mi a baj? – kérdezte halkan.

◦         Semmi. – felelte a lány.

◦         Sora! – szólt erélyesebben, s kezeit a lány álla alá helyezte, hogy arcát felé fordítva a szemébe nézhessen.

◦         Csak… csak félek – mondta könnyes szemmel.

◦         Miért?

◦         Nem tudom, hogy miért, de rossz előérzetem van – suttogta. – Félek… félek, hogy elveszítelek. – tört el a mécses, s zokogva Leon mellkasának borult.

◦         Sora – mondta lágy hangon Leon, mely még Sora számára is szokatlan volt. – Nem fogsz elveszíteni – emelte meg a lány fejét. – Ígérem. Mondta és végig Sora könnytől csillogó szemébe nézett. - Szeretlek.

Sora látta Leon tekintetében, hogy igazat mondott. Látta a szemében a szín tiszta szerelmet, melyet iránta érzett. S most már tudta, hogy bízhat a férfi érzéseiben.

◦         Én is szeretlek. – mondta mosolyogva, majd egy lágy és szerelmes csókban egyesültek ajkaik, mellyel mindent elmondtak a másiknak. Az érzéseiket, a szerelmet, melyet egymás iránt éreznek.

◦         Most mennem kell. – szakította meg a csókot a férfi. – A bőröndjeim a házban vannak. Még nem hozta el az összes holmimat. – simított végig gyengéden a lány arcán. – Később találkozunk. – s egy gyengéd csókot követően magára hagyta Sorat.

Sora miután már nem látta Leont bement a házba, hogy kipakolja a férfi ruháit, melyeket magával hozott. Szeretettel simított végig minden egyes ruhadarabon miközben betette őket a szekrényekbe. Szerencsére volt elég hely mindkettejük ruhájának. Majd ezt követően neki állt egy könnyű vacsorának, hogy mire Leon visszaér meleg étel várja.

Eközben Leon már Jessica házában volt. Némán álltak egymással szemben, míg a férfi meg nem törte a csendet.

◦         Mit mondott az orvos? – kérdezte idegesen.

Jessica nem mondott semmit, csak odament a táskájához, mely a kanapén volt, s amelyből egy papírt vett elő. Majd lassan visszasétált Leonhoz, aki már egyre idegesebb és türelmetlenebb lett a néma várakozástól, mely az egész szobát uralta. Elvéve a papírt végig olvasta az orvosi jelentést, melytől az élete függött. Újra és újra elolvasta, majd lassan Jessicara nézett és szólásra nyitotta ajkait…