14.rész

Megfordulva Leon aggódó tekintetével találkozott, aki egyben rémülten is nézett Sorara, mikor meglátta könnytől csillogó szemeit.
 Mi a baj? – kérdezte aggódva Leon, miközben tett egy lépést a lány felé, hogy gyengéden megérintse az arcát.°
Sora hátrálva húzódott el a férfi hűvös mégis gondoskodó kezétől. Leon megijedt, olyan haragot, gyűlöletet, de egyben szomorúságot is látott a lány szemében, amilyet még soha. Ugyan nem tudta, hogy mi történt az elmúlt percekben, de olyan rémület uralkodott el rajta, mely satuba szorította a szívét. A félelem elemi erővel zúdult Leonra, aki nem tudta, hogy mit tehetne.
 Sora! – tett felé egy újabb lépést,° kezét is előrenyújtva. – Mi tör… - de ekkor olyasmi történt, amire még ő maga sem számított. Sora felpofozta, de olyan erővel, mely még a lányt is meglepte.
 Gyűlöllek! – kiabálta magánkívül Sora. A° harag, a csalódottság, a fájdalom és a düh egyre jobban a hatalmába kerítette. Nem tudta türtőztetni magát. Fülében egyre csak visszhangzott Jessica mondata. – Teljes szívemből gyűlöllek Leon Oswald. – Ne közelíts! – kiabált továbbra is, mikor Leon megkísérelte még egyszer megközelíteni Sorat.
 De Sora, mi… - kérdezte volna újra kétségbeesetten Leon, de a lány nem hagyta szóhoz jutni.°
° Soha többet nem akarlak látni! – mondta gyűlölettel teli hangon. – Soha! – s már rohant is volna el, de ekkor beleütközött Jessicaba, aki David társaságában rohant ki az ordibálásra.
 Valami baj van? –° kérdezte aggódva barátnőjét, mikor meglátta Sora könnytől csillogó szemeit, majd csak döbbenten nézett a lány távolodó alakja után, aki zokogva rohant el. – Mi… mi történt? – kérdezte zavartan Leont.
° Nem tudom. – válaszolta a férfi elkeseredetten. – Reggel még semmi baja nem volt. De amikor megérkeztem pár perccel ezelőtt, akkor már sírt. Azt mondta… azt mondta, hogy soha többet nem akar látni, hogy… hogy gyűlöl. – mondta maga elé meredve. S a szavak, melyek a lány ajkait hagyták el gyűlölettel összetörte a férfi szívét.
 Mióta állhatott itt? – kérdezte gyanakodva David.°
 Nem tudom. – válaszolta Leon. – Miért?°
 Azt hiszem, hogy tudom, hogy mi a baja Soranak. – mondta bűntudatosan.°
 Mi? – kérdezte egyszerre Leon és Jessica.°
 Szerintem mindent hallott azzal kapcsolatban, amiről a teremben beszélgettünk. – fordult nővéréhez.°
 Mégis miről beszélgettetek? – kérdezte megemelve a hangját Leon, mert már ő is sejtette, hogy miről van szó.°
A kérdést néhány percnyi csend követte. Sem Jessica, sem pedig David nem mert megszólalni, mikor észrevették Leon dühtől haragos tekintetét.
 Válaszoljatok! – kiabált most már rájuk a férfi magából kikelve.°
 A terhességemről. – szólalt meg végül Jessica bűntudatosan, s nem mert Leon szemébe nézni.°
Leon a dühtől és kétségbeeséstől remegve ragadta meg a nő karját, aki megrémült Leon tekintetétől. Egyikük sem vette észre a lassan közeledő artistákat, akik döbbenten figyelték a jelenetet.
 Világosan megmondtam, hogy Sora nem tudhatja meg! – rázta egyre nagyobb erővel a nőt, aki már zokogott félelmében.°
° Leon! – kiabált rá David. – Azonnal engedd el! – s megpróbálta elráncigálni a férfit a nővére közeléből. Leon elengedte Jessicat, s elindult Sorahoz, hogy mielőbb tisztázhassák a dolgokat.
Leon úgy futott Sora háza felé mintha valaki kergetné. Nem foglalkozott a fiatal artistákkal, akik döbbenten néztek utána, a szitkozódó kiáltásokkal mikor valakit kis híján fellökött sietségében. Csak Sora számított neki. Senki más.
Mikor odaért, egy pillanatra megállt, hogy valamelyest lehiggadjon, majd megpróbált benyitni, de az ajtó zárva volt. Hallotta a bentről kiszűrődő zajt, mintha valaki össze-vissza pakolászna. A kétségbeesés, melyet sikerült legyőznie újult erővel tört rá. Elővéve a zsebében lévő kulcsot, melyet még este kapott a lánytól kinyitotta az ajtót és belépett. A szíve kihagyott egy ütemet a szeme elé táruló látványtól. A nappaliban az egyik bőröndje hevert, melybe kapkodva lettek berámolva a ruhái, ezért nem lehetett rendesen becsukni.
Sehol nem látta Sorat, de ekkor hangokat hallott, mely a hálószoba felől jött. Lassú és nehéz léptekkel közeledett, miközben úgy érezte, hogy a szívére egy ólom nehezedik, mely egyre jobban összepréseli. Mikor odaért Sorat látta, aki sietősen pakolja a ruháit hol az egyik, hol pedig a másik bőröndjébe. A látványtól a földbe gyökerezett a lába. Meg akart szólalni, de nem tudott, mintha elvágták volna a hangját, valahányszor kinyitotta. Csak tátogni tudott. Végül erőt véve magán megszólalt.
 Sora! – mondta halk és rekedtes hangon.°
A lány megdermedt, mikor meghallotta a férfi hangját, majd olyan lassan, mintha az ember egy lassított felvételt nézne megfordult. Leon szíve még jobban összeszorult, mikor meglátta Sora könnytől csillogó arcát és szemét.
 Sora! – közeledett lassan a lány felé, aki ismét a ruháit kezdte el pakolni. – Hallgass meg, kérlek!°
° Nem… nem va… vagyok kíváncsi a magya… magyarázatodra. – csuklott el Sora hangja a visszafojtott zokogástól. Minden erejével azon volt, hogy ne sírja el magát Leon előtt, aki kitartóan lépkedett felé.
 Sora! – ragadt meg a karját. – Kérlek, hallgass meg! – könyörgött a férfi.°
° Hazudtál nekem! – ordította Leon arcába, miközben sikeresen kitépte magát a karjai közül. – Azt hittem megbízhatom benned. De te becsaptál engem. – s arcán némán potyogtak könnyei.
 Meg is bízhatsz° bennem, és nem hazudtam neked. Csak… csak nem tudtam, hogy mondhatnám el neked. – s próbálta visszaszerezni lélekjelenlétét, ami nehezen, de sikerült is. Már látta Sora tekintetében, hogy most még biztosan nem fogja neki megbocsátani. De elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaszerezze a lány bizalmát.
 Ezért úgy° döntöttél, hogy eltitkolod. Eltitkolsz előlem egy ilyen fontos dolgot. Egy olyan dolgot, mely az egész életedre kihat. – kiabálta a lány. – Az én életemről már nem is beszélve.
 Nem mertem elmondani neked,° mert attól féltem, hogy elhagysz. – s újra elhatalmasodott rajta a félelem és kétségbeesés. A magabiztosság, melyet alig néhány perce visszaszerzett újból eltűnt, mintha elszívták volna. – Nem akarlak elveszíteni, Sora. – s megpróbálta magához ölelni a lányt, de ő ellökte magától.
 Ezzel már elkéstél Leon Oswald. Már elveszítettél. –° mondta ki kegyetlenül. – Nem fogom hagyni, hogy elhagyd Jessicat. Pont most, amikor a legnagyobb szüksége lenne rád. Most, amikor kiderült, hogy gyermeket vár tőled.
 Nem fogok visszamenni hozzá csak azért, mert terhes. – emelte meg a hangját Leon is.°
 Hogy lehetsz ennyire szívtelen? – kérdezte elhűlve a férfi előbbi kijelentése miatt. – Nem hagyhatod magára!°
 Nem hagyom magára, de nem is megyek vissza hozzá. – kiabált most már Leon is.°
 És ha én lennék terhes? Engem is elhagynál?°
 Tessék? – kérdezte döbbenten.°
 Engem is elhagynál, ha terhes lennék? – tette fel újra a kérdését.°
 Terhes vagy? – kérdezte továbbra is döbbenten.°
 Válaszolj a kérdésem!°
° Nem! Nem hagynálak el, mert Jessicaval ellentétben téged szeretlek. – majd megragadta a lány karját. – Most pedig te válaszolj! Terhes vagy? – kérdezte halk hangon, melyben Sora legnagyobb döbbenetére a remény apró szikrája is kivehető volt.
 Nem. Nem vagyok terhes. – mondta halkan némi csend után. – Most pedig pakold össze a maradék holmidat és hagyd el a házat!°
 De Sora… kérlek…°
° Nem, Leon. Köztünk mindennek vége. Nem fogom elvenni egy gyermektől az apját. Jessicanak is szüksége van rád. S ha ez még nem volna elég, nem tudom megbocsátani neked, hogy eltitkoltad előlem ezt a fontos dolgot. – mondta halkan és szomorúan, miközben lassan lefejtette magáról a férfi kezeit. – Nem akarlak itt találni mire visszajövők! – mondta határozottan, s kifele indult, de Leon halk és határozott hangja megállította.
 Rendben van Sora. Most elmegyek. De mondok neked° valamit, s ezt jól jegyezd meg: nem megyek vissza Jessicahoz. A gyerekről gondoskodni fogok, de nem megyek vissza hozzá. S mindent megteszek annak érdekében, hogy visszaszerezzelek. Előbb vagy utóbb, de újra együtt leszünk. Ezt megígérem.
Sora nem mondott semmit erre, csak halk, de határozott léptekkel elhagyta a házat. A tengerpartra ment, miközben némán zokogott az elvesztett szerelméért. A szerelemért, mely itt talált meg, Leon mellett. A férfi mellett, aki mindennél és mindenkinél fontosabb volt számára. Soha nem érzett boldogságot talált mellette, melyet most egy csapásra el is vesztett. Úgy érezte, hogy egy világ omlott össze benne. Nem tudta, hogy hogy fogja kibírni a következő hónapokat, de tudta, hogy muszáj lesz, mert nincs más választása.
Kész kínszenvedés volt számukra az elkövetkező hetek, melyek a gyakorlás jegyében teltek. S bár a mutatványok tökéletesek voltak, mégsem volt az igazi. Mert hiányzott belőle valami… a szenvedély… a szenvedély hiányzott belőlük. Valahányszor az erotikus jeleneteket próbálták a vágy elemi erővel tört rájuk, de a feszült légkör, melyet ketten okoztak beárnyékolta azt. Vészesen közeledett a premier napja, de a mutatvány ebből a szempontból még mindig nem volt tökéletes.
Ezt mindenki észrevette. S ezért rendszeresen faggatták is őket, hogy rájöjjenek a probléma okára, de egyikük sem mondott semmit. George magán kívül ordítozott, miközben a haját tépkedte idegességében. Senki nem tudta, hogy mi történt kettejük között csak a feszültséget érezték. Kivéve Jessica és David.
Leon az elmúlt hetekben mindent elkövetett annak érdekében, hogy visszaszerezze Sorat. Virágokat, ajándékokat vett neki. A lány mégsem adta be a derekát. Többször próbált beszélni vele, hasztalan, mert Sora mindannyiszor félbeszakította a munkára hivatkozva.
Sora most is, mint mindig az elmúlt hetekben a tengerparton sétált késő este és Leonra gondolt. Az együtt eltöltött szép pillanatokra, mely ugyan rövid volt, de annál szebb. Egy értékes ajándék volt a számára.
Már éjfél is elmúlt, mikor úgy döntött, hogy hazamegy. Lassan sétált a háza felé mélyen a gondolataiba merülve, majd lassan benyitott, mikor hazaért. Feloltva a lámpát a konyhába lépett, hogy egy jó forró teát készítsen magának. S amikor ezzel is elkészült bement a nappaliba. Ijedtében ugrott egyet, mikor felpillantva olyasvalakit látott, akire nem számított.
 Te hogy kerülsz ide? – kérdezte kezét szívére téve, mely hevesen vert az iménti ijedtség miatt és egyben csodálkozva is.°

15. fejezet

Te hogy kerülsz ide? – kérdezte kezét szívére téve, mely hevesen vert°  Talán már meg sem°az iménti ijedtség miatt és egyben csodálkozva is.  látogathatom a legkedvesebb barátnőmet? – kérdezte Layla szemrehányóan.  Nem, nem erről van szó. – felelte, miközben odasétált a barátnőjéhez,° s két csókot nyomott az arcára. – Csak meglepődtem és meg is ijedtem, mert nem számítottam arra, hogy bárki is lesz a házamban, mire hazajövők. – s leült Layla-val szemben a kényelmes kanapéra. – Hogy  George engedett be,°jutottál be? – kérdezte meglepődve és kíváncsian.   Miért nem szóltál, hogy jössz? Kimentem°miután nem találtalak itthon.   Hirtelen ötlet volt, s°volna eléd a reptérre. – mosolygott Layla-ra.  szerettem volna meglepetést is okozni. – s nem kerülte el tekintetét,  Hát… ez sikerült°Sora mosolya mögött megbújó fájdalom, szomorúság.  is. – mondta enyhén nevetve. – Az előbb kis híján szívrohamot kaptam. – utalt az előbbi incidensre. – Milyen udvariatlan vagyok – mondta  Nem, semmit. – nézett°bocsánatkérően. – Kérsz valamit inni vagy enni?  °továbbra is kutatóan végig rajta, mellyel enyhén zavarba hozta Sorat.  °Meddig maradsz, és hol van a csomagod? – nézett körül a nappaliban.   Arra semmi szükség – mondta ellent°Három napig és a szállodában van.  nem tűrés hangon. – Idejössz hozzám erre a pár napra. Nincs vita! –  Rendben,°tette még hozzá, mikor látta, hogy Layla közbe akar szólni.   Már ma éjszaka itt alszol, rendben? – kérdezte, s Layla°ahogy akarod.  bólintott beleegyezéseként. – Itt van a vendégszoba – állt fel a kanapéról, hogy megmutassa – és ez a fürdőszoba – mely a szobája  Gyere, ülj szépen° Tessék? – fordult felé. ° Sora! °mellett volt.  mellém. – paskolta meg maga mellett a szabadon maradt helyet. S miután  Nem értelek. – s valóban nem°Sora leült, folytatta. – Hallgatlak!   Mi történt veled? –°értette, hogy mire akar kilyukadni barátnője.  kérdezte kedvesen, s egyenesen a szemébe nézett, melyben olyan  Semmi. – tért ki°fájdalmat látott, mint még soha és ez szíven ütötte.  a válasz elől. – Pár nap is itt a premier, melyre keményen gyakorlunk.  Sora! – szólt rá szemrehányóan. – Nem ezt kérdeztem. – s próbált a° szemébe nézni, de a lány kerülte tekintetét. – Mi történt? – kérdezte meg újból, miközben egyik kezével gyengéden megfogta Sora állát, hogy szembe fordítsa magával, így képtelen volt elkerülni a pillantását. Sora egy ideig némán hallgatott. Tudta, hogy Layla előtt hiába is titkolózna, de nem is akart. Ki akarta végre önteni valakinek a szívét… valakinek, akiben tökéletesen megbízik… valakinek, akire mindig támaszkodhat… aki mindig mellette van… Layla-nak, akire most sokkal  Sora? – szólította°nagyobb szüksége van, mint eddig valaha is volt…  meg ismét ezúttal döbbenten, mert a lány szeme már könnyben úszott. –  Leon… - csuklott el a hangja, s lassan folyni kezdett a sós°Mi a baj?  könny az arcán, majd Layla ölébe hajtva fejét zokogni kezdett. Szívszorítóan… fájdalmasan… bénítóan… rázkódva… Layla megdermedve nézte a lányt, aki egyre jobban zokogott, majd gyengéden elkezdte simogatni, miközben szavaival bátorította, hogy adjon ki magából mindent, mely a szívét nyomta. Egy órai zokogást követően Sora halk szipogása törte meg a csendet, s magán érezte Layla szeretetteljes, gondoskodó kezét és ez megnyugtatta. Lassan felemelkedett az öléből, miközben kezével letörölte arcáról a könnyeket, melynek egy része rászáradt és végül  Köszönöm. – szólalt meg°vöröslő, dagadt szemmel nézett barátnőjére.  rekedtes hangon.  Hogy itt vagy…° Mit? – kérdezte csodálkozva, hisz nem tett semmit. ° mellettem. – s megölelte. Layla melegen viszonozta a lány ölelését, majd eltolva magától feltette a kérdést, mely azóta foglalkoztatta,  Leon és° Mi történt? S mi köze van Leonhoz? °amióta megpillantotta.  én… - nem mert a szemébe nézni, mert nem tudta, hogy miként fog reagálni rá. – én szeretem őt… - suttogta, de Layla így is meghallotta.  Tessék? – kérdezte megrökönyödve és csodálkozva. Sora miután nagy° levegőt vett mindent elmondott Leonnal kapcsolatban. Első találkozásukat Spanyolországban, másodikat itt Görögországban. Hogy miként jöttek össze, mennyit harcolt az érzései ellen, milyen boldog volt, amikor végül összejöttek és a csúnya szakításukat, miután kiderült Jessica terhessége. Layla eleinte döbbenten hallgatta barátnőjét, aki egyszer csak azt vette észre, hogy  Most min mosolyogsz? – kérdezte°ajkai különös mosolyra húzódtak.   Tudod… amikor Leon még a társulatnál volt minden egyes°csodálkozva.  alkalommal azt lestem, hogy mikor jöttök össze. Főleg akkor, amikor már az Angyalok Táncára kezdtetek készülni – magyarázta miközben Sora egyre kikerekedett szemmel figyelte – és megmondom őszintén, hogy csalódott voltam, amikor Leon végül úgy döntött, hogy elmegy a színpadtól. –  Na de… - kezdett volna bele, de Layla közbe szólt.°fejezte be.   Mi már akkor észrevettük azt, amivel ti még nem voltatok tisztában.° Láttuk a tekintetetekben, ahogy egymásra néztetek, ahogy egymással viselkedtetek, amikor együtt edzettetek. A premier napján, a műsor végén, amikor átöleltek egymást, ahogy egymás szemébe néztetek a  De miért°fogadáson. Lehet, hogy ti nem vettétek észre, de mi igen.  beszélsz többes számban? – kérdezte még mindig döbbenten és ° Yuri – mondta mosolyogva. °csodálkozva. – Ki az, aki még észrevette?  Yuri?  Mindegy. Most már úgyis vége közöttünk mindennek. – mondta° Igen. °  Sora! –°fájdalmas hangon, mely ismételten szíven ütötte Layla-t.  fordította maga felé a lány fejét, aki a terasz ajtón nézett ki a sötét éjszakába. – Szereted Leont? – kérdezte, melyre egy határozott bólintás volt a válasz. – Ő is szeret téged? – melyre némi habozást követően újabb, de bizonytalan bólintás volt a válasz. – Én ebben biztos vagyok. – mondta határozottan. – Akkor miért nem vagy vele? – kérdezte most már  Layla! – emelte meg a hangját hitetlenségében. – Te°felháborodottan.   Jessica terhes. – fejezte be a mondatot helyette. –°is tudod, hogy…  Igen, tudom és meg is értem az érzéseidet, de… de miért kényszeríted őt  Azért, mert Leonnak most Jessica mellett a°olyasmire, amit nem akar?  helye – felelte felháborodottan. – Jessica Leon gyermekét várja, akinek  Talán azt mondta, hogy°most felelősséget kell vállalnia a tetteiért.  °nem fog felelősséget vállalni? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.  Nem, azt nem mondta – fogta vissza hangját. – Azt mondta, hogy gondoskodik a gyermekéről, de nem megy vissza Jessicahoz, mert nem  Akkor meg hol itt a probléma? Miért nem vagy Leonnal? –°szereti.  kérdezte ismét, bár már előre tudta a választ, de elhatározta, hogy °minden megtesz annak érdekében, hogy Sora és Leon újra összejöjjenek.  Leonnak vissza kell mennie hozzá! – állt fel idegességében, majd körbe-körbe kezdett járkálni a nappaliban. – A másik pedig az, hogy  Leon nem hazudott°hazudott nekem és ezt nem tudom neki megbocsátani.  neked.  Sora! – kiabált rá a lányra° De igen… hazudott – ordította. ° °mérgében. – Nem hazudott neked, csak nem mondta el. Ez nem ugyanaz.   S°Hát éppen ez az – lendítette meg a karját. – hogy nem mondta el.  miért nem? – kérdezte ismét felhúzott szemöldökkel, de Sora nem válaszolt, ezért ő folytatta. – Azért, mert félt, hogy elhagyod, és lám… neki volt igaza. Nem? – de a lány még mindig nem felelt, de magában igazat adott Layla-nak. – Nézd Sora… - folytatta, hogy jobb belátásra bírja. – Bárhogy is döntesz, azt tudnod kell, hogy Leon nem fog visszamenni Jessicahoz. – s nem hagyta, hogy Sora közbeszóljon, akinek szándékában állt. – Nem kényszerítheted erre, Sora! Bele gondoltál már abba, hogy milyen életük lenne? – s várta a lány válaszát, aki mélyen hallgatott, s ezt Layla nemnek vette. – Egy olyan életre kényszeríted őket, mely mentes az igaz szerelemtől. Képes lennél megfosztani őket ettől? Jessicat, akinek még van esélye arra, hogy rátaláljon arra a férfira, akit tiszta szívéből tud szeretni, és aki viszonozza is? Mert bár, szereti Leont, de ő nem szereti Jessicat. Az életük kész pokol lenne egymás mellett, mert egy szerelem nélküli kapcsolatban kell leélniük az életüket. Erre ítélnéd őket? – kérdezte, s végig Sora szemébe nézett, aki ismét sírni kezdett. – Gondoltál már a gyerekre is? Te csak azt látod, hogy a gyereknek apára van szüksége. S ez így is van, de nem ilyen körülmények között. Bele gondoltál abba, hogy milyen élete lenne így a szülei mellett? A szülei mellett, akik előbb-utóbb gyűlölködve tekintenének egymásra? Mit élne át egy ilyen családban? Milyen tapasztalatokat szerezz így? Nem ismerné a szeretet, a szerelmet. Gondoltál már erre is? – melyre Sora válaszként csak nemet bólintott. – Gondoltam. – s lassan odasétál a lányhoz, majd megállt közvetlen előtte, majd a karját megfogva folytatta. – Leon ott hibázott, hogy nem mondta el, de biztos vagyok benne, hogy szándékában állt, csak időre volt szüksége. Igaz? – mert érezte, hogy itt  Én… - s potyogtak a könnyei,°ilyesmiről van szó. – Hát akkor meg?   Sora… - suttogta a lány fülébe. –°miközben megölelte barátnőjét.  Gondolkozz el azon, amit mondtam. – tolta el magától, aki erre csak bólintott. – Megyek, megfürdöm és aztán lefekszem. – mondta miközben elindult a fürdőszoba felé. – Kérhetnék egy törülközött és egy  Persze. – mondta rekedtes hangon, mert torkát fojtogatta a°hálóinget?   Ne foszd meg magatokat a boldogságtól! – mondta Layla, miután°sírás.  Sora odavitte neki a kért dolgokat. Sora nem felelt semmit, csak gondolataiba mélyedve ült le a kanapéra. Másra sem tudott gondolni csak az imént elhangzott beszélgetésre. De nem tudott egy helyben üldögélni, ezért felállt és elhagyta a házat, hogy sétáljon egyet a tengerparton. Mikor kiért megállt, s a tengert meg a holdat nézte, mely fényesen ragyogott ezzel csodás fénybe borítva a vizet. A fülében újra és újra hallotta azt, amit Layla mondott és tudta, hogy a barátnőjének igaza van. Semmi másra nem tudott gondolni csakis erre. Már legalább egy órája állhatott kint, amikor úgy döntött, hogy hazamegy. Mikor megfordult neki ment valakinek. Felpillantva egy rideg, de mégis lágy és szerelmes füst szürke tekintettel találkozott, mely egyben a bocsánatáért esedezett… Folyt.

16. fejezet

Már legalább egy órája állhatott kint, amikor úgy döntött, hogy hazamegy. Mikor megfordult neki ment valakinek. Felpillantva tekintete egy rideg, de mégis lágy és szerelmes füst szürke tekintettel találkozott, mely egyben bocsánatáért esedezett. Sora hosszan nézett a férfi szemébe, majd elsétált mellette.  Sora! – szólalt meg halkan, kezét a lány karjára téve ezzel° megállítva őt. – Kérlek! – kérlelte Sorat, aki háttal állt neki. – Hallgass meg! A lány nem mondott semmit, de nem is ment el. Csak egyhelyben állt s várta a férfi magyarázatát, aki megkönnyebbülten sóhajtott fel.  Sora! – fordította szembe magával kezeit a vállára téve, s szíven° ütötte a látvány, ami fogadta. A lány szeme könnyes volt. A könnycseppek lassan folytak végig az arcán, mely úgy fénylett az éjszakában, mint a legfényesebben ragyogó csillag az égen. Leon nem tudott megszólalni, hiába tudta, hogy mit szeretne mondani. Egy hang nem jött ki a torkán. Csak a lány könnyesen ragyogó szemébe nézett, mely tele volt fájdalommal és szerelemmel. Egyik kezét Sora arcára tette, aki belesimult a gyengéden simogató tenyérbe. A férfi a hüvelykujjával lassan törölte le, az egymás után lefolyó könnycseppeket, melyek közül egy-egy a lány szája sarkán pihent meg. S szinte észrevehetetlenül közeledett felé, mígnem egy gyengéd, de mindent elsöprő szerelmes csókban egyesültek ajkaik. Sora egy percig sem habozott viszonozni Leon csókját, aki eleinte csak kóstolgatta, nyelvével körberajzolta a puha és édes ajkakat. Néha gyengéden bele is harapott, mire Sora felnyögött, s viszonozta ezt a gesztust. Hosszú percekig csókolgatták így egymást, egymás száját ízlelve. Majd Leon átcsúsztatta nyelvét a lány szájába, hogy újra felfedezze a már jól ismert utat. Sora karjait a férfi nyaka köré tekerte, hogy még közelebb vonja magához ezáltal is mélyítve a csókot, míg Leon a lány dereka köré fonta. Testük és ágyékük összeért, mire mindketten felnyögtek. A férfi alig bírta megállni, hogy le ne teperje Sorat, hogy ott helyben a magáévá ne tegye a kellemesen meleg homokban. De valami meggátolta ebben. Míg Leon a lány hátát és formás, feszes fenekét simogatta néha belemarkolva, addig Sora a férfi hosszú és dús haját és nyakát cirógatta. Jólesően túrt bele újra és újra, miközben nyelveik lassú, de tüzes táncot jártak. A csóknak csak a levegőhiány vetett véget, melyet Leon szakított meg. Homlokát a lány homlokához érintette és egyenesen a meleg gesztenyebarna szemekbe nézett. Sokáig álltak így a holdfényben a tengerparton. Nem mondtak semmit, csak  Bocsáss meg! – suttogta°egymást nézték, mígnem Leon megszólalt.  kérlelve. – Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte könyörögve.  Nem tudom. – mondta ki halkan a szavakat, hosszú csendet követőn. –° Megbíztam benned! – suttogott továbbra is könnyes szemmel. – De te elhallgattál előlem egy igen fontos tényt! Eltitkoltad előlem, hogy gyereked lesz! – majd egy kicsit megemelve a hangját folytatta, miközben eltolta magától a férfit. – Mikor állt szándékodba elmondani? Egyáltalán elmondtad volna nekem? Vagy egész életünkben titkolóztál volna előttem? Hogy tudnék ezek után megbízni benned? – s egyre hangosabban beszélt. – Van még valami, amit eltitkolsz előlem? – majd  El°ott akarta hagyni, de Leon a karjánál fogva visszarántotta.  akartam mondani! – emelte meg a férfi is a hangját. – Tényleg! – folytatta, mikor a lány tagadólag megrázta a fejét, hogy nem hiszi el. – Elmondtam volna! Csak időre volt szükségem, mert féltem, hogy elveszítelek! – két kezét Sora vállára téve mondta tovább. – Emlékezz! Azon a reggelen, amikor kérdezted, hogy mi bajom van! Emlékszel? – kérdezte reménykedve, mire egy bólintás volt a válasz. – Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy időre van szükségem? - erre semmilyen választ nem kapott. – Emlékszel, Sora? – tette fel újra kérdését  Igen. – suttogta határozottan, mikor felidézte°erőteljesebben.  magában azt a bizonyos reggelt. – Emlékszem. – mondta könnyes szemmel, mire Leon tekintetében a remény apró lángjai jelentek meg. – De… még így sem lehetek biztos benne, hogy elmondtad volna-e valaha is. - minek következtében Leon reményt vesztve engedte el a lányt. – Kérlek! Adj egy kis időt nekem! – fogta  S mégis mennyit, Sora? – kérdezte kétségbeesetten.°meg a férfi kezét.   Nem tudom. – nézett félre, mert nem bírta nézni Leon fájdalmas és° csalódott tekintetét. – Szükségem van pár napra. – s hangja olyan halk  Rendben van. – egyezett végül°volt, hogy a férfi alig hallotta meg.   Köszönöm. – nézett ismét rá°bele, hisz tudta, hogy mást úgysem tehet.   Én is° Szeretlek, Sora. – vallotta be a férfi. °hálás tekintettel.  szeretlek téged. – suttogta és egy könnyed csókot lehelt a szájára, majd otthagyta őt, hogy átgondolhasson mindent kettejükkel kapcsolatban. Sora szinte semmit nem aludt az éjjel. Csak a Laylaval és a Leonnal történt beszélgetésükre tudott gondolni. Még a másnapi premier sem tudta izgalomba hozni. Próbálta figyelmét a darabra terelni, de gondolatai minduntalan a férfira terelődtek. Ennek következtében másnap kialvatlanul kelt fel az ágyból. Sora és Layla az egész délelőttöt a városban töltöttek, hogy a lány megmutassa Korfu nevezetességeit barátnőjének, aki érdeklődve hallgatta a beszámolóját. Majd később visszamentek, hogy Sora még egy kicsit gyakorolhasson a darab előtt. Az előadás este hatkor kezdődött. Már mindenki izgatottan várta a premier kezdetét. Reménykedtek benne, hogy a műsor elnyeri a nézők tetszését. Sora egésznap kerülte Leont, mert még mindig nem tudta eldönteni, hogy miként döntsön. Ugyan szerette őt, s rettenetesen hiányzott neki, de nagyon fájt a lánynak, hogy a férfi titkolózott előtte. Hogy nem mondta el az igazat. Soran egy fekete csipkés melltartószerűség és egy szintén fekete sort volt, mely a szerepének volt köszönhető. S amely minden egyes felvonás alkalmával más és más színű volt. Egészen addig, míg el nem jött az erotikus jelenetűk Leonnal. Sora nem tartott ettől a jelenettől, mert bár minden egyes alkalommal fellobbant bennük a vágy, mégis türtőztetni tudta magát. A lányon egy testszínű ruha volt, mely feszesen tapadt formás és érzéki idomaira ezzel azt az érzést keltve, mintha teljesen meztelen lenne. Akárcsak Leon. Minden egyes szereplő és néző lélegzet visszafojtva figyelték a különböző ugrásokat. Amikor Sora egyik lábát a férfi nyakába tette, míg másikat a dereka köré fonta, s forogtak a fogótrapézzal, majd hirtelen megfordult, miközben a másik lábát is Leon nyaka köré tette, míg ajkait az ágyékára, mely már kemény volt a vágytól. Szívük hevesen vert. A levegő csakúgy forrt körülöttük, melyet még a nézők is megéreztek. Tökéletes összhang volt közöttük. Sora legnagyobb döbbenetére egyszerre nyaltak végig a másik ágyékán, ezzel még nagyobb izgalomba hozva őket, miközben Leon átugrott egy másik trapézra. A lánynak erősen kellett kapaszkodnia, hogy le ne essen az ugrás közben. A trapézon egy szék volt, melyre a férfi ülve érkezet, s a nézők már csak azt láthatták, hogy Sora Leon ölében ül, akik szinte teljesen elfeledkeztek arról, hogy hol is vannak éppen. Csak egymást figyelték, kutatva a másik tekintetét, miközben Sora lassan elkezdett mozogni a férfin. Leon férfiassága keményen nyomódott a lány ágyékához. Olyannyira, hogy félő volt, hogy átszakítja a vékony ruhaanyagot. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott rajta, s közben erőteljesen kapaszkodott Leonba, aki hirtelen hátradőlt egy speciális trapézra közben maga alá terítve őt. A férfi haja eltakarta a lányt, kinek ajkaira lecsapva heves csókcsatába kezdtek, mely nem volt betervezve. S közben egyre hevesebben mozgott rajta, mintha valóban szeretkeznének és nem is kellett sok hozzá, hogy letépjék egymásról a ruhákat. Leon egyik kezével megérintette a lány mellét, aki felnyögött az érzésre, mely csak felerősödött, mikor a férfi erőteljesen masszírozni kezdte. A nézők és szereplők azt hitték, hogy ők ketten valóban szeretkeznek, ezzel bennük is fellobbantva a vágyat. Egyre szaporábban vették a levegőt, miközben őket figyelték, akik egyre hangosabban és kéjesebben kezdtek nyögni, mialatt egymást kényeztetették. S csalódottan sóhajtottak fel, mikor vége lett a jelenetnek. S annak ellenére, hogy ez volt az egyetlen erotikus mutatvány a darabban érezték a visszafojtott szenvedélyt, vágyat és szerelmet, melyet a két főszereplő érzett a másik iránt. A vágyuk csak nőt annak ellenére, hogy már nem érintették egymást úgy. Mindketten úgy érezték, hogy felrobbannak, ha most rögtön nem elégítik ki vágyaikat. Csak arra vártak, hogy végre vége legyen a műsornak, hogy újra együtt lehessenek. Csak a másik társaságára vágytak. Nem sokkal később mindketten a férfiöltözőben voltak, melynek ajtaját kulcsra zárták. Egyre szaporábban vették a levegőt, míg a másikat nézték, majd Sora tekintete lesiklott a férfi ágyékára. A látványtól még a lélegzete is elakadt. Még soha nem látta Leont ilyen izgalmi állapotban. A szíve majd kiugrott a helyéről és fel is sikított, amikor a férfi váratlanul megragadta a karján