4.fejezet

Leon: Bánt, amit tettem ugye? – kérdezte komolyan.
Sora: Hogy bánt e? Én azt hittem, hogy már elfogattál partnerednek erre mást kérsz magad mellé a főszerepre, és ha ez még nem lenne elég a darabból is kirakatsz. Igen nagyon is bánt és most jöttem csak rá hogy hiába küzdök azért, hogy elismerj felesleges, mert te csak magadat ismered el. – mondta tőle szokatlanul mérgesen. Leon csak nyelt egyet majd megszólalt.
Leon: Sora te az álmaidért küzdesz nem? És segítesz más embereknek, hogy ők is harcoljanak az álmaikért. Mindig kiállnál olyan emberekért, akik teljesíteni akarják az álmaikat. Igazam van? – kérdezte majd Belenézett Sora szemeibe, amitől Sora lenyugodott és el is pirult.
Sora: Igen igazad van. – mondta majd elfordította a fejét.
Leon: akkor remélem megérted, hogy én csak egy régi barátomnak szeretnék segíteni abban, hogy, megvalósíthassa az álmát. – Sora ostobának érezte magát, hogy így kiakadt pedig még csak a részleteket sem ismerte.
Sora: Leon én annyira sajnálom, de azt akkor se értem miért rakattál ki a darabból is.
Leon: Mert a segítségedet szeretném kérni.
Sora: T… Tényleg? – lepődött meg. – És miben?
Leon: Szóval, aki a partnerem lesz ebben a darabban, nos, ő nem igazán van benne az artista életben.
Sora: szóval nem artista?
Leon: hivatalosan nem, de ő is velünk tanult Alannél. Viszont amikor az édesanyja rájött eltiltotta tőlünk. Akkor azt mondta, hogy egyszer főszerepet akar velem játszani egy darabban. Csakhogy ezután nem tudott fejlődni és jó lenne, ha segítenél neki visszarázódni.
Sora: értem és természetesen segítek. – mondta már mosolyogva ez Leont megnyugtatta.
Leon: akkor jó köszönöm viszont most mennem kell, holnap 8 kor az edzőteremben találkozunk.
Sora: rendben, szia. – mondta majd oda ment barátaihoz, akik most értek az ebédlőbe vacsorázni. Leon pedig haza indult, amikor haza ért Olívia a nappaliban nézte a TV-ét.
Leon: Megjöttem – mondta mikor leült mellé a kanapéra.
Olívia: szia, na hogy ment? – kérdezte aggódva
Leon: tied a főszerep. – mondta egy kis mosollyal az arcán
Olívia: ja de jó köszönöm Leon. – mondta boldogan.
Leon: És vacsorázni akartok?
Olívia: remélem nem haragszol, de kiszolgáltuk magunkat. – mondta halkan.
Leon: dehogy haragszom már én is ettem a színpadnál.
Olívia: oh, akkor jó Olivér már alszik, holnap korán reggel indul.
Leon: oké és mi is 8-ra a színpad edzőtermében leszünk.
Olívia: már olyan rég edzettünk együtt. – mondta lelkendezve.
Leon: hát most se fogunk. – Olívia értetlenül nézett Leonra.
Olívia: E… Ezt hogy érted?
Leon: Megkértem a partnerem hogy segítsen neked.
Olívia: De miért? Talán nem tartasz elég jónak? – kérdezte elszomorodva.
Leon: dehogy is, de ő olyan ember, aki képes mindenkiből a legtöbbet kihozni anélkül, hogy ő maga tudna róla elhiheted, hogy nála alkalmasabb ember nincs, hogy segítsen neked visszarázódni.
Olívia: Jól van, én hiszek neked. De mesélj róla.
Leon: A neve Sora veled egy idős és…
Olívia: Á értem szóval ő az, aki miatt itt maradtál alig várom, hogy megismerjem tudni, akarom ki volt képes elcsavarni a fejed. – mondta vigyorogva.
Leon: Nem tudom, miről beszélsz. –mondta zavartan – de menjünk aludni.
Olívia: Leon! Miért vagy ilyen? Nem ilyennek ismerlek.
Leon: azért mert én már nem az a Leon vagyok. – mondta majd elindult a szobája felé.
Olívia: Tudod alig vártam, hogy végre kettesben legyünk és olyan jól elbeszélgessünk, mint régen nagyon sok mindent szerettem volna elmondani neked és kérdezni is szeretettem volna egy pár dolgot azt hittem még meg van közöttünk az a baráti kötelék, ami régen, de úgy látszik tévedtem. – mondta már a sírás határán majd felszalad a szobájába.
Leon: Olívia… - mondta halkan – bocsáss meg – majd bement a szobájába.
Másnap Olívia Korán fent volt elkészült Csinált Reggelit hívott egy Taxit Olivérnek majd elköszönt tőle és megbeszélték, hogy premierre eljön. 7 óra körül Leon is felébredt és kiment a konyhába.
Olívia: Jó reggelt! Azt hittem már fel sem ébredsz. 7 Óra van, lassan indulnunk kellene.
Leon: jó reggelt. Oké lezuhanyozom és mehetünk. - mondta kómásan és bement a fürdőbe egy fél órával később már az autóban ültek és a színpad felé tartottak.
Olívia: Leon én sajnálom a tegnapit. –mondta lehajtott fejjel.
Leon: Ne sajnáld én voltam bunkó, de ma bepótolhatjuk, ha szeretnéd. – Olívia nagyon megkönnyebbült és örült is Leon szavainak.
Olívia: természetesen. – mondta mosolyogva. Az út további részén nem beszéltek Olívia nézett ki az ablakon egyszer csak Leon megszólalt.
Leon: Olívia megjöttünk – mondta majd megállt és kiszállt a kocsiból.
Olívia: de gyönyörű – nézett fel a magasba csúcsosodó épületre.