Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
 
MENÜ
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések

 

 
Befejezett Kaleido Star Fanfictionök
 
Egyéb témájú fanfictionök
 
PRÓBATÉTEL BY ELINA
PRÓBATÉTEL BY ELINA : Próbatétel

Próbatétel

Elina  2008.08.18. 18:36

7. fejezet

 

7.rész

Egy csodás együtt töltött éjszaka után a páros szorosan összebújva aludt a kényelmes francaágyon. Halkan, mégis egyre bántóbban megszólalt egy éles hang. Leon mobiltelefonja jelzett. A férfi kinyitotta a szemét, óvatosan felült,hogy Sorát fel ne ébressze. Elég korán volt még... Miközben megfordult és felállt, haja csak úgy repült utána. Felvette a telefnt, és halkan beleszólt:
- Igen?!
_Szervusz, Leon. Kalos vagyok. Ha a reggelivel vágeztek, Sorahadd menjen edzeni, de te gyere az irodámba. Fontos.
- Rendben, ott leszek.- válaszolt a fiú, és befejezve a beszélgetést, letette a telefont egy asztalkára.
Sora mozgolódni kezdett az ágyon.
Leon visszabújt kedvese mellé. Föléhajolt, cirógatni kezdte, és apró csókokkal kóstolgatta angyalkája selymes bőrét. Közben hosszú haja is csiklandozta a lányt, aki erre képtelen volt tovább aludni. Még félig csukott szemmel ölelte át francia istenét, és húzta közelebb magához. Ajkaik egymásra találtak, és érzéki, vágyakozó csókban forrtak össze. Forróság öntötte el testüket. finoman kényeztették egymást, majd egyre vadabbá váltak öleléseik. Nagyot sóhajtottak, amikor eggyé váltak. Sóhajaik egyre sűrűsödtek, ahogy testük egyszerre kezdett mozogi. Sóhajaikat nemsokára halk nyögések tarkították, amelyek erősödtek, ahogy közeledtek a beteljesülés felé.
Végül mindketten egy-egy erősebb hanggal fejezték ki, hogy az élvezetek csúcsára értek. Hangosan felszusszantak, és egymás karjaiban lassan lenyugodott szívük őrjítő dobogása. Még sokáig voltak így összebújva.

Később elmentek zuhanyozni, és reggeliztek. Leon megemlítette Sorának a kora reggeli telefont. Sora így reggeli után egyedül indult edzeni.

- Hogyan?! El kell utaznod, pár nappal a premier előtt? - hitetlenkedett Sora.

- Igen, Párizsba. A lakásomba betörtek, emiatt azonnal mennem kell, mert a rendőrségen el kell mondanom, mi hiányzik onnan. Csak két napról van szó.- válaszolt az ezüsthajú férfi.

- Mikor indulsz?

- Az esti géppel. Addig még tudunk kicsit gyakorolni is.

- Rendben.- sóhajtott egy nagyot a japán lány, majd hozzákezdtek közös produkciójuk végigpróbálásához.

Együtt ebédeltek, majd hazamentek a villába. Kicsit pihentek, azután Leon összekészített néhány holmit egy sporttáskába - csak a legszükségesebbeket. Szerelme elkísérte a repülőtérre.

- Vigyázz magadra!- ölelte meg a fiút.

- Te is! Telefonálni fogok, ahogy megérkezem Párizsba. Igyekszem vissza hozzád.- hajolt a férfi kedvese szájához, és finoman megcsókolta.

Amikor Leon a repülőhöz indult, Sora hosszan nézett utána.

A férfi még egyszer megfordult, a haja repült mögötte... Halvány mosollyal még egy csókot küldött kedvese felé, majd eltűnt a folyosó kanyarulatában.





Sora két nap múlva este a klubban ült barátaival, és a tévét nézte."Öt nap múlva premier."-gondolta. A tévében híreket adtak. A bemondó szenvtelen, érzelemmentes hangon közölte a legfrissebb eseményeket. Most éppen egy repülőgép katasztrófájáról beszélt...

Sora szíve összeszorult, úgy hallgatta:"...francia légtiársaság 24-es járata New Yorknál a leszállás közben a tengerbe zuhant. A túlélőket még keresik, de kevés a remény, hogy bárkit is találnak a viharos tengerben..."

Ezzel a járattal kellett volna érkeznie...A lány felállt, azután összeesett.
Barátai odaugrottak hozzá, élesztgették, de hiába. Sokkot kapott.

Amiről senki nem tudott...





Leon hamarabb elintézte párizsi ügyeit, mint amire számított. Így egy korábbi géppel érkezett, és a hírek idején éppen átlépte tengerparti villájának küszöbét. Sorának nem tudott telefonálni, mert épp hogy elérte a repülőt.





A villában sötétség és teljes csend fogadta. Szobájában lerakta a táskáját, majd észrevette, hogy a szekrénye tetején Fool ül, és a lábait lóbálja...





- Üdv. Előkerültél? Hol voltál ilyen sokáig?- kérdezte a szellemtől.





- Nem akartam zavarni, mert az utóbbi időben elég félreérthetetlen helyzetekben láttalak volna benneteket... Így hát kicsit átpártolam Rosettához. - lebegett elé Fool.





- Tudod, hol van Sora?





- Én ne tudnám?- sértődött meg a pici szellem.





- A klubba ment tévét nézni, a barátaitokkal.





- Kösz. Hazahozom.- bólintott oda Fantomnak, majd elviharzott.





A kis szellem nem válaszolt, csak a szokásos módon meghajolt.





Mire Leon az artistaszállásokhoz ért, ott már teljes volt a zűrzavar. Kalos és Kate doktornő is már megérkezett. Leon döbbenten figyelte, mi történik.





Kalos megpillantotta Leont, és meglepetten, de örömmel konstatálta, hogy a férfi él, és semmi baja. Gyorsan elmondta, hogy a hírekben hallottaktól partnere sokkot kapott. Sorát kórházba kell vinni.





Leon leült Sora mellé, és ő is próbálta magához téríteni. Halkan szólítgatta, beszélt hozzá, de hiába. A füstszürke szemekben elkeseredés. És könny csillog?! Leon pillantása Yuriéval találkozott. Yuri lehajtotta a fejét. A három évvel ezelőtt történtek kísértették... Most értett meg sok mindent, hogy Leon miért volt ilyen... Már túl sokat veszített... Yuri összeszorította öklét: nem történhet meg, hogy az ő húgát, Sorát elveszítsék... aki még nem is sejti azt, amit ő is csak ma tudott meg...









Leon kísérte el Sorát. Mellette ült a mentőautóban, majd a kórházi ágyánál. Két izmos kezébe fogta a kis kezet, és a homlokát ráhajtotta összekulcsolt kezeikre. A lány még mindig nem tért magához. Az ágyon mozdulatlanul feküdt, csak néha emelkedett kissé a mellkasa, jelezve, hogy él...




A néhány napja kapott aranylánc most is ott volt szép vonalú nyakán.









Később Leon érezte, hogy párja keze picit megrezdül. Felkapta a fejét, és angyala arcára nézett.




Sora lassan magához tért. Szemeit nehezen nyitogatta. Nem tudta, mi történt, és hol van.




- Jól vagy, kedvesem? - hallotta az imádott, mély és lágy hangot. Tulajdonosa tovább beszélt hozzá:




- Kórházban vagy. Elájultál, és kisebb sokkot kaptál. Pihenned kell.




A japán lány erőlködve elfordította a fejét, és a gyönyörű szürke szempárba nézett. Az ő melegbarna szemeiből elindultak a könnyek. Leon odaült mellé az ágyra, és magához szorította. Sora csak most kezdett megnyugodni, hogy szerelme tényleg itt van mellette...

Sora gyorsan rendbejött, hogy kedvesének nem tötént baja, és maga mellett tudhatta őt. Már másnap kiengedték a kórházból. Leila és Yuri az épület előtt várták a párost, mert természetesen Leon egy percre sem hagyta magára Sorát, így vele együtt hagyta el a kórházat.
Leila belekarolt barátnőjébe, és beszélgetni kezdtek. Yuri Leonhoz fordult:
- Beszélnem kell veled sürgősen, négyszemközt. Soráról van szó. Ne dühödj fel, nem akarok semmi rosszat mondani. Csak kicsit ez a dolog még nekem is új, nemhogy Neked... és még Sora sem tud róla.
- Mi ez az egész? Mit rejtélyeskedsz? Nem értek belőle sokat... - válaszolt a francia fiú kissé megütközve.
- Jó, most Leila lefoglalja Sorát... Pedig neki is el kell majd mondanom, de nem tudom,hogy fogadja... Sora a húgom.
- Hogy mi?!- torpant meg Leon döbbenten, és a szőke fiúra nézett kutatóan.
- Jól hallottad, a húgom.- válaszolt nyugodtan Yuri.
- Én is cak tegnap tudtam meg, de az este már nem volt alkalmam elmondani. Néhány hete elhunyt az egyik apai ági rokonunk, és az ügyvédjétől kaptam egy levelet. Tegnap délben találkoztam az ügyvéddel, és ő adta át a rokon végrendeletét. Eszerint apámnak, amikor ott járt Japánban, lett egy barátnője. Mindezt titokban kellett tartaniuk, mert a nőnek kiszemelt vőlegényéhez kellett hozzámennie, apámnak meg ott volt a családja... Senki nem tudta, mi lett a nővel, aki gyermeket várt apámtól, csak ez a egy családtag. Ő megígérte apámnak, hogy titokban tartja. Apám sem szólt róla soha, és nem sokkal később meghalt... Sorától tudom, hogy az édesanyja és a férje, akit apjának hitt, apám halála után négy évvel szintén elhunytak... A négy éves kislánynak nem tudott édesanyja már semmit mondani, a többi rokon meg nem tudot róla...

Leon döbbenten hallgatott. Majd, amikor a hallottakat megemésztette, megkérdezte Yurit:
- Mikor mondod el Neki?
- Nem tudom, mennyire pihente ki a tegnapi sokkot. De minél előbb tudnia kellene.
- Ez igaz.- bólintott elgondolkozva Leon.- De ne várd, hogy én mondjam meg. Gyertek el megint vacsorázni hozzánk, ma este. Akkor el tudod mondani, és legalább Leila is megtudja.
- Köszönöm. Ahogy tegnap már én tudtam,hogy a húgom, és ott láttam feküdni a hordágyon, akkor értettem meg sok mindent... Leon, valaha meg tudsz nekem bocsátani?!
-Már nem gyűlöllek, de még mindig nagyon fáj.- válaszolt a francia férfi őszintén. - Amit most elmondtál, annak tudatában mondom ezt. De miért nem jöttél oda akkor hozzá, csak a kórházba?
- A többiek még semmit nem tudnak. Na és Te sem tudtad, még felkoncoltál volna, mert félreérted...
A két artista egymásra mosolygott. Mindketten tudták, a csatabárd örökre el lett ásva.

A vacsora közben Yuri elmondta Sorának, amit már előzőleg Leonnak is : hogy a japán lány a húga. Sora ezen alaposan meglepődött. Yuri odaadta neki a rokon levelét, amiben az részletesen mindent leírt. Majd az angyalka - magának,és a többieknek is bevallva - azt mondta, mintha csak tudat alatt érezte volna, hogy ők ketten testvérek... Mindenesetre nagyon megörült, hogy végre van egy valódi bátyja. Ahogy meglepetéséből magához tért, majd' feldöntötte az asztalt, mikor felugrott, és Yuri nyakába vetette magát.















Másnap reggel Sora és Leon Fantom ébresztőjére keltek.







- Mi lesz már, lustaságok?!- húzgálta nagy nehezen őket a picike szellem.







- Jól van, na, már felébredtünk...- morogta álmosan a francia fiú.







- El akartok késni? Mert ez eddig mindig csak Sorának sikerült...- vigyorgott Fool.







- Áhhh... Ne bosszants fel, Fantom!-ásított nagyot a lány is, majd kimászott volna az ágyból, de akkor jött rá - a perverz szellem előtt azért mégse kellene... Leon megoldotta: az óvatlan emberke túl közel lebegett hozzá, így gyorsan elkapta, begyömöszölve az éjjeliszekrény fiókjába.







- Most már mehetünk zuhanyozni.- mondta kaján vigyorral szerelmének, aki szintén elnevette magát.















Ez a nap nagyon nehéznek és fárasztónak ígérkezett: edzés, kosztümös főpróba...







A két próba között aztért jutott annyi idő hogy pár falatot enni tudjanak...







Máris irány az öltöző. Először egészen sötétkék ruhájuk volt,ezüst színű díszítéssel, Sorának a derekán egy fátyolvékony sötétkék uszállyal. Majd a nagyjelenet előtt átöltözés: vörös színű és arany díszítésű kosztümökbe. Sora ruhája nagyon hasonló volt az Angyaltáncnál viselt kosztümjéhez, derekát itt is összegöngyölt szalagok övezték, amt a kellő pillanatban egy mozdulattal kellett kioldania, hogy szinte lángnyelvekként vehesse őket körbe...







- Hmm... ez a rengeteg öltözködés...- morgolódott a férfi.






- Nézd a jó oldalát! A látványért és az összhatásért meg kell tenni.- válaszolt partnere.






- No de ennyire?!






- Mit vagy úgy oda?- érkezett hozzájuk Ana. - A felkészülésetek sokkal nehezebb volt.






- Ez igaz.- bólintott most már kissé mosolyogva Leon. - Na, menjünk. Próbáljunk.













A főpróba végén még Sorának Miával volt egy kis megbeszélnivalója.
A lánynak viszont érkeztek a szülei Japánból. Így Yuri és Leon mentek ki eléjük a reptérre. Látásból már ismerték őket, hiszen minden premieren ott voltak...






Leon nem engedte őket szálodába, a fiúk a kocsival a tengerparti villához hajtottak. Van ott elég vendégszoba... Közben sokat beszélgettek, és Sora nevelőszülei is megtudták a Sora és Yuri közti testvéri kötelék tényét. Leon még külön is beszélt a lány szüleivel, de Yuri erről nem tudott. Nagyon jól szórakozott a kicsi Yume társaságában. Sora ekkor ért haza. Meglepődött, hogy rokonságát a házban találja, de nagyon megörült.












Másnap a premier napja...





Délelőtt volt egy kis szabadidejük, mert csak délutánra kellett a színpadhoz menni. A technikusgárda az utolsó simításokon dolgozott...










Sora és Leon arra ébredt, hogy Yumi bevágtázik hozzájuk. Még jó, hogy alvás előtt magukra húztak valamit, mert azért még sincsenek a villában egyedül...




A kislány óriási hasassal vetődött közéjük, és közben boldogan kiabált. A páros álmosan összenézett, majd elnevették magukat.




- Ennyit a reggeli pihenőről.- mosolygott vicces arcot vágva Leon. Nem bánta, hogy a kislány bejött, mert nagyon megszerette.




Kis párnacsata uán - ami Fantomot sem kerülte el, ezért aztán ő lélekszakadva menekült előlük - kimentek reggelizni.









Leila és Yuri kimentek Leonékhoz.





A párost a tengerparton ülve találták. Yumi előttük csücsült a homokban. Mindhárman nagy figyelemmel építettek a kislánynak egy homkvárat. Leila, ahogy melléjül ért, néhny kagylóhéjat adott nekik. Yuri nevetve megborzolta húga lilásvörös haját, majd ő is letelepedett.





Amíg beszélgettek és Yumval játszottak, elment az idő. Leila feleszmélt:





- Mennünk kell ebédelni.





- Nem mentek sehová. Anya főz. Inkább ebédeljetek itt.- mondta Leon.





Leila meglepődve pillantott a fiúra.





- Egy család vagyunk. És én végre élvezem, hogy van hová tartozni...- magyarázta ő.



Sora boldogan hallgatta...

Este a bemutató előtt zsongott a Kaleido. A teljes személyzet sürgött-forgott. Minden olajozottan, simán működött, ahogy szokott. A nézőtéren már gyülekezett a közönség. A szereplők az öltözőkben készülődtek. Leon öltözőjének ajtaján halkan kopogott valaki. A férfi kinyitotta az ajtót. Amikor megátta, hogy újonnan fogadott mamája jött, egy ruhazsákkal és egy kisebb táskával, elmosolyodott. Behívta a kis szobába, majd gyorsan elvette tőle, amit hozott.




- Fiam, itt van. Sora nem látta. Nagyon meg fog lepődni.




- Vajon mit fog majd mondani?




- Azt Neked jobban kellene tudnod- vagy sejtened.Most megyek, mert Yumi még szétszedi a nézőteret...




Leon elmosolyodott, és átölelte fogadott anyukáját, megköszönve, amit elhozott.









Kisvártatva megélénkült a folyosó. Nemsokára kezdenek...




Leon és Sora a kezdéshez kreált sötétkék-ezüst ruhakölteményekbe öltözve, egymást átölelve várták, hogy induljanak a színpadra.




Hirtelen eléjük lebegett a kis szellem. Szertartásosan üdvözölte őket, majd ezt mondta:




- Emlékszel, Leon, Neked mondtam még régebben,nem tudhatjátok, hogy miből áll a felkészülés a Végtelen Szerelem Tüze ugráshoz. Ti a nem várt, erőt próbáló akadályokat is legyőztétek együtt, így az ugrás nem fog számotokra már nehézséget okozni. Induljatok hát, Tiszteletreméltó Bolondok, hódítsátok meg együtt a közönséget!- azzal meghajolt és eltűnt.









- Akkor induljunk, drága angyalkám. Repüljünk együtt újra.- nyújtotta Leon a kezét Sorának. Egymásra néztek, szemeikben ott csillogott minden, amit most nem mondtak ki: szerelem, féltés, feltétlen bizalom a másikban, és a közönség, színpad szeretete. Igen, Leon szemében is ez látszott.




Az előadás kezdetét vette. A szereplők remekül teljesítettek, a stáb nagyon jól segített nekik a látványelemek létrehozásával.




Jött a finálé. Már átöltözve a vörös-aranyszín kosztümben léptek az ugróasztalhoz. Villogó lézerfények fokozták a hatást. Lendületet vettek, felugrottak egymást ölelve... Az Angyaltánc - hogy együtt repülnek felfelé- óriási hatást keltett. Sora azösszegöngyölt szalagokhoz nyúlt, és kioldotta.A vörös-arany tüll csak úgy úszott utánuk, mintha lángolna... A produkció végén pedig tényleg fellobbant körülöttük a tűz, az ügyeskezű technikusok segítségével- úgy, ahogy annak idején megálmodták...A nézők elbűvölve ültek a helyükön, és az ő szíveikbe is átköltözött abból a tűzből, ami a sztárpárosból áradt.









Az előadás - ha lehet- még nagyobb sikert aratott, mint a Hattyúk tava. Természertesen utána nem maradhatott el a szokásos állófogadás, fontos emberekkel és médiaképviselőkkel "fűszerezve".



A színpadról Leon a saját öltözőjébe vitte Sorát, és odaadta neki a ruhát,amit a mami hozott utánuk: egy hosszú, pezsgőszín, egyenes vonalú, dekoltált és hosszan felhasított selyemruhát, amiben a lány úgy festett, mint egy hercegnő.



Leon is elegánsan nézett ki, a szokásos fekete helyett a Sora ruhájával egyező színű és anyagú felsőt viselt. Amint a fogadásra együtt beléptek, minden szem rájuk szegeződött.



Kalos pohárköszöntőt mondott, amiben megemlítette, hogy Leon Oswaldnak fontos bejelentenivalója van. Sora döbbenten nézett. " Csak nem megy vissza innen Párizsba?" - gondolta rémülten.



A férfi azonban egy szál vörös rózsát hozva állt elé.


- Sora Naegino! Elfogadsz partnerednek örökre? Hozzám jönnél feleségül?- kérdezte kedvesét, aki először tágra nyílt szemmel nézett rá. Amint felfogta, mit kérdez tőle imádott Leonja, könnyek kezdtek el folyni gyönyörű arcán, miközben mosolygott, és igennel válaszolt.


A francia fiú átölelte, és szenvedélyesen megcsókolták egymást. Sora ujjára egy csodaszép eljegyzési gyűrű került.


A többiek gratuláltak nekik, majd folytatódott az ünnepség. Ők pedig megpróbáltak angolosan távozni, ami sikerült.Elmenekültek az egész napi hercehurca után.


A tengerparton kötöttek ki, mint olyan sokszor már. Nyugalomra vágytak, és egymás közelségére. Szerették a csendet, a hullámok locsogását hallgatni együtt.


- Jó lesz nekünk együtt.-állapította meg Leon. - Még soha nem mondtam ki Neked, de most szeretném: Sora, köszönöm, hogy velem vagy. Nélküled még mindig a kegyetlen Halálisten lennék. Te változtattál meg. Szeretlek. Örökké.

- Köszönöm, Leon.-suttogta a lány, megsimítva kedvese arcát, majd haját.

- Nagyon szeretlek.- súgta most már egészen közelről, hogy szinte összeértek ajkaik.

Leon nem tétovázott, gyorsan áthidalta azt a picike távolságot, és megkóstolta Sora édes ajkát.

 

 
Kezedben a kulcs :)

  Főoldal
Kaleido-színpad
Darkblood

 
ÜDVÖZÖLLEK
 
ÍRD ÉS MONDD!
 
VÁNDOROK
Indulás: 2007-07-26
 

látogató olvassa a lapot.

Befejezetlen Kaleido Star Fanfictionök
 
Mi a japán neved?

My japán neved is Zakuro (gránátalma).
Take Mi a japán neved? today!
Created with Rum and Monkey's Name Generator Generator.

 

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!