10. rész

- Szerencsére él! - sóhajtotta, majd végignézett partnerén. Leon több sebből vérzett, de ezek nem voltak súlyosak. A lábára viszont egy jókora méretű és súlyú szikladarab zuhant. Sora nagy nehezen megmozdította a követ, és legördítette a sérült lábról. Látta, hogy a francia fiú lába csúnyán eltörött.

" A testével védett engem." - gondolta. Majd a hátizsákjáért nyúlt, kihúzta a törmelék alól. " Szerencsére van nálam valamennyi kötszer, mert kirándulásra mindig viszek." - szedte elő táskájából.

Miközben Leon sebeit ellátta, a férfi magához tért,és fájdalmában a fogát csikorgatta.

Sora megitatta, és egy fájdalomcsillapító tablettát is adott neki. Közben mélyen egymás szemébe néztek. A lány szemében féltés és aggodalom ült.

- A lábad eltört. Biztosan.- szólt halkan. - Megpróbálom valamivel rögzíteni.

A tűzifa között talált is alkalmas darabokat, amiket pólyával szorosan, de finoman Leon lábához rögzített.

- Készen van. Még jó, hogy nem a farmernadrágod van rajtad, azt le kellett volna vágnom rólad. - simított végig párja arcán, elseperve onnan a hosszú ezüst tincseket. - Jobban vagy?

- Köszönöm, angyalkám! Most már megmaradok...- próbálta Leon fagyos humorral oldani a feszültséget. Sora hozzábújt sérült hercegéhez, és puhán megcsókolta. Közben eleredtek a könnyei.

- Hé, kisasszony! Már megegyeztünk, a nevetés jobban áll!

- Rendben, már nem sírok. Csak sajnálom, hogy miközben engem védtél, Te sérültél meg.

- Nem számít. Mondtam, hogy vigyázni fogok rád.

- De most én fogok rád vigyázni. Úgyhogy : fogadj szót nekem, és pihenj. Addig készítek valami ennivalót. - kelt fel mellőle a lány. " Közben törhetem a fejemet, hogy hozhatok segítséget..ugyanis a bejáratot is jórészt eltorlaszolja az omlás... Még jó, hogy Leon nem tud róla." - tette hozzá gondolatban.