Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
 
MENÜ
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések

 

 
Befejezett Kaleido Star Fanfictionök
 
Egyéb témájú fanfictionök
 
TŰZ ÉS VÍZ BY AINI
TŰZ ÉS VÍZ BY AINI : Tűz és víz

Tűz és víz

Aini  2008.08.18. 19:12

15. fejezet

Víz

- Testemmel, lelkemmel. - ismételtem Sally után. Még mindig a megértéssel küszködtem, pedig másodpercek kérdése, hogy színpadra kell állnom.
- Sora, emlékezz a három arcra, amit a víz mutat, és akkor rátalálsz... - még hallottam, pedig már a teljesen sötét színpad felé tartottam, útközben ledobva hátamról a pulóvert.
A három arc... és akkor rátalálok a megoldásra. Fülemben zúgó vérem hatalmas zajt vert számomra, a teljes csöndbe, mely odakint fogadott. Szinte semmit sem láttam, csupán érzésből helyezkedtem.
Szelíd-szomorú, háborgó-boldog, pusztító-alattomos. Mindezt az utolsó utáni pillanatban, a zene felcsendülésével egy időben értettem meg, és tagadnom felesleges: hatalmas megnyugvást jelentett számomra. Bele sem kezdtem még a táncba, a feladatba, valamiért még is úgy éreztem, hogy már befejeztem, és a befejezés után mindig könnyebb.
Így történt most is. Amint kigyúlt a reflektor, halvány fénykörrel övezve alakomat, finoman gördültem lábujjhegyre. Bal lábamat kinyújtva vettem lendületet, és azt behúzva fordultam egyet, és ezt körönként eljátszottam egészen hosszan.
Nyugodt, picit húzott-vontatott mozdulatokkal lépkedtem, elnyújtottan vonszoltam a lábam a földön, és egész testemből a lusta bánat tükröződött. Ugrások alig-alig voltak, és azokat is lassan, lomhán hajtottam végre, már amennyire ezt az örökké ellenem dogozó gravitáció - gondolok ez alatt a trapézra, vagy a kötélre - megengedte.
Az együtemű nyugodt zene lassan halkult, és óriási szerencsémre, sikeresen megéreztem, hogy mikor váltott át hirtelen gyorsba, és ezt azonnal egy magas, és erőteljes ugrással indítottam. A búbánat komor nyugalmát a boldogság, szabadság, és öröm váltotta az arcomon, és ehhez pontosan illendő módon mosolyogni kezdtem.
Dinamikusan, maximális pontossággal, feszes izmokkal irányítottam minden mozdulatot, vidáman. Most sem játszotta meg magam; tényleg élveztem, tetszett ez a koreográfia. Kezdeti félelmem elpárologni látszott, de éppen az utolsó pillanatban megakadályozta ezt egy felhőszürke szempár. Az első sorban ülő Leon tekintetével találkozott az enyém, és nem felejtettem el ugyan, hogy mosolyognom kell, de már koránt sem élveztem annyira az egész helyzetet. Visszatért elmémbe a tudat, miszerint feladatot teljesítek, és nem szórakozásból ugrándozok itt az egész Kaleido társulat szeme láttára. Miért néz még mindig úgy, mintha át akarna lyukasztani a szemeivel? Mi rosszat tettem? Közelebb férkőztem a szívéhez, mint ahogy az neki tetszett volna? Talán igen, de lehet, hogy éppen ettől a közelségtől kicsit visszarettent, és nem arról volt szó, hogy nem tetszik neki. Több ezer válasz létezik, és mind elfogadható, más-más indokkal, más-más magyarázattal. Lehetséges, majd egyszer megtudom, sőt határozott szándékom egyszer megtudni ezt is.
Már csak a befejezés váratott magára. Sally levágta a zenét, ezzel elérte, hogy a háborgó tenger hirtelen megtorpanjon egy pillanatra, a színpad közepén. Mellkasom előtt keresztezett karokkal, vállamat markolva, lehajtott fejjel. Akárki, akárhogyan is nézzen rám, ezt már be fogom fejezni, méghozzá úgy, ahogy elkezdtem.
rI donr17;t need no arms around me!r1; - Nincs szükségem karokra, magam köré.
A zene kezdetével felemeltem gonoszan megvillanó tekintetem, és két karomat, egymást váltva nyújtottam ki oldalra. Ez a mosolyom másmilyen volt, mint az előző... valóban alattomos volt, olyan amilyen szerepbe bújtatott most ez a koreográfia.
Így táncoltam végig azt a mindössze másfél perces utolsó koreográfiát, ami még maradt a végére, és akármennyire rövid volt, annál kifejezőbb, pusztító, mint egy árvíz, ami olyan gyorsan megy, mint ahogy jön.
Lezárva az egészet, mondhatni beleugrottam egy francia spárgába, ami nem csupán a koreográfia befejezését jelentette, de számomra a versenyét is. Itt vetettem gátat a produkciómról alkotott vélemények hömpölygő folyamának, mely két irányból fakadt, és az összefolyás olykor drasztikus fordulatokat okozva szült ellentéteket. Nem tudom, hogy hányan döntenek inkább mellettem, és hányan May mellett, de tulajdonképpen ez valahol mindegy is, mert úgy is ez a mindössze két, vagy talán háromtagú zsűri véleménye dönt. Leon, Layla, és Kalos fogják megmondani, hogy melyikünk volt a jobb, és én fejet fogok hajtani az ellenem születő döntés előtt is, de belenyugodni azt sohasem. Nem azért dolgoztam hosszú napokon, órákon át, és gyötörtem testem-lelkem egyaránt, hogy aztán csak úgy kiírjanak az új darabból, mint erre alkalmatlan személyt.
Előre, majd magam alá húzva lábaimat, felemelkedtem, és meghajoltam. Gondolataim zaja egészen eltompította a taps hangját, a teremben kialakult tomboló kavalkádot. Leültem az első sorban nekem fenntartott székre, és megbabonázva, homályos tekintettel meredtem a színpadra, amit most egy másik lány uralt, egy egészen másmilyen produkcióval, mint amilyen az enyém volt. A mozgás, leginkább a partot lágyan ringató, lusta, nem túl nagy, és veszélytelen hullámokat juttatta eszembe.
Nem volt túl hosszú, vagy csak nekem, aki már túl voltam rajta, nem tűnt túl hosszúnak. May elégedetten mosolyogva távozott a színpadról, csak én nem tudtam megütni egy kissé vidámabb hangulatot, pedig nem volt okom szomorkodásra, csupán izgalomtól görcsbe ugró gyomrom, és zsongó fejem nem adott nekem engedélyt erre. Ahogy közeledtünk a megoldáshoz, úgy kívántam volna inkább tovább versenyezni.
Most kivételesen Layla helyett Kalos lépett a színpadra, bár feleannyi kiállása sem volt, mint az akrobatáknak, de őt illette a szó.
- A versenyt ezennel lezárom, a résztvevőket fél óra múlva az irodámban szeretném látni, hogy kihirdessük az eredményt, amit holnap az egész társulat megtudhat. Mindenkinek köszönjük a figyelmet, türelmét, és apropó: az új darab ismertetésére szintén holnap kerül sor.
Felkeltem helyemről, de amint megláttam a kifelé tóduló tömeget egy kicsit megtorpantam, arra várva, hogy talán letaposás nélkül kijutok a teremből.
- Sora! Egyszerűen fantasztikus voltál! Tudtam, hogy sikerülni fog! - Sally lépett izgatottan mellém, angyalian boldog mosollyal arcán.
- Köszönöm! - én is elmosolyodtam, de ez inkább félénkre hasonlított, mint teljes szívből fakadóan boldogra.
- Itt van a pulcsid. Meg ne fázz még nekem itt a végén! - átnyújtotta, és én azonnal fel is vettem a jólesően meleg ruhadarabot.
- Azt sem tudom, hogy köszönjem meg ezt a rengeteg segítséget Sally. - fordultam hozzá összehúzott szemöldökökkel, tanácstalanul.
- Szívesen segítettem, de cserébe semmit sem várok. - itt tartott egy kis szünetet, majd pajkosan megvillanó szemmel, ismét szóra nyitotta száját: - Vagy talán azt, hogy megnyerd ezt a versenyt. - egy hajborzoló kézmozdulattal tetézte ezt a kijelentést, majd megindultunk Kalos irodája felé, útközben nem is szólva többet egymáshoz.
Mikor odaértünk, és láttunk, hogy lassacskán idő van, Sally még egyszer felém fordult talán inkább izgatottan.
- Tudod Sora, sokszor a tanár jobban izgul, mint a diák. - éreztem még mindig a kicsit humorosabbra vett hangot, de tényleg láttam, hogy izgul.
Csupán nagyot nyelve bólogattam, majd nehéz elhatározás végére jutva bekopogtam az irodába, és választ aligha várva kinyitottam az ajtót.
- Rendben van, akkor kezdhetjük is. - gondolom ez volt Kalos részéről az üdvözlés.
- Szerintem nincs is mit mondanunk, teljesen egyértelmű. - vonta meg vállát Leon, egy csöpp flegmatikus gonoszsággal hangjában. Jéghideg volt a tekintete, az egész lénye, és nem tudtam, hogy most jóra, vagy rosszra kellene gondolnom.
- Valóban egyértelműnek látszik az eredmény, de még mielőtt ezt megtudnátok, elmondom, hogy a darabban milyen szerepet kap a győztes. - meg kell valljam, értenek az ember kiidegeléséhez. Már majdnem toporogtam, és most először a verseny alatt Mayen is felfedeztem az izgalom jegyeit. - Leon partnereként a tűz szerepébe fog lépni, míg jómagam és Yuri játsszuk majd a vizet. A darabban némi változtatás történt, mikor Mia rálelt egy régi videóra, ami talán öt-hat évvel ez előtti lehet. Minderről majd később, most pedig Kalos... - Layla elfordult a férfi irányába, aki kicsit összekapva gondolatait bele is kezdett:
- Akkor hát rám hárítják ezt a felelősséget, no de sebaj. Tehát akkor a verseny győztese, Leon partnere, és a továbbiakban a tűz megtestesítője, egészen egy értelműen nem más, mint...

Régi felvétel, új előadás - ... May Wong. - fel sem tudtam még fogni az elhangzottak értelmét, annyira hirtelen ért, és ahogy elnéztem a helyzetet, ezzel nem voltam egyedül. Kalos, Layla, Yuri, Sally és én egyszerre kaptuk fejünket, a szót önkényesen átvevő Leon irányába. Szívem heves kalapálásba kezdett, szememet elfutották a könnyek. Sallyre pillantottam, mintha most is tőle várnék megoldást, de ő csak dühtől torzult arccal meredt a faltól most ellépő férfira. - De Leon... - Layla kezdett értetlenkedni. Mayen kívül mindenki rendkívül meglepettnek látszott - hiszen tíz perccel ez előtt, még te sem tiltakoztál a Sora melletti döntés ellen. - hiszen mellettem döntöttek volna! Nem tudtam egyszerűen kezelni az információáradatot. Nem éreztem sem boldogságot, de nem is szomorodtam el. - Meggondoltam magam. - jelentette ki teljesen nyugodtan Leon. - Miattam, igaz? - Sally szólalt meg csendes, fojtott hangon, de látszott rajta, hogy csupán jól palástolja indulatait, vagy legalábbis először így tűnt, mert másodszor viszont már könnyeket láttam csillogni szemében. Leon nem méltatta válaszra, csupán büszkén elvonult mellette. - Igaz? - már üvöltve, az eddig visszafojtott érzelmek kitörésével hangzott el a kissé kétségbeesettnek tűnő kérdés. Az irodában mindenki más halálra váltan, és teljes csöndben figyelte a jelenetet. Yuri tűnt egyedül úgy, hogy tökéletesen képben van, ami számomra nem is kicsit volt meglepő, de nem foglalkoztam vele hosszútávon. - Egy pillanatig sem érdekelsz. A verseny nem rólad szólt. Túl sokszor esel abba a hibába, hogy azt hiszed te vagy a középpontban. - teljesen leesett az állam. Hogy tud Leon így beszélni ezzel a nővel? Miért jó ez neki, hogy vérig sért valakit, aki talán egykor még kedves volt számára? - A középpontban? Ahogy mondod... - felelt Sally pimasz, féloldalas mosolyra húzva ajkait. Sosem láttam még ilyennek, és a viselkedés, amit kihoztak egymásból olyannyira más volt, mint amilyennek ismertem őket, hogy nem győztem kapkodni a fejem. - Nem tetted meg. - jelentette ki teljes nyugalommal, de aztán: - Vagy mégis? - szerencsétlenül néztem jobbra-balra, és semmit sem értettem az egészből. Felkapott a hurrikán és pörgetett, pörgetett, csak éppen azt nem tudtam merre visz. Ezt a fajta kódolt üzenetet nem érthettem, csupán bíztam benne, hogy valamikor fény derül a megoldására. - Igen, de mennem kell, hiszen úgysem én vagyok itt a lényeg. Gratulálok Sora, szép munka volt! - felém fordulva kacsintott, majd vállamra tette a kezét amint elsétált mellettem. Sally Key kiszállt a játékból, legalábbis én ezt hittem abban a pillanatban, amikor kilépett az ajtón. Gratulált... mégis mihez, édes Istenem? Hiszen Leon Mayt választaná - lehajtott fejjel próbáltam beletörődni a vereségbe, de Kalos hangja kirángatott gondolataimból. - A rossz hírem az, hogy neked szerződésed van a színpadnál, Leon. Ebben az mihaszna kis dokumentumban pedig az is benne van, hogy a feljebbvalód szavát nem vonhatod kétségbe, így tehát maradunk az eredeti döntésnél. - most pedig, úgy tűnik ezt a főnökünk letudottnak minősítette, így kettőnk felé fordult, és egy gyors sóhajtás után - Sajnálom May, de a szerep Soráé lesz. Neked a tánckarban tudok helyet ajánlani. - nagyot dobbant a szívem, és egy egész szikla legördült róla. - De miért Sora? - duzzogott a mellettem álló lány. - Mert te teljesen félreértelmezted a feladatot, és most sajnálom, de nincs több időm, egy megbeszélésre kell mennem. Holnap délelőtt ismertetjük a szerepeiteket. - és ezzel le is zárult. Kábultan ténferegtem ki az irodából, és szédelegtem végig a folyosón. Sikerült! Mégsem volt hiábavaló az a rengeteg munka, amit ebbe a rövid határidőbe préseltünk. Kicsit bántott, hogy Leon Mayt választotta volna, de úgy tűnik csak Sally miatt, és ez esetben legalább az én vállamat nem nyomja semmiféle teher, bár ez nem könnyít a dolgomon abban, hogy kitaláljam mi is történt, és utána összebékítsem a háborgó feleket. Ki tudja egyáltalán látom-e még a Tündért valamikor. Habár talán ezt a fajta elválást, ahogy tőlünk búcsúzott, nem lehet örökre szólónak nevezni. Lassan átértem a diákszálló terültére, és minthogy nem vágytam semmi másra, egyedülléten kívül, egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Ahogy ledőltem az ágyra, csak arra tudtam gondolni, hogy vajon milyen lesz a szerep, mire utalhattak a változással, és egyáltalán milyen videóról beszélt Layla? Költői kérdéseim lassan álomba ringattak, fürdés és minden egyéb nélkül, úgy aludtam el, ahogy voltam. Reggelre hagytam minden ilyen munkálatot. Kíváncsi természetemet alig bírtam kordában tartani a megbeszélt időpontig, és akkor is csupán elhaló reményként élt bennem, hogy minden kérdésemre részletes választ kapok. Szinte futva indultam meg a gyakorlóterem felé, ahová összehívták a társulatot, annak ellenére, hogy teljesen időben voltam, sőt még kicsit korán is volt az induláshoz, ennek köszönhetően mikor odaértem, még alig páran lézengtek csak a megbeszélt helyen. Beletelt tíz percbe, vagy talán többe is, míg mindenki megérkezett, beleértve Kalosékat is, és ennek hatására el is csöndesedett a társulat. - Nos, mint tudjátok azért hívtalak össze benneteket ma, mert szeretném ismertetni az új darab részleteit, illetve kirakom, hogy kit melyik tánckarba osztottunk be. - ezzel a lendülettel hátat is fordított, és kitűzte a táblára a beosztást, de a többieknek még türelemmel kellett várniuk, hogy megtudják hova kerültek, mivel Kalos azonnal szóra nyitotta a száját. Érdekes volt úgy állni ott, hogy már tudtam a saját szerepemet, bár felfognom igazából még mindig nem sikerült teljesen. - Tehát akkor térjünk is át az előadásra: az első és az utolsó jelenet érint benneteket is, és ezeket terveztük hosszabbra, még a középső részek inkább rövidek. Két táncról van szó: az első a tűz és a víz, mint két fő, és teljesen ellentétes elem harcát fogja bemutatni, ahol szakmai szempontból ti megtanulhatjátok, hogy miként lehet annyira kifejezően táncolni, hogy az akár egy csatajelenetet is ábrázolhasson, bizonyos esetekben ráadásul a másik megérintése nélkül. A második tánc viszont már a harmonikus együttélésről fog szólni, így még az első kavargósabb, ez sokkal nyugodtabb és áttekinthetőbb lesz. Sora és Leon tánckara alakítja majd a tüzet; Laylaé és Yurié pedig a vizet. - egy gyors körbetekintés erejéig rövid hatásszünetet tartott, majd kicsit megvonva vállát, arcára tanácstalan kifejezést öltve folytatta: - Szerintem ennyi lenne a rátok eső része. A kitűzött papírokon a termek beosztása is szerepel. Fél óra múlva mindenkinek megkezdődik az első táncpróbája, melyeken már a főszereplőknek is kötelező részt venni, de előbb őket még várom az irodámban, Miával egyetemben! - fejével még intett egyet végül, és mi megindultunk mögötte, míg a többiek a táblához tódultak, hogy megállapítsák hol lesz a helyük. - Te írtad a darabot? - fordultam mosolyogva a mellém felzárkózó Miához. - Igen, de igazából a közepe izgalmas, amit Kalos még el sem mondott. - lelkesen magyarázott, de számomra mégis kicsit kétségbeejtő volt ez az egész. Nem egészen tudtam elképzelni, hogy mire gondol az izgalmas alatt, mikor tulajdonképpen csak négyen leszünk a színpadon. - Én már most imádom! Szerintem ez egy fantasztikus ötlet, úgy ahogy van! - amit kimondtam végül, teljes mértékben egyezett valódi véleményemmel, csupán voltak még homályos foltok számomra. Jókedvemet jelentősen lelombozta Leon fagyos pillantásának elkapása, melyben akkor lehetett szerencsém, mikor oldalra fordultam, és így szemem sarkából láthattam a mögöttünk egyedül haladó férfit. Összeránduló gyomorral, ajkamba haraptam, és lehajtott fejjel gondoltam vissza néhány, számomra nagyon kedves pillanatra, mikor együtt repülhettem vele, az Angyalok táncában. Azokban a pillanatokban, melyekben azt hittem, hogy egyszerű lesz minden, megszűnnek a viszályok, a jeges álarc megolvad, és közelebb kerülhetek hozzá. Azon kaptam magam, hogy majdnem felkenődtem az előttem haladó Layla hátára, mikor ő hirtelen megállt. Zavartan körbenézve vettem észre, hogy már megérkeztünk az irodába. Észre sem vettem, hogy mikor és hogyan jöttünk ideáig, annyira el voltam merülve emlékeimben, melyek egészen addig kábulatban tartottak, míg nem hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón. Azonnal odakaptam a fejem, és furcsa, megmagyarázhatatlan érzésekkel nyugtáztam a szobába belépő Sally látványát. Nem lepődtem meg, sőt egészen olyan érzésem volt, mintha számítottam volna rá, hogy így lesz. - Jó reggel, sziasztok! - köszönt mosolyogva, és közelebb jött hozzánk, majd Leont gondosan kikerülve, megállt mellettem. - Azt hiszem akkor kezdhetjük is. Mia... - Kalosnak szinte meg sem kellett szólalnia, a lány máris letette az asztalra, és felénk fordítva kinyitotta laptopját. - Az első tánc után közvetlenül a trapéz-jelenet jön, ahol a két pár között folytatódik a harc, csak persze egy kis közönségkápráztató hatással, amit általában a magasság, és az ott védőháló nélkül végrehajtott nehéz elemek elérnek. Pár-cseréket is beleképzeltem, de ha ez nem megvalósítható, akkor majd megoldjuk anélkül. - eközben végig bemutatta az animációkat, melyeket ehhez a magyarázathoz szerkesztett. Amint az utolsó is a végére ért, kikapcsolta a programot, és nem én voltam egyedül, aki furcsállva nézte, hogy most mire készül. - Itt történt egy kis változtatás, mikor megtaláltam egy nagyon érdekes videofelvételt. Remélem nem bánod Sally... - ezzel elindított egy videót, és mi mind közelebb hajoltunk, hogy jobban lássuk. Ajkaim öntudatlanul is szétváltak, miközben megpillantottam egy lányt, ahogy a trambulinon ugrál. Szép, sötétlila egybe-részes ruhát viselt - ujjatlan volt, és rövid a nadrág része, míg hasánál félkörívesen ki volt szelve belőle egy jókora darab. Ezüst csillámmal volt díszítve, és pompásan illet hófehér bőrű, fekete hajú viselőjéhez. Nagyon-nagyon régi lehetett már a felvétel, mert ráismerni véltem a lányra, aki most már érett nő, és itt áll mellettem. Sally volt a videón, de még egészen fiatalon, valószínűleg valahol tinédzserkora tájékán. Haja rövidre volt vágva, féloldalas frufruval szépen keretezte bájos arcát. Mozdulatai szépek, feszesek voltak, ahogy ugrott, szaltózott, és szállt egyre magasabbra és magasabbra a trambulinról. Lassan távolodott a felvétel, és megpillanthatóvá vált egy trapéz, melyen egy férfi lengett a lány fölött. Rövid, szőke hajú, magas termetű, meglehetősen jóképű, amolyan szívtipró-fajta. A lélegzetem is elállni készült, mikor felismertem Yurit, az újra beközelített képen, ahogy elkapja Sallyt, hogy együtt szálljanak tovább a trapézok között. Ámultam kettejük ügyességén, ahogy újra, immáron együtt ereszkedtek vissza a trambulinra, és ugrottak föl kidőlve oldalra, erősen tartva egymás kezét, és támasztva a másikat a lábfejénél. Lassan még forogtak is körbe a mozdulattal, mikor hirtelen megállt a felvétel. Észre sem vettem, hogy Mia keze van a dologban, és ahogy elnéztem két embert kivéve nem voltam egyedül a megbabonázottsággal. Talán még Leon sem tűnt annyira meglepettnek. Mély csönd telepedett ránk, kit a csodálat, kit pedig a zavar tartott szótlanul. Végül csak azt éreztem, hogy Sally kissé rémült arckifejezéssel hátrálni kezdett, de nem jutott messzire, minthogy azonnal beleütközött a mögötte álldogáló Leonba. A férfi durván megragadta vállait, és maga felé fordította a lányt, mi pedig csak néztünk, hogy mi fog kisülni ebből. - Ezek után pedig azt merted kérni tőlem, hogy megtartsalak magam mellet, mikor összefeküdtél Sophie gyilkosával! - kezdett rá ingerülten Leon, kicsit megrázva a lányt, minthogy még mindig satuba szorítva tartotta két kezében. - Hogy mi? - értetlenkedett Sally. - Összefeküdni? Te komolyan elvesztetted az eszed? Yurival már kétévesen együtt építettünk homokvárat a játszótéren. Mikor a szüleim Franciaországba vittek, ott ő volt az első barátom, és ezt a köteléket nem lehet csak úgy elvágni, Leon! - Sally ingerülten kirántotta magát a szorításból. - Miért zavar ennyire, hogy ő a legjobb barátom? - elcsukló hangon, már könnyeit sem szégyellve nézett a férfi szemébe, aki még most sem látszott megenyhülni, pedig már igazán megtehette volna. - Van mégis fogalmad róla, hogy milyen megalázó volt beleszeretni abba a lányba, aki a húgom gyilkosával puszipajtás? - kelt ki magából véglegesen Leon is, miközben nekem majdhogynem földig esett az állam. - És tudod nekem milyen megalázó, hogy így vélekedsz rólam? Mellesleg meg honnan szeded, hogy ő a húgod gyilkosa? Baleset volt Leon, az ég szerelmére! Nőj már fel kérlek! - halkabb, csöndesen síróba váltott át a hangja. - Sally, tényleg én voltam a hibás. - szólt közbe most Yuri, miközben átkarolta a lány vállát. - Remek! Sírd csak ki magad a vállán, de lehetőleg közben meséld el nekünk, hogy miért nem lettél artista, ha már egyszer ilyen fantasztikus partnered lehetett volna. - most a cinizmus vette át a főszerepet. - Illetve volt is. Miért választottad mégis a táncot? - Mia, végignézted ezt a felvételt? - fordult most Sally a megilletődött lányhoz, aki kicsit zavartan elpirulni látszott. - Az igazság az, hogy nem. - vallotta be végül. - Esetleg valaki más? Mondjuk te, Leon? - tekintett körbe könnyektől fényes smaragdzöld szemével a társaságon, de mindenki csak fejcsóválva álldogált, és még a külön kérdezett is megadta a nemleges válasz jelét. - Kapcsold be, Mia! - kérte halkan Sally, és mi ismét a képernyőre tapadtunk. Még ment a trambulinos jelenet, ahogy együtt visszaérkeztek, és újra meg újra, mindig más formát alkotva elrugaszkodtak, mígnem elérték azt a magasságot, hogy már csak egy ugrás hiányzott a trapézokig. Akkor aztán egymásnak hátat fordítva, két külön irányba rugaszkodtak el, és Yuri sikeresen el is kapta a trapézt, de Sally keze megcsúszott. Végig felvették a zuhanást, aztán a földön fekvő ájult lányt, és már éppen beérkeztek a mentősök, mikor vége szakadt a szalagnak. Némán néztünk magunk elé, de a csendet hamar megtörte a csilingelő női hang. - Ezt az esést szerencsésen megúsztam. Alkartöréssel vittek kórházba, de később kiderült, hogy a könyökömből is levált egy darabka, amit csak visszacsavarozással lehetett megoldani. Ezen kívül néhány zúzódás, és nagyjából két hónapig kelésektől torzult arc lett az ára. Tudtam jól, hogy a trapézokról véglegesen lemondhatok, és akkor választottam a táncot, ehelyett. A kezem feleannyira sincs megterhelve. - a felvétel megnézése, és ez a beszámoló után, még sokáig nem akaródzott megszólalni egyikünknek sem, és a csend egyre kínosabbá vált. - Szóval én csak arra gondoltam, hogy ezt a trambulinos jelenetet megpróbálhatnánk három személlyel. - szólalt meg végül csendesen, szégyenlősen Mia. - Két perc múlva megkezdődnek az első próbák! - vágott közbe sietősen Kalos. Hangja élesen átszelt, és elvágott minden gondolatot. - Sally, Leon, Yuri, ti maradjatok itt légyszíves! Szótlanul kibattyogtam az irodából, de lelkemben, szívemben, elmémben még mindig ott jártam. Újra és újra végignéztem a lezajlott jeleneteket, elismételtem magamban az elhangzott mondatokat, történeteket, ingerült, megválaszolatlan kérdéseket. Szívem minden apró részletébe belesajdult, más-más okból természetesen. Egyszer sajnálatból, másszor féltékenységből - melyre cseppet sem vagyok büszke -, néha pedig szimplán csak megrázkódtatásból, amit ez a huszon-pár perc mért rám. Amint beléptem a terembe, társaim közé, a tánckaromhoz feledni igyekeztem minden magánjellegű problémát, és összpontosítani a munkára, ami többé-kevésbé sikeresnek is bizonyult. A nap végére érve, mikor holtfáradtan a bizsergető zuhanyzás után ledőltem ágyamba, még visszatértek újra a képek, elgondolkodtattak újra a szavak, de már erőm nem volt többet ezzel gondolni, és akarva-akaratlanul azonosultam a mély éjjeli sötétséggel.

 
Kezedben a kulcs :)

  Főoldal
Kaleido-színpad
Darkblood

 
ÜDVÖZÖLLEK
 
ÍRD ÉS MONDD!
 
VÁNDOROK
Indulás: 2007-07-26
 

látogató olvassa a lapot.

Befejezetlen Kaleido Star Fanfictionök
 
Mi a japán neved?

My japán neved is Zakuro (gránátalma).
Take Mi a japán neved? today!
Created with Rum and Monkey's Name Generator Generator.

 

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!