1.fejezet

Élet…, ez mindenkinek mást jelent. Egy orvosnak, azt hogy minden szerv fizikailag életképes. Egy átlag embernek, azt hogy, esznek, isznak, sportolnak, és tartalmas társasági életet élnek. Számomra az élet szó annyit takart hogy, haladtam az eseményekkel. Olyan ez mintha egy üvegfallal lettem volna elzárva a külvilágtól, de valahogy mégis hatással voltak rám a fal másik oldalán történtek. De miket is beszélek!? Hisz én még élek… Legalább is az orvosok felfogása szerint. Már jó ideje így élek. A tudatom éber, képes vagyok a gondolkodásra, de mégsem vagyok képes megszólalni, vagy megmozdítani a végtagjaimat. A szememet nem tudom kinyitni, de hallom azt, ami körülöttem történik. Hallom, ha valaki beszél hozzám, hallom a gépek sípolását, hallom a nővérek szinte sikításhoz hasonló hangját. Hallom azokat az embereket, akik meglátogatnak. Igaz az elég ritka esemény hogy látogatóm érkezik. Kivétel egy kitartó, és szeleburdi lányt, aki minden nap eljön. Elmeséli hogy mi történt a színpadon, mintha érezné hogy hallom. Néha még a barátait is elhozza.

- Leon megjöttem! – lépett be a helyiségbe egy lilás rózsaszínes hajú lány

- És már itt is van! Bárcsak el tudnám mondani, hogy mennyire idegesít ilyenkor!

- Képzeld Leon, Rosetta ma már tökéletesen végrehajtotta az Arany Főnixet! Hát nem csodálatos?

- Mikor fogsz rájönni kislány, hogy ez engem nem érdekel?!

- Ma egy új artista érkezett a színpadhoz. Sajnos már 2 éve pótoljuk May-el a hiányod, meg néha Yuri is a helyedre áll. De Kalos úgy döntött, hogy most már felvesz valakit a helyedre. Sajnálom Leon! De ő akkor se lehet a partnerem az Angyalok táncához!

- Ne sajnáld Sora! Egyszer úgy is megcsináljuk a táncot! Tudom! Még ha az idegeimre mész, akkor is!

- Új darab kerül műsorra! A Bambi! Igazán gyerekeknek való! Biztos élvezni fogják! Layla is visszajön az előadás idejére ő lesz Bambi édesanyja! Én leszek Bambi.

- Illik rád a szerep Sora! Olyan szeleburdi és csökönyös, vagy mint egy kis gida! Sokáig maradsz még? Miért nem tudok beszélni, megmondanám, hogy menj el!

- Ma sokáig maradhatok Leon, mert csak holnap kezdődnek a próbák! – Sora telefonja megszólalt – Elnézést! – mondta és kisietett az ajtón

- Remek ma sokáig kell kínlódnom vele! – Sora visszajött a kórterembe

- Sajnálom Leon mennem, kell, mert Laya megérkezett és vacsorázni megyünk, csak ez kiment a fejemből! Sajnálom! Szia! Holnap jövök, és jobbulást! – mielőtt kiment még eresztett egy mosolyt a férfi felé, de ő ezt nem láthatta, hiszen már 2 éve kómában feküdt egy szerencsétlen baleset miatt. Az Angyalok táncát próbálták, amikor megcsúszott és leesett a földre.

- Sora végre elment! Most már pihenhetek! Szinte már csak az éltet hogy csak addig kell elviselnem ezt a lányt, amíg Sophie álmát végre nem hajtom. Fel kell gyógyulnom! Végre kell hajtanom az Angyalok táncát! Utána nyugodtan meghalhatok. A férfi mély álomba merült, és nem is sejtette, hogy a sötétség egyre jobban húzza maga felé, a halál hírnöke már megérkezett hozzá. Lassan de biztosan vonzza, húzza maga felé…