Hiány… Hiánynak nevezzük azt, ha valami eltűnik az életünkből, amihez nagyon hozzá szoktunk. Ha hozzászoktunk, hogy minden este beszélgetünk valakivel, és egyik este nincs ott a beszélgető partnerünk, akkor hiányzik. A hiány-érzet egy rosszabb fajtája, ha az egyik szerettünk, hiányzik. Elutazott, vagy távol élünk tőle, vagy meghalt… Sok ember nem tudja kezelni a hiány-érzetet… Bevallom hogy én se. Számomra ez az érzés szinte halálos… Megpróbálom abba a hitbe ringatni magamat, hogy nem csak én vagyok így vele… Ez szánalmas, be kéne vallanom magamnak, hogy gyenge vagyok, de nem tudom. Most is szinte belehalok, úgy hiányzik. 5 nap… Ez máskor elrepül, de most örökké valóságnak tűnik… Sora 5 napja nem járt itt. 5 napja nem hallottam a hangját, nem tudom, hogy mi történik a színpadon. Ha tehetném, kinevetném magam. Mindig panaszkodom hogy Sora az idegeimre egy, de most hogy 5 napja nem hallottam a hangját hiányzik… nocsak, valaki benyitott. Biztos megint csak a nővér…
- Szia Leon! – lépett be egy férfi a terembe
- Kalos?!
- Rég nem találkoztunk Leon… a baleste óta nem láttalak… Sora mindig elmesélte hogy mi van veled… Állította, hogy hallod, amit mondunk, mindig kinevettem, és láss csodát, most én is itt állok…
- És milyen igaza volt…
- Biztos mesélte hogy új artista érkezett a színpadhoz… a nyomodba se ér… ő török… Gondolom, tudod hogy Sora 5 napja nem járt nálad…
- Igen, én is észrevettem…
- Sora eltűnt, 5 napja nem látta senki… hagyott egy levelet, hogy visszamegy Japánba… de ott sincs… már tűvé tettük érte az egész világot… sehol nem találjuk… Sajnálom Leon… - ekkor olyan dolog történt, amiről Sora 2 éve álmodni se mert… Leon felkelt és beszélt a mondta:
- Sora!!!!!! – inkább ordította
Eközben egy hideg sötét helyen egy lány szenvedett
AJÁNLOM AZ OLDALT
