9.fejezet (befejezés)

Már értelek Halálisten! Értem miért választottál engem! Tudom, hogy az egyeségünket nem 3 éve kötöttük! Nem! Te már akkor eltervezted ezt mikor megszülettem! Sophie is csak egy játékszer vol ahhoz, hogy Tökéletes legyek Neked! Igen a Tökéletesség az ami öl engem! De egy valamivel te sem számoltál! Igen! Túljártak az eszeden! Megleckéztettek! Az álmom teljesül! Érzek! Érzem Sora történetét! Érzem onnantól kezdve, hogy meglátogatott a kórházban! Az az öt nap mikor nem jött el hozzám! Érzem azt a bánatot! Az az öt nap sordöntö időszak volt életében! Mai napig nem tudom mi történt, soha nem is fogom megtudni! Érzem, azt az örömöt mikor kezdte kapisgálni, hogy akarok Tőle valamit! Igen, ezt szeretném érezni a legjobban, örömét és szeretét, de ebből csak egy kis kostolót mutatsz nekem! A mély csalódottságból bezzeg nem szenvedünk hiányt!Kalos csak jót akart! Mennyire igaza volt! Sora keserű próbálkozásai egyedül! Ezt Kalos mind azért akarta, hogy Sora megértse mennyire szüksége van egy Társa... De Kalos nem ismerte eléggé Sorat! Ő túl makcs volt ahhoz, hogy belássa, egyedül nem sikerülhet neki! Kalos, egész életében szenvedni fog, mert azt hiszi, hogy ő kergette a halálba Sorat! Pedig Te voltál! Te voltál, mert keresztbe tett neked! Meg akart tanítani érezni, de te most azt hiszed, hogy ez jó lecke számomra, hát most tévedsz közös utunk során legjobban... Abban igazad van hogy jó lecke! De nem a te szemszögödből! Mivel megölted a szüleimet, Sophiet, Sorat! Sőt Sorat szinte velem öletted meg! Ha időben beugrok akkor Sora most itt ünnepelne velem! Nem pedig a temetésén állnék! Ha beugrok, és az utolsó pillanatban feldobom, ahogy Kalos tervezte nem lenne semmi gond, de te lefoglaltál, mikor pedig rájöttem, hogy mit akarsz, már túl késő volt, egy másodperccel, de elkéstem! Igen megöltük!  A vágyam teljesült, de nagy árat kellet érte fizetnem! Te figyelmeztettél, de nem hittem Neked! Most én figyelmeztetlek! Megbosszulom mindannyiukat! Te megölted őket, én megöllek Téged, egyzserű kölcsön hatás nem? A Sors iróniája, de azok az érzelmek fogják vesztedet okozni,amiket te mutattál nekem!   Az Élet érzései a hiány Sora hiánya,az aggodalom mert be kell bizonyítanom hogy nem volt hiábavaló a halála, nem fogok sírni mert ezt megérdemled tiszta szívvel búcsuzom és meg köszönm azt amit értem tettél ha Te nem vagy akkor soha nem ismerem meg Sorat és lehet hogy Sophie se születik meg, egyben dühös is vagyok rád, mert megölted őket, teljesen biztos vagyok benne hogy ezt érdemled! Egy valamit jól megtanultam tőled, mi az a Halál. A leckéid nem voltak hiába valóak remekül fel tudom használni a tanultakat... Ellened! Ég veled Halálisten!

Vége

Köszönöm Neked kedves olvasó, hogy végig olvastad a történetem, esetleg kritkát is írtál! Külön köszönet jár érte a Bandának akik végig támogattak és vigyáztak rám! Köszönöm, Szeretlek Titeket!:’)