Leon nem értette Sorat igy leugrott a trapézról megfogta a lány karját és magához rántotta majd szorosan átölelte s megcsókolta Sorat ezzel nem kissé meglepve. Mindenki egy emberként figyelte az eseményeket s dermedt le a történtek miatt hisz ki hitte volna , hogy a Halálistennek ezt az arcát is láthatják. Mint minden helyen a szinpadon is vannak sötét zugok s onnan épp egy sötét szempár figyelte a két gerlicét.
- Fantom!! - mondta dühösen s hirtelen a zöldes sárga hajú kis manó megjelent előtte s szúrósan nézett rá.
- Mit szeretnél Jack? - kérdezte Fantom nyugodtan bár nem igazán tetszett neki ez a tekintet.
- Fantom...mondcsak nem úgy volt , hogy Sora nem szerelmes Leonba? - kérdezte egyre dühösebben. Fantom elég hallhatóan nyelt eggyet majd Soráékra nézett.
- Nos mint mondtam az én jóslataim nem mindig igazak...Ők változtatnak a sorsukon nem pedig a sorsuk rajtuk...- mondta nyugodtan majd hirtelen eltünt.
- Hát jó akkor én változtatok az ő sorsukon is... - mondta ridegen de már csak magának. Eközben lent a szerelmespár heves és szenvedélyes csókjuknak csak a levegőhiány vetett véget majd Sora kinyitotta szemeit s egy meleg ezüst szürke szempárral találta szembe magát.
- Leon...én... - folytatta volna ám egy újj meggátolta hisz Leon mutató ujját Sora ajkaira helyezte.
- Sss...Ne beszélj...Nem kell semmit sem mondanod... - mondta lágyan. Nem is zavarta , hogy szinte az egész társulat őt figyeli. Sora meglepetten nézett körül s elpirult majd újból Leonra tekintett.
- Maradj velem Sora..Légy az én partnerem s szárnyalj velem a magasba...Érezd , hogy nem a földön jársz hanem a fellegekben de itt vagyok veled s vigyázok rád , hogy ne zuhanj le...- mondta továbbra is lágyan melytől Sora majd elolvadt. Szemei könnyesek lettek majd lábújjhegyre állt körbefonta Leon nyakát s szenvedélyesen megcsókolta. Érezni lehetett köztük a szenvedélyt s mindenki csak mosolygott. Az ajtó kicsapódott s egy erősebb szellő átgátolt mindenen s belekapott a két artista hajába. Amint újból megszakitották csókjukat Sora átölelte Leont.
- Mond Sora mi a baj? - kérdezte lágyan s közben a haját simogatta.
- Jaj Leon én úgy szeretlek..és szeretnék veled maradni...de ... de a főnök... -mondta lassan akadozva hisz a sirás kerülgette.
- Sora menj beszélj Kalossal..Vagy ha gondolod elkisérlek...- mondta lágyan s finoman végigsimitott Sora könnytöl nedves arcán. A lány erre nem mondott semmit csak bólintott majd mindketten otthagyták a megdöbbent társulatot s elmentek Kalos irodája felé. Bár habozva de Sora bekopogott s várt... várt a régi megszokott érdes hangra , mely most érdesebben csengett mint eddig.
- Gyere be... - Sora csak sóhajtott majd belépett Leonnal együtt. Bár Kalos tudta , hogy Sora az azért a Halál Istenre nem számitott. Szemüvege mögül néha az ablakon kifelé nézett néha pedig a párosra. A feszültséget érezni lehetett a levegőben majd Kalos rekedtes hangja törte meg a lassan már kinossá vált csendet.
- Miért jöttél Sora? - kérdezte érces hangján, melytől Sora megborzongott s erőt vett magára majd Kalosra nézett.
- Főnök...én...szeretnék maradni ha még lehet - kérte kicsit félve , mert lehet Kalos azt mondja nem viszont akkor az álma végleg romba dől. Kalos az előtte álló zavart lányra pillantott majd egy halvány mosoly jelent meg szája szegletében.
- Sora mit mondtál nekem nem rég? Hogy el akarsz menni....miért gondoltad meg magad? - kérdezte kiváncsian ámbár tudta ezzel jobban kizökkenti a lányt de tévedett nem is kicsit.
- Valóban..Azt mondtam...De..van itt egy apróság. Nem azért jöttem ide , hogy igy hadjam itt. És egyébként is egy álomba csöppentem de ennek már vége. Úgy döntöttem mostmár a valóságba lépek , s úgy nézek a jövő felé s javitom ki a régi hibáim. Nem akarom elrontani. - mondta komolyan s Leon eléggé meglepődött s látszott is rajta de Kaloson nem. Szemöldökét kiváncsian felhúzta majd sunyin elmosolyodott ami elég meglepő volt tőle.
- Sora egy álomvilágban vagy s abban is maradsz mig nem jössz rá hol léphetsz a valóság kegyetlen világába. Az álom csak egy töredéke a valóság kemény részének. De ha erős vagy a valóságba is belecsöppensz. Addig örülj mig nem kerülsz oda. De küzdj mert a valóságból már senki sem ébreszthet fel. -mondta őszintén majd bólintott.- A mi csillagunkat pedig semmi képpen sem engedem el. Ne is számits rá ,hogy azért mert azt mondom pakolj még elmehetsz. -mondta kedvesen amire Sora megkönyebbült. - Jut eszembe két nap múlva itt a szinpadon lesz egy ünnepség amire a társulat összes tagja meg van hivva. Természetesen nektek feltétlen muszály megjelenni hiszen ti vagytok a Szinpad csillagai. - mondta komolyan mire a két arista csak bólintott. Mindketten kimentek Kalos irodájából. A két nap hamar eltelt s Sora azon a reggelen kipihenten ébredt. Délután öt órakkor már kezdődött a bál de még csak hét óra ha lehetett. Először a fürdőszobába ment. megmosta az arcát majd a fogait s felvett egy fitness nadrágot és egy rövid fölsőt majd kocogni ment. Kilenc órakkor haza is ért lement enni majd kicsit rendett rakott utána elment vásárolni. Délben ért haza ebédelt majd felment a szobájába s a bevásárló zacskók még gazdagon csillogtak az ágyon majd Sora előtt hirtelen megjelent Fantom.
- Mond Sora hova készülsz? - kérdezte kiváncsian a zöld kis manó mire Sora csak mosolyra húzta ajkait amitől Fantom nem kissé meglepődött.
- A bálra Fantom..És persze Leon is ott lesz. - mondta boldogan s pördült eggyet. Fantom erre már nem mondott semmit de nem is tudott volna hiszen Sora megfogta megkötözte s felakasztotta. Bement a fürdőszobába s a kádba finom olajokat tett. Nagyon finom illatuk volt de inkább jázminban illatoztak. Miután ezt megtette forró vizet engedett majd abban megfürdött. Haját , mely lassan már háta közepéig ért szintén finom jázmin illatú tusfürdővel mosta meg. Amint készen volt egy törölközőt csavart maga köré s haját is felcsavarta eggyel. Az egyik zacskóból egy arany szinü dobozt vett elő majd levette a tetejét s belőle egy fehér ruhát vett elő. Megpördült vele majd az ágyra teritette s visszament a fürdőszobába. Kibontotta a törölközöt mely a haját csavarta fel s kicsit megdörzsölte vele , hogy felszivja a vizet. Kicsit megfésülte s felfogta egy csattal s ez után a másik törölközőt is lecsavarta magáról. Felvett egy fehér tangát s egy fehér szilikon pántos melltartót. Befújta magát jázmin kölnivel de csak mértékkel s visszament a szobába s felvette a ruhát. Hófehér volt s csak combközépig ért. Felül spagetti pántos volt s finoman követte alakját majd csipőjétől egyre bővült. A felső részén volt egy közepes méretü fekete rózsa az anyagban , melynek a szára körkörösen körbevette a ruhát. Nagyon csinos volt. Megcsodálta magát a tükörben majd visszament az egyik zacskóhoz s egy újabb dobozt vett elő amiből egy fehér szandált vett elő. Felvette a szandált s a kötője majdnem a térdéig ért. Felcsavarta a lábára s összekapcsolta. Füleibe arany karika fülbevalót tett. Újból a fürdőszobába vette az irányt. Haját két oldalra fésülte s megcsavarta majd feltúzte egy fekete csattal. A tetejénél széthúzta picit mint a pálma fa levelei ahogy állnak. Frufruját fél oldalra fésülte s egy tincset is hagyott. Amint ezzel készen volt a smink következett. Szemhélyát halvány ezüstel festette ki , mely kicsit csillogott is. Szemét feketével húzta ki , mely eléggé vaditó volt s ajkait halvány rózsaszin csillogó szájfénnyel kente ki. Arcára egy kis púdert rakott s készen is állt. Már fél öt múlt , tiz percel mikor teljesen készen állt. Hirtelen Fantom jelent meg előtte.
- Gyönyörü vagy kis Angyal - jegyezte meg elvarázsoltan a látványtól.
- Kis Angyal? Fantom..jól vagy? - kérdezte gúnyosan majd elmosolyodott. Kiment az ajtón majd beült egy taxiba s a szinpadhoz indult. Amint odaért nem fizetett hisz Kalos fizette a dolgokat. Elindult a szinpadra. Amint beért már hallotta is az embereket. Nagy levegőt vett s belépett , majd Kalos felé sétált ugyanis a két csillag pohár köszöntőt kellett mondjon. Mindenki elcsodálkozott hiszen ki hitte volna , hogy Sora ennyire gyönyörü. Mindenkire rámosolygott majd Leon szemébe nézett.
"Milyen gyönyörű...Mint egy Angyal. De hiszen az , hiszen a szárnyai már kibontakoztak. Repülj Sora...Minél magasabbra ,mert minél lejebb kerülsz annál inkább megsebződsz. Maradj a magasban hiszen nem mindenkinek adatik ez meg" - gondolta Leon majd a lány fel nyújtotta a kezét aki mosolyogva nyújtotta ő is a kezét s odalépet hozzá ám de ekkor valaki hirtelen kivágta az ajtót s berontott a terembe*
Folytatása következik
8. rész
8.rész
Maradj a magasban hiszen nem mindenkinek adatik ez meg" - gondolta Leon majd a lány felé nyújtotta a kezét aki mosolyogva nyújtotta ő is a kezét s odalépett hozzá ám de ekkor valaki hirtelen kivágta az ajtót s berontott a terembe. Mindenki arra forditotta a fejét. Még Jack is aki mindvégig a terembe volt s bár ő is valami ilyesmit tervezett csak gonoszan elmosolyodott , hogy más tette meg helyette ami nagyon is tetszett neki. Az ajtóban egy csinos nő állt. Nagyon karcsú volt s teste szinte tökéletes. Arca ovális , nyaka kecses , mellei kerekek s csipője nádszál vékony. Lábai vékonyak s kecsesek voltak. Szeme gyönyörüszép éjkék volt s ajkai rózsaszinen fénylettek. Haja hullámos vastag szálú s vöröses szinben pompázott. Öltözéke pontosan ugyanolyan volt mint a Soráé csak az ő ruhája fekete volt fehér rózsával diszitve. Sora csodálta hiszen nagyon szép nő volt. De bármennyire egy angyali teremtés volt a viselkedése másról árulkodott. Sokan eléggé érdekesen néztek a lányra hiszen ugyanabban a ruhában volt mint Sora csak pont negativ szinekben.
- Leon Oswald! -szólalt meg a lány érzéki hangján , melynek hatására Sora összerezzent. Talán eléggé rossz érzés keritette hatalmába s Leonre emelte a tekintetét aki szúrósan nézett a lányra.
- Leticia! -szűrte ki Leon a fogai között. Ha szemmel ölni lehetne szegény lány már alúlról szagolhatná az ibolyákat. A társulat összes tagja lélegzet visszafolytva figyelte az eseményeket mig Jacknek nagyon is teszett a jelenet.
- Mégis mit keresel itt Leticia? -kérdezte Leon a megszokott stilusában s Leiticia csak elmosolyodott s lassan elindult felé.
- Nahát mégis mit keresnék itt? Hát téged szerelmem! -jelentette ki minek hatására Soraban meghült a vér s távolodni kezdett Leontol aki igy felé fordult s kétségebeesetten pillantott rá. Leticia erre gonoszan elmosolyodott.
- Sora...- búgta s remélte Sora visszamegy hozzá s időközben Leticia Leonhoz ért s a válla fölött nézett Sorára s ezt súgta.
- Ő az enyém! -erre Sora előttük kiszaladt a teremből. Szemei könnybe lábadtak.Nem értett semmit de már nem is akart. Felszaladt s berontott a lakásába becsapta az ajtót bázarta majd hátát az ajtónak támasztotta s úgy csúszott le s sirva fakadt. Nem akarta elhinni , hogy ez a nap igy végződhet. Fantom az egyik sarokból figyelte a zokogó lányt. Szive majd összeszorult majd jósolni kezdett.
- Háborognak az érzelmek. A nyilas a bizonytalanság ködében keresi a menedéket mig a skorpió kétségbeesetten megy utána. Ha a nyilas nem hisz a skorpiónak és nem követi a ki út felé akkor örökre a bizonytalanságban fog ragadni.- jósolta majd tekintetét Sorára emelte.
Eközben a szinpadon :
- Leticia! -kiabált Leon s a karjánál fogva felelmelte s kék szemeibe nézett melyek dühösen pillantottak rá. - Mégis mit képzelsz? Nem hatsz meg ezzel a nézéssel! -továbbra is csak kiabált vele majd erőszakosan elengette s elindult kifelé. Leticia csak dühöngve figyelte ahogy Leon kifelé halad.
- Leon fiam! -szólt rá Kenneth ezzel megállásra birva. - Nyugodj meg. Hagyd Sorát kicsit gondolkodni. Most erre van szüksége. - magyarázta s mivel Leon nem igy gondolta szó nélkül elhagyta a termet. Layla és Cathy akik mindvégig ott voltak meglepetten összenéztek. Leon egyenesen a szállásokra indult. Sora ajtaja előtt megállt s meghült benne a vér is mikor az ajtó mögül sirást hallott. Nagyon aggódott a lány miatt de nem akart tólakodó lenni. Lecsúszott az ajtónál s hátát neki szegezte. Majdnem párhuzamosan ült Sorával. Gondolt eggyet s megszólalt.
- Sora... -búgta örjitően s Sora erre felelmelte s fejét s elkerekedett s kisirt szemekkel nézett előre a semmibe. Nem hitte volna ,hogy a férfi utána megy. Nem akart megszólalni de gondolta , hogy Leon rájött ,hogy ottvan.
- Szeretlek! - mondta ki ezt az oly egyszerü mégis mindent magába foglaló szót. A szót ,mely nem mindenki számára adatik meg ,hogy halhassa s felfoghassa az igazi jelentését. Vannak akik megszokásból ,vannak akik tévesztés képp és vannak akik tiszta szivből mondják. Leon olyan szenvedéllyel mondta ,hogy abba Sora beleborzongott. A szive összeszorult s bár nem hitte el ,hogy nem Leticivál akar lenni mégis felállt s kinyitotta az ajtót aminek hatására Leon hátradőlt mert nem számitott rá , hogy szerelme ajtót nyit neki. Sora nem foglalkozott Leon meglepett tekintetével csak lehajolt hozzá s bár fejjel lefele volt neki mégis megcsókolta. Leon szivét melegség öntötte el s úgy ahogy tudta úgy ölelte meg Sorát s viszonozta a csókot. Szenvedélyes s zamatos volt mint egy érett barack amikor beleharap az ember. Bár már alig birták levegővel mégis ugyanolyan hévvel csókolták egymást de végül Sora lassan távolodni kezdett s Leon szemeibe nézett levegő után kapkodva (képletesen XD)
- Én is szeretlek - mondta aranyosan. Több se kellett Leonnak hirtelen megfordult s magához húzta Sorat s lágyan átölelte. Úgy ölelte mintha sosem akarná elengedni. Még egy ideig úgy feküdhettek mikor hirtelen Sora egy rántást érzett a hajába. És milyen jól is érezte...
AJÁNLOM AZ OLDALT
