Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
 
MENÜ
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések

 

 
Befejezett Kaleido Star Fanfictionök
 
Egyéb témájú fanfictionök
 
A VERSENY BY ZSOKIBABY
A VERSENY BY ZSOKIBABY : A verseny

A verseny

Zsokibaby  2008.08.30. 17:40

1. rész

A verseny

 

 

- Sora nem jó! Kezd újra
            - De…
            - Semmi, de. Csináld és késsz „mondta dühösen”
            - Nem!! Már éjfél is elmúlott. Elég „mondta olyan határozottsággal, aminek még Leon se mert ellent mondani.”
            - Akkor menny! „vágta rá közönyösen és ridegen”
Sora leugrott a hálóba, majd intett Leonnak és eltűnt az öltözőbe. Miután felöltözött és kilépett az öltözőből és észrevette , hogy már egyedül van, nem nagyon zavartatta magát, lekapcsolta a villanyt és visszament a szállására és lefeküdt.
Reggel dörömbölésre ébredt fel.
            - Sora?!
            - Mit akarsz?
            - A főnök hivat. Siess.
            - Jó, mindjárt megyek.
Nemsokára készen is volt és elindult Kalos-hoz. Kopogás után belépett és meglátta, hogy a szobában Kaloson  kívül benn volt Mia és Leon. Mai az egyik széken ült és mosolyogva köszönt, az épp belépő kis sztárnak. Leon Kalos mögött az ablakon kifelé meredt, ügyet se vetve a lányra.
            - Szia Sora. „üdvözölte másodikként a főnök a fiatal artistát és leültette a szabad székre.”
            - Jó reggelt. Valami baj van, hogy ilyen korán behivatott?
            - Korán? „csattant fel Leon miközben végre vette a fáradságot, hogy ránézzen a beszélgető partnerére.”
Sora ránézett a falon lévő órára, és észrevette , hogy már 10 óra is elmúlt.
            - Elnézést, a tegnapi edzés kicsit későn ért véget, és még nem tudtam teljesen kipihenni magamat. „szólalt meg kicsit meglepetten, miközben szemráhányóan Leont nézte.
            - Nem rajtam múlott! „vágott vissza közönyösen, ridegen és egy gúnyos mosolyt eresztett el a lány felé, amit csak ő vett észre.”
            - Azt észrevettem. Mert te nem is csináltál szinte semmit csak…
Nem tudta befejezni a mondatot, mert Kalos közbeszólt ezzel leállítva a két rivalizáló felet.
            - Sora? Idefigyelnél egy kicsit, majd utána folytathatjátok a vitátokat.
            - Persze. Miről van szó?
            - Úgy hallottam most lesz a 18. születésnapod. Ez igaz?
            - Igen, de csak a hónap végén.
            - Akkor tökéletes az időzítés.
            - Mire? „kérdezte kíváncsian”
Ekkor Mia a kezébe nyomott egy nagy lapot.
            - Tessék. „mondta és nyújtott a lapot.”
Miután készhez kapta észrevette, hogy nincs rajta semmi. Kérdőn tekintettett végig a jelenlévőkön.
            - Ez mi?
            - A következő előadás posztere.
            - De hisz ezen nincs semmi.
            - No lám ezt is észrevetted. „szólalt meg ismét gúnyosan Leon.”
            - Igen!
            - Kérlek ne kezdjétek újra.
            - Jó „vágták rá egyszerre és tekintetüket egymásról Kalosra vitték.”
            - Azért üres mert a következő előadást te választhatod ki. „mondat Mia.”
            - Ezt nem értem.
            - Az eddigi előadások közül, azt játszzuk el újra amelyiket szeretnéd.
            - Ez igaz?
            - Igen.
            - Ez csodás, köszönöm Mia.
            - Ne nekem köszönd, Leon ötlete volt.
Sora a férfi felé fordult.
            - Köszönöm.
            - Nincs mit, csak egy ötlet volt.
Ekkor Kalos szólalt meg.
            - Holnapig gondold át, hogy mit szeretnél újra játszani. És akkor egy hónap múlva lesz a premier.
            - Jó.
            - Akkor vége a megbeszélésnek mehettek.
Mikor kiléptek a teremből, Sora észrevette , hogy Leon nem jön így visszaszólt.
            - Leon te nem jössz???
            - Nem! „mondta és ridegen becsapta a lány arca előtt az ajtót.”
            - Sora melyiket választod? „kérdezte lelkesen Mia”
            - Még nem tudom.
Miután elköszöntek Mai ment a dolgára a kis sztár pedig elindult a tengerpart felé, leült egy padra és olyan mélyen elgondolkodott, hogy mikor valaki megérintette a vállát akkorát ugrott, hogy jó pár méterrel a pad előtt a homokban landolt. Majd felkiáltott.
            - Jajj.
            - Bocs nem akartalak megijeszteni. „mondta egy régen hallott ismerős hang”
            - Yuri? Te, hogy kerülsz ide?
            - Gondoltam benézek, és megláttalak, így köszöni akartam.
            - Értem.
            - Hallottam, milyen ajándékot kaptál.
            - Épp ezen gondolkoztam.
            - És jutottál már valamire?
            - Még nem!
Még a parton töltöttek pár órát, ami alatt megbeszélték , hogy mi történ velük az elmúlt időben. Majd késő délután mikor visszafelé indultak, és a férfi meglátta , hogy Sora vacog.
            - Fázol?
            - Nem.
            - De, hogy nem, hisz látom, gyere ide. „mondta mosolyogva”
Sora kicsit meglepődött a kérésen, így nem is tett semmit.
De Yuri közelebb lépett hozzá és átkarolt, Sora megnyugodott az öleléstől, bár kicsit feszülten érezte magát, de mivel már Yurira úgy gondolt mint a bátyjára, nem idegesítette nagyon magát. Yuri elkísérte a szobájáig a kis sztárt majd elköszöntek, amitől Sora meglepődött ugyan is Yuri az arcára nyomott egy puszit majd otthagyta értetlenül. De eközben valakit a sötétben mardosott a féltékenység miközben nézte a turbékoló „párt”, de nem tett semmit csak visszament csendben a szállására, útközben elgondolkozva, hogy-, hogy tudná elérni , hogy többet, ne lássa Yuri tenyérbe mászó képét.
Másnap Sora korán felkelt és rögtön az ebédlőbe ment enni valamit, amikor belépett a terembe meglátta, hogy Leonon kívül senki sincs benn, bár ez nem zavarta.
            - Szia Leon.
Válaszként be kellet érnie egy hümmögéssel, ami valami hello félét jelentett.
            - Valami baj van?
            - Nincs! Megvan mit játszol újra?
            - Igen!
            - És?
 Sora nem tudott válaszolni mert Ken közbeszólt.
            - Sora, Sora Kaos hivat.
            - Jó megyek, egy perc, csak ezt megeszem.
            - Jó de siess.
            - Oké.
A fiatal artiszta gyorsan megette még ami a tányérján volt és gyors léptekkel elindult Kalos irodája felé. Kopogás nélkül belépett, majd helyet foglalt az üres széken.
            - Jó napot főnök.
            - Hello Sora. „mondta Mia”
            - Kitaláltad már melyik előadást szeretnéd újra előadni?
            - Igen! „szólalt meg egy férfi hang az ajtó felöl”
            - Tényleg??? „fordult meg hirtelen kicsit megdöbbenten az imént érkezett artista.”
            - Hát nekem az előbb ezt mondtad…
            - Na akkor? „kérdezte kíváncsian Kalos”
            - Az, az igazság , hogy kettő közül nem tudok dönteni.
            - Melyik kettő? „kérdezett vissza Mia”
            - A Saiyuki és Az Angyalok tánca között.
            - A másodikat el is felejtheted.
            - Mért???? „fordult kérdő tekintettel a férfi felé, ezzel is jelezve , hogy az neki jobban tetszik.”
            - Mert…
            - MÉRT????? „kérdezett vissza most már idegesen.”
            - NEM és késsz!!! „ezzel elfordult a lánytól, az ablak felé.”
            - De főnök…
            - Sajnálom Sora nem tehetek semmit azt a manővert nem tudod egyedül végrehajtani, legyen inkább a másik, légy…
Nem tudta befejezni a mondatot mert Yuri jelent meg az ajtóban.
            - Akkor majd én megcsinálom velem ! Ha beleegyezik.
            - Yuri, te…
            -  Akkor?
            - Ööö… „nem tudott hirtelen mit mondani , de mikor meglátta, hogy Leon arckifejezése, teljesen megváltozik, visszafordult Yuri felé.”
            - Hm?
            - Rendben, hisz… nincs más jelentkező a szerepre. Akkor Mia ez megoldható?
            - Persze, hisz ez csak egy szimpla szerepcsere.
            - Szimpla szerepcsere??? „csattant fel Leon olyan dühös hangon ahogy még sosem.”
            - Valami gond van? „kérdezte Yuri olyan közönnyel amit eddig csak Leon szokott használni.”
            - IGEN!
            - És mégis mi, ha szabad tudnom. „kérdezte Sora miközben felállt a székérül.”Az előbb azt mondtad, hogy te nem akarsz velem szerepelni, így Yuri tökéletes.
            - Killien? Te szemét! Nem fogsz elszedni még egy partneremet!!!
            - Még egyet? „kérdezett vissza kérdőn Yuri”
A három érintett észre sem vette, hogy most már csak ők vannak a teremben és veszekednek.
            - Leon,Yuri elég!!! „kiáltott végül Sora a két jelenlévőre”
Mind a ketten hirtelen elhallgattak és a hang irányába tekintettek.
            - Azt nem tudom, hogy egymással mi a bajotok, de engem ne rángassatok bele. Ha már megbeszéltétek akkor tudjátok hol találtok meg. „mondta dühösen és kiviharzott a teremből, majd a tenger felé elindult.”
            - Sora engem választott ebbe törődj bele Leon. „mondta a szőke férfi a másik felé fordulva”
            - De csak azért mert nem ismer igazán.
            - Hát az lehet, de én őt jobban ismerem nálad, és megkockáztatom, vagyis biztosra veszem, hogy jobban kedvelem, mint te.
            - Azt láttam. „mondta dühösen”
            - Ezt, hogy érted?
            - Láttam tegnap, hogy pátyolgattad.
            - Megfigyelted? Ez már túlzás nem gondolod?
            - Nem figyeltem meg, csak megláttam, hogy-, hogy rámásztál.
            - Ja persze. De nem tiltakozott. „mondta egy gúnyos mosoly keretében”
            - Hagyd békén Sorat! Megértetted?
            - Nem hiszem, hogy pont te állítanál meg, hisz tegnap se tettél semmit!! „mondta és elnevette magát”
Leon hirtelen ökölbe szorított a kezét és akkorát behúzott Yurinak , hogy az ajtónak csapódott.
            - Te megőrültél. Mi a bajod? Talán ennyire féltékeny lennél rám, mert Sora engem jobban kedvel és közelebb enged magához, mint téged bármikor is fog?  „kérdezte miközben felállt a földről.”
            - Meg ne próbáld. „mondta miközben ismét ökölbe szorította a kezét.”
            - Idióta, én nekem Sora olyan mit ha a húgom lenne.
Ebben a pillanatban belépett Kalos és kérdőn nézte a két szemben álló férfire.
            - Itt meg mi történt? „kérdezte miközben tekintetét az ajtón lévő törött képre tekintett, ami Sharat ábrázolta.”
            - Semmi „vágta rá Leon és kiviharzott”
            - Yuri?
            - Csak megbeszéltünk pár dolgot.
            - Azt látom. „mutatott az imént említett törött képre”
            - Bocs. „mondta majd ő kis elhagyta a termet.”
A nap hátralévő részét Leon  a parton lévő egyik kávézóban töltötte, azon gondolkozva amit Yuri vágott a fejéhez. Már sötétedett mikor visszaindult a szálláshelyére, mikor meglátta az egyedül ücsörgő kis sztárt egy közeli padon. És úgy döntött beszél vele. Mikor odaért a vacogó lány hátára terítette a kabátját.
            - Yuri?
            - Ez szép! „mondta miközben sarkon fordult”
            - Leon? Bocsáss meg kérlek, csak…

A férfi nem tekintett vissza csak elviharzott.
A most már egyedül maradt lány felhúzta a lábát és betakarta magát, a kabáttal, majd figyelte, a tenger izén lejátszódó színváltozásokat, amit a lemenő, nap végzett.
Közben nagyokat szippantott a kabát illatából, ami mindig meg tudta nyugtatni, de most nem inkább csak feszültebbé tette és arra késztette , hogy elgondolkozzon, de nem tudta, hogy mért ver gyorsabban a szíve, mért izzad a tenyere, és főként mért nem tud másra gondolni akárhányszor meglátja a férfit. , hogy mért olyan rideg amikor a közelében, van mikor ő mindig kedves próbál lenni. És , hogy mért rivalizál Yurival.
Azt már rég tudta , hogy nagyon hasonlít Sophie-ra, de ezt már megbeszélték. De nem értette.
Már teljes sötétségbe ért vissz a szállásra, lezuhanyozott és lefeküdt, de nem bírt aludni. Jó pár óráig forgolódott az ágyában folyamatosan Leonra gondolva, végül úgy döntött, hogy eltereli a figyelmét és ha aludni nem tud akkor elkezd gyakorolni az előadásra. ( az éjszaka közepén) Felöltözött az edzőruhájába, majd elindult az edzőterem felé.
De eközben Leont is ugyan ez a probléma gyötörte, folyamatosan Sora-ra gondolt, bármennyire is nem akarta, és végezetül úgy döntött, hogy elmegy egy kicsit sétálni, hátha így megnyugodik. Az edzőterem előtt elhaladva, fényt látott így bement.
Sora már jó 10 perce gyakorolt a kivilágított, legmagasabb trapézokon így nem vette észre, hogy valaki belépett a terembe, és zavartalanul folytatta amit elkezdett, és miközben eszméletlen gyakorlatokat hajtott végre Fantommal vitatkozott.
            - De ezt nem értem. Mért ilyen velem? Mért rideg és elutasító?
A válaszokat Leon nem halotta, hisz ő nem látta Fantomot, de a kérdések meglepték. De nem szólt közbe inkább csak tovább hallgatta.
            - De fantom? Mért éreznék iránta valamit is??
            - Én nem! Ez hülyeség. De ha lenne is, benne valami igazság, akkor is…, mindegy hisz ő…
 ekkor Leon már nem tartotta tisztességesnek , hogy kihallgatja a lány beszélgetését, így halkan távozott, és visszatért szállására.
Kiült az erkélyre és a csillagokat figyelte, miközben elgondolkodott az imént hallottakon. Legtöbbet az utolsó mondaton töprengett, de tudta vagy nem akarta magának bevallani, hogy érez valamit a lány iránt. Ekkor a semmiből megjelent az orra előtt egy lebegő figura. Először kicsit megdöbben, majd hirtelen eszébe jutott, az a név amit az imént hallott.
            - Fantom?
            - Te látsz? „kérdezte meglepetten”
            - Hát… ezek szerint „válaszolt kicsit hitetlenkedve”
            - Ez, hogy lehet? Te nem szereted a színpadot!
            - Te beszéltél az előbb Sorával az edzőterembe?
            - Ott voltál? Hallgatóztál?
            - Nem direkt, de különben se halottam mindent csak azt amit Sora mondott”
            - Az bőven elég. Mit hallottál pontosan?
            - Sok mindent amit nem értek.
            - Te nem érted? Szegényke teljesen össze van törve miattad.
            - Miattam?
            - Nem én kínzom folyton. „vágott vissza gyorsan és határozottan”
            - Én nem kínzom.
            - Azt csak hiszed. Miattad szenved, mert nem tudod magad végre elhatározni, egyszer kedves vagy aztán meg előveszed azt, a rideg viselkedése. És ezzel teljesen kikészíted. Elgondolkozhatnál, hogy végre mit akarsz, és ne játszadozz.
            - Én nem… „nem tudta befejezni mert a Fantom közbeszólt.”
            - Ne, hogy azt mond , hogy nem játszol.
            - Azt akartam mondani , hogy én nem direkt csinálom.
            - Akkor mi volt az a jelenet Yurival?
            - Te mindenhol ott vagy?
            - Ahol csak akarok.
            - Hát innen menny el, nem kell nekem egy beszélő bohóc. „vágta Fantom fejéhez a sértő szavakat.”
            - Miattam. „és ezzel eltűnt”
Sora már rég visszatért a szállására, és mélyen aludta, mikor Leon még mindig gondolkozott.
„Én miattam szenved??, játszadozok?, É nem akarom bántani!!, De Yuri…, talán igaza volt Kalosnál? Féltékeny lennék? Az nem lehet, hisz akkor többet kéne éreznem iránta mint…????
Az nem!!!”
Addig gondolkozott , míg végül elnyomta az álom a heverőn.
Sora másnap reggel 7 körül felkelt és megtudta Fantomtól, hogy Leon végighallgatta a beszélgetésüket, és, hogy ő is meglátta, bár nem érti miért.
9 körül Kalos hivatta hármukat.
Utoljára Yuri érkezett meg a ball szeme alatt egy nagy lila folttal. Amikor ezt Kaos meglátta, neki is kezdett.
            - Fiúk, csak , hogy tudjátok, tudom mi történt itt tegnap kettőtök közül.
            - Mi? „kérdezett rögtön vissza Sora amint a férfi befejezte a mondatot”
            - Összeverekedtek.
            - Hogy mi? Miért?
            - Pont ezt szeretném én is megtudni. „mondta Kalos”Na szóval? Min húztátok fel magatokat ennyire?
            - Az előadáson. „vágta rá Yuri”
            - Ennyi? Ezért kellet behúznod Yurinak Leon? „kérdezte dühösen a kis sztár”
            - Nem.
            - Akkor??
            - Mert…
            - Férfi dolog!! „vágta rá ismét Yuri, miközben Leonra nézett.”
            - Na jó akkor azt hiszem én ehhez nem kellek. „Mondta Sora miközben felállt a székről.”

            - Sora várj! Szeretnék veled beszélni. „mondta Kalos”
            - Jó, persze. „válaszolt mosolyogva”
            - Gyere.
            - Miről szeretne beszélni főnök?
            - Most kaptam meg Kenet-úr levelét, amiben volt két repülőjegy is, a számodra. Születésnapod alkalmából.
            - Mikorra szólnak?
            - A premier után két, nappal indul a gép. „mondta és átadta a jegyeket az artistának.”
            - Köszönöm. Megadná a címét, vagy megköszönné a nevemben?
            - Nem szükséges itt lesz az előadásodon.
            - Tényleg? Ez nagyszerű.
            - Igen.
            - Jó, még egyszer köszönöm, most mennék.
            - Persze, menny csak.
Eközben Leon és Yuri újból vitázni kezdtek.
            - Látom, kicsit elkékültél. „mondta Leon gúnyosan”
            - Nem csoda.
            - Megérdemelted.
            - Én?
            - Te.
            - Nem értem, mi bajod. Kalosnak igaza van a szerepért versengünk.
            - Valóban?
            - Mért másért?

Leon nem válaszolt, csak ridegen a férfire tekintett.
            - Van egy ötletem, amivel eltudnánk dönteni, hogy kié legyen a szerep.
            - És mégis milyen versenyre gondolsz? Kihívsz egy párbajra?
            - Nem.
            - Akkor mégis miért, és , hogyan tudnál velem versenyezni?
            - Nem miért, hanem kiért. Soráért!!
            - Mi? Te megőrültél.
            - De, hogy is ez épp jó, mindkettőnknek két napja lesz meggyőzni arról, hogy ő legyen a partnere, és a negyedik nap után választ. És a vesztes, nem csak, hogy nem kapja meg a szerepet, hanem el kell tűnie Sora életéből.
            - Nincsenek is olyan rossz ötleteid.
            - Na ugye, megtudunk mi úgy is egyezni, hogy egyikünk se kerül a földre.
            - Kezd, te előbb mehetsz el Sora közeléből.

            - Jó, de van egy szabály.
            - Szabály?
            - Az, hogy a két nap alatt a másik semmiien kapcsolatba nem léphet vele.
            - Köszönni akkor is fogok. Nem leszek bunkó.
            - Eddig is az voltál, nem kell magad nagyon megerőltetni, de legyen, köszönj.
            - Be lesz avatva?
            - NEM!!! Holnap kezdem én, utánam jössz te.

            - Jó.
Ezzel befejeztél a beszélgetést és elvállt az útjuk. Leon a nagy színpadhoz, Yuri az edzőteremben gyakorolt, az előadásra, hisz már csak pár hét volt, hátra a premierig, és rajtuk kívül már mindenki begyakorolta a számot, megcsinálták a díszletet, a plakátokat kirakták, szóval minden késsz volt, csak a főszereplők nem voltak meg.
Gyorsan eltelt az a nap és este mikor már mindenki aludt két artista az ágyában ült és gondolkodott.
A kis sztárt zavarta Leon aznapi viselkedése, nem tudta elhinni,, hogy ő húzott be Yurinak. Nem értette, hogy mért nem szólt, hogy látja Fantomot. Tisztázni akarta a dolgot a férfival, de ahhoz túl gyáva volt, hogy odaálljon elé és ilyen dolgokról kérdezősködjön. Igaz fáradt volt, de végül úgy döntött kimegy kicsit kiszellőztetni a fejét, így leakasztott egy kabátot, aminek ismét felismerte az illatát, de nem nagyon törődött vele, elindult a part felé.
Eközben Leon életében először félt, félt, hogy ő veszít és ezzel vége, mindennek, de folyamatosan csak a lányra tudott gondolni. Ha egy pillanatra is becsukta a szemét, emlékek törtek fel az eddig ridegnek vélt szívéből. De egy mindegyiket összekötötte, Sora. Elege lett, hogy folyamatosan a lány jár az eszében, és ha a közelében van alig bírja magát visszafogni, és , hogy mindig mást tesz, mint amit szeretne.
Felkelt az ágyból és az ablakhoz, ment , hogy végignézzen a most már kivilágított színpadot. De meglátott egy sötét alakot sietve távozni, a szállás annak a részéből, ahol Sora szobája volt. Sietve felöltözött és elindult a lányhoz, többszöri kopogás után, idegesen benyitott, de nem talált senkit a szobában. Még egyszer alaposan körülnézett és meglátta Fantomot. Remegve az idegességtől elkapta és közelebb húzta.

            - Hol van Sora?
            - Hol lenne?
            - Ezt kérdezem én is.
            - Az imént ment el.
            - Miben?
            - Hogy, hogy miben? Ruhában, meg egy…
            - Egy??? „vágott közbe”
            - Egy fekete hosszú kabátból, bár azt nem tudom, hogy kié.
            - Kösz! „mondta miközben az ajtó csapódott a háta mögött.”

Gyors léptekkel elindult abba az irányba ahol az előbb látta. Nem sokára meg is találta a homokban ült betakarva magát a kabáttal.
Lassan mögé lépett és megérintette a vállát amitől a lány hirtelen összerezzent.
            - Bocsánat nem állt szándékomba megijeszteni.
            - Leon?
            - Na végre most legalább nem tévesztettél össze Yurival.
            - Nem nagyon lehetne. Mit keresel is? „kérdezte miközben a férfi felé fordult.
            - Gondolom amit te.
            - De, hogy , hogy pont ide jöttél?
            - Az ablakból egy embert láttam távozni a színpadtól és, nos…
            - ??

            - Elmentem hozzád és Fantom mondta, hogy itt talállak.
            - Fantom? Hát tényleg látod? „kérdezte meglepetten”
            - Hát ha arra a kis idegesítő, lebegő figurára gondolsz akkor igen.
            - Ez nagyszerű.
            - Mi?
            - Hogy végre te is megláttad.
            - Te mióta látod?
            - Amióta itt vagyok a színpadnál. (sajnos)
            - És ki is ő?
            - Nos ő a színpad szelleme, azoknak jeleneik meg akik nagy dolgokra hivatottak.
            - És rajtad kívül látja még valaki?
            - Layla volt a második, aki meglátta, így hajthattuk végre a Legendás manővert, és az Angyalok tánca után Rosetta.
            - Értem.

            - Ja ez a tiéd. „mondta mosolyogva miközben nyújtotta a kabátot”
Mikor Leon meglátta , hogy csak egy póló van rajta visszarakta a vállára.
            - Neked, nagyobb szükséged van most rá, én nem fázok.
            - Én se. „mondta vacogó fogakkal”
            - Azt látom. „Válaszolt majd elmosolyodott, amitől a lánynak sokkal jobb kedve lett”

            - Kössz. „mondta és betakarta magát”
            - Leülhetek? „kérdezte most már kicsit lágyabb hangnemben”
            - Ide? „kérdezett vissza meglepetten”
            - Ha zavar akkor pár méterrel arrébb is leülhetek. „mondta gúnyosan és elfordult”
            - Nem. Nem zavarsz. „mondta gyorsan kicsit félénken.”
            - Akkor szabad?
            - Igen. „mondta majd elmosolyodott”

 Leonnak nem kellet kétszer mondani rögtön leült Sora mellé.
            - Leon?

            - Igen?
            - Kérdezhetnék valamit?
            - Persze mit?
            - Fantom azt mondta, hallottad a beszélgetésünket. Ez igaz?
            - Igen.
            - És mért nem szóltál, hogy ott vagy? „nézett kérdően a férfire”

            - Nem akartam zavarni!
            - Értem. „mondta lehangoltan.”
            - Valami baj van?
            - Nincs „mondta miközben mosolyt erőltetett arcára”
Leon végül úgy döntött, hogy elmondja neki, hogy mit terveznek Yurival. De mikor elkezdte volna meglátta, hogy a lány már a vállának dőlve alszik. Karba vette és visszavitte a szobájába, lefektette majd betakarta a kabáttal, majd végül egy puszit nyomott a homlokára és távozott.
Reggel Sora rendkívül kipihenten ébredt, de nem nagyon értette, hogy, hogy került a szobájába, de mikor meglátta a lábán a ruhadarabot, eszébe jutott az este.
Ekkor megjelent Fantom.
            - Milyen volt az estéd?
            - Nagyon jó.
            - A búcsúzás se volt semmi.
            - Mi? Miért?
            - Mikor Leon visszahozott, lefektetett, betakart, majd…
            - Igen?

            - Na látod, nem is olyan rideg mint gondolod.
 

 
Kezedben a kulcs :)

  Főoldal
Kaleido-színpad
Darkblood

 
ÜDVÖZÖLLEK
 
ÍRD ÉS MONDD!
 
VÁNDOROK
Indulás: 2007-07-26
 

látogató olvassa a lapot.

Befejezetlen Kaleido Star Fanfictionök
 
Mi a japán neved?

My japán neved is Zakuro (gránátalma).
Take Mi a japán neved? today!
Created with Rum and Monkey's Name Generator Generator.

 

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!