3. rész

- Jajj. Ne légy féltékeny. Ő csak barát. „ mondtam az utolsó szót jobban kiemelve”
            - Remélem is. „ válaszolt fenyegetően”

            - Kit viszek az oltár elé? Őt?

            - Még szép lenne. „ mondta mosolyogva és közelebb lépett hozzám, majd én átkaroltam.”

            - Na mennyünk.
            - Rendben.
Mikor felértünk a szobámhoz gyorsan előkaptam a táskámat és beleszórtam mindent.
            - Mehetünk. „ mondtam határozottan”
            - Ennyi? „ kérdezett vissza kicsit hitetlenkedve.”
            - Igen. „ mondtam mikor már a liftben voltunk.”

            - Fúúú, ez gyors volt. „ mondta majd nekidőlt a kabin falának.”
            - És mondja csak kedves Ms. Naegino kisasszony hol szeretne Oswaldné lenni?
„kérdeztem gúnyosan majd megcsókoltam.”
            - Öööö… nekem mind egy!! „ mondta mosolyogva”

            - Ez hogy lehet, azt hallottam hogy a menyasszonyok egyenesem megőrülnek mikor a házasságra kerül a sor.
            - Ez igaz, de… én nem vagyok olyan mint a többi menyasszony. „ mondta majd elmosolyodott.

            - Akkor hol???
            - Legyen pl. Velence.

            - Nekem megfelel Kalos úgyis úgy tudja, hogy egy hétig Francia országban vagyok.

            - Akkor megvan.
            - És mikor? Holnap?

            - Hogy mikor?

            - Ha nem jó akkor nem kell siettetni. „ mondtam kicsit szomorúan”
            - De nekem megfelel, de akkor még ma gépre kell szállnunk, hogy holnap délre odaérjünk.
            - Akkor siessünk. „ mondtam miközben kijelentkeztem és futottunk a kocsi felé.”

Pár óra múlva már a repülőn ültünk és útban voltunk Velence felé. A hosszú út nagy részét pihenéssel töltöttük.

Mikor leszállt a gép fogtunk egy taxit és rögtön egy szállodához vitettük magunkat, bejelentkeztünk majd ismét kocsiba szálltunk és elmentünk ruhát venni.

Míg Sora a szoknyákat próbálta fel sorban addig én kiválasztottam egy fehér szmokingot, fekete ingek. :P Mikor visszaértünk a hotelbe egymás után letusoltunk majd elindultunk kápolnát keresni. Körülbelül fél óra után meglátunk egyet ami rögtön mind a kettőnknek nagyon megtetszett. Sietve elindultunk felé majd a tiszteletest kerestük.
            - Jó napot uram. „ Köszöntem mikor végre rábukkantunk”
            - Üdvözöllek titeket az Úr házában, miben segíthetek?
            - Össze szeretnénk házasodni. „ válaszolt Sora kicsit hadarva”

            - És mikor?
            - Ma. „ mondtuk egyszerre majd egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
            - Hát… gyermekeim egy esküvőt megszervezni nem elég pár óra. A vendégek…

            - Nem lesznek vendégek. „ mondtam határozottan.”

            - Ez estben ha nektek megfelel gyertek vissza 4 óra múlva, addig még van egy keresztelő, de aztán összeadlak titeket. „ mondta kis mosolyra húzva a száját.”

            - Az remek, köszönöm. „ mondtam majd átkarolva Sorat kiléptünk a templomból.

            - Csodálatos. „ mondta mosolyogva.”
            - Szerintem is, de te most mennyi vissza a szállodába és készülődj nekem még van egy kis dolgom.
            - Most??? „ kérdezett vissza kétségbeesett hangon”
            - Nyugi fél óra és találkozunk. „ mondtam neki majd egy csókot váltottunk és ő elment a kocsival.”

Én elindultam egy ékszerbolt felé, hogy megvegyem a gyűrűket. Mikor odaértem elővetettem az ezüst és arany gyűrűket és végül úgy döntöttem hogy magamnak egy sima ezüst körgyűrűt veszek, neki perig egy szintén ezüst de kívülről gyémánttal kirakott belülről gravírozott ékszert kap. Miután kifizettem fogtam egy taxit és vissza mentem a hotelba. Mikor megérkeztem elmentünk enni valamit a szálloda éttermébe majd lassan visszaindultunk a szobába.

            - Izgatott vagy? „ kérdeztem visszatérve a rideg hangnememhez.”     

A választ is így kaptam.
            - Nem. „ hangozott ridegen és határozottan.”
            - Ez durva lesz hogyha a Halálisten meg a Halálistennő házasodik össze, helyettünk. „ mondtam még mindig ridegen”
            - Az, de… ezen lehet változtatni??? „ kérdezte miközben felhúzta az egyik szemöldökét.

            - Nem hiszem hozzánk tartoznak, bár remélem a nászéjszakán eltűnnek. „ mondtam miközben egy pillanatra elképzeltem.”
            - Hééé.. hagyd abba. „ mondta miközben folyamatosan nevetett.
Már 5 óra volt és 7-kor esküvő.
Mind a ketten lezuhanyoztunk majd ismét elválltak útjaink. Sora elment megcsináltatni a sminkjét és a haját, én meg ott maradtam a szobába. Úgy volt megbeszélve hogy a templomban találkozunk így elvitte a ruháját is.

„Nem sokára itt az idő. Tényleg akarom? Ne hülyéskedj persze hogy akarod. „ Gondolkodtam el miközben felettem a ruháimat. Hét előtt 10 perccel már benn álltam a templomban és Sorára vártam.  Ő pontos volt. 7-kor megállt a templom előtt egy limuzin és kiszállt. Amikor belépett az ajtón elállt még az ütőerembe is a vét.

Egy fehér hosszú szoknya volt rajta mi elöl teljesen fel volt vágva minire és az elején a fodrok és a ruha mintázata fekete volt. Ő is észrevette a rajtam lévő fekete inget majd elmosolyodtunk.
Amikor elindult a zene közeledni kezdett felém a kezébe egy fehér csokorral mi fekete szalaggal volt összekötve.
A pap elkezdte a szertartást és én csak arra vártam hogy kimondhassam már végre az igent.
            - Te Leon Oswal akarod feleségednek az itt megjelent Sora Naegino-t? Fogadod-e hogy mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben mígnem a halál el nem választ?

            - Igen akarom. „ mondtam határozottan és a hangomban keveredett a ridegség és a kedvesség is.”
            - És te Sora Naegino akarod férjedül az itt megjelent Leon Oswald-or? Fogadod-e hogy mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben mígnem a halál el nem választ?
            - Igen. „ válaszolt boldogan” 
            - A gyűrűket kérném.
            - Itt vannak. „ mondtam és elővettem a zsebemből a két ezüst ékszert.”
            - Helyezzétek fel a gyűrűket.
Miután mind a kettőn kezén volt visszafordultunk a pap felé.
            - Mostantól házastársak vagytok. Csókold meg a menyasszonyt. „ mondta boldogan”

Mikor felemeltem a fátylat megláttam hogy milyen gyönyörűen van kisminkelve, nem volt eltúlozva semmi egyszerűen tökéletes volt, és a haja is nagyon jól állt becsavarva.
Miután megcsókoltam megköszöntük a papnak és már mentünk is. 

Visszamentünk a szállodába és hát mondhatjuk hogy a felejthetetlen este folyamán nem csak mi hanem a Halálisten és a Halálistennő is jelen volt, bár sokat nem zavartak. :P
Majdnem délben ébredünk fel. Lassan nagyon lassan kikászálódtunk az ágyból majd fürdés után a kezünk ügyébe vettünk pár prospektust. Végül úgy döntöttünk hogy az elkövetkező 5 napot Cipruson foglyok tölteni nászút gyanánt.
Miután eltelt 5 nagyon mozgalmas nap nyugodtan szálltunk fel a magángépre ami a színpadhoz vitt minket.
Mikor földet értünk nem kis tömeg gyűlt össze hisz a társaságon kívül a sajtó is megtudta hogy Sora Naegino visszatér.
Nagy levegőt vett majd megfogta a kezemet és így léptünk ki a gépből. Mindenki nagyon meglepődött végül Kalos lépett oda elsőként hozzánk. Mikor meglátta Sora ujján az ezüst gyűrűt elakadt egy pillanatra a szava, de nyelt egyet és folytatta.
            - Örülök hogy visszajöttetek és ezennel kijelentem hogy ti vagytok a sztárpáros a színpadnál.
            - Köszönöm Kalos. „ mondta Sora majd átölelte a férfit.”

            - Héj, héj. „ szóltam kicsit féltékenyen majd mellé álltam.  
Kalos nem mondott semmit csak elengedte és egyedtérően bólintott majd visszament Sarah mellé és átkarolta.
Ezek után sorra jött mindenki köszönteni a visszatért artistát, majd Layla lépett oda hozzám.

            - Gratulálok.
Az elkövetkező pár napban alig láttam Sora-t, de mivel el kellet valamivel foglalnom magam szintem mindig az edzőterembe voltam és ujjra és ujjra megcsináltam azt a mutatványt amit a kihíváson, de hona nem szálltam fel hanem csak a rúdra érkeztem. Egyik nap jött a másik után és örömmel tapasztaltam hogy Sora újra a régi bár mintha most egy kicsit nyíltabb lenne mind volt, bár ezt nem vetem a szemére.
Egyik nap azt hiszem épp szerda volt elindultam a próbaterem felé, hogy ismét megpróbáljam az immár lehetetlennek tűnő gyakorlatot. Mikor odaértem elhelyezkedtem az egyik trapézon és nekiálltam, minden tökéletesen ment csakhogy most se emelkedtem. Miután leérkeztem a rúdra ráültem és elgondolkodtam miközben nézegettem az ujjamon lévő gyűrűt.

„Nem, értem. Most hogy a felségem többet kéne hogy velem legyen. De inkább ellenkezőleg, minden idejét azokkal a….á mindegy!! Jól döntöttem? Most már nem vagyok benne biztos hogy az szerelem, lehet hogy csak szeretet???? De akkor…”

Az elmélkedésemet egy nagyon rég hallott ismerős hang zavarta meg.    

            - Hello Leon. „ szólalt meg majd elmosolyodott felém”
Alig hittem a szememnek Sophie volt az ott állt (lebegett) elöttem.

            - Hugi. „ mondtam miközben érte nyúltam de megfogni nem tudtam. Az egyik oldalán be a kezem a másikon ki.”

            - Mért bánkódsz?
            - Pontosan nem tudom, de…
            - Láttam elvetetd Sorat. „ mondta mosolyogva”
            - Honnan? „kérdeztem vissza rögtön”

            - Mint magad is tudhatod ha valaki meghal az emléke örökké velünk marad, így hát én ott ültem a 3. sorban és végignéztem mindent.
            - Értem. És mond csak mért akartad hogy megkeressem??? „kérdeztem tőle miközben intettem neki hogy jöjjön közelebb”
De ő nem válaszolt csak egyre távolodott és egy könnycsepp jelent meg az arcán.

*****

Már eltelt 1 év mióta visszatértem a színpadhoz az oldalamon Sorával. Most már minden tökéletes volt az előadások is remekül sikerültek persze mindig én és Sora voltunk a főszereplők.

De egyik nap mikor az edzőteremben gyakoroltam eszembe jutott a rég nem próbált manőver „ A változás”az eszembe jutott. Akkor úgy éreztem hogy sikerülni fog elkezdtem kilengeni és elugrottam mint mindig tökéletesen ment minden és akkor elkezdtem szállni felfelé, bár nem értettem hogy de örültem, hogy végre sikerül. Ekkor viszont olyan dolog történt amit még gondolni se mertem volna. Az ujjamról lecsúszott a gyűrű és a földön landolt.
Ebben a pillanatban lépett be Sora a terembe és értetlenül, csodálkozva nézett rám mikor meglátta hogy szállok, de meghallotta a gyűrű koppanó hangját és rögtön arra vetette barna tekintetét.
Hirtelen elkezdtem zuhanni, de arra már nem volt időm hogy megforduljak mert a kelleténél jóval gyorsabban zuhantam és ha az még nem lett volna elég háló sem volt alattam. Sora egy hangos reccsenésre emelte fel hirtelen a fejét majd hozzám sietett.
            - Leon, Leon mi a baj? Mi történt?
Mozdulni csak annyira tudtam, hogy felé fordítsam a fejemet.

            - Kérlek… ne változz meg. „ mondtam akadozva miközben éreztem a halál angyalának közeledését.
            - Nem, nem lehet, te nem halhatsz meg. Szükségem van rád.
            - Sz…szeretlek. „mondtam végül alig halhatóan majd végleg lecsuktam a szememet.
            - Neeeeeeeee…. „kiáltott fel.”

„ Most mi van? Meghaltam??? Látom a testemet felülről és a gyülekező tömeget  de a termet nem hagytam el.” Gondolkoztam miközben körülnéztem.
            - Leon. „hallottam egy rideg, dermesztő hangot a hátam mögül.”
Hitelen megfordultam és egy fekete ruhás, csuhás emberrel találtam szembe magam. Amint megnézem jobban észrevettem hogy mikor lép egyet a háta mögül kilátszik a szintén fekete szárnya.
            - Ki maga? „ kérdeztem kicsit meglepetten bár a választ már tudtam.
            - Késszen állsz?
            - Mire???
            - Hogy elbúcsúzz.
            - Mennyi időm lesz???

            - Pontosan 1 perc utána már senki nem hall soha többé. Egyszóval…
            - Jó, jó értem. Mikor kezdek?
            - Most. „ mondta és a lelkemet visszalökte a testembe.”

Hirtelen ismét kinyitottam a szememet amin mindenkiben megült a vér, végül is feltámadtam.
            - Figyelj Sora, ne változz meg. És szeretlek. Kérlek neeee…. „ mondtam, de befejezni már nem tudtam letelt az 1 perc.

Utolsó emlékem még az volt hogy a lány akitől az előbb elbúcsúztam rám hajol és zokogni kezd.

The End.

Zsokibabyy