|
38.RÉSZ
BY ELINA 2009.07.11. 18:51
Eltelt egy év. Kislányunk szépen cseperedett. Leonnal mindketten visszatértünk a színpadra, és keményen edzettünk. Párom azonban mindig megóvott régi hibáimtól: a teljes kimerültségig folytatott gyakorlástól és az étkezések kihagyásától. Gyakran állított le, mielőtt az összeesésig hajszolhattam volna magamat, és mindig idejében elvitt enni. Néha utóbbit szó szerint... egyszerűen felkapott, mint a pelyhet, és hiába tiltakoztam, csak sejtelmesen elmosolyodott, és cipelt tovább.
A körülöttünk éhes hiéna módjára ólálkodó újságírók és paparazzik szép csendesen visszavonultak. Már nem volt számukra újdonság a házasságunk és a gyermekünk sem. Megpróbáltak frissebb témát találni, és emiatt Layla és Yuri volt a szenvedő alany, odaát New Yorkban.
Sora-Sophie felügyeletét legtöbbször Magde és anya látta el addig, míg a Színpadnál voltunk. Mellette néha egész mini óvoda gyűlt össze, Kalosék kisfia, Amy és Yume személyében.
A nyári nap meleg sugarai végigkúsztak a bársonyos, kék szőnyegen, a vöröses fapadlón, majd célbavették a hálószoba fő bútordarabját. Mivel én aludtam közelebb az ablakhoz, a sugarak a csukott szemeimet cirógatták addig, míg ki nem nyitottam őket. Kábán néztem egy pillanatig magam elé, majd elmosolyodtam. Párom még édesen aludt mellettem, és minden lélegzetvétele a nyakamat csiklandozta. Az, hogy én ébredtem hamarabb, nagy szó volt. Köztudottan hétalvó vagyok... és előző éjjel nagyon keveset pihentünk,
mert még a szokottnál is mélyebben egymásba feledkeztünk.
A napsugár továbbvándorolt az én arcomról a Leonéra. kedvesem aprót morrantva fordult meg, és álmában még szorosabban átölelt.
Holdszínű haja folyékony ezüstként borította be mindkettőnk vállát. Gyönyörködve néztem végig szép arcán és pompás testén. Évek óta házaspár vagyunk, mégsem tudjuk megunni egymást, semmilyen téren.
"Lehet, hogy azért, mert annyira megszenvedtünk mindketten, mielőtt révbe értünk volna egymás oldalán." - válaszoltam magamnak.
Apró sóhajjal helyezkedtem még közelebb ölelő karjai közé. Óvatos csókot leheltem arcára.
- Mm... olyan éhes vagyok, cherie! Legszívesebben felfalnálak! - hajolt fölém váratlanul. Arcán pajkos msoly ült, szürke szemeiben a vágy lángja égett.
- Csak akkor, ha nekem meg Te leszel a reggelim. - vetettem be ellene a legkacérabb mosolyomat.
- Azon ne múljon! - suttogta démoni vigyorral, és elégedetten vette birtokba ajkaimat, míg ujjai a szerelem szimfóniáját játszották testemen.
Úgy jó óra múlva a "kis halál"-állapotból épp visszatérve, kimerülten hevertünk egymáson. Visszaaludtam volna, ha mély dorombolásával
meg nem jegyezte volna:
- Madame Oswald! Nem lustálkodhatjuk végig az egész napot, még ha ma pihenőnk van is...
- Mik a terveid mára? - néztem egyetlenemre.
- A lányoknak megígértük, hogy elvisszük őket az állatkertbe. - emlékeztetett.
- Igaz. - ültem fel rajta nyújtózkodva, és ördögien elmosolyodtam, amikor megéreztem újraéledő vágyát, és megláttam ragadozótekintetét.
- Ne játssz a tűzzel, Sorám! - susogta rekedten.
- Ráérünk délután kimenni. Nézd, teljesen beborult az ég! Mindjárt esni fog. - bújtam hozzá.
Szemei újra sötét színben játszottak. Aztán csalódottan mordult egyet, amikor a mobiltelefonja veszett csöngetésbe kezdett. Eleinte nem is akarta fölvenni, majd amikor Kalos nevét olvasta a kijelzőn, mégis megtette, igaz, elég zord kifejezéssel az arcán.
Én kivonultam a fürdőbe, így nem hallottam, mit beszéltek. Kis idő múlva Leon teljesen elkedvetlenedve jött be utánam, és vetette be magát mellém, a medencényi kádba.
A meleg vízben megnyugodott. Amikor ellazult, és behunyta a szemeit, az ölébe ültem. Ott folytattuk, ahol a telefoncsörgés félbeszakította tevékenységünket.
A... fürdés után belecsavart egy puha törölközőbe, majd megszólalt:
- Nem fogsz örülni, chérie... és Daniel sem.
- Mi történt?!
- Négyünknek Sydneybe kell utazni egy nemzetközi fesztiválra. Ott kell előadnunk a Legendás Ugrás kombinációját. Rajtunk kívül még lesz néhány artista, de az egész amolyan hibrid jellegű műsor. Vagyis más műfajú műsorszámok is lesznek.
- Értem. Ez nem gond.
- Valóban nem. De az igen, hogy a fesztiválnak helyt adó létesítmény a nagyszüleiteké...
Végszóra odakint megdördült az ég, és kitört a nyári zivatar.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
