4. rész

Másnap Sora, mintha mi sem történt volna úgy sétált be a színpadhoz. Ma volt az újoncok válogatása, akik Mia szerint fontos szerepet fognak, majd játszani a darbban. Természetesen Sorát sem hagyhatta ki a zsűri közzül, bár a felkérés elég nehezen ment. Mia zavarában össze vissza habogott, de Sora értette mit akar. És természetesen muszály volt Leon mellé tenni a helyét. Ugyan miért lett volna ez másképp? A férfi feltűnően nyugodt volt. Túlságosan is. De mintha már nem sütött volna belőle az a ridegésg. Legalábbis nem annyira. Sora helyet foglalt, majd Laylához fordult, aki a másik oldalán ült. Ahány versenyző volt mindegyiket együtt értékelték. Nehéz volt a döntés mert 50- en jelentkeztek, de ebből csak 10- et vehettek fel. Végül az utólsó egy 7 éves kislány volt. Kötélen kellett volna mutatványoznia, de láthatólag meg volt szeppenve, és még félt is a kötéltől. Sora tudta mit érez. Letette a kezében tartott papírokat, majd a kötél felé tartott. Amellé a kötél mellé amin a kislány állt, ki volt húzva egy másik. Sora arra ugrott fel. Majd rámosolygott a zavarban lévő gyerekre. Mindenki érdeklődve várta mit fog tenni. Még Leon is előrébb hajolt a székben, ami nem kerülte el Layla figyelmét. Sora bólintott a kislánynak, majd egyszerre keztek el mutatványozni. Egyszerre hajoltak hátra, majd átfordultak. Felugrottak és szaltóztak a levegőben. Fél lábra érkeztek. Majd még egyszer felugrottak és egyik lábukat kinyújtva ésrkeztek a kötélre, és abban a pillanatban át is fordultak. Majd még egy ugrás, és a tengelyük körül fordultak meg. Spárgában érkeztek a kötélre. Felálltak és ennyi. A kislány hálásan rámosolygott Sorára, aki viszonozta. Mia olvasta fel a felvettek névsorát.

- És végül...- mondta.- Kira Santiago.- hangzott, majd Sora és Layla felé vette az irányt.
- Gratulálok mindenkinek, akinek teljesült az álma.- állt fel Sora.- De akinek nem az sem csüggedjen. Lesz még alkalom, és ki tudja talán találtok egy új álmot magatoknak.- nézett Leonra, aki viszonozta a pillantást.
- Mint tudjátok a Kaleido csapatának el kell utaznia 3 hónapra, és ti is velünk fogtok tartani.- szólt Layla a gyerekeknek.- Holnap indulunk, úgyhogy legyetek készen. Köszönjük mindenkinek.- majd kifelé vette az irányt.

Sora is Layla után indult. Leon csak ülni tudott. Valahogy érezte, hogy nem tudná megtartani a lába. Pár percig csak ott ült, majd elment átöltözni. Ki akarta szellőztetni a fejét, és ez csak az edzéssel volt lehetséges. Ám mikor visszaért már volt valaki a teremben. Sora feltűzte a haját egy egyszerű kontyba és felvette az edzőruháját. A kötelet választotta. Mai események valahogy hatottak rá. Éppen felugrott a levegőbe, amikor meghallott egy hűvös hangot.

- Ha nem tudtam volna, meg sem mondanám, hogy a kötél volt a gyengéd régen.- mondta Leon hűvösen.

Sora, a hang miatt elvétette az ugrást és a kötél mellé lépett. Zuhanni kezdett. Leon teljesen ledöbbent. Hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen. Régen sem vétett sokszor Sora, de ha igen, olyankor mindig ő volt az aki nem hagyta lezuhanni. Most sem fogja. Sora érezte ahogy zuhan lefelé, majd egyszer csak megállt. Érezte, hogy valaki megtartja. Egy erős mellkas... egy ismerős illat... Leon. A férfi megfogta. Nem hagyta lezuhanni, ahogy soha. Mindig elkapta amikor vétett. Sora lenézett és elmosolyodott.

- Leon.- szólt, de a férfi nem nézett rá, Sora mégis tudta, figyel.- Van alattunk háló.
- Mi?- nézett le ő is.- Hát...- zavarba jött.- Megszokás.- mondta könnyednek szánt hangon.
- Igen.- mondta Sora amikor földet értek.- Holnap reggel találkozunk.- majd indulni készült.
- Sora!- szólt utána Leon.- Meddig maradsz?- nyögte.
- Hm?- mosolyodott el.- Csak a darabra érkeztem. Utána visszamegyek Spanyolországba.- mondta.- Jó éjt!- majd távozott.

Leon még egy ideig nézte az ajtót, amin a lány kilépett. A premierig. Annyi idejük van. Összesen három hónapjuk van, hogy talán újra összehangolódjanak. És hogy megtudja mi történt akkor. A lány illata még most is a ruháján volt, mintha beleivódott volna az érzékeibe, a bőrébe. Aznap éjszaka minden nehézség nélkül el tudott aludni. A lány illatával, érintésének emlékével. Mintha újra éledt volna a múlt. És Leon ezt egyáltalán nem bánta. És nagyon is kíváncsi volt, mit akar elérni a lány, de talán tud neki segíteni. Egy halvány mosoly futott át az arcán. Már alig várta a holnapot. Sora mosolyogva és jókedvűen feküdt le aludni. Fantom is teljesen meg volt döbbenve, de örmmel fogadta. A lány elaludt.

- Nos angyal.- mosolygott.- Azt hiszem eljött az ideje, hogy újra egy párt lakossatok. És már mutatkoznak a jelek.- majd hirtelen felkapta a fejét, végül ismét elmosolyodott.- Nocsak. Leon Oswald visszatér lassan. A többi már csak rajtad múlik, angyal.

Másnap reggel Sora ugyan olyan jókedvűen ébredt. Összepakolt, könnyű, lenge és kényelmes ruhát tett el. Bikinire is gondolt, így hát elővett egy jó párat. Szerette a vizet, és ezért rengeteg fürdőruhája volt. Kirakta szépen mindet sorba, és úgy nézegette. Volt ott egyrészes, francia bugyis, tangás, majdnem minden féle színben.

- Ha engem kérdezel ezt, meg ezt, meg ezt viszed.- mutatott rá Fantom három kétrészes fürdőruhára, aminek tanga bugyija volt, és háromszög felsőrész, ami éppen takarta a lényeget. Az egyik zöld volt, a másik piros, a harmadik fehér.
- Fantom, ezt mégis, hogy képzeled?- nézett rá a lány.- Szép lesz ha csak én leszek ilyen falatnyi kis izékbe.
- Nem csak te leszel.- válaszolt egyszerűen.- Szerintem Layla és a többiek is. És tengerpartra megyünk. Ott lesz a rengeteg lány falatnyi fürdőruhába, sőt lehet hogy semmibe.- élénkült fel, mire Sora elkapta és kihajította az ablakon.
- Te nem jössz.- mosolyodott el.

Felvett egy drap színű halász nadrágot, és egy pisztácia színű nyakban megkötős toppot. Egy fehér szandát, és egy napszemüveget. Autó dudálást hallott. Kinézett és egy fehér limuzint látott, valamint egy feketét a szemben lévő háznál. Furcsálva nézte, de nem volt ideje gondolkozni. Megfogta a fekete bőröndöt, és kifelé indult. Amint kilépett és megfordult az első ember akit meglátott Leon volt. Pillantása találkozott a rideg ezüst szempárral, ami érdeklődve csillogott. Sora halványan elmosolyodott, majd az autóhoz lépett. A sofőr elvette a bőröndjét, ő maga pedig beszállt. Layla is elég szépen fel volt öltözve. Szintén halásznadrág, mintha összebeszéltek volna, csak az övé fekete volt. És ugyan olyan topp, csak vanília színű. És napszemüveg. Amíg kiértek a reptérre nagyon jól elbeszélgettek, majd Layla feltett egy igen kényes kérdést.

- Sora. Te három évvel ezelőtt ott voltál a Cirkusz fesztiválon.- mondta hirtelen.- Akkor találkoztunk először és én máris lehordtalak. Tudtam, hogy te leszel a nagy ellenfelem. És sértette a büszkeségemet, hogy abbahagytad. És az egyik szobából néztem, és amikor láttam, hogy a legelső elemét a mutatványnak, kisiettem, mert látni akartam élőben. Mire kiértem pedig azt kellett észrevennem hogy abbahagytad, és sírva lógsz a trapézon.- mondta felháborodva.- Miért nem fejezted be?
- Az angyalok tánca.- mondta keserűen Sora.- Mindig a kedvencem volt. És be akartam fejezni. De nem sikerült.

Majd minent elmesélt. Layla megdöbbenve hallgatta a történetet, és végre mindent megértett. Mennyit szenvedett a lány azon a napon. És még ő is rátett egy lapáttal. Most nagyon szégyellte magát ezért. De az időt nem tudja visszaforgatni. Legfeljebb jóvá tudja tenni. Amit meg is próbál. A további út kellemesen telt. Sora újra feloldódott. És végül megérkeztek. A színpad összes artistája ott volt. Természetesen magán géppel mentek. Ennyi ember nem fért volna el egy hagyományos gépen. És biztos, hogy megrohamozták volna őket. Kalos nem akarta ennek kitenni őket. A gépen Layla és Yuri szépen úgy intézte, hogy Sora és Leon egymás mellé kerüljenek. a pár nem szóllt a másikhoz, Sora a másik sorban ülő Laylával és Yurival beszélgetett, míg Leon olvasott, nézelődött, vagy csak hallgatta a lány érzéki hangját, és csukott szemmel ábrándozott. Kalos hirtelen felállt, és előre ment, hogy mindenkit lásson és őt is lássák.

- Na. Nem soká megérkezünk Kenneth úr volt olyan kedves és kölcsön adta a nyaralóját, és a gépét.- mondta.- De előre elmondom, hogy a három hónapból csak kettő lesz a gyakorlásra. Nem azt mondom, hogy ebben az egy hónapban ne gyakoroljatok ellenkezőleg. Fogunk. De a darbot Mia csak a hónap leteltével fogja ismertetni. Szóval élvezzétek ki.- jelentette be, majd visszaült.
- Na erre vártam.- mondta Layla.- Azért kíváncsi vagyok, hogy az öreg milyen nyaralót sózott ránk.
- Na de Layla.- nevetett Sora.
- Most miért? Lehet hogy valami csótány tanyát adott nekünk.- mondta komolyan a szőkeség.
- Nekem mindegy.- mondta Sora.- Csak ne legyenek benne bogarak.- majd megborzogott.
- Félsz a bogaraktól?- kérdezte Yuri mosolyogva.
- Nem. Nem fél.- hallották Leon hideg hangját, majd a férfi egy gúnyos mosollyal feléjük fordult.- Egyenesen retteg.
- Leon Oswald.- a lány szemei szikrát szórtak.- Mégis hogy merészeled?- kérdezte dühösen, és felállt.
- Mit?- kérdezte az ártatlan képpel.- Nyugi Sora és ülj le, mert megérkeztünk!
- Na várj csak.- mondta még mindig morogva de azért leült.

Leon nagyon jól szórakozott, de ez kívülről nem látszott. Nem tehetett róla, imádta felbosszantani a lány mindig. Olyankor őrjítően szép volt. Nem mintha amúgy nem lett volna az, de akkor is. Sora csak olyankor mutatta meg igazán, hogy milyen tüzes nő, amikor dühös volt. Megérkeztek. Már a reptéren lehetett érezni a tenger mámorító illatát. Bár Leonnak jobban tetszett Sora kísértésbe hozó jázmin illata. Lorena ezt nem nézte jó szemmel. Ő látta azt amit Sora nem vett észre. Valami olyat akart csinálni, amivel lejárathatja Leon előtt. Kitette a lábát Sora elé, de ő le sem nézve átlépte. Lorena döbbenten nézett utána. Laylának eszébe jutott valami. Amikor Sora elég közel ért Leonhoz egyetlen mozdulattal a lány elé helyezte a lábát. Amit Sora már nem vett észre. Egyenesen Leon karjaiba zuhant, de még itt sem álltak meg. A férfi a földre esett Sora pedig rá. A férfi érezte, ahogy a lány telt mellei, mellkasához préselődnek. Kicsit döbbenten nézett rá, majd érezte ahogy vágya egyre növekszik. A teste felforrósodott, és érezte Sora forró leheletét a nyakán, és az illatát, ami elnyomta a tengerét. Csak nézte a melegbarna szempárt. Sora régen nem érezte ennyire közelről Leont. Érezte szíve minden egyes dobbanását. A férfi izmának minden rezdülését. Teljesen elgyengült. Nem tudott semmit tenni. És a szemei. Úr isten Leon szemei pont úgy csillogtak, mint régen. És az ajkai közeledtek. Sora érezte ahogy szíve egyre gyorsabban kezd verni. És nem tud ellenállni. Leon bebörtönzött éne kiszabadult és most ő boldog akar lenni.