6. rész

Sora tudta ki van mögötte, és most jól esett neki, hogy ott van. Ha lehet még hátrébb lépett. Majd belenézett az ezüst szempárba. Még most is benne volt az az érzés, amit pár órája érzett amikor ráesett a férfira. És most újra itt volt, a közvetlen közelében. Egyre hevesebben kezdett verni a szíve, és érezte; Leon közeledik hozzá. Szinte reflexszerűen behunyta a szemeit. Már érezte a férfi forró leheletét, amikor a padló recsegése tönkre tette ezt a pillanatot. Sora arra kapta a fejét, és Kalost látta csípőre tett kézzel.

- Na fiatalok, elég ebből!- mondta erélyesen.- Menjetek az emeletre és nézzétek meg, hogy mi van fent!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon, majd meglátta a kifelé somfordáló Lorenát.- Lorena! Te sem maradsz ki.- Sora gúnyosan elmosolyodott, majd abban a pillanatban az arcára is fagyott.- Menj Leonékkal.
- Rendben.- mondta felélénkülve a lány, és belekarolt a férfiba.

Sora füstölögve indult felfelé, amit természetesen senki nem vett észre. Fent volt az összes szoba. Legalább 20. Nagyobbak kisebbek, de borzalmasan néztek ki. Bentről penész szag áradt, és valami rohadt. Leon végre meg tudott szabadulni Lorenától, mert a lány ott maradt körül nézni. Még egy emelet volt, viszont ott csak két szoba volt, és egy fürdő. Sora benyitott az elsőbe és kis híján sokkot kapott. Leon odaállt a lány mögé, mikor az hangosan felsikított. Sora megfordulva a férfi ölébe ugrott aki értetlenül nézett. Majd az ijedt lányra emelte a tekintetét.

- Sora?- szólította meg a lányt, aki a vállába fúrta a fejét.- Sora!- emelte meg a hangját.
- Hm?- dörmögött valahonnan a nyakából.- Nézd meg!- mutatott befelé.
- Ah.- nyögött fel Leon, bent a szoba közepén egy halom csótány volt.- Hát...- a férfi ahogy magához tért az első döbbenetből, hangosan felnevetett.- Sora, azt hittem, hogy már nem félsz tőlük.
- Nagyon vicces.- zsörtölődött a lány.- Tudom, hogy te mitől félsz úgyhogy.- mosolyodott el gonoszan.
- Hahaha.- nevetett erőltetetten, és letette a lányt.- Azt hiszem, hogy a felső szobák Layláé és Yurié lesznek majd.- vigyorodott el.
- Leon!- mondta Sora döbbenten.- Mosolyogtál és nevettél.- mondta elhűlve.
- Miért régen nem csináltam?- kérdezte incselkedve.
- Sora, Leon!- jött fel Kalos, és Lorena.- Na milyen?
- Borzalmas.- válaszolt Sora.
- Aha. Úgy látom itt csak két szoba van. Akkor ez a kettő a tietek.- mondta mint aki nem is hallotta az előbbi megjegyzést.- Nektek közel kell lennetek egymáshoz, hogy összeszokjatok.- majd benézett az egyik szobába. Szinte ugyan abban a pillanatban elfehéredett arccal távozott.- Lorena a tiéd leljebb lesz. Ti meg rendezkedjetek be.- és el is tűnt.

Leon és Sora bár kelletlenül, de lementek a csomagokért. Nem szóltak semmit. A férfi még mindig érezte magán Sora érintését, illatát. Ahogy magához szorította. Újra érezte, ahogy a vágy irtózatos erővel tör rá. Ahogy Sora telt mellei neki szorultak a mellkasának, és ahogy érezte keze mindig nyugtató éritését, ágyéka szinte fájdalmasan lüktetett. Sora megkapta azt a szobát, amiben nem voltak bogarak, de azt is ki kellett takarítani. Elég szépen rendbe hozta. Az ágyon vadonatúj huzat volt. És már nem volt egy bogár sem. Viszont a szag, még egy kicsit... furcsa volt. Sora kinyitotta a hatalmas ablakot. Miután kész volt mindennel, kersett egy alkalmas és elég kényelmes, és ez jelen esetben egy sportos, piros rövidnadrág volt, és egy hozzá illő szintén piros topp. Néhány perccel később kopogtattak.

- Tessék!- szólt ki.
- Sora!- lépett be Leon.- Csak...
- Leon Oswald!- emelte meg a hangját Sora.- Azonnal vedd le ezt a förmedvényt.- utasította keményen.
- Miről beszélsz?- kérdezte a férfi értetlenül.
- Mondd csak, mióta hordassz folymatosan feketét?- kérdezte mérgesen.
- Amióta Shophie meghalt.- mondta kissé szomorúan.
- Igen?- kérdezte lágyabb hangon.- Akkor itt az ideje, hogy változtassunk rajta.

Sora megfogta Leon kezét és húzni kezdte a férfi szobája felé. Ott ahogy belépett rögtön Leon bőröndje felé vette az irányt. A férfi csak nézte, hogy mit csinál, de mélyen belül örült neki, hogy végre újra azt a Sorát látja maga előtt, akit nagyon jól ismert. Mosolyogva dőlt neki az ajtófélnek, és keresztbe tett kezekkel, mosolyogva figyelte az angyal tevékenyéségét. Majd pillantása a kezére esett. Amit az előbb még a lány szorongatott. Felemelte, és megszagolta. Enyhe jázmin illatot vélt felfedezni rajta. Újra elmosolyodott, majd visszanézett a lányra. Sora szinte teljesen kirámolta a férfi bőröndjét. Majd elégedetten felkiáltott.

- Ez az!- mondta boldogan.- Leon tudtam, hogy nem csak fekete ruhát hoztál. De nem számítottam, hogy szinte az összes színes.- majd ránézett a mosolygó férfira.
- Hm.- sóhajtott az, majd beljebb lépett.- Gondoltam rá, hogy nem tűröd a feketét.- és elvette a felé tartott ruhát.
- Akkor kimegyek, amíg átöltözöl.- állt fel Sora, igazából félt újra úgy látni a férfit mint rgen.
- Ne.- fogta meg a karját.- Maradj. Hisz nem most fogsz először így látni.- majd vetkőzni kezdett.

Sora érezte, ahogy szája kiszáradt. Minden porcikája a férfi érintésére vágyott. Leon lassan öltözött, de végig háttal állt a lánynak. Először levette a fekete felsőt, majd a nadrágot, és ott állt egy boxerben. Hátra pillantott és nagyon tetszett neki a lány reakciója. Sora soha nem volt szégyellős. Minden pirulás nélkül nézte végig számtalanszor, ahogy a férfi öltözik. Ezzel szemben Leon csak szeretkezéseik alkalmával látta teljesen meztelenül Sorát. A férfi felvett a kitett fehér pólót, a sötétzöld rövidnadrággal, és egy krémszínű sportcipőt. Majd megfordult Sora felé, és elégedett mosollyal szemlélte a lány reakcióját. Majd közelebb ment, és odahajolt hozzá.

- Megfelel, Miss Naegino?- kérdezte mosolyogva.
- Tökéletes.- tért vissza Sora és viszonozta a mosolyt.
- Mhm.- dünyögött Leon és egyre közelebb hajolt. Sora elbódította.

És most a lány hagyta. Hagyta hogy a férfi kimutassa mire vágyik. Mit is akar elérni. És enegdte, hogy nagyon közel húzza magához. Démonná kell majd változnia, de még nem most. Most még hagyja, hogya férfi legyen az. Sora lehunyta a szemét, utána rögtön Leon is. Még szorosabbra fogta az ölelést, és hagyta hogy a lány babonázó illata elkábítsa. Hagyta, hogy egy démonná változtassa. Egy démon, aki most a saját angyalát követeli. A szenvedély teljesen eluralkodott a szobában. A démon és az angyal egy tüzes csókban forrtak össze. Szenvedély... vágy... tűz... Sora átölelte Leon nyakát, és szorosan magához húzta. Ez a pillanat oly hosszú volt, mint egy örökkévalóság. Leon nem harcolt tovább. Elfogadta minden érzését. Hogy a lány hiányzott neki. Hogy fontos számára. Hogy szereti. Nem számított senki. Csak hogy újra együtt voltak. Sora csókja volt a világon a legforróbb, és a legédesebb. Leoné viszont a legszenvedélyesebb, ami szinte perzselt. És a lány remegett. A bőre mégis forró volt. Layla benézett a szobába ahogy elhaladt előtte, majd szinte azonnal vissza is ment. Nem akart hinni a szemének. A két artista szenvedélyesen csókolózott és simogatta a másikat, de úgy hogy még a szőkeség is belepirult. Néhány pillanattal és később Yuri is felment és döbbenten nézett, majd Laylára mosolygott, és a lány derekát átölelve elsétáltak. Sora és Leon a levegőhiány miatt elvált. A lány zihálva hajolt, a férfi mellkasára, aki boldogan ölelte át.

- Kérdeznem kell valamit.- szólalt meg Sora, mikor légzése csillapodott.
- Figyelek.- mondta Leon, miközben belenézett a lány szemeibe.
- Van valami közted és Lorena között?- kérdezte a lány, és belenézett a férfi ezüst szemeibe.- Kérlek Leon őszintén válaszolj. Ez nagyon fontos. Csak akkor kezdhetjük újra.
- Nem érzek semmit iránta.- mondta nyugodtan, majd látva a lány rosszalló pillantását, még hozzá tette.- Nincs köztünk semmi.- válaszolta mosolyogva.
- Remélem.- majd egy csókot lehelt a férfi arcára, és kifelé indult.
- Na na. Azt hiszed, hogy ennyivel beérem?- kérdezte incselkedve Leon, és magához rántotta a lányt, majd hevesen megcsókolta.

Egyikük sem vette észre, hogy más valaki is látta ezt az őrülten szenvdélyes pillanatot. Sora miután elvált Leontól, lement megkeresni Laylát. A lányt kint találta meg az edzőterem bejáratánál. Layla elszörnyedve nézte először a termet, majd a faházat, és az arca egyre kétségbeesettebb lett. Sora mosolyogva ment oda a lányhoz, és mellé állt. Layla még egy ideig figyelte a két épületet, majd Sora felé fordult.

- Most mond meg.- a hangja kétségbeesett volt.- Hogy volt képes ilyen házat éppítetni, amikor az edzőterem ilyen.
- Szerintem Kenneth próbára akar tenni minket.- mondta Sora mosolyogva.
- Hű de jó kedvű valaki.- mosolyodott el Layla is.
- Menjünk be.- mondta Sora.- És majd megtudod miért.

A két lány befelé indult, ám amikor beértek a nappaliba váratlan meglepetés érte őket. Sora döbbenten figyelte az eseményeket. Lorena úgy tapadt Leonra mint egy pióca, és csókolóztak. Leon nem lökte el magától. Neki is csukva volt a szeme. Sora érezte ahogy egyre nő a fájdalom bensőjében. Majd Leon mintha megérzett volna valamit, kinyitotta a szemeit. Az első akit meglátott, a döbbent és dühös angyal volt. Azonnal eltaszította magától Lorenát, és kapkodva nézte hol az egyik hol a másik lányt. Layla Lefogta barátnőjét, amint észrevette, hogy annak ökölbe szoroulnak a kezei. De Sora kiszakította magát a szorításból és a pár felé tartott. Megállt Leon előtt, és egy olyan hatalmas pofont kevert le neki, hogy még a konyhában is megahallották. Leon csak nézte az előtte álló lányt, és tudta nagyot hibázott.

- Sora én...- kezdte volna, de a lány nem várta meg, felszaladt a szobájába.