2. rész

- Boldog születésnapot Angyallány!- hallatszott egy mély, máskor olya rideg, mégis megnyugtató hang.

Az egész társaság egy emberként fordult arra. A bejárat előtt egy férfi állt. Elegánsan volt felöltözve. De nem figyelt az őt kutató emberekre, csak azt a lányt látta maga előtt, akit már nagyon régen látott. Sora sokat változott. Haja a derekát súrolta, és sötétebb lett. Féloldalasan volt elválasztva, de most hullámokban omlott a hátára, miközben pár tincste magasabbra tűzött. Fufruja is ugyan úgy volt elválasztva, és kicsit magasabbra volt fésülve. Szemei sötétebbek lettek. Mint a feneketlen mélység. Arca kissé nőiesebb lett, és már nem az az angyali ártatlanság sugárzott belőle. Egy ízig- vérig nő volt. Sőt. Alakja még érzékibb lett. Feszes, dús mellek, amit a ruha gyönyörűen kiemelt. Karcsú derék, lágy ívű csípő, feszes fenék. Formás combok, amit a ruha látni engedett. Igaza volt. A lányt, egy istennő is megirigyelhetné. Ajkai kicsit megnyíltak a döbbenettől, amit a férfi nagyon kívánatosnak talált. Már pusztán a látványától is feszülni kezdett a nadrág rajta. De számára mindig az az Angyal marad, aki boldogságot hozott az életébe. Sora szemei lassan megteltek könnyel. A könnycseppek kristályként ragyogtak a gesztenye színű tekintetben. A férfi már ettől elérzékenyült, de tekintetén ez nem látszott. Kitárta az Angyal felé a karjait. Sora tett egy lépést felé, majd futni kezdett. Könnyezve és nevetve vetette magát a karjai közzé, miközben átölelte. Szorosan magához ölelte. A férfi tekintete áttetszővé szelidült, és szorosan fonta körbe a lányt. Egy halváy mosoly jelent meg az arcán, majd sóhajtva lehunyta a szemeit. A háttérben Kalos és Layla cinkosan összemosolygott. Sora egy idő után elhúzódott és belenézett a férfi ezüstösen ragyogó szemeibe. Semmit sem változott, jegyezte meg magában.

- Leon.- suttogta.- Hiányoztál!
- Te is nekem, Angyal!- ölelte volna át, de akkor a lány kicsit sem kedves tekintetével találta szemben magát.
- Leon Oswald!- kezdte Sora nyugodtan.- Mégis hogy képzeled ezt?- emelte meg a hangját.- Eltűnsz, és még arra sem méltatsz, hogy felhívj, most meg megjelensz!- kezdett kiabálni.- Te szemét! Te gátlástalan gazember! Pokolba veled Leon Oswald!- majd sértődötten elfordult.

Leon csak nézett nagyokat pislogva. De olyan bambán, hogy a társaság nevetni kezdett. A pokolba is! A lány soha nem használt vele szemben ilyen hangot. Teljesen új volt ez a számára, hogy Sora felemeli vele szemben a hangját. Szinte transzba esett a döbbenettől. Nocsak, a kislány tényleg felnőtt, futott át egy halvány mosoly az ajkain. Tetszett neki az a tűz, amit Sora szemében látott. Nézzenek oda egy huszonéves kis csitri ilyen hangot üt meg vele. Leon, hogy enyhítsen a lány dühén, játékosan felvonta a szemöldökét, majd hátulról átölelte az angyalt.

- Nocsak, Miss Naegino.- búgta a lány fülébe.- Úgy látom az évek alatt nem csak híres artista lett, hanem igen heves vérmérsékletű hölgyike is.
- Köszönd magadnak. Te voltál a tanárom.- mondta gúnyosan.
- Meg kell dícsérnem magam.- mosolyodott el.- Jó tanár lehettem.
- Abban biztos lehetsz.- fordult meg immár mosolyogva Sora.- Az én Démonom.- ölelte át, miközben egy csókot nyomott Leon nyakára, majd szorosan átölelte.

Sora régebben is sokszor csinált ilyet. Ez afféle testvéri puszinak, játéknak számított. De most Leon megborzongott tőle. Pont úgy, mint öt évvel ezelőtt, amikor világossá váltak a lány iránt táplált érzései. Érzete Sora parfümének bódító illatát. Rózsa és jázmin. Még ő ajándékozta neki ezt a mámorító illatot, mondván, hogy egy Angyal is lehet érzéki. Akkor ezt egy testvéri gesztussal adta, de most még jobban felkorbácsolta a vágyát. Úr isten, ez a nő nem is tett semmit, azon kívűl hogy hozzá bújik, mégis olyan hévvel tört rá a vágy, hogy szinte ledöntötte a lábáról. Lassan a többiek felé nézett. Mindenki őket nézte. Mosolyogva, elérzékenyülve. Ez jól esett neki. De ekkor szembe találta magát, egy szinte gyilkos szempárral, ami a borostyán színében pompázott. Nagyon nem tetszett nki, ahogy az a férfi nézett.
Sora érezte, hogy Leon megmerevedik, így elhúzódott, hogy lássa mi ennek az oka. Leon Christiannal nézett farkaszemet, de lehetett volna inkább párbajnak nevezni. A két férfi szinte felnyársalta a másikat. Sora most vette észre a különbséget köztük. Chrisnek arany szemei volt voltak, Leonnak ezüst. Chris kisfiúsabb volt, Leon férfiasabb. Testük között is volt különbség. Leon kidolgozottabb volt, és amikor őt megölelte teljesen más érzés fogta el. Kemény, meleg. Mégis olyan lágyan érinti. Érzi a hevesen dobogó szívét. Chrisnek is kemény és izmos teste volt, de nem olyan mint Leonnak. Ő merev volt. És közel sem volt olyan érzés érinteni, mint egykori partnerét. Nem értette. Leonnak kellene hidegebbnek lenni, ő mégis forró. Míg Chrisen sokszor érezte, hogy hideg. Ölelése jól esett Sorának. Megnyugvást érzett a karjaiban. Ezzel szemben Leon karjaiban egyszerre volt nyugodt és izgatott. De volt még valami. Mellette biztonságban érezte magát. Tudta, hogyha zuhan ő elkapja. Ezért tudta megcsinálni vele az Angyalok táncát. Chrisnél nem érezte ezt. Így vagy úgy, de a mind a két férfi fontos volt számára. De volt egy olyan nyugtalanító érzése, hogy az egyiket jobban szereti, mint a másikat. Végül elmosolyodott, és Leont Chris felé kezdte húzni. Layla felnyögött, Yuri és Kalos pedig közelebb állt a két férfihoz, hogy nehogy baj legyen.

- Chris, had mutassam be Leon Oswaldot.- mosolygott.- Ő volt a partnerem az Angyalok táncánál. És miatta jutottam oda, ahol most vagyok. Neki köszönhetek mindent. Ő az én drága bátyám.- mosolygott a Leonra.- Leon, ő Christian Meier. A mostani párom.
- Örülök.- nyújtott kezet Chris, de tekintete gyilkos maradt.
- Szintén.- fogta meg Leon a másik kezét, de az ő tekintete is szinte ölni tudott volna.

Szinte hallani lehetett, hogy ropognak a csontok. Chris egy kicsivel alacsonyabb volt, mint Leon, de azért volt benne erő. Mindenki feszülten nézte a jelenetet, csak Sora nem vette észre, ami nyilván való volt. A két férfi keze, már elfehéredett a szorítástól, de egyik sem engedett. Olyan volt ez, mint egy néma harc kettejük között. Végül Layla vállalta a feladatot,és elrángatta Leon közeléből Christ, mondván, hogy táncolni akar vele. Sora elmosolyodott, majd karon ragadta Leon, és az egyik asztalhoz mentek. A férfi, mintha rögtön megváltozott volna, amikor elhozták Chris közeléből. Nyugodt volt, és teljes figyelmét Sorának szentelte. Tekintete meglágyult, és még el is mosolyodott. Amíg a tárdulat tagjai lefoglalták Christ, addig Sora és Leon fesztelenül beszélgetett. Mikor azonban a lány rákérdezett, hogy mi történt a férfival, miért nem jelentkezett, Leon azt mondta, hogy majd elmondja, ha csak ketten lesznek. Sora ezen elmosolyodott, és vészesen közel hajolt hozzá, ami nem kerülte el Chris figyelmét.

- Feltétlenül meg kell, hogy látogass a házamban, mert beszélni szeretnék veled.- mosolygott, majd a férfi arcát látva hozzá tette.- Ez nem kérés Leon Oswald! Ez parancs.- suttogta.
- Nocsak.- vonta fel a szemöldökét Leon.- Már nem csak megemeled velem szemben a hangod, de parancsolgatsz is nekem?- kérdezte hűvösen.- Meglepsz engem Sora.- mondta könnyed hangsúllyal, de mosolyogva.
- És még hogy meg foglak.- nyúlt egy pohár pezsgő után.- Nem hiszed mennyit változtam.- emelte a férfi felé a poharát.
- De látom.- mosolygott.- A kicsi húgom egy istennőként jelenik meg szánalmas csúszó- mászó alatvalói között.- viccelődött, miközben ő is ivott.- De egyébként tényleg nagyon megváltoztál. Szinte azt mondanám, hogy hasonlítasz rám. Úgy csillogsz, mint senki más.- majd egy újabb pohár pezsgőért nyúlt.- Hallottam, milyen sikereket értél el. Hallottam a versenyeidről, a szereplésedről. És, hogy az emberek már- már dicsőítő ódákat zengnek rólad, és szentként tisztelnek.- nevetett, majd közelebb hajolt.- De mond csak, váltál már Démonná?- kérdezte suttogva.
- Nem válhatok Démonná, Leon.- mondta komolyan.- Ha Démonná válnék, soha többé nem lehetnék Angyal.
- Az angyal benned él.- mutatott rá Leon.- De egy Démon sem biztos, hogy csak a gonoszágot jelenti.Olyan tűz ég benne, mint senkiben.- suttogta.- Szenvedélyes és érzéki. Mint egy főnix. De közben titokzatos és merész. Ez egy Démon, kedvesem.- majd hátra dőlt.
- Mennyit elemzted ezt?- kérdezte szkeptikusan.- És nem hiszem, hogy csak miattam képes voltál visszajönni.
- Igazad van, drága.- mosolygott gonoszan.- Kalos hívott. Meg kell, hogy tanítsak neked, egy új manővert.- és újra közel hajolt, hogy ajkai csaknem súrolta a lányét.- Eltáncoljuk a Démonok érzéki táncát.
- Hmm.- sóhajtott Sora.- Démon tánc?
- Igazából nem.- hajolt újra hátra.- A manőver neve: Démon vágy.
- Aha. És ezt te akarod megtanítani nekem?- kérdezte játszadozva.
- Nem csak, hogy megtanítani, de velem fogod eltáncolni, sucrée.- mondta sejtelmesen.
- Édesem, tudok franciául, úgyhogy mostmár nincs előttem titkod.- kacsintott.
- Jó akkor.- bosszankodott a férfi.- Felkérhetlek táncolni, cara?
- Persze, drága.- mosolygott gonoszul.

Leon bosszankodva vezette Sorát a táncparkettre. A lány ezen az estén több ízben is meglepte. Először a bámulatos szépsége. Aztán, a vágy, amit érzett iránta. Megemelte vele szemben a hangját, sőt kiabált, és parancsolgatott is. Ráadásul még azt is értette, amt először franciául, aztán olaszul mondott. Soha nem hitte volna, hogy a lány ilyen magasságokba emelkedik. Beálltak. Közel húzta magához, majd egy lassú számra kezdtek táncolni. Érezte, minden nőies görbületét. Érezte a testét, szorosan az övén. Érezte, azt a fájdalmas mégis édes érzést, amit mindig Sora közelében. Nem volt igaza a lánynak. Miatta jött. Ha már annyi időt kihagyott a lány életéből a gyávasága miatt, legalább most itt akart lenni. Csak reménykedni tudott benne, hogy Sora így fogadja. És végtelen boldogsággal töltötte el, hogy így lett. Nem akarta elengedni soha többé. Szorosabban ölelte, és mélyen belélegezte a mámorító illatot, amire ő maga vette rá. Minden egyes együtt eltöltött percre úgy emlékezett, mintha tegnap történt volna. Amikor Sora magával vonszolta vásárolni. Vagy amikor először nevetette meg. Amikor a lány a karjaiban aludt el, olyan fáradt volt. És, amikor csak mosolygott rá. Úgy csillogott a szeme, mint soha. És, amikor közölte vele, hogy elmegy. Sora sírni kezdett, de megértette, hogy el kell mennie. Igen, a lány lassan felnőtt, ahhoz, aki valójában. Igazi sztárrá vált. És bár nem tett semmit, mégis boldog volt, hogy az Angyal azt mondta, hogy neki köszönhet mindent. Hirtelen leállították a zenét, és Leon mérgesen nézett arra. Chris állt a lejátszó mellett. Leon szeme izzani kezdett a haragtól.

- Sajnálom, hogy megzavarom a táncot, de szeretném átadni az ajándékomat Sorának.- mosolygott a lányra és felé nyújtotta a kezét. Sora bár kelletlenül, de ott hagyta partnerét.- Sora Naegino, már öt éve ismerjük egymást. És mindennél jobban szeretlek. A színpadon és az életben is kiegészítjük egymást.- mondta mire Leon gúnyosan felszisszent, amit csak a mellette álló Yuri hallott meg.- Sora...- fordult a lány felé.- lennél a feleségem?- térdelt le elé.