4. rész

Sora a szobájába érve felvett egy fekete hálóinget, ami éppen csak a fenekét takarta. Bebújt az ágyába, de aludni nem tudott. Amikor lehunyta a szemét egy ezüst színű szempár jelent meg előtte, és egy férfias, sársmos arc. Nem akart eljönni, de nem lett volna tisztességes ott maradni Leonnal, miközben egy másik férfi menyasszonya. Abban a pillanatban úgy vágyott rá, mint semmi másra az eddigi élete során. Olyat érzett, mint még soha. Már régebben is keringtek benne e fajta érzések, hogy nem csak testvéri szeretetet érez a férfi iránt, hanem valami sokkal többet. De nem tanúsított neki nagyobb figyelmet. Mostmár tudta, hogy kellett volna. Úr isten, ha akkor rájön és nem engedi el Leont, akkor már régen együtt lehetnének. De ő ostoba volt. És mostmár mindennek vége. Mindennek. Vagy talán még sem? Hisz még nem Chrisnek a felesége. Szakíthat vele. De az a kérdés, hogy Leon akarja ezt? Látta a szemében, hogy vágyott rá. Akarta. De elfogadná ezt? Meg kell tudnia. Felvett egy fekete köntöst, ami éppen hosszabb volt, mint a hálóing, majd Leon szobájába indult. Nem kopogott, csak belépett. Egy villám éppen akkor cikázott át a szobán, ezzel megviágítva Sorát. Leon éppen abban a pillanatban nézett föl egy könyv olvasásából. Szemei elkerekedtek. Sora beljebb lépett és bezárta maga mögött az ajtót. A férfi az ágyon ült, és a kis éjjeli lámpa fényénél olvasott. Felsőteste meztelen volt, és a feszes bőr alatt, izmok rengetege domborodott. Sora közelebb lépett, majd leült az ágyra. Lábait maga alá húzva nézett Leonra. Már pusztán a férfi látványától tűzbe jött. Leon letette a könyvet, és Sorára nézett. Majd mivel a lány nem akart megszólalni, ő tette, bár nem volt benne biztos, hogy megatlálja a hangját.

- Miért jöttél vissza?- kérdezte közömbösen.- Azt mondtam aludj!
- Már régen nem parancsolsz nekem, Leon!- válaszolt Sora színtelen hangon.- Egyébként, hogy várhatod el tőlem, hogy azok után, amit tettünk, tudnék aludni?
- És ezt úgy mondtad végig, hogy nem pirultál bele.- mondta Leon kissé gúnyosan.- Soha nem hittem volna. Egyébként Sora, ami történt, azt felejtsd el. Nem tudom mi ütött belém. Hisz vőlegényed van, és a húgom vagy.
- Nem vagyok a húgod Leon!- kiáltott fel Sora.- Én nem Sophie vagyok. Én nem Sophie Oswald vagyok.- állt fel dühösen, majd magára mutatott.- Az én nevem: Sora Naegino. És semmi rokoni kapcsolat nincs köztünk. Régen én is azt hittem, hogy bátyámként tekintek rád, amíg el nem telt több hónap, amit a parneredként töltöttem. Minden nap a közeledben voltam, és sokszor mentünk el együtt. Már ekkor nem éreztem azt, mint az elején, de ténylegesen csak akkor jöttem rá, amikor elmentél.- mondta halkabban.- Nagyon hiányoztál.
- Nem tudom mit vársz tőlem.- mondta hidegen a férfi, de belül tombolt, majd kezébe vette a könyvet és folytatta az olvasást.
- Elég legyen!- kiáltotta Sora, majd kivette a kezéből a könyvet és elhajította.- Nem fogod fel mit mondtam? Leon, én nem vagyok a testvéred!

Leon hirtelen rádöbbent. Csak két közös vonás van húgában és Sorában: szeretik a színpadot és őt. Sora teljesen más, mint a húga volt. Sora szenvedélyesebb, tüzesebb. Érzékibb, és ő máshogy tekint rá már jó ideje. Ez a nő, aki előtte áll már nem az a kislány, aki hasonlított Sophiera. Ő már egy olyan nő, akiért minden férfi az életét adná. És aki mindenkiben vágyat ébreszt. Benne is. De tényleg csak vágyat érez iránta? Nem ez annál jóval több. Fontos számára. De nem úgy, mint Sophie. És talán borzalmasan hangzik, de többet jelent számára. Sora mellett hirtelen megjelent Sophie alakja, és mosolyogva bólintott, végül eltűnt. Leon megnyugodott. Nem kell semmilyen bűntudatot éreznie. Hisz nem a testvére. De mégis szereti őt. Még mindig a lány dühtől szikrázó szemeit nézte, majd elmosolyodott, és kinyújtotta felé a kezét. Sora kis habozás után, a karjaiba vetette magát, és szorosan átölelte. Az ég akkor dördült egy hatalmasat, mire a lány összerezzent a férfi karjaiban. Leon lehúzta maga mellé, majd egy könnyed mozdulattal maga mellé fektette. A férfi Sora fölé gördült, és csak nézett a szemébe. Lassan lehajolt, és forró csókot nyomott kedvese ajkaira. Sora felnyögött, majd átkarolta a férfit. Leon keze lassan egyre leljebb haladt, míg elérte a hálóing alját. Ott besiklott. Lassan kezdte simogatni Sora belső combját, keresve a rá váró forróságot. Ujjai rátaláltak a falatnyi tangára. Végigsimított a vonalán, majd félre tolta. Sora felnyögött, és zihálni kezdett. Leon ujja rátalált a lány csiklójára, és masszírozni kezdte. Eltelt a látvánnyal, ahogy látta a lányt élvezni. Abban a pillanatban úgy gondolta, hogy soha nem látott még annál szebbet. Sora szemei zárva voltak, ajkai kicsit megnyíltak, és izzadságcseppek gördültek le az arcán. Leon is érezte, hogy nadrágja nem sokáig fog kitartani, és lepattannak a gombok. Izzadt. Ujja növelte a nyomást a ponton, és gyorsabb ütemre kapcsolt. Sora érezte a gyönyört a férfi keze alatt. Minden egyes érintése maga volt a mennyország. Hangosan nyögni kezdett, hogy egyre feljebb repült. Leon megállt, majd kör- körösen kezdte simogatni a csiklóját, miközben sokkal erősebben és durvábban tapasztotta rá ujjait. Sora sikonatni kezdett, de Leon csak tovább kényeztette. Érezte, hogy Sora nem soké elélvez, ezért abba hagyott minden nemű izgatást, és két ujjával behatolt a lányba. Sora ezt egy kiáltással fogadta, és már annyira önkívülteben volt, hogy elkezdte a melleit masszírozni. Leont egyre jobban felizgatta a lány tevékenysége, és szinte már olyan kemény volt, mint a gránit. Egyre gyorsabban mozgatta ujjait, miközben azt nézte, hogy Sora hogy tesz rá még egy lapáttal a gyönyörére. A lány felsikított, majd megremegett. Leon kihúzta az ujjait Sora hüvelyéből, majd lenyalta az illatos nedvet. Mosolyova nézte, ahogy az Angyal lihegve próbál csillapodni. Sora érezte, hogy nemi szerve lüktet. A gyönyör még ott élt benne. Egy hirtelen mozdulattal felkelt, és Leont a hátára fektette, ő maga pedig ráült, pont a férfiassága fölé. Sora lehajolt és belecsókolt Leon nyakába. Lassan indult leljebb, végig az izmos felsőtesten. Végignyalt a megkeményedett mellbimbókon, majd egyre lejebb haladt. Végül a nadrág szélénél megállt. Ördögien elmosolyodott, és ajkai visszatértek a férfi szájához. Vadul csókolta, miközben keze a nadrágon kersztül izgatta a kőkemény péniszt. Nem sokkal később érezte, hogy Leon nadrágja kissé vizes. Gonoszul elmosolyodott, majd csípőjével leljebb csúszott. Levette magáról a hálóinget, majd átázott bugyiját is. Még mindig nedves nemi szervét erőteljsen végighúzta Leon férfiasságán, mire az felhördült. Sora lassan levette a nadrágot, majd a boxert is. Végigsimított Leon férfiasságán, majd végignyalt rajta. A férfi felnyögött, és zihálni kezdett. Sora lassan szájába vette a kőkemény péniszt, majd nyelvével táncolt rajta. Szopogatni kezdte, miközben kezei a zacskót izgatták. Leon csak nyögdécselni tudott, miközben izzadság csorgott a halántékán. Sora érezte, hogy a férfi nem soké elélvez, így abba hagyta a kényeztetést. Mélyen Leon szemeibe nézett, és lassan magába vezette a férfit. Egyszerre nyögtek fel. Sora mozogni kezdett. Először csak csípője lágy mozdulataival, majd egyre erőteljesebben. Leon nyögni kezdett, Sora pedig sikongatni. Olyan élvezetet élt át, hogy azt hitte belehal. Leon felült, így még inkább fokozva a gyönyört. Ajkaival Sora melleit kényeztette, amik kívánatosan szorultak neki, erős mellkasának. Egy újabb villám cikázott át az égen ezzel megvilágítva Sora gyönyörű arcát, amin most az élvezet tükröződött. Sora lehajolt, és Leon nyakát kezdte csókjaival elhalmozni, miközben újra lelasította a mozgását. Egészen lassan emelkedett és sülyedt, miközben a lehető legmélyebben magába engedte a férfi péniszét. Leon hirtelen megfeszült, majd felhördült. Sora érezte, ahogy szerelme magja végigvágtat belsőjében, forró élvezetet nyújtva számára. A csillagokba hajszolva. Nem sokkal később Sora háta ívben megfeszült, miközben felsikított. Leon eldőlt, így a lány volt alul, majd élvezték egymás forróságát, és ziháló légzését. A férfi nem csúszott ki Sorából. Mélyen bennmaradt. Együtt léptek az álmok mezejére, ahol újra és újra megjárták az utat a Menny és a Pokol között.
Reggel Sora fáradtan nyitogatta a szemét. Még mindig a testében érezte az előző éjszaka élvezetét. Lustán elmosolyodott, és nyújtózott egyet. Csukott szemmel a másik oldalára fordult, keresve a nagy meleg testet, ami az éjszaka olyan közel volt hozzá. Az éjszaka végre megértette mind kettőjükkel, hogy ők nem testvérek. Már csak az van hátra, hogy beszéljen Chrissel és lemondja az esküvőt. Talán a fiú szenvedni fog, de neki fontosabb Leon. Közel akart bújni a férfihoz, de csak a hideg helye volt ott. Íjedten pattant ki a szeme. Azt hitte, hogy mindent álmodott, de... még mindig Leon szobájában volt. És érezte az érintését, a csókjait, a lüktetését. Ráadásul meztelen is volt. Talán ez az éjszaka nem is jelentett a férfinak semmit. Vagy talán túlságosan is sokat, és megíjedt. Sora emlékezett Leon tekintetére, mielőtt elaludt volna. Boldog volt, kielágült, mégis... félt. Oldalra nézett és az éjjeliszekrényen egy levelet vett észre a mellett pedig, egy tejfehér rózsát. Mosolyogva vette el a virágot, és mélyen belélegezte az illatát. Majd mohón kibontotta a levelet. " Jó reggelt Sora! Elmentem edzeni. Majd délután talákozunk. Leon!" Hát persze jellemző. Semmi puszi vagy csók. Csak egyszerű és tömör. De a rózsa... az minden egyebet elárul. Jellemző. Leon Oswald a tettek embere.