5. rész

Sora a szobájába indult. Felvett egy sárga miniszoknyát, ami éppen a fenekét takarta. És egy halványsárga blúzt, ami szabadon hagyta a vállait, egészen a felkarjáig. Hosszú ujjai kicsit bőek voltak, és átlátszó. Haját lófarokba fogta, majd felvett egy fehér szandát, és kisminkelte magát. Befújta magát, kedvenc parfümével, majd a tükör elé állt. Régebben belepirult volna a látványba, de már nem volt aza kislány. Csupán csodálva nézte a tükörből visszanéző, ízig-, vérig nőt. Te jó ég, most el akarta csábítani Leont? Igen. Azt akarta, hogy csak rá figyeljen az összes nő közzül. Nevetve tette a fejére a fekete napszemüveget, majd lefelé indult. Beült a számára előkészített limuzinba, és a színpad felé indult. Egész úton az éjszaka járt a fejében. Egyszerűen hihetetlen volt. Újra- és újra átélte azt a gyönyört, amit a férfi okozott neki. Felejthetetlen lesz. Észre sem vette, hogy megérkezett a színpadhoz, annyira belemerült a gondolataiba. Csak akor eszmélt fel, amikor a sofőr kinyitotta az ajtót. Kiszállt, majd siető léptekkel Kalos irodája felé vette az irányt. A fekete sporttáskát, ami kezében volt, vidáman lobálta. A folyasón nem találkozott egy emberrel sem, ami elég furcsa volt. Megállt Kalos irodája előtt, és bekopogott. A válasz után belépett, de azonnal meg is torpant. Leon és Chris egymással szemben álltak, és a szemüket villogtatták a másikra. Sora nagyokat nyelt, majd elindult a két férfi felé. Az előbbi döbbenete teljesen elmúlt, és mostmár dühös volt. Mikor odaért a két féri közzé, egyik sem nézett rá. A fejét csóválva ült le Kalossal szemben, de közben kicsit kifelé fordult, hogy lássa, mit csinálnak a fiúk. Az egész társulat köztük jártatta a tekintetét. Végül Sora szólalt meg.

- Kalos, megmondanád, hogy mi van itt?- kérdezte kimért hangon.
- Hát Sora, a jelen lévő urak arról vitatkoznak, hogy kinek leszel az elkövetkező műsorban a partnere.- mondta nyugodtan Kalos, egy kis mosolyt megejtve.
- Nem vitatkozunk.- mondta Leon morogva, és oda se nézett.- Ez nem kérdés, hogy kinek lesz a partnere. Természetesen az enyém.
- Mit gondolsz magadról Oswald?- sziszegte a fogai között Chirs.- Sora az én menyasszonyom.- mondta mire a másik ökölbe, szorította a kezét, és még dühösebb lett.- Ezért nekem lesz a partnerem. Ő az enyém, és pont. Keress magadnak mást. Sora Naegino nem lesz a partnered. Nem fogod őt meölni, vagy tönkre tenni, mint a többi partneredet. Vagy nem így volt, Halálisten?- mondta gúnyosan.

Sora, ahogy meghallotta az utólsó szót, pillanatok alatt felpattant, és lendületből egy hatalmas pofont kevert le vőlegényének. Sem Chrisnek, sem Leonnak nem volt ideje reagálni a történtekre. Leon már csak azt látta, ahogy Sora előtte áll és megüti a férfit. A lány szemei szikrákat szórtak. A gesztenye színű tekintet szinte feketévé változott a haragtól. Leon szíve egy pillanat alatt meglágyult a mellkasában. Soha senki nem ragált még így, ha bántották valamivel. És hihetetlenül jól esett neki, hogy pont Sora volt. Már nem érdekelte, mit mondott neki Chris, csak az, hogy Sora megvédte. De a lány nem foglalkozott vele, hanem a vőlegénye felé közelített. Szemei villámokat szórtak.

- Hogy merészeled?- szűrte a fogai között.- Hogy merészeled ezt mondani, Neki?- kérdezte mostmár kiabálva.- Ő már nem az. Soha nem is volt. Különb, mint bármelyik ember a világon. És csak, hogy tudd, magasan feletted áll. Benned nincs az meg, ami benne. És ő a partnerem!- ordította.- És ha mégegyszer meghallom, hogy ezt mondod neki, akkor esküszöm, hogy tönkre teszlek!- mondta komolyan.- Ő a partnerem.... az álmom. És ha tönkre teszed őt, utána én teszlek tönkre téged! Remélem, felfogtad.

Majd Sora fogta magát, és kiment. Dühösen bevágta maga mögött az ajtót, hogy a többiek csak néztek. Leon miután összeszedte magát, egy gúnyos pillanatást vetett Chrisre, majd jegesen biccentve a többiek felé, kiment. Sora után akart menni, de bánatára az egész társulat ment vele. De ő csak azért sem tért le a céljáról. Bement az edzőteremben ahol Sora már javában gyakorolt. A lány az évek során sokat tanult. Számos új manővert talált. Szebbnél szebbeket. Leon ámulva nézte a lányt, aki minden érzelmét beleadta az ugrásokba. Majd, amikor felállt egy trapézra hátra dőlt, és zuhanni kezdett. Egyik lábát felhúzta, kezeit széttárta. Leon szeme elkerekedett. Egy Főnix. Sora egy Főnix manővert csinált, és a lány alatt megjelent a hatalmas madár tűzbe borulva. De eközben tiszta cseppek hullottak, mind Sora, mind a Főnix szemeiből. Ezzel megkoronázva a szépségét. Majd Sora ívben megfeszítette a hátát, és függőleges helyzetben újra felfelé szállt. És mikor elérte a kellő pontot, hátra felé kezdett szállni, miközben egyik lábát kicsit felhúzta karjait széttárta, és újra megjelent mögötte a lángba borult, könnyező Főnix. Sora újra hátra fordult, majd a Főnix eltűnt, a lány pedig a hálóban landolt. Lihegve kelt ki, de abban a pillanatban tekintete találkozott egy csodálkozó mégis érzelemmentes ezüst szempárral. Döbbenten nézett Leonra, majd a férfi intett szemével, hogy nézzen mögé. Az egész társulat ott állt a francia férfi mögött. Sora elmosolyodott, majd a padhoz sétált és a nyakába tett egy törlközőt. Leon elbűvölve nézte, ahogy az edzőruha, Sora minden idomát tökéletesen mutatja. A dressz pont olyan volt, mint a Layláé, csak Sorának bordó volt. És a férfi véleménye szerint egyszerűen tökéletes volt benne. Sora leült, majd ivott az előkészített ásványvízből. Mikor letette kérdőn nézett Leonra, de az újra hűvösen szólt hozzá. Ám a szemében lévő csillogás...

- Ne várd, hogy megköszönjem.- mondta hidegen.- Nem szoktam mások védelmére szorulni. De az illem úgy kívánja...- sóhajtott színpadiasan, majd kezet nyújtott a lánynak.
- Nem azért csináltam, Leon.- fogta meg a férfi kezét, és meglepődve vette észre, hogy valamit a kezébe csúsztat.- De azért nagyon szívesen.- húzta vissza, mintha a férfi érintése égetné, és szorosan zárva tartotta a kezét.
- Jó. Majd otthon találkozunk.- biccentett.- És szerintem későig fennmaradunk.- mondta hidegen, miközben kifelé indult.

Sora döbbenten kapta fel a fejét. Csak ő hallotta ki, a Leon hangjában bújkáló kihívást, és pajkosságot? A férfi bizonyára nagyon jól szórakozik. Leon még az ajtóból visszafordult, amikor a többiek mögé ért, és a lányra kacsintott. Sora döbbenetében szó szerint eltátotta a száját, amin a férfi elmosolyodott. A lány még mondani akart valamit, de ő már ott sem volt. Normális ez az ember? Már csak azt látta, hogy a lányok közelednek felé. Mind leült mellé, vagy előtte álltak. Teljesen körbe vették.

- Jó nagy bunkó ez a Leon.- hallatszott Mia felháborodott hangja.- Még csak meg sem köszönte. Nem változott semmit.
- De megköszönte, csak nem mondta ki.-vette a védelmébe May.- Egyébként ti is láttátok, hogy milyen volt, amikor megérkezett. Leginkább Sorával.
- Elég lányok hagyjátok abba.- szólalt meg Layla.- Csak rájuk tartozik.
- De akkor is...

Ám Sora már nem hallott semmit, csupán elmosódott hangokat. Kinyitotta a kezét, amiben egy kis cetli feküdt. Felállt és messzebb sétált a lányoktól. Kihajtotta a papírt és ugyan abban a pillanatban elmosolyodott. " Te vagy én álmom, Sora. Köszönöm!" Ahogy a sor végére ért hangosan felnevetett, mire minden lány felkapta a fejét. Rég nevetett már ilyen szívből jövően. A lányok nem tudták felofogni, hogy mi lehet ennyire vicces. Sora csak merázta a fejét, és elrohant átöltözni. Még a hazafelé vezető úton is teljesen magán kívül volt a boldogságtól. Hirtelen eszébe jutott a papír. Amikor kiszaladt elejtette. Mi lesz, ha megtalálja valaki? Semmi. Rántotta meg a vállát. Hazaért. Ahogy az autó leáltt, ő kipattant és a ház felé szaladt. Rég nem érezte magát ilyen boldognak. Ahogy beért égett szag csapta meg. Azonnal a konyha felé vette az irányt. Az nem létezik, hogy a szakácsnője felgyújtotta volna az ételt, hisz profi volt. Hirtelen a konyhából Erika, a fiatal szobalány lépett elő fintorogva. Ahogy meglátta a lányt, el is pirult. A lány átlagos kinézetű volt. Hosszú, sötétzöld haját felkötötte, hogy ne zavarja. Szemei is zöldek voltak, olyan, amilyet Sora még soha nem látott. Normális testalkata volt. Karcsú derék, kicsi de feszes mellek, és kicsi, gömöbölyű feneke, amit a kék egyenruhája szépen kiemelt. Arca kedves vonásokat hordott. De nem volt az megtestesült csábítás, így hát érthető volt, hogy nagyon tisztelte és csodálta Sorát. Elé sietett, majd szemeit lesütve köszönt. Sora elmosolyodott.

- Mi történt, Erika?- kérdezte kedvesen.- Scharlotte felgyújtotta a konyhát?
- Nem ő, kisasszony.- mondta halkan a lány.
- Hát ki?- kérdezte Sora megdöbbenve.
- Hát kisasszony... Leon úrfi főzi akart... és hát... ez lett.- mondta szégyenkezve a lány. Sora szemei először elkerekedtek, majd hangos nevetésben tört ki.- Bocsásson meg kisasszony az én hibám volt.- hajolt meg a lány.
- Ugyan Erika.- mondta még mindig nevetve Sora.- Nem számít. De ugye az ételen kívül semmi más nem égett meg?
- Nem kisasszony.- majd követte a befelé menő Sorát.- Már szellőztetünk.- mondta a falnak támaszkodó lánynak.
- Köszönöm, elmehetsz.- majd visszanézett a takarító Leonra, aki a nagy munkában észre sem vette.- Nem gondoltam, hogy mire haza érek, felgyújtod a konyhámat.- mondta élcelődve.
- Tudod, történt egy kis baleset.- mondta miután kijött az első sokk alól, és elpirult.
- Leon!- nevette el magát Sora ismét.- Elpirultál.
- Légyszíves ne nevess ki!- morogta Leon, de a lány nem tudta abba hagyni.- Sora!
- Jól van, ne haragudj!- mosolygott.- Na szóval mit akartál csinálni?
- Főzni.- mondta nemes egyszerűséggel.
- És ha szabad tudnom, mit, hogy majdnem sikerült felrobbantanod a konyhámat?
- Valami olasz kaját.- válaszolta a férfi és felvette a recept könyvet.
- Tudod mit?- lépett mellé.- Hagyd a könyvet.- Majd kivette a férfi kezéből és a háta mögött a kukába dobta.- Megtanítalak főzni. Öltözz át és kezdjük.

Mind a ketten felmentek átöltözni, amíg kiszellőztették és rendberakták a konyhát. Sora felvett kényelmes sötétkék, orkán anyagú rövidnadrágot, amin fehér virágok voltak, és a combja közepéig ért, de nem feszült rá a lábára. És felvett egy világosabb nyakban megkötős toppot, ami látni engedte a mellei felső ívét. Haját lófarokba fogta, majd felvett egy kényelmes lapos papucsot, és kiment. Már javában készítette elő a dolgokat, mikor Leon megjelent az ajtóban. A férfi elbűvölten nézte a lány formás lábait, és testét, amit a ruhája látni engedett. Ő maga csak egy drap színű térdnadrágot és egy fehér pólót viselt. Lassan a lány mögé lépett és átölelte. Sora nem ijedt meg. Érezte a férfi illatát, és az érintése puhaságát. Az érzéki ölélelését nem lehetett összetéveszteni. Sora hátra fordult, majd karját Leon nyakára kulcsolta. 15 centi volt a magásságuk között az eltérés. Gyönyörű párt alkottak.

- Na kezdjük a főzést.- fordult el Sora, amikor a férfi meg akarta csókolni.- Spagettit csinálunk.- majd a pult felé fordult.
- Jó.- támaszkodott a pultnak.- Mutasd, mit tudsz!
- Te is segítesz Drágám!- mondta mosolyogva a férfinak.

A konyha ízlésesen volt berendezve. Hatalmas volt, tele modern bútorokkal. Beépített konyhabútor, üveges ajtóval. Márványlapokkal ellátva a szekrény alsó részét. Beépített sütő, és gáztűzhely, mosogatógép. Középen pedig a fal boltívesre volt alakítva, ami alatt a márványlapos pult helyezkedett el. Az ablak, úgy, mint a többi helységben egy egész falat foglalt el, ahonnan a kertbe lehetett látni. A fehér rózsák rengetegéhez, és egy szökőkúthoz, ami magasan spriccelte a vizet. A konyha krémszínben pompázott. A pár már el is kezdte a főzést. Sora nagyokat nevetett Leon próbálkozásain, ami a férfinak nem nagyon tetszett. Természetesen a mártást Sora készítette el, azt nem merte Leonra bízni. A lány belemerítette az ujját majd a szájába vette. Leon mögé állt, jelezve, hogy ő is szeretné megkóstolni. Sora odatartotta az ujját, a férfi pedig érzékien az ajkai közzé vette, és lenyalogatta róla a mártást. Sora megremegett az érzéstől, amit Leon ajkai okoztak, és a férfi tekintetétől. Leon felett láthatóan győztek a hormonok, mert szemei szürkévé sötétültek. Magához ölelte a lányt és szenvedélyesen megcsókolta. Megfogta a lány combjait, majd felültette a pultra. A lábai közzé lépett, így Sora érezte az ágyékánál, Leon kemény merevedését. A férfi lehúzta róla a rövidnadrágot, miközben simogatta ahol csak érte, és ajkaik egy percre sem váltak el. Majd a saját nadrágját is kigombolta, és keményen a lányba hatolt. Sora felkiáltott, de Leon befogta a száját egy éhes csókkal. Azonnal mozogni kezdett, vad, önkétlen ritmust diktálva.
Miközben Sora és Leon az élvezetek netovábbját élte át, addig a Kaleido színpad edzőtermében egy férfi ugrott le a trapézokról. Szemei még mindig szikrákat szórtak, ha a déli konfliktusra gondolt. Lassan lépkedett az ajtó felé, amikor rálépett valamire. Lehajolt és felvette. Miután elolvasta, ami a kis cetlire volt írva, égtelen haragra gerjedt. Kezeit ökölbe szorította ezzel a kis papírt is. Újra az ajtó felé indult, miközben agya lázasan gondolkozott. Bosszú... Ez az egy szó járt a fejében. Borostyán színű tekintete vészesen megvillant a sötétben, majd alakja beleveszett a homályba. Bosszú...