2. fejezet

Leon kihívóan mérte végig az ajtóban álltó idegen férfit. Az idegen 170 magas lehetett, kisportolt testalkattal, tépett félhosszú aranybarna hajjal, szürke szemmel és érzéki szájjal rendelkezett. A homloka közepén pedig még egy alig behegedt sebbel, ami egészen az orra bal oldalának középig húzódott. Sora érzéki mosollyal az ajkán fordult felé. Az idegen pedig lassan elindult a lányhoz.

- Drágám mit történt veled?
- Semmi különös. r11; a lány egy szenvedélyes csókkal vette elejét a további kikérdezésnek. Leon nem tudta levenni a szemét a csókolózó párosról. A féltékenység elemi erővel tört rá. Gondolatai egyre csak a körül forogtak, mi lenne rha én tarthatnám így a karomban, és én csókolhatnám azokat az érzéki ajakakat.r1; De ugyan abban a pillanatban már meg is bánta. rSzedd már össze magad! Hiszen nem is ismered ezt a nőt. Jogod sincs féltékenynek lenni. A mai napig nem is tudtad, hogy létezik.r1; Elég legyen térj észhez és inkább figyelj arra miről beszélnek.
- Két napra hagylak itt és te máris r30;
- Mr. Leroy maga hogy kerül ide?- kérdezte a tanárnő.
- Idejárok Miss Eugenia.- mondta kicsit gúnyosan a férfi.
- Tudom Mr. Leroy. Ezek szerint orvos már engedi, hogy visszajöjjön?
- Még nem. De mint már említettem Sora az én partnerem és igényt tartok rá még akkor is, ha én nem vagyok itt.
- Sajnálom Mr. Leroy, de Miss Naegino Mr. Oswald partnere lesz.
- És ki ez az Oswald és miért kell, hogy Sora legyen a partnere?
- Mert tökéletes összhangban vannak annak ellenére, hogy most próbálták elsőre. Továbbá szeretném, ha elhagyná a termet, és csak akkor jönne vissza, ha már felépült!
- Értettem tanárnő!- nyomta meg az utolsó szót, majd még egy gyilkos pillantást vetett Leonra, megcsókolta Sorát, és távozott.
- Miss Naegino, kérem, fékezze a barátját!- mondta Miss Eugenia felháborodva.
- Igen tanárnő.- mosolyodott el.

Az óra további része gyorsan eltelt. És mivel Sora partnere jelenleg nem igen volt olyan állapotban, hogy ugráljon, Miss Eugenia Leont, osztotta be mellé. Ennek pedig az volt a következménye, hogy hetente 20 órát kellett a férfival lennie, nem is számítva a szüneteket, és a hétvégéket. Egyszerűen nem talált olyan pillanatot, amikor ne kellett volna a közelében lennie. Sora az öltözőben volt, de még nem volt felöltözve. Gondolatai egyre csak Leon Oswald körül forogtak. Már minden osztálytársa kész volt és kifelé mentek, csak ő állt ott a szoknyában, és melltartóban. A fehér blúzt a kezében lóbálta. A lányok kacagása, és csevegése elmosódott hullámzásként hatott érzékeire. Nem látott, nem hallott. Csak gondolatai visszhangoztak a fejében. Hirtelen az ajtó záródását hallotta, de nem foglalkozott vele. Úgy gondolta, hogy valamelyik lány hagyott itt valamit. Hirtelen egy izzó tekintetet érzett meg magán. Gondolataiból visszatérve, lassan fordult az ajtó felé, és gesztenye színű tekintete egy füst szürkévé sötétült szempárral találkozott. Ám a férfi tekintete nem maradt sokáig az övén. Lassan siklott egyre lejjebb. Sora, ahogy elszakadt az őt megigéző szempártól, azonnal észbe kapott. Telt melleit, még mindig csak egy fehér melltartó takarta, ami megmutatta bájainak tökéletességét. A lány szemein harag cikázott át. A melegbarna tekintetben a harag lángja gyúlt. A méregtől mellei hullámzani kezdtek, ami nagyon kívánatos látványt nyújtott a kiéhezett férfi szemnek. Sora felvette az inget, majd begombolta, úgy hogy a felső gombokat szabadon hagyta. Így csak sejtetni engedte, mi van alatta. Lassan felvette a fekete sporttáskát, majd a férfi elé sétált.

- Hogy képzeled ezt Leon Oswald?- kérdezte a fogai között szűrve.
- Mit hogy képzelek?- kérdezte egy lehengerlő mosoly kíséretében.- A partnered vagyok, és mivel nem jöttél ki, gondoltam megnézlek.
- Remélem, hogy tetszett, amit láttál, mert többet nem lesz részed benne.
- Miért vagy ebben annyira biztos? r11; kérdezte ezt olyan közömbösen, hogy még maga is elcsodálkozott rajta.- Csak meg kellene csókolnom és máris más véleményed, lenne a dolgokról.
- Miért vagy annyira, nagyra magaddal? Nem vagyok olyan, mint az eddigi nőid és ezzel Te is tisztában vagy. Nem fogok behódolni előtted.
- Ez úgy hangzott, mint egy kihívás.
- Tény megállapítás semmi más. r11; visszhangzott az indulatos válasz.- Most pedig állj arrébb! Mennem kell várnak rám!
- Csak nem Leroy?
- Mi közöd hozzá, állj arrébb vagy megbánod.
- Lassan a tetszel szépségem. r11; Leon megragadta a karját és magához vonta.
- Eressz! Nem hallod eressz el! r11; Mivel Leon nem mutatott hajlandóságot Sora keze lendült, de még időben elkapta.
- Nem gondoltam, hogy ilyen szenvedélyes is tudsz lenni.
- Oswald most szólok utoljára! r11; Sora nem szólt többször a lábát meglendítette és egy jól irányzott térdeléssel, bebizonyította hogy komolyan gondolta, amit mondott. Leon azonnal ellökte magától és térdre rogyott. Zihálva szedte a levegőt és fájdalmában gonosz mosoly villant meg az ajkain. Sora átlépte, majd kifelé indult, amikor egy rántást érzett a lábán, és nem soká az előbb kiküszöbölt férfin feküdt .- Mégis mit csinálsz?- kérdezte Sora döbbenten.
- Bosszút állok.- majd ugyan azzal a mozdulattal a lány fölé került. Teste szorosan hozzá préselődött, érezte minden mozdulatát, lélegzetvételét. Ahogy a dús mellek hullámzottak a mellkasa alatt. Leon mosolya azonnal lefagyott, amint megérezte a vágyat forrón lüktetni a lába között. Ilyen erős, feszítő vágyat még soha nem érzett, pedig jó pár nő volt már az életében. Tekintete egyre sötétebb lett. Sora szemei először döbbenten kikerekedtek, majd gúnyosan összeszűkültek.
- Mi a fene?- mondta lassú, érzéki hangsúllyal.- Leon Oswald vágyakozik? Drágaságom engedd meg, hogy kiábrándítsalak! Barátom van, ráadásul soha nem kezdenék egy olyannal, mint te.
- Miért vagy benne olyan biztos?- kérdezte Leon komolyan.- Nem egy lány volt, aki ott hagyta a barátját miattam. Miért lennél te kivétel?
- Mert én nem vagyok olyan, mint a többiek.- válaszolt, majd lelökte magáról a férfit.- A fiúk szállása a nyugati szárnyban van. Keresd meg, Yurit! Őt tudja melyik a te szobád. A lányok hálókörlete a keleti szárnyban van. Csak hogy el ne tévedj!- mondta gúnyosan.- A következő órád északi oldal, 4. emelet 23- s terem. Sok sikert!- majd menni készült, de Leon visszarántotta, hogy egy forró, durva csókot váltson vele. Sora szinte nem tudott mozdulni. Nem akarta bevallani magának, de élvezte. Leon istenien csókolt. Majd észbe kapva, eltávolodott és hatalmas pofont kevert le a férfinak.- Hogy képzeled? Már első nap így viselkedni velem. Leon Oswald, ezt soha többé ne merészeld!
- Valld be, hogy élvezted!- mondta egy mindentudó mosoly kíséretében, miközben neki dőlt a falnak.- Éreztem, ahogy megremegtél.
- Te nem vagy észnél!- mondta mérgesen Sora.- Kérlek, szállj le a magas lóról, mert onnan nagyot lehet esni. Velem nem mégy ezzel semmire, te egoista barom.
- Igen, persze.- forgatta a szemét Leon.- Nehéz eset.- nézett a távolodó lány után.- De túlságosan is csábító. Nem hittem volna, hogy ilyen tüzes.- futott át egy mosoly az arcán, majd ő is órára ment.

Sora az utolsó óráján ült, és unatkozva kopogott a tollával az asztalon. Ábrándozva nézett kifelé az ablakon. Az énekóra nem volt túl kellemes, főleg, mert a végzős lányokat kellett hallgatnia, akik között ott volt Amanda Brown. Az a lány egyszerűen kibírhatatlan volt, ám mégis sok fiú megfordult utána. De csak, amíg meg nem látták őt. Sora lusta mosolyra húzta az ajkait, amikor a pázsiton lévő padok felé nézett. Hirtelen egy ezüst tekintetet látott meg. Az a szempár... olyan különleges, szinte lebilincselő volt. Magához ragadta és nem engedte, hogy szabaduljon. Mélyen, nagyon mélyen érzések tömkelegét látta kavarogni. Majd tekintete lejjebb vándorolt. A férfi ajkai puhák, és feszesek voltak. És olyan érzéseket váltott ki belőle, mint soha semmi. A csókjuk durva és erőszakos volt. Mégis fűtött a szenvedélytől, és a vágy forróságától. Még ha nem lettek volna előző tapasztalatai, akkor is biztos lehetne benne, hogy Leon Oswaldnál senki nem csókol jobban. Tökéletesen tudta, hogy mire van szüksége egy nőnek, hogy mi váltja ki belőle a tüzet. A férfi lassan mosolyra húzta ajkait. Mint egy Démon mosolya. Csábító, őrjítő, veszélyes. És túlságosan is ismerte a nőket. De ő más, mint az összes többi nő, és Leon Oswald nagyon téved, ha mást gondol. Sora összehúzta a tekintetét, majd hogy még jobban ingerelje a férfit, kinyitotta az ablakot. A lányok agysejtromboló, észvesztő kornyikálása bizonyára eljutott a fiú csapatig, mert mindenki arra fordult, Leon pedig fanyar képet vágott. Sora hangosan felnevetett, mire az egész lánykórus elhallgatott.

- Miss Naegino!- förmedt rá az ének tanár.- Megmondaná mi olyan vicces?- kérdezte magas, szinte operába illő hangon.
- Nos tanárnő.- állt fel Sora, amit kint a fiúk érdeklődve néztek.- Ez egyszerűen rémes. Még a végzős fiúk is majdnem szörnyet haltak.
- Esetleg te tudsz jobbat?- állt fel egy Sorával egy magas, fenékig érő, fekete hajú, bronz szemű, csinos lány .- Te jobban csinálod Sora Naegino?- kérdezte magas hangján.
- Nálad biztos jobban Amanda.- mosolygott gonoszan a lányra, és nagyon közel lépett hozzá.- Már nagyon elegem van belőled, édesem. Ne légy magaddal olyan nagyra, mert nagyot esel!- majd a tanárhoz lépett, aki átadta a helyét, a zongora mellett.
- Nos kisasszony lássuk a tehetségét!- mondta a tanárnő nagy fölényesen.- Kokia: Arigato. Remélhetőleg menni fog. De zengjen ám az iskola.

Sora gúnyosan a tanárnőre nézett, amit az már nem látott. Lassan leütötte az első hangokat, amik lágy dallammá alakulva suhantak végig az osztályon, és azon túl. Lassan megszólalt mellette Sora hangja. Az érzés kellemesen hatott az összes emberre, mind a teremben mind kint. Yuri odakint elmosolyodott, majd lehunyta a szemét, és elsuttogta a lány nevét. Leon értetlenül kapta barátja felé a fejét. A dallam lassú, lágy volt. Különleges. Leonban azt az érzést keltette, mint amikor a tűz lassan, nyugodtan halad előre, melegével, bájával, szépségével mindenkit elbűvölve. Lassan utat tör magának, és egyre inkább hatalmába kerít mindent, mindenkit. A szíve lassan felmelegedett, és olyan érzések kezdtek úrrá lenni rajta, amiket eddig nem is ismert. Majd a dallam kicsivel határozottabb, és erőszakosabb lett. Mint a tűz, amit valaki felszított és kitörni készül. Ám mielőtt megtehette volna, újra nyugodt lett. Sora keze alatt a dallamok varázsa elbűvölt, megdöbbentett mindenkit. Lassú nyugodt hangja betöltötte az egész termet. Lassan lehalkult. Szaggatott hangja, visszafojtott érzelmek áradta volt, ami kitörni készült. Majd újra határozottá, veszélyessé vált. A tűz hatalmas lángokban égetett el mindent. Lángtengerként suhant végig a tájon, és semmi nem maradt, ami közömbös lett volna iránta. Vagy gyűlölték vagy, imádták. De ő megállíthatatlanul pusztított. Majd miután elérte célját, lelassult. Nyugodt lett. Lassú folyamként tovább állt. Hamarosan elhallgatott a zongora hangja is. Az osztályban lévő lányok hangos tapsban törtek ki, de leginkább Sora osztálytársai. A lány sóhajtva állt fel, amikor megszólalt a csengő. Viviennel együtt lépett ki az ajtón, majd az ebédlő felé vették az irányt. A lány egész végig arról fecsegett Sorának, hogy mennyire szenzációs volt. Belépve az ebédlőbe mindenki feléjük fordult, majd hangos tapsban törtek ki. Sora mosolyogva bólintott, majd egy asztal felé vette az irányt. A helység csak úgy, mint a többi nagy volt. Több asztal volt. Két személyesek, négy stb. Az egész egy nagy luxus étteremhez hasonlított. A lányok egy hat személyes asztal felé vették az irányt, mivel biztosan tudták, hogy megint sokan lesznek. Nem soká megjelent egy pincér, aki felvette az italrendelésüket. Hamarosan megérkeztek a fiúk is, élükön Leonnal és Yurival. Sora nagyot sóhajtott és próbált jó képet vágni.

- Nahát Sora.- ült le Yuri.- Ez eszméletlen volt.
- Yuri kérlek, hagyjuk. Vivien már elregélte.- mosolygott elnézően Sora, miközben ivott az üdítőjéből.- Nos Leon, milyen volt az első napod?
- Rendkívül élvezetes.- mosolygott mindentudóan a férfi.- És szerintem is nagyon jól játszol, és énekelsz.
- Micsoda bók ez tőled.- hajolt Sora közelebb belemenve a játékba.- Élvezetes volt tudni, hogy hallgatjátok. És az még élvezetesebb, hogy elbűvölt. A francba!- dőlt vissza, miközben egy fintort vágott, -amit Leon nagyon édesnek vélt- majd felállt.- Leon Oswald, had mutassam be neked Amanda Brownt. Még nem hiszem, hogy találkoztatok, ugyanis mindig csak a harmadik órára megy be. Ő az osztálytársad.- mutatott a feléjük tartó lány felé.
- Direkt csinálod?- kérdezte Leon.
- Bemutatom a neked való nőket, szivi.- hajolt a férfihoz.- Ő akkor ugrik, amikor akarod. Szép, nem? Hozzád való.
- Aha szép.- mosolygott Leon.- Olyan üresfejű, mint amilyennek látszik?
- Haha. Pontosan.- kacagott fel Sora.- Máris a karjaidba ugrik.

Pontosan úgy volt, ahogy Sora mondta. Amanda vérlázító mosollyal az arcán. Beleült Leon ölébe. Átkarolta a férfi nyakát, és nyálas csókba kezdtek. Sora valamiért egyre idegesebbnek érezte magát. Nagyokat nyelt, és vette a mély levegőket. Lassan abba hagyták a csókot, Sora pedig lesújtó pillantást vetett a kacérkodó párosra. Már nem volt benne biztos, hogy sokáig bírja ezt nézni. De arra sem gondolt, hogy Leonnak pont ugyan ilyen érzései vannak. De ugyebár nem utasíthatta vissza Amanda közeledését. Mi lenne akkor az eddig róla kialakított hódító képével? De igazából, talán csak keresett. Keresett valakit, akit igazán közel engedhetne magához. Valakit, aki nem lehet a világszép Sora Naegino. Belenézett a lány szemébe, de csalódottságára nem látott sem féltékenységet, sem dühöt. Egyszerűen, mintha csak megvetné mind a kettejüket. Vártanul egy kéz jelent meg Sora vállán. A lány rögtön elmosolyodott, de a tekintete egy pillanatra sem oldódott fel. Felállt és helyet adott Jasonnak, majd az ölébe ült. Mintha szándékosan ingerelné Leont, lassan csókolgatni kezdte a férfit. Élvezettel, vagy legalábbis tetetett élvezettel. Leon ugyan ezt tette, csak éppen Amandával. Hamarosan megjelent Sophie és döbbenten figyelte a csókolózó bátyát, és a másik szintén csókolózó szirént. Zavartan lépett az asztalhoz, mire Sora felkapta a fejét. Melegen rámosolygott a lányra, majd intett neki, hogy üljön le. Szórakozottan átkarolta barátja nyakát, és a lányra figyelt.

- Hmr30; Sophie Oswald.- mosolygott .- Nos remélem mindenki tisztában, van vele, hogy a kisasszony Oswald húga, és az én védencem .- kacsintott rá .- Sikerült beilleszkedned kiscsillag?
- Igen, jól megvagyok Missr30;- pirult el a lány.
- Ó bocsánat!- nevetett fel Sora.- Az apám nem lenne túl boldog, hogy ilyen udvariatlan vagyok. Sora Naegino.
- Az a Sora Naegino?- kérdezte döbbenten Sophie.
- Valami olyasmi.- hallatszott egy kis gúnyolódás a hangjában.- Nos ő az osztálytársnőm: Vivien Montero.- majd a lány rámosolygott.- Yuri Killient, már ismered. Aztán Jason Leroy. A barátom, és a volt partnerem.- nézett Leonra.- És Amanda Brown. A bátáyád osztálytársa ésr30; barátnője.- gúnyolódott.
- Zavar Sorácska?- kérdezte nyávogva Amanda, miközben Leon fülét ízlelgette.
- Engem? Nem.- majd felállt.- Bocs, de megyek.
- Nem eszel, édes?- állt fel Jason.
- Nem. Elment az étvágyam.- majd Leonra nézett.- Oswald! Első próba holnap, 7 órakor. Legyél pontos!- majd távozott.

Nem igazán tudott az este aludni. Egyszerűen nem tudta hová tenni azokat az érzéseket, amiket Leon Oswald váltott ki belőle. Az egy dolog, hogy nem bírta elviselni Amandat, de hogy ennyire dühös legyen rá. Nem sok hiányzott, hogy neki essen a lánynak, pedig igazán híres volt tökéletes nyugalmáról. Nyugtalanul fordult a másik oldalára, majd mivel nem tudott aludni, felvette a telefont, és tárcsázott. Nem soká egy álmos női hang szólalt meg.

- Hallo Hamilton villa.- nyögte.
- Szia Makkoli!- mosolyodott el Sora.- Felébresztenéd nekem Laylát?
- Máris Sora kisasszony, de nem hiszem, hogy fel kell ébresztenem. -válaszolt a lány egy ásítás közben.
- Hallo!- szólalt meg nem sokkal később egy friss, lágy női hang.- Sora, mi van veled?
- Szia Főnix!- mosolyodott el.- Még edzettél, ugye?
- Talált Démon.- mosolyodott el a szőkeség is.- És nem rég beszéltem Yurival is. Ráadásul ki kell fejlesztenem a manőveremet, ha le akarlak győzni, testvérkém.
- És mire jutottál?- nevetett Sora.- Kifejlesztetted a Főnix manővert?
- Igen. És csodálatos.- örvendezett a lány.- A neve: Arany főnix. Az elemeir30;- majd elmagyarázta.
- Aha. Ezt megtanulom. Valóban szép lehet.- mosolygott gonoszan.- De nekem is hamarosan kész a manőverem, édes. A neve: Ezüst hattyú. Méltó ellenfele az Arany főnixnek.
- Elhiszem, és kíváncsi vagyok rá.- majd meghallgatta az elképzelést .- Jól hangzik, és garantáltan megcsinálom.- kacagott fel.- De nem ezért hívtál Sora. Mond mi a baj, Démonlány?
- Istenem Layla! Túl jól ismersz.- nevetett fel.- Tudod jött a suliba egy fiú. Végzős. Egyszerűen megbolondulok a közelében. Tényleg fantasztikusan jól néz ki, olyan amilyet még nem láttál. És nincs is. Egy isten. Őrjítő. Ráadásul nagyon jó artista. Kiemelkedő a tehetsége, és tudom, hogy nagyon sok mindent el tud érni.- majd szüntetet tartott.- És egy öntelt, egoista állat. A tanár rögtön a partneremmé tette. Jason még most sérült meg Daniel hibájából, és máris betette a helyére, mert szerinte jobban mozog velem. És nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, amikor a közelében vagyok, amikor megcsókol. Minthar30;
- Többre vágynál?- kérdezte sejtelmesen barátnője .- Egy ilyen férfinak nehéz ellen állni Sora. De egy olyan nőnek, mint te még inkább. Figyeld meg, hogyan viselkedik, a tekintetét!- majd felevetett.- Románc lesz, Miss Naegino?
- Semmi féle képpen.- ellenkezett hevesen.- Túl nagyra van magával, de megmutatom neki, hogy nem vagyok olyan, mint a jelenlegi kedves barátnője. Amanda.- gúnyolódott.- Leon Oswald még megbánja, hogy velem kezdett.
- Csak vigyázz Sora!- figyelmeztette Layla.- Ha Leon Oswaldról van szó, ő még nagyon veszélyes lehet. Az érzelmeidre leginkább. Neki nem túl könnyű ellen állni, mint mondtam. Te sem fogsz sokáig. De nem tudhatod, hogy ő mit akar.- majd sejtelmesen hozzá tette.- Én a helyedben kiélvezném, amit nyújt feléd. Szórakozz Sora! És nem tudhatod, hogy komoly lesz- e vagy nem. De vigyázz, te is elég démoni vagy. Neki is vigyáznia kell veled! És talán még közelebb is kerültök egymáshoz, és a vágyon kívül más is lesz. Minden estre, szerintem menj bele játékba! Csak jót tehet neked, és hagyd Jasont!
- Meglátjuk Layla!- mondta Sora higgadtan.- Minden esetre nem hiszem, hogy belé tudnék szeretni. Kizárt.- nevetett fel.- Nos köszönöm. Készülj a versenyünkre drágám! Jó éjt!
- Ne aggódj, fel leszek készülve. Jó éjt!- majd bontották a vonalat.

Hmr30; Talán Laylának igaza lehet. Sora biztos volt benne, hogy most már nem tud visszaaludni, hisz Laylával egészen hajnal háromig beszéltek. A kislány meg most lefekszik és aludhat délig. Neki meg edzése lesz Leonnal. Már előre félt, hogy mi fog történni. Layla Hamiltonnak sokkal stabilabb volt az élete, mint neki. Őt nem próbálták megölni azért, mert az apja túl fontos és befolyásos ember volt. A sajátján kívül, még egyetlen családról tudott, akit óriási befolyása miatt állandóan védelmezni kellett. A fürdőbe ment, majd lezuhanyozott, és felöltözött. Egy bordó színű, két részes edzőruhát vett fel, fehér harisnyával és balettcipővel. A haját felfogta, felvett egy vékony fehér kabátot, és az edzőterembe ment. Tudta, hogy még órák vannak hétig, de nem bírt nyugton maradni. Le kellett foglalnia magát. A hálót leengedve a trambulinra ugrott, onnan pedig a trapézokra és mutatványozni kezdett.
Hét órakor Leon az edzőterem felé ment, közben húga hegyi beszédét hallgatta.

- Leon, te hülye vagy!- közölte a lány.- Undorító ez a spiné, de ezt csak te nem veszed észre. Miért nem keresel magadnak egy normális lányt?
- Számodra mit jelent a normális?- kérdezte cinkos mosollyal.
- Elbűvölő, bátor, tehetséges, aki igazán melletted, tud maradni. És káprázatosan szép.- áradozott, majd sunyin hozzá tette.- Olyan, mint Sora Naegino.
- Lehetetlen Sophie.- állt meg Leon.- Egy olyan nőt akarni, mint Sora Naegino egyenlő azzal, hogy elvesztél. Ha egyszer megkaptad, többször is kell, és nem tudsz elszakadni tőle. Vagy nem is akarsz. Ő olyan nő, aki arra született, hogy kívánják, hogy hódoljanak neki, hogy imádják, istenítsék.- majd mély levegőt vett és ment tovább.- Elvesznék. Különben is tudod, hogy nem szerethetek, és nem ragaszkodhatok senkihez. Egy olyan világszép lány, mint Sora, túl nagy veszélyben lenne.- majd benyitott a terembe, de megfagyott benne a vér.- Mi ar30;
- Istenem, ez gyönyörű.- ámuldozott Sophie, majd felkiáltott.- Jézus Leon!