Fantom: Ne nézetek így erre nektek kell rájönnötök. – mondta majd kirepült a nyitott ablakon.
Sora: na, ettől se tudtunk meg semmit. – mondta majd leült szerelme mellé és hozzá bújt.
Leon: Sora úgy mégis mióta látod ezt az izét? – kérdezte elgondolkodva.
Sora: Sajnos már első napon láttam, amikor a Kaleidoz színpadhoz kerültem. – mondta mosolyogva. – De egyébként sok mindenben segített már.
Leon: értem és miért nem szóltál róla?
Sora: Amikor a Legendás manőverre kellet edzenünk akkor még nem voltál itt, amikor megjöttél pedig nem érdekeltelek és nem szerettem volna, ha bolondnak nézel.
Leon: értem, de most gyerünk, menj aludni. A holnapi edzés nem fog elmaradni. – mondta majd fel akart állni, de Sora nem engedte.
Sora: ne menj még olyan jó veled lenni – mondta könyörgően.
Leon: jól van, de akkor holnap nem nyafogsz, hogy alig aludtál. – mondta beletörődően, amire egy csípést kapott a kezére. – hé, ezt miért kaptam?
Sora: Nyafogtam én egyszer is? – kérdezte sértődöttséget színlelve
Leon: jó bocsánat. - elkezdtek beszélgetni Sora a családjáról beszélt és a japánban hagyott barátairól majd arról kezdett mesélni, amikor a színpadhoz került a beilleszkedés nehézségeiről, Layláról és a Legendás manőverre való edzésről aztán mivel belemerült a mesélésbe észre se vette, hogy elkezdte azt mesélni, ami eredetileg történt. Elkezdte mondani, hogy párbajozott Mayel, Mina Murray szerepére.
Leon: én erre nem így emlékszem. – mondta és furán nézett Sorára. Sora a szája elé kapta a kezét.
Sora: hoppá. – mondta halkan aztán rá nézett Leonra. – Na, most mesélj te – próbálta menteni a helyzetet nem sok sikerrel.
Leon: Nem gondolod, hogy ezt el kéne magyaráznod? – mondta és követelőn nézett Sorára, aki kétségbe esett, de úgy döntött elmondja, nem akar hazudni szerelmének.
Sora: Jól van, elmondom, de nem fog tetszeni, sőt el se fogod hinni.
Leon: én mindent elhiszek neked.
Sora: Tényleg? Akkor ez semmi csak álmodtam és véletlenül ezt mondtam el. –próbálkozott.
Leon: Ezt nem hiszem, szóval mesélj.
Sora: Rendben. Először is én sokkal jobban ismerlek téged, mint gondolnád. Tudom mit jelent számodra az angyalok tánca és az ígéretedről is tudok, amit a húgodnak tettél – mondta és látta Leonon a zavarodottságot, de folytatta. – Én pedig egyszer már előadtam az angyalok táncát.
Leon: Hogy mi? – kérdezte kicsit mérgesen – akkor pedig azt is tudod, hogy ezzel megakadályoztad, hogy teljesítsem az ígéretem. – mondta majd felállt – mennem kell.
Sora: Kérlek ne. Maradj itt. – könyörgött neki
Leon: Sajnálom, de ezt át kell gondolnom. – mondta majd ki is ment az ajtón. Sora leült a kanapéra.
Sora: Mérges lenne rám? Még csak el se köszönt. – gondolta szomorúan majd elment zuhanyozni aztán pedig aludni. közben Leon a színpadon állt és próbálta rendezni a dolgokat.
Leon: Sophie sajnálom elkéstem az ígéretemmel. Már más megcsinálta az angyalok táncát már megszülettet az igazi sztár és nekem nem volt benne a kezem. – még ott volt pár percig majd visszament a szálásra a saját lakásába és lefeküdt aludni. Másnap Sora sietősen felöltözött és elindult reggelizni majd bement az edzőterembe gondolta megvárja ott Leont. Amikor Leon megjött úgy viselkedett, mint ahogy szokott.
Sora: Jó reggelt végre itt vagy. –mondta mosolyogva és meg akarta csókolni, de Leon nem engedte.
Leon: edzeni jöttünk nem kéjelegni. – mondta fagyosan, amitől Sora majdnem elsírta magát.
Sora: Most meg mi bajod van? Tudtam, hogy ez lesz, ha elmondom és előre szóltam, hogy nem fog tetszeni, de te akkor is tudni akartad most már tudod a felét. – mondta miközben a sírás kerülgette.
Leon: ezt hogy érted? – kérdezte mérgesen.
Sora: mivel elmentél nem tudtam végigmondani a történetet.
Leon: Nem mindegy? A lényeget tudom.
Sora: éppen ez az, hogy nem tudod akár hiszed akár nem én veled hajtottam végre az Angyalok táncát. – Leon ezen megdöbbent.
Leon: Azért csak tudnám, hogy előadtam e már. - mondta magabiztosan.
Sora: Igazad van Te még nem csináltad meg velem, de én veled igen akkor kezdődött, amikor lejöttünk a színpadról a hattyúk tava után az ölözőmben ültem és Layla segített leszidni rólam a sminket aztán mikor ki akartam kísérni, mert ment vissza New Yorkba egyszer csak zuhanni kezdtem a föld felé és elájultam. Ez után pedig Ken költött a lakásunkban, hogy mindjárt indulunk a Grand Canyonba. - mondta el és fürkészően nézett Leora aki értetetlenül nézett Sorára. – az a lényeg, hogy amikor elájultam akkor valahogyan visszakerültem az időben.
Leon: És ezt most higgyem is el? Sora ez már tőled is nagy hülyeség. – mondta, de meg is bánta.
Sora: értem szóval hülyének tartasz. – mondta majd kisétált a teremből egyenesen abba a szertárba ment ahol aludni szoktak Leonnal és halkan sírni kezdett. Eközben Leon mellet megjelent Fantom.
Fantom: Pedig igazat mondott tényleg visszajött az időben azt nem tudom mi történt vele a jövőben nem mesélt róla, de igazat mondott akármennyire is hihetetlen. – mondta Leonnak.
Leon: teljesen mindegy úgyse fog megbocsájtani nekem. – mondta majd nyílt az ajtó és belépet rajta