10. fejezet

A herceg bejelentését követően, miszerint álarcosbált rendez Sora elméjében egy terv fogalmazódott meg.

-       Mi lenne, ha fellépnénk rajta Yurival… végül is álarcban lennénk, ez tökéletes álca lenne, Blackheat semmit sem venne észre. Igen, s a pénzből, pedig megint tudnék adományokat venni a harringtoni árvaház számára. Majd holnap a varrónő után meglátogatom Yuriékat és elkezdhetjük a próbákat is. Jaj már alig várom, égek a vágytól, hogy újra felléphessek, hogy újra érezhessem azt a mindent felemésztő lángot, amikor magával ragad a szenvedély. Meg van Flamenco, ez kell nekünk…  - gondolataiból Blackheat bársonyos hangja hozta vissza.

-       Ideje lepihennie, Chére! Azt hiszem a mai nap rendkívül kimerítő volt.- mondta évődő hangon Leon, miközben keze még mindig Sora formás combját simogatta. A lány ajkait apró sóhaj hagyta el, amint megérezte a forró, kéjes vágyat a férfi érintései nyomán. Majd lassan kezeik visszacsúsztak az asztallapra olyan észrevétlenül, ahogyan eltűntek onnan. A herceg egy laza elegáns mozdulattal asztalt bontott, majd Sora mellé lépett. Lassan felsegítette az angyali teremtést, majd birtoklóan átkarolta derekát, miközben egy biccentéssel búcsúzott el Lord Harringtontól, és Étiennetől. A két férfi egy mindentudó mosoly kíséretében viszonozta a gesztust. Leon kivezette Sorát az ebédlőből, s felkísérte egészen a hálószobája ajtajáig. Sora lassan a súlyos rézkilincsre fonta apró ujjait, miközben a sejtelmes viharszürke szempár titkát kutatta. A férfi egyre közeledett a lány felé, aki felszegett állal fogadta a közeledését, egy lépést sem hátrálva. Izgatottan várta a csábító démont, aki délelőtt, magával vitte a pokolba, hogy aztán örült magasságokba repítse. Szívverése egyre szaporább lett, ahogy ajkaik közeledtek, s szemét lehunyva várta, a mindent elsöprő csókot. De legnagyobb meglepetésére a férfi csak egy ártatlan, apró csókot lehelt ajkaira, majd lassan a füléhez hajolt. Lélegzete ingerelte Sora érzékeny bőrét, ahogyan megszólat.

-       Most pihennie kell, Chére! A reggeli események kimerítették, s amint látom még a bokája sem jött rendbe. De ne aggódjon, lesz még számos alkalmam meglátogatni a hálószobáját- búgta kéjesen, őrjítően lassan a lány fülébe. Sora dacosan felemelte állát és elhajolt a férfi apró csókja elől.

-       Valóban!- nézett szúrós szemmel a férfira- Miből gondolja, hogy csak úgy kénye- kedve szerint látogathatja a hálószobámat?

-       Már ne is haragudjon, Drágám!- húzta gúnyos mosolyra szép vonalú ajkait a herceg- De abszolút nem zavarta az asztal alatti kis kalandunk. S ez arra enged következtetni, hogy igen is szabad bejárásom van az Ön ágyába, Chére!- Sora már éppen szólásra nyitotta volna ajkait, hogy kikérje magának, de a férfi egy gyöngéd csókkal elhallgatatta. Lágyan rajzolta körbe nyelvével a lány kívánatos ajkait, majd lassan bebocsátás kért, amit Sora egy apró sóhaj keretében megadott. Lassan fonta a férfi köré karjait, de amint megérezte a kutató, intim érintést, mely kényeztette, vére felforrt, s szorosan préselte finom domborulatait a férfi acélos izmaihoz. Nyelvük őrült csatát vívott, melyben egyik fél sem veszíthetett, csak nyert minden egyes apó mozdulattal. A csók hevében nem vették észre a mellettük elsétáló, sutyorgó szolgálókat, de nem is volt fontos számukra a személyzet. A külvilág ismét megszűnt számukra, csak a másik létezett. Lassan levegő hiányában szétváltak ajkaik, s kábultan, vágytól égő szemekkel figyelték a másikat. Végül a pillanat varázsát Leon törte meg.

-       Jó éjt, Chére! Álmodjon szépeket, mert én bizonyosan azt fogok!- húzta kaján félmosolyra ajkát Blackheat.

-       Magának is jó éjt, Blackheat!- suttogta Sora, de csak magának, ugyanis a herceg már elindult a szobája felé. Lassan nézte a távolodó, fenséges alakot majd egy hatalmas sóhaj keretében belépett a hálótermébe.

***

Másnap reggel Sora már korán elindult a közeli faluba, hogy méretet vehessenek róla a mennyasszonyi ruhájához. Hófehér kancája, Kleopátra hátán vágtatott, s élvezte, ahogyan a szél az arcába vág, ahogyan elsuhan mellette a táj. A falu körvonalait meglátva vissza fogta lovát, lassabb tempóra késztetve, miközben magára öltötte az illedelmes úri kisasszony álarcát. Laza ámde kecses tartással ülte meg a lovát. Amint elérte a főutcát kíváncsi szemek kereszttüzébe került. A férfiak éhes szemekkel mérték végig az angyali tüneményt, míg a nők irigykedve próbálták lemásolni természetes eleganciáját. Lassan elérte az egyetlen varrónő szalonját a faluban. Egy réztábla függött a vaskos barna, tölgyfa ajtó felett, melyen a következő felirat állt kacskaringós arany betűkkel: Miss Micy Divat Szalonja. Sora egyetlen gyors mozdulattal lepattant Kleopátra nyergéből, még mielőtt a sok „önzetlen” férfi lesegíthette volna. Smaragd zöld ruháján megcsillant a nap fénye, s sejtelmes ragyogással ölelte körbe alakját, mint egy glória. Határozott léptekkel elindult a kis szalon felé, miközben továbbra is éhes férfi szemek bámulták szájtátva minden mozdulatát. Lenyomta a nyikorgó kilincset és belépett, maga mögött hagyva a férfiak gyülekezetét. Mogyoró barna tekintete végig suhant az apró, ám annál otthonosabb szalonon. Majd csilingelő szoprán hangja betöltötte a teret.

-       Jó napot!- kisvártatva egy középkorú, sötétbarna hajú, zöld szemű nő lépett elő, az oldalajtó rejtekéből. Krémszínű ruhája a legújabb párizsi divatot követte. Mell alatt ráncolt volt, szabása egyenes, anyaga, pedig botrányosan vékony. Lassan szólásra nyitotta skarlát vörösre rúzsozott ajkait.

-       Mit óhajt, Asszonyom?

-       Egy esküvői ruhát szeretnék rendelni. A számlát Lord Blackheat fogja rendezni.- mondta mosolyogva Sora. Miközben a nő szemei elkerekedtek a csodálattól.

-       Valóban ez lenne az a bizonyos hercegnő, aki elcsábította a Halálistent. Azt hittem ez lehetetlen, azt hittem a rettenthetetlen Balckheat szíve már rég szilánkosra fagyott, s nincs azaz isten, vagy démon, aki felolvaszthatja. De végül is vannak még csodák, s ha már nálam rendelik meg a ruhát, akkor káprázatosnak kell lennie.- majd lassan elmosolyodott, arcán a döbbenetet, a kapzsi vágy váltotta fel, s figyelmesen végig mérte a lányt.

-       Azt hiszem, Önnek a pezsgő szín lenne a legtökéletesebb választás.

-       Lehet de inkább egy csontszínű, selymet szeretnék, apró aranyhímzéssel. Az uszálya legyen hosszú, spanyol divat szerint szabott. A kivágása, mély és kocka alakú legyen, de francia csipke keretezze. Az ujjai kissé puffosak legyenek, s a végüket szintén csipke díszítse. A nyakamba, pedig szeretnék egy aranyrózsát, csontszínű szalagon. Azt hiszem ennyi lenne.- mondta édesen mosolyogva Sora miközben figyelte a nő leplezetlen döbbenetét.

-       Valami baj van Miss Micy? Talán nem tudja elkészíteni két és fél héten belül?

-       De hogy Kisasszony csupán az anyagok, amiket kért rendkívül egyediek, és drágák. Így attól tartok nehéz lesz beszereznem.- mondta félénken a varrónő.

-       Oh, ezen ne aggódjon!- legyintett Sora – A szobalányom holnap elhozza önnek az anyagokat, ugyanis előző madridi utam alkalmával vásároltam egy selymet, ami pont tökéletes lesz. Ennélfogva már csak a csipkét kell beszereznie. Jaj és lenne még egy kérésem. Mához kéthétre, készítsen nekem egy másik ruhát is. Az anyaga bordó selyem legyen, a széleit, pedig fekete hímzés vagy csipke keretezze. A felső része elől fűzős legyen, de úgy hogy mell alatt kezdődjön a fűző. A szoknyája, pedig hosszú és habos legyen szintén spanyol divat szerint. Jaj és szeretnék a hajamba és a nyakamba is egy vörös rózsát fekete szalaggal.

-       Értem, Kisasszony! Ezt a ruhát is Lord Blackheat számlájához írjam.- kérdezte tűnődő arccal Miss Micy.

-       Nem ezt most rögtön kifizetem- s közben egy arany ginikkel teli erszényt nyomott a nő kezébe.- De cserébe a diszkrécióját kérem. Erről a ruháról nem tudhat senki! Megértette?- S Sora összeszűkült szemmel nézet a riadt varrónőre. Pontosan úgy, ahogyan azt Leontól tanulta, de közben magában jót mosolygott.

-       Nos azt, hiszem ez tökéletesen ment! Már csak Yurit, és Laylát kell meggyőznöm, hogy támogassanak ebben az ötletben.- tekintetét ismét Miss Micyre emelte, aki ugyan olyan megszeppenve állt előtte, mint fél perccel ezelőtt. Sora megkegyelmezve a nőnek, kedvesen elmosolyodott, s kilépett az utcára. Egy lágy fuvallat, hirtelen a kalapja alá kapott és elsodorta lila hajkoronájáról. Már éppen utána eredni készült, amikor meglátott egy gyönyörű füst szürke szempárt. A szíve heves vágtába kezdett, tekintete végig mérte a herceg arányos, kisportolt testét, s lassan a kezében lévő kalapjára tévedt.

-       Jobban vigyázzon a kalapjára, Chére! Kár lenne érte.- közölte leplezetlen kárörvendő hangon Leon. Majd egy laza óvatos mozdulattal a lány fejébe húzta, mintha csak egy porcelán babát öltöztetne. Végül pedig egy forró csókot lehelt a homlokára. Sora megbotránkozva nézte a férfit, aki itt csókolgatja a fél falu előtt. Majd gőgösen rendre utasította Blackheat hatalmas hercegét.

-       Mit képzel, Blackheat! Nem otthon vagyunk.- s közben dühös tekintetét a vágytól örvénylő szürke szemekbe fúrta.

-       Ne legyen ilyen álszent drágám, elvégre röpke három hét múlva már, törvényesen is az én hercegném lesz. Amint látom a ruháját már megrendelte- mutatott a bolt irányába.

-       Igen, de ne kíváncsiskodjon! Pontosan tudja, hogy az balszerencsét hoz. Most pedig ég áldja, Hercegem! Ebédnél találkozunk! – s azzal lendülettel Sora felpattant Kleopátra nyergébe. Egy utolsó pillantást vett a csodálkozó Blackheatre, s elvágtatott Sommerfieldbe. Félórányi könnyű vágta után Sora elérte Sommerfield gyönyörű uradalmát. A hatalmas őspark úgy csillogott a délelőtti napvényben, mint a legdrágább smaragdok ezrei. Csodálatos orchideák, rózsák, liliomok illatát hozta a szél. Liliomok, igen ezek voltak Lady Sommerfield kedvenc virágai. Sora lassan ügetett végig a terméskövekkel szegélyezett kis ösvényen, egészen a fehér falú, klasszicista kastélyig. Majd hagyta, hogy a vén inas William lesegítse a lóról. Megvárta, amíg az öreg átadja Kleopátra kantárját egy fiatal lovász fiúnak, és előre siet, hogy bejelentse a vendéget. Sora lassan követte a zöld márványpadlóval borított folyosón Williamat, miközben a sommerfieldi earl-ök galériáját csodálta. Lassan megálltak egy intarziás cseresznyefa ajtó előtt, majd az öreg inas, olyan mélyen meghajolt, hogy Sora azt hitte, hogy úgy marad reumájának köszönhetően. Majd halotta amint bejelentik érkezését. William lassan félre ált az útból és beengedte Sorát. Layla szeme azonnal felcsillant legjobb barátnője láttán, míg Yuri csak mosolyogva konstatálta az eseményeket. Sora lassan körbe hordozta tekintetét, barackszínű selyemtapétán, a gyönyörű faragott fabútorokon, s végül megállapodott tekintete barátnője csillogó mélykék tekintetén. Layla sugárzott a boldogságtól, amire Sora a szíve mélyén kicsit irigy volt. Ő is arra vágyott, hogy Blackheat hasonló odaadással, és rajongással vegye körül, mint Yuri Laylát. Egy pillanat alatt száműzte a szomorú gondolatokat elméjéből, és mosolyogva fordult Yuri felé.

-       Egy hatalmas kérésem lenne.- kezdett bele Sora, de a férfi leintette.

-       Előbb ülj le Sora!

-       Mesélj el mindent! Mi történt mikor megtalált a tisztáson Lord Blackheat?- kíváncsiskodott Layla. Sora mosolyogva fogadta barátai szeretetteljes gondoskodását, majd engedett a kérésüknek. Leült Layla mellé a bordó szófára, és mesélni kezdett. A pár, pedig figyelmesen hallgatta az élménybeszámolót, majd cinkosan egymásra kacsintottak. Észre vették, hogyan ragyog fel Sora arca már csak a herceg nevének említésre is. Mikor a lány a történet végére ért Yuri kissé előrébb hajolt a foteljában.

-       Tulajdonképpen mit is szerettél volna kérni, Sora?

-       Hát két hét múlva, az esküvőnk előtt Leon rendezni szeretne egy álarcos bált- Sora észre sem vette, hogy a keresztnevén szólította a férfit. De Layla igen, s arcán egy mindentudó mosoly suhant át.

-       Meghív táncosokat, akrobatákat, színészeket és arra gondoltam, mivel úgy is álarcosbál lesz felléphetnénk rajta.- mesélte ötletét izgatottan az angyal miközben hevesen gesztikulált.- És a pénzből támogathatnánk a harringtoni árvaházat. Na mit szólsz hozzá?- hajolt kissé előre Sora is a szófán s esdeklő tekintetét Yuri jégkék szemébe fúrta. A férfi pedig csak somolygott, majd kínzó lassúsággal, ejtette ki:

-       Rendben!- Sora szeme felcsillant, mint egy kisgyermeké, amikor rájön, hogy kaphat még egy szelet tortát. Majd lassan elmerültek a részletek megbeszélésében.