11. fejezet

A két hét gyorsan elrepült, Sora számára talán túl gyorsan is. Minden áldott nap gyakoroltak Yurival a fellépésre, kora délelőttől késő estig. Ilyenkor mindig azt mondta Leonnak, hogy Lady Sommerfieldnek segít előkészíteni a kis örökös érkezését. Kelengyét vásárolnak a kicsinek, és baba bútorokat rendelnek. Bár Leon sejtette, hogy másról van szó, de mégis hagyta, hogy az angyalkája abban a hitben éljen, hogy vakon elhitte minden füllentését. Ahogy teltek- múltak a napok úgy lett egyre kíváncsibb Blackheat, vajon mit talált ki Sora. Bár fel kellett volna háborodnia, mint minden bigott angol nemesnek, de őt sokkal inkább szórakoztatta, a pajkos kis angyal játékai. Már alig várta, hogy megtudja valójában milyen is igazából Harrington hercegnője, kit készül valójában elvenni. S akaratlanul is, ahányszor csak a lányra gondolt szigorú vonásai kisimultak, füstszürke szemeiben, pedig különös fény táncolt. Ám néha a félelem, mint kegyetlen satu szorította a szívét, ha belegondolt mi történhet. Mi történik, majd ha Harrington hercegének bűnrészessége húga halálában bizonyítást nyer. De ezeket a keserű, fájdalommal teli gondolatokat, próbálta száműzni, s lecsendesíteni lázasan kutató elméjét.

-       Most nem szabad erre gondolnom, elvégre még semmi sem nyert bizonyosságot. Bár való igaz, hogy Lord Harrington Ruthmoore keresztapja volt… De mit bizonyít az?... Ostoba vagyok, még hogy mit bizonyít? Mindent és semmit. Egyetlen jelentést a pokolba taszíthat és feljogosíthat mindenre, vagy feloldoz lelkem súlyos láncai alól, s végre megnyugodhatok.… S talán ismét megtanulhatok szeretni, az én tüzes angyalom oldalán… talán!- merült el kavargó gondolatai örvényében Blackheat hatalmas hercege. De nem sokáig élvezhette a kellemes magányt, ugyanis lassan elkezdtek megérkezni a vendégek. Igen ma van a bál napja, s itt lesz az felső tízezer krémje. Mindenki az ő esküvőjére, kíváncsi arra a nőre, aki tudomásuk szerint megszelídítette Blackheat hatalmas hercegét, a kegyelmet nem is merő Halálistent. De valóban megszelídítette volna? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok vették át a helyett Leon elméjében, majd egy lusta, ördögi félmosolyra húzta ajakit.

-       Akárhogy is legyen Chére, ma mindenképpen megtudom a titkát!- s lassan elindult fogadni az álszent társaságot.

Ezalatt Sora lázasan készülődött az estélyre. Egy pezsgő színű selyemruhát választott, melynek szegélyeit a legfinomabb hímzés díszítette. Csodálatosan mutattak a csillogó selymen az apró, fehér hímzett virágok, és a kacskaringós indák. A ruha mély kivágása, dús formás melleire terelte a buja férfi tekinteteket. Hosszú, kecses, fehér nyakát egy briliánsokból készült, vakítóan csillogó nyakék hangsúlyozta. Haját loknisra csavarta Mia, majd feltűzte fejtetőjére, s onnan, mint egy lágy orgona zuhatag omlott alá alabástrom fehér vállaira. Végül a hatást egy szintén briliánsokkal kirakott diadém koronázta. Csodálkozva tekintett rá vissza tükörképe, egy gyönyörű angyal, egy illedelmes kisasszony. Tökéletes álca a nagyvilág számára, amely egy forró vérű, buja angyalt, egy amazont rejt. S ez a csábító, szenvedélyes lény alig várja, hogy kitörhessen a csillogó burokból, és szabadon lángolhasson. Sora mogyoró barna tekintetében különös láng lobbant, majd csábító mosolyra húzta ajkait. Orrát megpúderezte, ajakira enyhe rózsaszín rúzst kent fel, majd kritikus szemmel figyelte a hatást. Lassan arca elé emelte csillogó arany maszkját, és egy újabb tüzes mosoly keretében megfogadta:

-       Ma este újra látni fogom a tekintetében a féktelen szenvedélyt, az odaadást, a csodálatot Blackheat, miközben úgy táncol velem, hogy azt sem tudja, ki vagyok. Igen, látni akarom újra azt a tüzet, ami akkor éget a szemeiben, mikor megismertem!- majd egy utolsó pillantást vetett tükörképére, és az elégedetten mosolygó Mia felé fordult.

-       Ugye tudod, mi a dolgod, Mia?- nézett jelentőség teljesen a vörös hajú szobalányára, aki amint megértette szerepe fontosságát, rögtön csillogó szemekkel, hálásan bólintott.

-       Bízhat bennem, Kisasszony! De most menjen, mert a hercege már várja!- emlékeztette kedvesen Úrnőjét Mia.

-       Igazad van, drága barátnőm! Mihez kezdenék én nélküled?- s színpadiasan homloka elé emelte a kezét, szemét pedig úgy forgatta, mint a vén matrónák a bálon. A jelenet hatására csilingelő kacaj töltötte be a szobát. Végül mikor jó kedvük alább hagyott, Sora méltóság teljesen indult el a folyosón az ő démoni hercege felé. Lassan, kecsesen lépdelt végig a fehér márvány padozattal borított folyosókon, miközben cipője kopogásának visszhangja törte meg a mély csendet. Mikor elért a kétszárnyú faragott barokk lépcsőhöz, Leon már ott várta, a korlátnak támaszkodva. Egy fekete felöltőt viselt, melynek gallérját, apró fekete hímzés díszítette. Alatta egy ezüst selyem ing kapott helyet, mely a legújabb divatot követte. Csuklójától tölcsérré szélesedett az ingujja, mely lágyan ölelte át hosszú arisztokratikus kézfejét. Fekete nadrágja tökéletesen kiemelte viselője formás vádliját, hosszú izmos combjait. Sora elismerően mérte végig leendő férjét, aki megérezve a kutató pillantást szembe fordult a gyönyörű angyallal. Füstszürke tekintete vágytól fűtve mérte végig a csinos idomokat, de arca semmit nem tükrözött, csak a nyugodt felsőbbrendűséget. Majd jeges hangon megszólalt.

-       Induljunk, Chére! Már mindenki ránk vár.- s karját felajánlotta Sorának, amit a lány büszkén elfogadott. Lassan higgadt, hűvös eleganciával lépkedetek végig a bálterembe vezető márvány lépcsőn. Amint meglátták őket, a zene elhalkult, s kíváncsi szempárok sokasága mérte végig az érkezőket. Csodálatos párt alkottak, mint a tűz és a víz. Mindkettő fenséges csodálatos, de ugyanakkor megközelíthetetlen is. A férfiak sóvár tekintete Sora tökéletes vonalait pásztázták, míg a hölgyek olvadozva figyelték Blackheat hatalmas hercegét. Az utolsó lépcsőfokon megállt a fejedelmi pár. Majd Leon bársonyos, ámde rideg hangon köszöntötte a vendégeket, miközben válaszul az aráját pásztázó éhes, buja férfi tekintetekre birtoklóan átölelte az angyal törékeny derekát. Sora, pedig méltóságteljesen, némi gőggel figyelte az irigykedő nőket, miközben az illendőség határait feszegetve simult a hercege ölelésébe. Távolról hallotta a köszöntő szövegét, de csak a szíve egyre gyorsuló dobogását hallotta, amint egyre közeledett a fellépése. Amint befejezte Blackheat a rövid beszédet mélyen Sora mogyoró barna tekintetébe fúrta sajátját, s lassan feltette ezüst maszkját. Sora egy csábító mosoly kiséterében szintén felvette maszkját, melynek aranyszíne, szikrázott a gyertyák fényében. Kihívóan tekintett a hófehér hajú démonra kinek, szemei most leplezetlen vágyat, izgatottságot tükröztek. Egymásba karolva, vágytól fűtve sétáltak le a vendégek közé és vegyültek el a maszkosok színes kavalkádjában. Bohócok, törpék vegyültek el a vendégek között, zsonglőrködtek, pantomimoztak vagy éppen tüzet okádtak. Olyan kilenc óra felé járhatott az idő, amikor színészek egy kisebb csoportja tűnt fel. A társaság meglepődve fogadta a komédiásokat, akik köteleken táncolva adták elő a rettenthetetlen kalózkapitány és a szépséges szirén meséjét. Sora csodálattal vegyes izgalommal figyelte a komédiások előadását, majd csendben, óvatosan kiosont a teremből. Lépteit megszaporázva sietett az egyik földszinti lakosztály felé. Halkan kettőt kopogott mire Layla ismerős hangja válaszolt.

-       Gyere gyorsan!- utasította Sorát, akit amint belépett, Layla a spanyolfal mögé tolt Yuri tekintete elől. Majd gyorsan levetkőztek mindketten. Sora átadta pezsgőszínű ruhakölteményét barátnőjének és a maszkját. Layla gyorsan belebújt a ruhába, majd egy lilás paróka alá rejtette méz szőke tincseit. Az éppen akkor megérkező Mia gyorsan beadta Sorának a fellépő ruhát, majd feltűzte a loknis parókát pontosan, úgy ahogyan Sora haját is, végül a diadémmal, és a páratlan nyakékkel koronázta meg a hatást. Layla a tükörből figyelte átalakulását, majd elismerő mosollyal nyugtázta Mia munkáját. Igéző mélykék tekintetét férjére szegezte, majd felrakta Sora aranyszínű maszkját, s búgó hangon csak ennyit mondott:

-       Sok sikert, Drágám!- majd az angyal laza, ámde elegáns tartását utánozva sietett vissza a bálterembe Blackheat mellé. Ezalatt Sora felvette a bordó fekete selyem költeményt, majd kissé pirulva, de büszke tartással lépett Yuri elé. A férfi elismerően mérte végig a lányt kinek bordó vállait szabadon hagyó, puffos ujjú blúza mellrésze alatt egy szintén bordó selyem fűző követte kecses vonalait. A fűzőt éjfekete szalagok fogták össze, ahogyan habos bő szoknyája szegélyeit is fekete csipke szegélyezte. Nyakában egy fekete szalagon vörös rózsa díszelgett. Yuri nagyot nyelt a látvány hatására, majd rekedtes hangon megszólalt.

-       Gyönyörű vagy Sora, de sietnünk kell!- sürgette a lányt, aki egyetértően bólintott. Gyorsan sötétbarna parókája alá bújtatta orgona lila hajzuhatagát. Mia egy szigorú kontyba fogta össze a barna fürtöket Sora tarkóján, majd a ruhához tartozó vörös selyemrózsával díszítette. Szemeit fekete tussal kiemelte, száját pedig vérvörös rúzzsal festette ki. Sora egy futó pillantást vetett a végeredményre, majd hálásan megszorította a szobalánya kezeit.

-       Induljunk hallatszott Yuri mély, határozott hangja.- majd mindketten feltették fekete maszkjaikat. Sora gyorsan végig mérte partnerét, akin egy fekete rendkívül passzos nadrág, és egy szintén fekete ing volt. Az inge felső három gombját nem gombolta be, így látni lehetett, izmos mellkasa belső íveit. Derekát egy vastag bordó selyemsál díszítette, melynek végei a balcombja közepéig értek. Yuri egy határozott mozdulattal, megragadta Sora apró kezét majd, húzta maga után a bálterem felé. Mire oda értek a komédiások helyét, átvették a mariachik, s a két énekes.  Felcsendült a flamenco gitár hangja, majd férfi énekes kiáltása, s egy kristály tiszta szoprán kezdett el mesélni a szerelem fájdalmairól. Yuri és Sora a terem két oldala felől kezdtek el feszes tartással közelíteni a porond közepe felé. Szemeikben a szenvedély lángjai lobogtak, itt most egy szerelmes pár voltak, akik egyszerre gyűlölték és imádták egy mást. A zene ritmusára vették fel a merev pózokat, miközben tekintetük kihívóan összekapcsolódott. Sora lassan méltóság teljesen körbe táncolta Yurit miközben, kezei a feje fölött tekergőztek, de csípője néha a férfi derekához ért. Mikor ismét szemben álltak állát dacosan felszegte, és szoknyáját egy szenvedélyes mozdulattal kapta keresztbe mellkasa elé, ami mint a tűz lángjai ölelték körül a karcsú testet.

-       A mozdulat, ahogyan felszegte az állát, az a lángoló mogyoró barna tekintet! Ismerem! Ez az a táncosnő, akit egyszer Párizsban láttam fellépni. De a dac a szemében, a szenvedély lángjai… hát maga az Chére?!- majd lassan maga mellé tekintett Leon bár jól tudta Sora nem lehet mellette, hiszen éppen a parketten simul egy idegen férfi ölelésébe, aki újait finoman húzza végig az ő arájának telt keblein, keskeny csípőjén. Blackheat lelke forrt a dühtől, féltékenységtől, vágytól. De legnagyobb meglepetésére mikor oldalra tekintett maga mellett látta a hercegnőt, aki éppen tekintetét lesütve legyezi magát elefántcsont színű legyezőjével. Leon füst szürke tekintete résnyire szűkült, majd alaposan végig mérte a mellette feszítő hölgyet. A keblei, mintha kisebbek lettek volna, alakja pedig nyúlánkabb, mint az ő angyalkájáé. De tüzetes vizsgálódásából egy kérdés zökkentette ki.

-       Mi az Blackheat? Hát ennyire nem köti le ez a csodás, érzéki tánc, hogy most is engem vizslat?- próbálta Layla utánozni Sora búgó szopránját. De Leont nem tudta megtéveszteni. A férfi előtt hirtelen egy kép villant be, mikor Sora bemutatta Lord és Lady Sommerfieldnek. Majd egy mondat csenget a fülében, hasonlóan meleg, kihívó hangon, mint most: „Végre Sora, csakhogy találtál egy hozzád illő gentlement! Már azt hittem, vénkisasszony maradsz” Majd szédítő sebességgel suhant el a kép, s azt követően mint egy villámcsapás érte Leont a felismerés. A mellete álló nő nem Harrington hercegnője, hanem Lady Layla Hamilton Sommerfield. Szemében düh, bosszú, vágy lángjai jártak vad táncot, amikor ismét a táncoló páros felé fordult. Yuri éppen szemérmetlenül simította végig Sora derekát és combját, miközben a lány háttal állt neki s fejét a férfi vállgödrébe hajtotta. Majd hirtelen ellökte magától a szenvedélyes férfit, s ismét harcoltak és pózokat vettek fel. Leon nem tudta tovább nézni, meg kellett bizonyosodnia igazáról. Határozott léptekkel vágott át a tömegen a táncoló pár felé. Majd egy laza, de erőteljes mozdulattal maga felé pördítette a lányt. Mélyen a szemébe nézett, miközben Yuri felfogva a helyzet súlyát átadta helyét a hercegnek, mintha ez is a műsör része lenne. Sora a koreográfia szerint simult Leon ölelésébe, s azt követően eltaszította a felajzott démont. Vére felforrt Blackheat minden egyes apró érintésétől, s a levegő szinte lángolt köztük. Tökéletes összhangban, mindent elsöprő pokoli szenvedéllyel táncoltak. Sora végre megint látta a férfi szemében a hőn áhított tüzet, a féktelen szenvedély, a zabolázatlan vágyat, a mérhetetlen csodálatot. A zene utolsó ütemei is elhaltak, ők pedig pihegve keresték egymás tekintetét. Leon egy démoni mosolyra húzta ajakait, majd méltóságteljes laza eleganciával, vezette le a színpadról, mintha mi sem történt volna, bár legendás hidegvére most, mint eleven tűz táncolt végig testén felkeltve ősi ösztöneit. Sora követte Leont, aki kézen fogva vezette át a csodálkozó, suttogó tömegen keresztül. Majd még a bálterem oldalsó ajtajából visszafordulva intett a zenészek felé, hogy folytassák. Tekintette ismét a buja angyalra tévedt, majd hirtelen elsötétült, mint a viharos égbolt. Egy könnyed mozdulattal felkapta Sorát, s elindult vele az emeleti háló termek felé. Úgy vitte a lányt, mintha súlytalan volna, s közben megigézve figyelte az ütemesen emelkedő, süllyedő telt rózsás kebleket. A folyosó végén azonban nem Sora szobája felé vette az irányt, hanem saját lakosztálya felé. Amint elérte a hatalmas tölgyfa ajtót, egy határozott rúgással, jobb belátásra bírta. S miután beléptek a kék szobába, kulcsra zárta az ajtót, majd óvatosan talpra állította a hercegnőt. Sora tudva, hogy lelepleződött lassan levette éjfekete maszkját, s megigézve figyelte Blackheat selymes hajkoronáját, melynek a kandalló fénye óarany glóriát kölcsönzött. Ő is szaporán vette a levegőt akár csak Sora, majd levette ezüst maszkját, amit a földre hajintott. Lassan pár lépést tett a szenvedélyes amazonja felé, aki egy kecses mozdulattal emelte le parókáját, s utat engedett az orgona színű, selymes hajzuhatagnak. Blackheat átszellemülten figyelte a lányt, akinek csábító testét szorosan körbe ölelte a ruha. Lassan áthidalta a maradék távolságot is kettejük között, majd fejét Sora fölé hajtotta, s ajkai mohón tapadtak, a vérvörös kívánatos ajkakra. Csókja türelmetlen követelőző volt, Sora mégis készségesen fogadta a férfi szenvedélyes közeledését. Ajkait megadóan kinyitotta, és szorosan simult az acélos, mégis forró ölelésbe. Keze óvatosan kúszott be Leon selyeminge alá, s cirógatta a puha bőr alatt feszülő izmokat. Leon egy férfias nyögéssel jutalmazta a műveletet, majd lassan kioldozta a szoros fűzőt, s mohón kapott a bordó ing alól kivillanó rózsás mellbimbó után. Miközben nyelvével kényeztette az ágaskodó bimbót, mint egy tollpihét kapta fel Sorát, s lefektette a kék selyem ágyneműbe. Kéjes vágy száguldott át a lány erein, amint a herceg vágytól égő viharszürke tekintete végigmérte. Sora kihúzta magát, majd kínzó lassúsággal húzta át nyakán az inget. Blackheat csodálattal vegyes birtokló tekintettel nézte végig a mozdulatsort, majd mint egy éhes ragadozó tépte le a lányról a szoknyát. Testük követelőző szavát, lelkük tikos vágyát követve merültek el az érzékek birodalmában. Megszűnt számukra a külvilág, csak a másik létezett. Kétségbeesetten, csókolták, simogatták egymást, ahogy egyre mélyebbre süllyedtek a vágy, szenvedély poklába. Sora háta ívben megfeszült, amikor megérezte rejtett barlangjában a kutató arisztokratikus ujjakat, melyek ütemes mozgásukkal egyre magasabbra űzték. Kétségbeesetten, kielégülésre éhesen vergődött Leon alatt, aki alig tudta féken tartani vágyát. Mikor meglátta a lány átszellemült arcát, amint elérte a feloldozást, önuralma egy szempillantás alatt elszállt. Örült módjára szaggatta le magáról a ruhát, hogy minél hamarabb érezhesse egész testén a lány alabástrom fehér, puha bőrének érintését. Sora buja mosolyra húzta ajakit, látva a férfi vágyának egyértelmű jelét, majd lassan maga alá gyűrte a félelmetes herceget. Apró csókjaival borította Leon testét, és kínzó lassúsággal ereszkedett rá az ágaskodó férfiasságra. A kandalló fényében, a sárga-piros szikrák tűzijátéka világított meg két egymásba fonódó testet, akik egymást űzték hihetetlen magasságokba, végső feloldozásukat keresve. Egy halk női sikoly, és egy mély, férfias hörgés hangzott el egyszerre mikor elérték a határt, s kielégülést találtak csillapíthatatlanak hitt vágyukra. Lassan csúszott ki a herceg Sorából, majd mellé feküdt, s teljes testével a még vágytól reszkető angyalhoz simult. Majd vágytól rekedtes hangon Sora fülébe suttogott.

-       Most már ismerem a titkát, Chére!- majd belecsókolt a lány nyakába, aki egy boldog mosollyal az arcán aludt el. Hirtelen hűvös lett a szoba levegője, így Leon magukra húzta a vaskos, kék, selyem paplant. Majd Blackheat hatalmas hercege is követte az álmok birodalmába az ő tüzes, kis angyalkáját. Vonásai kisimultak, arca végtelen nyugalmat tükrözött. Így világította meg a kandalló lobogó tüze, a csendesen pihenő fejedelmi párt.