A kezdet

Gyönyörű napsütésre ébredt Sora. Majd amikor az órára pillantott, hirtelen felkelt, mert az óra 7:03-at mutatott.
Gyorsan felkapott egy farmershortot, meg egy lila pólót. Lilás haját egy hajgumival gyorsan összefogta, majd megmosakodott. Utána futva elindult a suliba. A kapuba már két barátnője, Mia és Ana integetett. Majd együtt fölsétáltak a terembe. Mikor beértek egyből egy szürke szempárt pillantott meg. Ez a szempár a suli legmenőbb pasijához, Leon Oswaldhoz tartozott. Ott ült két haverja, Ken és Adam társaságában. Adam és Ana már rég jártak, szóval most Adam felállt, majd megpuszilta a lányt. Erre Ana elpirult, min csak két barátnöje mosolyogni tudott. Majd visszaült a helyére. Mindenki a saját csoportjával beszélgetett. A kockák egy helyen voltak, a stréberek, a sportmániások, és a cicababák. Óh, igen! A cicababák..... A vezérük May Wong volt. Egy fekete hajú, kisminkelt, egoista, magamutogató csaj. Ráadásul Leon barátnője is volt. Sorának ez fájt a legjobban, mert ugyanis ő is szerette a fiút, de tudta hogy úgyse lesz semmi közöttük. Majd May fölállt és elriszált feléjük. Sora soha nem érthette, hogy hogyan vették fel őket a suliba.
-Áá! Sora Naegino! Ch, még mindig itt vagy?
-Igen és még ebben az évben itt is fogok maradni.
Majd ebben a pillanatban becsöngettek, így nem tudták folytatni a vitájukat. Irodalom óra következett. Ekkor benyitott a tanár.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt Mister Hamilton!
-Ma felelés lesz! Nah nézzük csak.... Áááááá, Miss Naegino... Rendben. Nos, kérem meséljen nekünk...Shaekspeare-ről!
~Ne! Ma nincs szerencsés napom. Pont abból nem készültem....~gondolkozott magában szegény lány. Bár azt mondjuk soha nem értette, hogy mit keres Sheakspeare a Cape Mary-i St. Laslo Jogi Egyetemen...... Igen. Sora Naegino ügyvéd szeretett volna lenni.
-Nos.... öööö.... teljes neve William Sheakspeare. 1564. április 4-én született és 1616. május 23-án hunyt el. Élete főbb művei: Hamlett, Romeo and Juliette, Othello, Lear király, Szentivánéji álom. Shakespeare a Stradford-upon-Avon nevű városkában látott napvilágot, egy jómódú kereskedő, John Shakespeare és egy kisbirtokos leánya, Mary Arden gyermekeként. 1582. november 28-án, 18 éves korában feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t. 1583. május 26-án Stradfordban megkeresztelték elsőszülött lányát, Susannát, 1585 februárjában pedig az ikreket: fiát, Hamnet-et és Judithot. Hamnet 11 éves korában, egy ismeretlen betegség következtében meghalt; 1596. augusztus 11.-én temették el. 1585 és 1592 között Shakespeare Londonban megkezdte karrierjét, mint színész, író, majd résztulajdonosa lett a "Lordkancellár Társulata" (The Lord Chamberlain's Men) nevű színtársulatnak, melyet 1603-tól "Királyi Társulat"-nak (The King's Men) neveztek el, az I. Erzsébet halálát követően trónra lépő I. Jakab adományának köszönhetően. Hát.... ennyi volna.
-Rendben. 4-es! Üljön le.
~Nah mégiscsak sikerült jól elmondanom.... Ha a tanár 4-est adott... Bár tőle már ez is nagy csoda.~ ült le. Majd újra egy szürke szempárba pillantott. Leon csodálkozva látta, hogy a lány szeme szikrázik a dühtől. Leon arcán csak egy hatalmas nagy vigyor terül el. Majd jött a többi felelő. Az óra is nagy nehezen eltelt. Ám a szünetbe...
Mia, Ana és Sora egy fa alatt a padon ülnek. Éppen az uzsonnájukat ették, mikor megjelent elöttük May.
-Jajj Sora, tudod milyen rosszul nézel ma ki? Még soha nem láttalak ilyen rondán! - nyávogta.
-Köszöni szépen. De ugye tudod, hogy te se vagy olyan szép? Nem is értem, hogy hogyan visel el Leon maga mellett! - vágott vissza Ana.
-Ha! Sora Naegino! Ezt még meg fogod keserülni! Vért fogsz könnyezni! - majd megfordult, és elriszálta magát. Majd csak a nyávogását lehetett hallani.
-Leeoon! Hol vagy Leon?
-Itt vagyok. - hallhatott Sora egy kellemesen mély férfi hangot.
-Ugye szeretsz?
-Nem, nem szeretlek. Nem tudsz 5 percre békén hagyni?
-Én attól még igen! És nem. Tudod, hogy hiányzol nekem és tudom, hogy én is hiányzok neked!
-Nem, nem hiányzol, és most leszállnál rólam? - majd már csak May sipitozását hallották, ami azt követelte, hogy Leon menjen vissza hozzá.
-Szegény Leon... Nem irigylem!! - szólalt meg hirtelen Sora.
-Hát én sem! - helyeselt a két lány. Ezalatt Leon csöndben a három lány háta mögé osont. Majd odahajolt Sora füléhez, majd megszólalt, ezzel megijesztve szegény lilás hajú lányt.
-Sora. Ma este van kedved velem találkozni?
-Jézusom Leon! - ugrott egy nagyot Sora. - Tudod hogy megijesztettél??
-Nem állt szándékomban. Akkor eljössz velem??
-Hát... Ööö... És mi lesz Mayjel??
-Ővele?? Ő engem nem érdekel.
-De...
-Akkor??
-Jól van. Elmegyek veled.
-Ha nagyon nem akarsz akkor hagyjuk az egészet.
De mielött Sora válaszolhatott volna, becsöngettek. Egy újabb unalmas történelemóra következett. Az óra közepén azonban egy levelet küldtek hátra Sorához. A levélben ez állt:
,,Kedves Sora!
Ma van kedved velem vacsorázni? Mer énnekem lenne veled...
Ken"
Sora gyorsan kitépett egy lapot a törifüzetéből, félbetépte, majd elkezdett irni.
,,Sajnálom Ken, de ma más programom van...
Sora"
Majd elküldte az osztálytársaival a levelet. Ránézett a fiúra. Szemében csalódottság tükröződött. Sorának kicsit lelkiismeretfurdalása volt a fiú miatt, de már Leonnal volt randija. Ha azt randinak lehet nevezni. Majd Sora ráemelte tekintetét táblára és elkezdett írni, mert az egész tábla teli volt írva. Azonban Leon is küldött neki levelet.
,,Sora!! Akkor ugye el tudsz velem jönni?? Szünetben nem volt időd válaszolni.
Leon"
Sora meglepődve pillantott Leonra. Majd elvette a padon heverő lap másik felét, és írni kezdett:
,,Persze, van kedvem hozzá. Örülök neki, hogy elhívtál.
Sora"
Leon hálásan tekintett a lányra, miután megkapta a levelét. Szerette Sorat teljes szívéből. Sora is valahogy így érzett a fiú iránt, de erről csak Ana és Mia tudott. Úgy érezte, pillangók repdesnek a gyomrában, bár tudta, hogy úgyis csak egy újabb trófea lenne Leon számára. De ez most nem számított.