-Szia. Szép pólód van. Élőben is meg akarod csinálni?-vigyorgott a fiú.
-Szia Leon! Köszönöm. De mit?-értetlenkedett Sora, majd leesett neki a tantusz.-Leon Oswald! Hogy a francba lehet valaki ennyire perverz?!
-Hát így. És kivel akarod? Én szívesen vállalom.-még mindig vigyorgott mint a vadalma.
-Leon! Senkivel, és köszönöm, de nem kell!-duzzogott Sora.
-Ne haragudj! De ezt nem lehetett kihagyni.-majd odament a lányhoz, átölelte és megpuszilta a fejét. De a lila hajúnak eszébe jutott valami, így kibontakozott az ölelésből és visszarohnat a házba. Majd mikor visszatért kezében a Sophienak szánt virággal, és meglátta Leon mebántottsággal, csalódottsággal teli szemeit, kitört belőle a nevetés.
-Mi ilyen vicces?-most a fiún volt a sor, hogy duzzogjon.
-Semmi-majd mikor látta hogy Leon tovább folytatja, nevetve megszólalt.- Ne duzzogj már!-majd Sora odament a mostmár megbékélt ezüsthajúhoz, és egy gyengéd csókot nyomott a szájára.
-Ezt szeretem.-majd Leon is egy csókot nyomott szerelme ajkaira, átkarolta a derekát, és gyengéden húzni kezdte a lépcső felé.
-Leon. Van lift is!-szólt Sora, mikor meglátta a fiú merre vezeti.
-Tudom, de én ehhez szoktam hozzá. Neked sem fog ártani!
-De...
-Nem szeretem a kövér lányokat. Ugy tudod?
-Ezzel arra célzol hogy kövér vagyok? Te sem vagy éppen a legsoványabb!
-Nem erre céloztam. És amúgy is, énrajtam ez itt mind izom, édesem.-vágott vissza Leon.-Nah gyere már!
-Rendben.- adta be a derekát Sora, mivel tudta, hogy Leon is ugyanolyan makacs, mint ő, és így valószínűleg még egy órát simán el tudtak volna vitázni. Majd egyszerre indultak el. Egyszerre szelték a lépcsőfokokat. Egyszerre értek le. Egyszerre léptek ki a hűvös levegőbe. Egyszerre csapta meg arcukat a hideg. Egyszerre dobogott a szívük is, csakis egymásért. Majd Leon észrevette, hogy Sora fázik.
-Leon, fennhagytam a kabátom. Visszamegyek érte lifttel.-nyomta meg vigyorogva az utolsó szót.
-Nem kell. Gyere szálj be, a kocsiban meleg lesz.-mosolygott kedvesen a fiú. Majd gyengéden átölelte a lányt, és egy apró puszit nyomott a homlokára. Utána elengedte, és elindult a Ferrarija felé. Sora is elindult utána, de amikor meglátta, hogy minek az ajtóját nyitja ki Leon, döbbenetében megállt.
-Leon. Az a... tied?-meresztett nagy szemeket a fekete autóra.
-Igen. Gyere, szálj beljebb. Vagy valami baj van?- Sora még soha nem hallotta ilyen gyöngédnek az ezüsthajút.
-Nem... csak...
-Csak?
-Csak én még soha nem láttam ilyet.
-Mostmár igen. Na gyere, nehogy elkéssünk. Sophie még mérges lesz.-majd ezzel a mondattal együtt kinyitotta a lány előtt a kocsiajtót, aki készségesen szállt be. Majd kényelmesen elhelyezkedett a krémszínű ülésben. Leon eközben megkerülte a kocsit, majd beszállt a vezető oldalára, és elindultak. Útközben nem szóltak egymáshoz, csak a rádiót és Sora éneklését hallgatták. Majd egy jó fél óra múlva egy szép villa elé fordult be a kocsi. Itt törte meg a lila hajú a ,,csendet''.
-Te.. itt laksz?-bukott ki a kérdés a döbbent lányból.ú
-Igen. Nem tetszik?
-De... gyönyörű az egész ház.
-Akkor jó. Gyere száljunk ki.
-Rendben.
Mikor Sora kiszállt, ma már harnadszorra döbbent meg. A ház és a kertje - legalábbis amennyit látott belőle- gyönyörű volt. A kaputól kaviccsal felszórt út vezetett a teraszra vezető lépcsőig. A lépcső előtt egy kicsi, de szép szökőkút volt. Egy márványból kifaragott angyal volt a közepén, kezében egy kancsóval, abból csobogott a víz. A jobb oldalon egy hatalmas cseresznye-, a bal oldalon meg egy fűzfa volt. Mindkettő alatt egy-egy fapad állt. Rengeteg virág volt a kertbe -sajna- elhervadva. De még így is lehetett látni, hogy a két fő virág a liliom és a rózsa volt a kertbe. A lépcső két oldalán pampafű volt ültetve. A lépcső maga is márványból volt, úgy, mint az oszlopok, amik az előtetőt tartották. A köztük levő korláton muskátlik voltak. A teraszon még egy kétszemélyes hintaágy, meg egy kis fehér szinű kerti asztal négy ugyanolyan színű székkel. A ház maga is fehér volt.Ami igen ritka volt arrafelé, főleg ilyenkor. Sora csak elmosolyodott a kis bogaron. Majd hirtelen két erős kar fonódott a lány derekára. A lilás hajú belesimult az ölelésbe. Majd megfordult, és egy csókot nyomott a szürkés hajú arcára. Az ezüsthajú kénytelen volt csöngetni, mivel nem vitt magával lakáskulcsot, és a húga bezárta mögötte az ajtót. Kutyaugatás hallatszott az ajtó mögül.Majd egy pár perc múlva kinyílt az ajtó. Leon le se tagadhatta a húgát. Kékesszürke szemei voltak, derekáig érő ezüst haja. Az arca hasonlított a fiúéra. Egy fehér farmerben, egy fehér topban és rajta egy mentazöld kiskabátba volt. Majd kedvesen rámosolygott a bátjára, és beljebb engedte őket. A ház belseje is nagyon szép volt. A folyosó, ahol most álltak, mentazöld volt (mint Sophie kabátja). Volt egy nagy tükör jobb oldalt, alatta egy szekrény a cipőknek. Jobb oldalt az egyik boltíven át a konyhába, bal oldalon a másikon a nappaliba lehetett jutni. Szembe a folyosó végén egy lépcsó húzódott, ami az emeletre vezetett. Majd Sora Leon nagy kezét érezte a sajátján. Elkezdte a nappali felé vezetni a lányt. Ott a falak krémszínűek voltak. A boltívvel szemben levő falon az ablakok a plafontól a padlóig értek. Előtte fehér színű függöny volt, úgy, mint a szőnyeg. Bal oldalon volt egy nagy könyvespolc, egy kandalló, felette egy képpel, amin a testvérpár és még két ismeretlen ember ölelte egymást. Szora szerint ők biztos Leonék szülei voltak, hiszen nagyon hasonlítottak. Előtte egy két méterrel volt egymással szembe két kávészínű kanapé. Közötte egy szép kis dohányzóasztal volt, rajta egy tálban különböző színű gyertyák. Jobb oldalon egy hatalmas plazmatv, hifitorony,és két szekérny volt. Egyikben a dvd-k, másikban a CD-k voltak. Még volt ott egy kicsi boltív is, amin az étkezőbe lehetett átjutni.
-Nem ülünk le?-szólalt meg hirtelen Sophie, miközben ő lehuppant az egyik kanapéra.-Amúgy ő itt Cherry.-mondta a lánynak
-De... Egy pillanat.-szólalt meg Leon, majd odament a kandallóhoz, és begyúhjtott.-Így legalább nem fogunk fázni.
-Szép hely...-szólalt meg végre Sora is.-A kutyus is aranyos.-mosolyodott el. A kis ezüsthajú ezt viszonozta. Majd hirtelen folytatta.
-Sora?
-Igen Sophie?
-Te tényleg egyedül laksz? Hogy tartod el magad?
-Hát.. idáig egy távoli rokonom küldött nekem pénzt, de most egy jó két hete kaptam egy levelet, hogy meghalt. Szóval most sürgősen állást kéne szereznem. Legjobb lenne a Víziparkba, de hát oda csak tényleg szörnyen nagy mázlival lehet bejutni...-erre a mondatra felragyogott Sophie szeme.
-Sophi. Ugye nem neked is az jutott az eszedbe?-kapcsoldóott be Leon is.
-Dehogynem! Ez olyan jó!-majd a lány jót nevetett Során. Hiszen a lány nem értett semmit az előző beszélgetésből, ami a testvérpár között folyt. És ez ki is ült az arcára. Leon fölegyenesedett a tűz mellől, majd megfogva szerelme kezét leültette az egyik kanapéra, miközben a testvérpár másik tagja a tűzzel szemben levő kanapéra csücsült le. Jó ideig csak semleges témákról beszélgettek, majd Sora egy pici csönd után a lány számára egy igen érdekes kérdést tett fel.
-Ti hogy hogy egyedül éltek?-de amint meglátta, hogy komorul el a két ember arca, egyből rájött, hogy ezt nem kellett volna.
-Ööö sajnálom, ezt nem kellett volna.-szólalt meg bűnbánóan.
-Semmi baj, nem tudhattad...-szólalt meg szomorúan Sophie. Majd Leon még szomorúbb hangját lehetett hallani a szobában.Rápillantott a kandalló feletti képre, és belekezdett egy szívszirító történetbe.
-Tudod Sora, miután én megszülettem, rá 3 évre megszületett Sophie. Anya neve Adele, apa neve Daniel Oswald volt. Ekkor még kinn laktunk anyáékkal Franciaországban. Anyu énekes volt, apa meg ügyvéd. Szóval sejtheted, hogy azért tanulok ügyvédnek, mert apa nyomdokaiba akarok lépni. Mi voltunk négyen az álomcsalád. Egy nagyon szép és pont akkora házban laktunk, amelybe kényelmesen elfértünk. Ez a telek Párizs kertvárosában volt. Nagyon sokat jártunk az Eiffel-toronyhoz, meg a Szajnához. -sóhajtott egy hatalmasat, majd folytatta.- Majd mikor 12 éves lehettem, anyut a munkája ideszólította Cape Mary-be. Ő előreutazott, és úgy volt, hogy mi két hét múlva repülünk utána... De nem így történt.-itt már Sophienak folyt a könny a szeméből. Sora sejtette, hogy valami szörnyű dolgot fog majd hallani. Majd Leon szomorúan folytatta.- Anya repülőgépe lezuhant az itteni reptértől egy 35 km-re. Mi természetesen, mikor meghallottuk, hogy mi történt, és hogy anya él, azonnal ideutaztunk. A megtalálás utáni napot viszont már anyu nem érte meg.-itt Leonnak is kifolyt egy könnycsepp a szeméből.
-Szóval....
-Igen. Ideköltöztünk. Össze volt törve az egész család. Sophie is tudta már nyolc éves fejjel hogy mi történik körülötte. De képesek voltunk talpra állni, és folytatni az életet anya nélkül. Apa nagyon hamar talált munkát. Megvette egy itt a közelbe levő házat. Ott éltünk. Eladtuk a Franciaországban levő házunkat, és itt folytattuk az életünket. Apa talált magának egy új, nagyon kedves barátnőt. Neki Cecilia volt a neve. Ők együtt voltak 2 teljes évig. Majd pont a házassági évfordolójukon apa rajtakapta Ceciliat, hogy megcsalja egy idegen férfival az akkori házban. Teljesen össze volt törve. Természetesen elváltak. Majd apa egy évre rá talált még egy barátnőt.-itt már Leon is alig tudta visszafolytani a sírást. Sor hozzábújt a fiúhoz, miközben másik oldalán szerelme testvére sírt. Átölelte Sophiet és Leont is, hogy így valahogy nyugtatni tudja őket. Majd a fiú folytatta.- Sajnos ővele még össze sem tudtak házasodni. Az esküvő előtt egy héttel elütötte egy autó. Belehalt. Apa itt még jobban összetört. Már nem nagyon bírta azt a sok terhet, amit a vállán hordott. Végül egy évre rá öngyilkos lett. -ekkor a fehér kiskutyus beletelepedett a férfi ölébe, mintha tudta volna, hogy most erre van szüksége.- Az egyik bejárónő talált rá reggel. Így a gyámunk Micheal, vagyis a nagybátjánk lett. Elköltöztetett minket onnan, hiszen sejtette, milyen lehet olyan falak között élni, amik között az egyik rokonod lett öngyilkos. Átköltöztünk ide. Nagyon jó dolgunk volt. Apa, és anya is rengeteg pénzt hagyott ránk, és még itt vol Mich is, aki egy kissebb szállodaláncot vezetett. Ráadásul még övé az itteni Vízipark is. Egy ideig velünk lakott, de utána kénytelen volt a szállodák miatt utazni. Nekünk nem kell dolgozni, mert van bőven pénzünk.... -itt már Sophie is megnyugodott.- De mivel mostmár tudjuk, hogy te is a Víziparkba akarsz kerülni, ezért majd ma este beszélek Michel, valószínűleg holnapra tied az állás-kacsintott Sorára a fiú.
-Köszönöm!- borult a nyakába a lány. Majd egy puszit nyomott az arcára.
-Nem megyünk enni? Mert én már nagyon éhes vagyok.-szólalt meg elgondolkozva a kis fehér hajú. Erre a másik lány válasza csak a gyomrának a korgása volt. Itt mind a hárman elmosolyodtak. Majd a párocska átment az étkezőbe, míg Sophie tálalt. A vacsora vidám hangulatban telt el. Miután végeztek, visszamentek a nappaliba. Egyszer Sora fogta magát, bement az étkezőbe, és elkezdte kihordani a tányérokat a konyhába. Miután végzett, a testvérpár egyszerre pattant fel és ment utána, hogy megnézzék, mit akar csinálni, és ha kell, leállitsák. Mikor beértek a konyhába, Sora már éppen egy tányért mosogatott. A lány hirtelen összerezzent, mikor meghallotta szerelme bariton, parancsoló hangját.
-Sora! Mi a francot képzelsz magadról? Azonnal hagyd abba. Ez nem a te dolgod.
-De hát amennyit értem tettetek, ennyit csak megcsinálhatok-nézett szép bociszemekkel Sora az ,,ellenségeire".
-Nem Sora!-szólalt meg Sophie is. De ekkor hatalmasatt dörrent az ég. A két lány összerezzent. Majd csak azt lehetett hallani, hogy az ablakokon kopog az eső. Ekkor hirtelen sötét lett. Sora lassan elindult Leon felé, hogy hozzábújjon.
-Sora. Szerintem most maradj nálunk éjszakára. Nem nagyon akarom, hogy megfázz... Van bőven vendégszobánk, ne aggódj. Sophie, légy szíves vidd át a nappaliba Sorat!-őrizte meg Leon a hidegvérét. Maj elindult az előtérbe, hogy visszakapcsolja a villanyt. Cherry csak követte őt. Eközben a két lány egymást ölelve ültek a kanapén, és vártak. Majd megint villámlott, utána egy hatalmasat dörrent az ég. Ekkor újra világosság lett a szobában. Leonnak sikerült visszakapcsolni a villanyt.
-Akkor ittalszol nálunk?-kérdezte reménykedve a kislány.
-Még szép hogy itt alszik!-hangzott Sora helyett Leontól a válasz.
-Mert mi lesz ha nem?-vágott vissza erre a lila hajú.
-Akkor büntiben lesz a kisasszony.-hajolt a fiú egyre közelebb szerelméhez. De ekkor a testvérpár fiatalabbik tagja megköszörülte a torkát, hogy ő is itt van.
-Hát nézzük csak. Az ablakon kimászni érdekesen fogok.... Az ajtót szerintem bezárta Leon.-mondta, miközben a kiskutyát simogatta. Erre az hálásan elkezdte nyalogatni a kezét. Erre Sora csak felnevetett, hiszen nagyon csikis volt. Majd odafordult Cherryhez, és elkezdett suttogni, de úgy, hogy a másik két ember is hallja.
-Drága Cherrykém. Ugy legalább te segítesz nekem megszökni?-de erre a kutya csak átment a gazdija ölébe. Ezen mind a hárman jót mosolyogtak.
-Hát Sora. Most úgy tűnik, hogy mégiscsak itt kell aludnod.
-Hmm.... Nem is tudom...
-Légyszíííí-könyörgött neki Sophie is.
-Na jólvan. Ha ennyire akarjátok... De hány óra?
-Este tíz.
-Akkor mi is jól elbohóckodtuk az időt.... Én megyek, és lefekszem. Jóéjt mindenkinek!-áltt fel a kanapéról a kislány, majd testvérére kacsintott. Után elindult felfelé az emeletre. Cherry hűségesen követte őt. Majd mikor a kislány már a lépcső tetejénél járhatott, Leon egész közel hajolt a lányhoz, és szenvedélyesen megcsókolta, aki ezt készségesen viszonozta. Majd nyelvével körberajzolta Sora sáját, ezzel bebocsátást kérve. Egy pillanat múlva már a nyelvük szenvedélyesen ,,szeretkezett" egymással. De levegőhiány miatt kénytelenek voltak megszakítani a csókot.
-Akkor melyik szobában fogsz aludni?-suttogta a férfi kedvese szájába.
-Amelyikbe te.-válaszolt ugyanígy a lila hajú.
-Renben.-mosolyodott el a fiú.
-Álmos vagyok. Menjünk aludni-szólalt meg a lány, majd hogy megmutassa, tényleg igazat beszél, egy hatalmasat ásított. De ekkor dörrent még egy hatalmasat, jelezve, hogy még mindig esik. Sora összerázkódott, mikor hallotta az égzengést.
-Rendben. Gyere menjünk fel, megmutatom hol van a fürdőszoba, és adok neked Sophie hálóingei közül egyet, hiszen kb. egyforma a méretetek.
-Okés.-majd mikor Sora látta, hogy a férfi elindult, követte. Leon bekopogott a húga szobájába, mivel tudta, hogy ilyenkor még a kutyájával tvzik. A falak halványzöldek voltak. Az ajtóval szemben levő fal végig ablak volt, ami egy erkélyre vezetett, az ablakok előtte fehér függönnyel.A bejárattól jobb oldalra egy fehér baldachinos, mentazöld ágy, ahol a kislány feküdt a fehér kutyussal, valami természetfilmet néve. Az ággyal szemben levő falon egy plazma tv, alatta egy íróasztal volt elhelyezvge. A szobában mélyzöld szőnyeg volt. Eközben Sora kint állt a folyosón, és várta Leont, hogy kikérje a pizsamát, mert már tényleg álmos volt.
-Szia Sophie, bocsi hogy benyitok, de Sorának kéne egy pizsama.-vakarta meg zavartan a fejét.
-Rendben Leon, rögtön jövök.-ezzel a lány bement a gardrógjába, majd visszatért egy orgonalila, térdigérő, hosszúújjú pizsamával. Egy aranyos boci volt az elején egy rózsaszín virággal a szájában. Leon csak nagy, döbbent szemekkel nézte a ruhát, amit a kislány a kezében tartott.
-Sophie. Te tényleg ezt akartad odaadni Sorának?
-Igen, miért ne. Hiszen olyan aranyos! De hívd be, kérdezd meg tőle, neki hogy tetszik.-ezzel a férfi kifordult, és behívta Sorát. Amint a lány meglátta a pizsamát, felragyogott a két őzikebarna szeme.
-De aranyos!
-Örülök, hogy tetszik.-mosolygott Sophie először Sorára, majd Leonra kezdett el. Majd odanyújtotta a lánynak az említett ruhadarabot.
-Rendben. Akkor mostmár pizsama is kipipálva, megmutatom, hogy hol a fürdő.
-Köszönöm Sophie a pizsamát, és a kedvességet.
-Nincsmit. Jóéjt hugi, majd reggel találkozunk.-válaszolt huga helyett a férfi, majd Sorát maga előtt kiterelve kiléptek a folyosóra. Itt a férfi ajkai éhesen tapadtak Sora szájára, aki ezt a gesztust készségesen viszonozta. De oxigénhiány miatt kénytelen volt a két ember elszakadni egymástól. Majd ajkaik újra összetapatdak. Itt is a levegőhiány vetett véget. Majd a férfi szorosan átölelte a szerelmét, és a fülébe suttogott, amitől Sorának tiszta libabpr lett a nyaka.
-Gyere, akkor megmutatom, hol a fürdő. -majd ezzel ellépett a lánytól, és benyitott a szobába. Szép, halványkék szín uralkodott a fürdőszobában. Egy nagy jacuzzis kád volt, egy zuhanyfülke, és a többi fürdőszobába illő berendezés volt benne. Leon kivett egy fehér törölküzőt a szekrényből, majd kiment. Sora beállt a zuhanyfülkébe, és megnyitotta a hideg vizet. Jólesett neki a hűs víz. Egész végig az etse elhangzottakról gondolkozott. Majd kiment megtörölküzött, felvette a Sophietól kapott pizsamát, majd kiment a folyosóra, ahol a férfi várta, hogy helyet cseréljenek.
-Sora! Itt rögtön a bal oldali szoba az enyém.-szólt még vissza.
-Köszönöm!-majd besétált. Hát.. ott nem volt éppen a legnagyobb rend. Itt a királykék szín uralkodott. Bár a falak és a függönyök fehérek voltak.... A szobában levő szőnyegnek mélykék színe volt. Az ajtóval szembe levő falon egy nagy ablak, és egy nagy ajtó volt, ami egy másik erkélyre vezetett. Az ablak alatt egy nagy íróasztal volt. Itt is hasonlóan volt berendezve, bár egy picit másmilyen volt. Itt a bal oldalon volt egy hatalmas franicaágy, mélykék takaróval és fehér párnákkal. Jobb oldalon egy hatalmas plazma tv volt a falra szerelve, alatta hifi-torony. Az ajtó mögött egy nagy beépített gardrób volt. Az egyik sarokban egy hatalmas könyvespolc és előtte két kék huzatú fotel. Ekkor a lány két erős kart érzett a derekára fonódni.
-Gyere, menjünk aludni.-suttogta Leon Sora fülébe, kinek a férfi lehelletétől libabőrös lett a nyaka.
-Rendben. Jó gyors voltál.
-Tudod én nem szeretek lassú lenni.-mondta Leon miközben megindult a lányt elengedve az ágy felé. Sora követte. Majd a férfi lehúzta maga mellé a lila hajú lányt, és átkarolta a derekát. Sora az ezüsthajú mellkasára hajtotta a fejét. Így lépett át az álmok birodalmába. Kedvese még egy picit hallgatta a lány egyenletes szuszogását, majd követte szerelmét.
Reggel Leon későn ébredt. Kezével elkezdte keresni a tengap este még mellette alvó testet, de nem találta. Ekkor kipattantak a szemei. Meglátott maga mellet a párán egy cetlit. ~Sora írta, ez már biztos. Akárhogyan felismerem az írását.~ ezzel elvette a cetlit, és olvasni kezdte.
,, Sajnálom Leon, hogy így itthagytalak, de nekem még haza kellet mennem. Köszönöm a csodálatos estét. Majd az iskolában találkozunk!
Sora"
Leon ezen csak msolygott. Majd nekiállt készülődni. Felkapott magára egy fekete farmert meg egy sötétkék pólót, megfésülte a haját, felkapta a táskáját, és már indult is suliba.
Sora eközben már rég hazaért. Gyorsan lefürdött, megfésülködött, magára kapott egy sötétkék répaszárú nadrágot, meg egy halványkék pólót, rajta egy nagy csak fehér virággal, és egy ugyanilyen színű pulóvert.Majd felkapva a táskáját, gyorsan bezárta az ajtót, és már rohant is le. Még éppen elérte azt a buszt amivel szokott járni. Majd leszállt az iskola előtt és szép komótosan besétált. De az ajtóban May fogadta, úgy, hogy be volt csukva az ajtó. Soranak ez igen fura volt, mivel náluk mindig nyitva volt óra előtt az ajtó.
-Szia drága Sorácska!
-Szia May, mit szeretnél?
-Semmit.-ezzel kitárta az ajtót és bólintott, majd félreállt, hogy Sora is lássa. Ekkor.....