Sora látta, ahogyan a férfi bólintott. r11; Helló, Webb- mondta. De tekintetét le sem vette Soráról.
- Igazad van, tényleg nagyon csinos lány.
- Leon, Ő Sora Naegino- mutatta be Webb a lányt. Sora észrevette, hogy Webb is kellemetlenül érzi magát. Ő a legjobb modellem, pontosabban New York egyik legjobb modellje. Webb csak ennyit mondhatott, mert odament hozzá Paul Harrington, az egyik divatszalon vezetője, és már magával is húzta. Sora egyedül maradt a magas idegennel, akinek még a nevét sem tudta.
- Csak a keresztnevét tudom, Leon. r11; Sora mosolyogni próbált, bár ez meglehetősen nehezére esett.
- A nevem Leon Oswald- szólt a férfi komoly arccal. De biztos vagyok benne, hogy Webb Earl of Clarridge- ként mutatott be. A pénzes emberekre mindig nagy hatással van az előkelő név.
- - A pénzes emberekre?- ismételte Sora. r11; Én nem tartozom közéjük.
A férfi felvonta a szemöldökét, majd kortyolt egyet az italából.
- Nem? Akkor biztosan félreértettem a dolgot. Amennyire én tudom, a jó modellek többet keresnek, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Számomra ez azt jelenti, hogy a modellek a pénzes emberek közé tartoznak Missr30; Naegino.
Sorának az volt az érzése, hogy a férfi provokálni akarja. Legszívesebben megmondta volna neki a véleményét, de inkább uralkodott magán, és inkább a férfira mosolygott.
- Nem akarom lebeszélni a saját véleményéről- szólt a lány. r11; Webb mesélte, hogy valami közös tervük.
A férfi unott tekintete arról tanúskodott, hogy nem sok kedve van sorával beszélgetni, mintha méltóságán alulival beszélne.
- Mást nem mondott Missr30; Naegino?
Miért mondja ki olyan nehezen a nevemet?- gondolta Sora.
- Nehézségei vannak a nevemmel, Mr Oswald?
A Naegino nem túl komplikált név, vagy igen?
A férfi szeme végigsiklott a lány testén, közben egyik szemével kicsit hunyorított. Végül így válaszolt:
- Nehézségeim a nevével? Nem. Talán önnek vannak nehézségei.
Fogta magát, hátat fordított a lánynak, és odament egy beszélgető férfitársaságához. Egyszerűen faképnél hagyta Sorát, aki nagyon örült, amikor Webb visszament hozzá.
- Az az érzésem, hogy a szúrós oldaláról ismerted meg- motyogta Webb. r11; Mit mondott?
- Azt mondta, hogy sok pénzem van, utána meg a nevemmel problémázott. Nem szimpatikus nekem ez a férfi Webb.
- Azt hiszem, én sem csípem különösebben- ismerte el Webb. Talán ötször, vagy hatszor találkoztam vele itt Angliában. Furcsa figura az biztos. De övé Clarridge Hall, ahol megszeretném rendezni a legnagyobb divatbemutatót, amit valaha is rendeztem.
- Most már tényleg nem értem, hogy miről van szó- mondta Sora.
- Történelmi kosztümök bemutatásáról van szó, méghozzá egész Európából. A legnagyobb divatszalonok képviseltetik magukat. Ez az egész Leon birtokán lenne, kb 2 órányi útra Londontól északra.
- Te jó ég! És ő beleegyezik? Szüksége van erre?
- Nem tudom. r11;Webb vállat vont. r11;Angliában sok olyan kastélytulajdonos van, aki a megélhetésért küzd. Lehet, hogy ő is ezek köz tartozik? Ahogy elnézem, a drága ruháit, ezt aligha tartom valószínűnek. Gyere nézzük meg, maradt-e még valami az asztalon.
Sora szedett néhány falatot a tányérjára, és leült Helené mellé. r11; Te kedveled ezt a férfit? Szerintem beképzelt és udvariatlan.
Helene bekapott egy falat füstöltlazacot. r11; Az lehet, de nem találod vonzónak? Ha neked nem is tetszik, der30; biztos vagyok benne, hogy ő szemmel tart téged. Már legalább hússzor idenézett. Sora nem tudott mit válaszolni. Néhány férfi vendég felfedezte őt és Helenét, és egy pillanat alatt körbevették őket.
Helene örült, hogy sikerült felkelteniük a férfiak figyelmét. Sorának az volt az érzése, hogy a férfiak levetkőztetik tekintetükkel. Nagy önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy ne hagyja el a termet.
Hát csak ennyit érhetek el a külsőmmel?- gondolta, és azon gondolkodott, nem lenne jobb, hogy ha csúnya lenne, és senki sem nézne rá ilyen szemekkel.
Olyan csúnya, mint amilyen Sabby Drake volt. A kislány, akit mindig kinevettek, és kicsúfoltak. Az a nevetés pedig mindig a fülében cseng majd. Ahogy visszagondolt erre, kirázta a hideg. A legjobban az a fiú nevetett rajta, Chris. Hirtelen azaz érzése támadt, hogy egyedül van a hatalmas teremben. De mégsem teljesen egyedül. Rajta kívül ott van még az a magas ezüsthajú férfi is.
Eszébe jutott, hogy ki az a férfi, még így is, hogy most Leon Oswald a neve, és rangja meg birtoka is van már. Ez a hűvös tekintetű férfi nem más, mint egy régi ellensége. Egy ellensége, akit korábban Christopher Jamesnek hívtak!
Sora úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban elájulhat. Hogy örülhet, az anyja Carla James most, hogy bekövetkezett mindaz, amit jósolt. Hiszen a fiát, Earl of Clarridge-nek nevezik!
Sora legszívesebben hangos nevetésben tört volna ki, hogy megszabaduljon a kellemetlen emlékeitől.
Sora közelebb ment Helenéhez.
- Miért nevezik Mr. Oswaldot bárónak?- kérdezte a lány.
- Nem tudom- vont vállat Helene. Olyan fontos ez neked?
- Nem, nem nagyon.
- Helene, elszeretnék mennir30; Úgy nézek ki, mintha 14 éves lennék igaz? Úgy is érzem magam. Abból az időből ismerem Leont. Attól a perctől kezdve, hogy megláttam azaz érzésemr30;
- Sora!- Helene megfogta a karját. Nem engedem meg, hogy megint visszaess a korábbi melankólikus hangulatba. Ha menni akarsz én is veled megyek.
Még öt lépést sem tettek meg Len feléjük indult. Félrelökte a vendégeket és a következő pillanatban már ott is termett mellettük. Helenének csak bólintott.
- Sajnálnám, ha már elmennének- szólt a férfi. Csak egy pillanat Helene, és utána hazakísérheti önt a fiatal hölgy.
Helene úgy megdöbbent, hogy szólni sem tudott, csak Leonra bámult. Jó, de Sorának ma nehéz napja volt.
A férfi mosolygott. r11; Csak egy pillanat. Mindjárt visszajövünk.
Sora azt sem tudta, mi történik vele. A férfi átvezette a termen, ki egy teraszra, ahonnan a Hudsonre lehetett látni.