A gyakorlásban  és a nevetésben kifáradva ugrottak a hálóba. Ekkor vették észre a többieket. Leon csak csodálkozva felhúzta sötét szemöldökét, Sora viszont meglehetősen zavarban volt. A francia férfi lesegítette partnerét, majd levette adóvevőjét, és Soráét is elkérte. Ezután halkan mondta neki, hogy megvárja az öltözőben. Ruganyos párducmozgásával elvonult, miközben Sorát megrohamozták a barátnői. May diadalüvöltéssel vetette magát a nyakába, amitől kis híján mindketten elestek. Rosetta és Anna pedig két oldalról fogták közre.
- Fantasztikus mutatvány volt!
- Látom, elpártoltál tőlünk, csinos kis vezetőnk... - hallatszott egy halk hang, aminek hatására Sorát újra kirázta  a hideg. Megfordult. Peter állt ott a két öccsével. A lányok felvisítva vették körül a három fiút. Sora a  kék szemekben titkolt kegyetlenség lángját látta felvillanni egy pillanatra... "Hogy nem veszi észre senki más?!"
- Mennem kell. - mondta.
- Hová? - ragadta meg a karját a fekete fiú.
- Ne haragudj, nem rád tartozik. Nekem is megvan a saját életem. - szabadította ki magát az angyal.
- A francia pasid mellett?! - sziszegte oda a lánynak úgy, hogy más nem hallotta.
- Nem tudom, miről beszélsz. - válaszolta ő hideg nyugodtsággal.
- Nem?! Akkor majd megtudod... - húzta gonosz mosolyra száját Peter.
- Miért fenyegetőzöl?! Nem adtam okot rá. Semmi közünk egymáshoz, azon kívül, hogy egy helyen dolgozunk. - vetette oda Sora a válla fölött, elmenőben. Amint kiért a folyosóra, megreszketett. Magára erőltetett nyugalma szertefoszlott. Remegő lábbal szaladni kezdett az öltöző és Leon karjainak biztonságába. Kicsapta az ajtót. Partnere felkapta a fejét, de Sora akkor már mellkasához dőlve zokogott. A démon gyorsan becsukta az ajtót, és átölelte angyalkáját.
- Mi történt? - kérdezte halkan, dorombolóan lágyan.
- Peter...
- Bántott?
Sora elmesélte rövid párbeszédüket, azt sem hagyva ki, amit megfigyelt a fiúval kapcsolatban. A kegyetlen villanásokat a szemében, amit valamiért a többiek nem vettek észre...
- Lehet, hogy valamelyik beférkőzött ide? - gondolkodott Leon félhangosan - mindenesetre elképzelhető, hiszen ők most érkeztek, pár napja. Mia laptopján utána lehetne nézni, kik is ők valójában - de nekem sem lenne tanácsos lelepleznem magamat, amíg Mattel nem beszéltünk.
Sora közben megnyugodott, de elpirulva vette észre, hogy Leon derekán csak egy törölköző van, a ruháját még nem vette fel. Zuhanyozás után nem volt rá ideje. A fiú is érzékelte partnerében a változást. Érzékien, csábítóan mosolygott kedvesére, aki egyre pirosabban nézett vissza rá. Majd lehajolt angyalkájához, és  megcsókolta. utána gyengéden a karjába vette, és bevitte a zuhanyozóba. A lány zavartan pislogott, de párja ebből is értett . Még adott egy puszit az arcára, aztán kiment, hogy Sora is megfürödhessen. Míg ő zuhanyozott, Leon felöltözött. Leült egy székre, és elővette az egyik könyvét. Olvasni kezdett, hogy lenyugodjon. Amit nem tudott: partnernője szintén nyugtatta magát - hideg zuhannyal.

Amikor elkészültek mindketten, ebédelni mentek. Az ebédlő már szerencsére kiürült, így nyugodtan beszélgethettek. Utána a parton indultak - most már hónapok óta - közös lakhelyük felé. Leon szándékosan kikerülte azt a részt, ahol reggel a
halottat látta. Érzékeny orra még mindig érezte a vér szagát. út közben megcsörgette a tűzdémon telefonját, közölve vele, hogy most már otthon lesznek vacsoráig.
Kellemesen meleg volt az idő. Közeledett a nyár, és vele a turistaszezon. Érkezik a színpadnak komoly bevételeket jelentő tömeg, ami a vámpírok miatt veszélybe kerül... Leon elgondolkodva rótta a homokot Sora mellett. A lány is a szokottnál sokkal komorabb volt. Halkan beszéltek, és csak keveset. Végre elérték a villát, és bementek fallal körbevett udvarára. A házvezetőnő még ott tartózkodott, így leültek a tengere néző teraszon. Ahogy az idősebb hölgy elment, csengettek. Együtt mentek az ajtót nyitni. Sorának kissé földbe gyökerezett a lába. Leon viszont nem tanúsított meglepődést.
- Szia, gyere be! Már vártalak. - szólt az érkezőnek.
A lány - barna szemeit tágra nyitotta:
- De hiszen... tegnap elutaztál! - mondta a szőke fiúnak, aki a kapuban állt.
- El, hugi. Látszólag. - ölelte át Yuri az angyalt.
- Menjünk be. -  szólt halkan Leon. Yuri bólintott.
- Mi ez az egész?! Már megint csak én nem tudok valamit. - méltatlankodott a japán lány.
- Üljünk le a nappaliban. Hozok teát. Ja, Yurinak mutasd meg, kérlek a vendégszobát. Itt fog lakni valameddig... - tűnt el a francia srác a konyhában.
- Most aztán megint végképp nem értek semmit.
- Mindjárt mindent megtudsz, hugi. - mosolyodott el Yuri, miközben lerakta holmiját a vendégszobában - Ja, Te hol alszol? Mert úgy rémlik, mintha Leonnak két szobája lenne...
- A másikban. Mielőtt valami rosszra gondolsz: tényleg csak alszom. - tette hozzá Sora a szőke fiú fürkésző tekintetét látva.
Kimentek a nappaliba. Leon még a konyhában volt. Yuri leült a kanapéra, fogadott húga viszont a zongoraszéken foglalt helyet. Felnyitotta a zongorát takaró fedelet, majd apró kezeit finoman végigfuttatta a fekete-fehér billenyűkön. A szőke fiú meglepődött. Sora zongorázni kezdett. Leon csendesen bejött, a teáscsészéket lerakta az az asztalra, majd leült a zongora melletti fotelba, kényelmesen elnyújtózkodott, mosolyogva, becsukott szemmel hallgatta a zenét. A kanapéról két tágra nyitott kék szem figyelte őket. Yuri szinte megbénult a meglepetések sorozatától. De lassan felengedett és elmosolyodott. Ő is átadta magát a csodálatos dallamok élvezetének. Amikor az utolsó hang is elült a szobában, Sora sóhajtva visszacsukta a fedelet. A halk csattanásra eszmélt fel a két hajdani vetélytárs. Leon szólalt meg először:
- Remélem, még nem hűlt ki. Úgy készítettem, ahogyan szereted. - fordult a lány felé.
- Köszönöm.
- Mi köszönjük, hogy zongoráztál. Két hónapig ez is hiányzott...
Yuri még mindig nem szólt. Amikor Sora a kezébe nyomott egy csészét, akkor eszmélt:
- Köszönöm. Hát, igen csak megleptetek!
- Mivel? - húzta össze a szemöldökét az ezüsthajú démon.
- Belepillanthattam a mindennapjaitokba. És sokkal többet tudtok egymásról, mint akár én - rólatok.Azt is rejtegette előlem a kishúgom, hogy ilyen gyönyörűen zongorázik.
- Ha jó fiú leszel, még zongorázni fogok... - mosolygott huncutul "bátyjára" a lány.
Megint megszólalt a csengő. Leon még mindig Yuri arckifejezésén mulatva ment ki ajtót nyitni. Matt érkezett. Őt is megkínálták teával, majd a három fiú egymásra nézett:
- Melyikünk kezdi?!
Sora csak kapkodta a fejét, ahogy nézte őket. Mik fognak már megint kiderülni?!
- Majd én. - szólalt meg Leon mély hangja.
- Tudom, ez megint nem tartozik másra, csak mi tudhatjuk...
- Úgy van, pici lány! - bólintott Matt elmosolyodva.
- Először elmondom, ami tegnap éjjel történt. - folytatta a hópárduc. Elmesélte a két fiúnak, hogy Sorából milyen energia kezd kitörni...
- Sora, te jössz- adta át a szót, majd a lány a Peterrel folytatott fura párbeszédet adta elő, és a kegyetlen tekintetet, amire felfigyelt.
- Nos, itt szeretnék bekapcsolódni. - vetette közbe Yuri - Mint az most már sejthető számodra, hugi, én is Vadász vagyok. Leopárddémon. Ezért is vagyok itt. Amit Peter közelében éreztél, helytálló. Kicsit utánanéztem a testvéreknek: ilyen nevű
artistákat nem tartanak nyilván. Álcázzák magukat, és ha nem süt a nap, képesek mozogni nappal - de - vámpírok. Erősebbek az átlagnál.
- Te is ?!  És Peterről miért nem éreztem előző nap, amikor megérkeztek?
- Mert még nem tört ki belőled a rejtett energiád...
- Leon elmondta, hogy megint én vagyok a célpont.
- Igen, de most nem egy éhes, vérre szomjazó vámpírral állunk szemben. Hanem rivalizáló klánokkal, akik egymást is támadják, meg Téged is, hogy az erőd birtokosai lehessenek. - válaszolt az ezüsthajú férfi.
- Az erőmet nem lehet valahogy megint elrejteni? - kérdezte Sora bizonytalanul.
- De. Két módja van. - szólalt meg az eddig hallgató Matt - vagy kutyulok egy gyógynövényfőzetet, amitől vagy három napig
borzasztó kínokat kell kiállnod, vagy...
- Vagy?!
- Nem is merem mondani... - nyögte pirosodva a főnix. Mindannyian érdeklődve néztek a furcsa látványt produkáló Mattre.
- Ha már elkezdted, mondd el, ne kímélj!