- Két módja van - szólalt meg az eddig hallgató Matt -, vagy kutyulok egy gyógynövényfőzetet, amitől vagy három napig borzasztó kínokat kell kiállnod, vagy...
- Vagy?!
- Nem is merem mondani! - nyögte pirosodva a főnix. Mindannyian érdeklődve néztek a furcsa látványt produkáló Mattre.
- Ha már elkezdted, mondd el, ne kímélj!
- Egy démongyermek. Ha egy démontól hordasz ki gyermeket, annak az ereje, a vére álcázni tud. A vámpírokra mérgező leszel, és nem fogják tudni elvenni az angyali hatalmadat. - magyarázta a legteljesebb zavarban a tűzdémon.
Sora döbbenetében kinyitotta a száját, közben meglátta a kajánul vigyorgó Fantomot. Yuri arca is derültséget tükrözött.
A lány felállt, de a sokktól összeesett. Leon kapta el, és bevitte a szobájukba, miközben ezt kérdezte:
- Ettől kíméletesebben nem lehetett volna? Éppen elege van ezt kivéve is.
- Nemsokára rendbejön. Itt van egy kis gyógynövénytea - vitt oda egy gyanús szagú löttyöt Matt. - és ne mondd, hogy ez kettőtöknek gondot okoz. Hiszen messziről ordít rólatok, hogy szeretitek egymást. Hónapok óta együtt éltek.
- De, gondot okoz. Amíg ő nem akarja, én nem fogok úgy közeledni hozzá.
- Pedig csak így tudod megvédeni. Vagy marad a szenvedés...
Fool is belibegett, Yurit követve.
- Hogy van? - kérdezte a szőke fiú fogadott húgára célozva.
- Mindjárt rendbe jön. - válaszolt Matt. Tenyerét a lány homlokára rakva gyógyító energiát adott. Sora zúgó fejjel ébredt. Még nem nyitotta ki a szemeit. Eszébe jutott minden, amit az imént rászabadítottak. Legszívesebben újra öntudatlanságba menekült volna. Közben mindent hallott, amit Leon, Yuri és Matt beszéltek.
- Ezt nem kellett volna mondanod Neki.
- Ő kérdezte...
- Tényleg nincsen más megoldás?! Csak ez a kettő?
- Nincs.
- Végre egy kis izgalom!!!
- Kuss, kerti törpe! - szólalt meg Yuri idegesen. Senki nem csodálkozott, hogy látta, hiszen ő is különleges erővel bíró démon volt.
- Mi?! A múltkor manó, most meg törpe?! Ráadásul kerti. - háborodott fel a kis szellem. A három démon jót derült rajta.
- Ha nem lennél ennyire perverz, nem mondanánk rád ilyesmit. - válaszolt neki Leon.
- Te mondod?!
- Azt hiszem, ezt már megbeszéltük. - sziszegte neki fenyegető éllel a francia férfi. Annyira el voltak foglalva, hogy nem figyelték: Sora már nincs a szobában.
- Hová tűnt?! - képedt el Leon. Ő vette észre először.
- Ki?
- Yuri, ne tedd a hülyét! Sora hol van?!
- Azonnal meg kell keresni. Óriási veszélyben van, és ti meg apróságokon vitatkoztok. - szólt közbe Matt.
- De még nem leplezhetjük le a démoni energiánkat a vámpírok előtt.
- Jól mondod, Yuri. Én meg fogom találni anélkül is. Sejtem, hová mehetett.
- Akkor menj. Ha segítség kell, telefonálj. Mi Mattel itt maradunk. Na, és te is! - kapta el a szőke - az éppen Leon után induló - Fantomot.
- Nem lesz ott rád szükség. - vigyorodott el kicsit gonoszkodón, Foolra nézve.

Az ezüsthajú démon nem sietett messzire. Kilépett a villa kertjébe, az elkerített tengerparti részre. Elment a víz széléig. Végignézett a parton. Tőle nem messze, a sziklák között a szél egy fehér valamit lobogtatott. Közelebb sétált. Jól látta: Sora ült ott, elbújva, fejét térdeire hajtva. A fiú megkönnyebbülten szusszantott, hogy nem történt baja. Néhány lépésnyire állt a lánytól. Nézte, szerelmesen, vágyakozón, de nem mert odamenni hozzá. Angyalkája megérezte a jelenlétét. Lassan
felnézett, egyenesen a szürke szemekbe. Egyikük sem szólt. A szél egyre jobban tépte hajukat, de észre sem vették.
Elmerültek egymás tekintetében. Aztán egyszerre mozdultak a másik felé. Az angyal a démon biztonságot jelentő karjai közé bújt. Elindultak könnyei. Leon hagyta, hadd nyugodjon meg. Csak ölelte és a haját simogatta. Kisvártatva a lány zokogása csillapodott.
- Csak hogy tudd: bárhogy döntesz, én akkor is melletted leszek, és megvédelek. Bármi áron, mert szeretlek. - suttogott lágy hangon a fiú.
- Én is szeretlek. És már döntöttem. Nem keverhetlek Benneteket bajba. A sorsom elkerülhetetlen. Csak az erőmet nem akarom rossz kezekben tudni.
- Ugye... nem? Nem akarsz magaddal olyasmit tenni?! - nyílt tágra az ezüstszürke szempár.
- Nem.
- Megijesztettél. - könnyebbült meg a fiú.
- Ne haragudj, nem volt szándékomban. - válaszolt Sora, és megsimogatta az angyali démonarcot.
Leon lehajolt, és nagyon finoman hozzáérintette ajkát szerelmééhez. Annyi érzelem volt benne, hogy kedvese reszketni kezdett.
Csókjuk egyre vadabb, szenvedélyesebb lett. Mohó ajkaik lázasan falták egymást. Égő vágyuk egymás iránt robbanásig feszült. Már nem tudta egyikük sem visszafogni...
A lemenő nap fénye ömlött el a homokon. Vörös színre festette nászágyukat, a puha fövenyt, amikor az angyal és a démon egymásé lett...
Kimerülten ölelték egymást.
- Megmentettelek! - suttogta szerelmének az ezüsthajú.
- Biztos?
- Tudom. Érzem.
- Köszönöm. - súgta vissza mosolyogva a lány.
- Lassan mennünk kellene.
- Igen, de nincsen kedvem. Olyan jó itt veled!
- Nekem is. Itt aludhatnánk, de nem hoztam ki takarót. És könnyebben meg is támadhatnak, mint a házban.
- Még nem tettek le róla?
- A változásodhoz kell pár nap.
Felöltöztek, majd kicsit még kettesben maradtak odakint. Már sötét volt, mire bementek.

- Ha nem haragszol, a mára ígért vacsorameghívást átrakjuk későbbre. Veszélyes lenne kimenni. - simogatta meg kedvese arcát a hópárduc.
- Rendben. De enni azért kellene.
- Megoldva. A vacsora tálalva. - jelentette Yuri.
- Mi?!
- Amíg Te odakint kerested és vigasztaltad a hugit, addig Mattel bevetettük magunkat a konyhába. De előbb a barátotokat semlegesítettük, ha nem haragszotok.
- Kit?! - értetlenkedett Sora.
- A mini manót.
- Ja, Fantomot?! Miért? Mit csinált már megint?!
- Mindent jobban akart tudni. Idegesített. Így bezártam egy szekrénybe.
- Melyikbe? - kérdezte Leon, rosszat sejtve.
- A Te szobádba.
- Hajaj! - nézett egymásra a páros.
- Miért, valamit nem csináltam jól?
- Azt hiszem, most ezt nekem kell intéznem. Semlegesítenem kell. - nyögte Sora zavartan, és elszáguldott Leonnal közös szobájuk felé.
- Azt hiszem, a ruhái közé zártad. Az a kis perverz feldúlja a fehérneműit, mint már egyszer megtette. És akkor még rám is fogta...
- Csak nem azt akarod mondani, hogy most meg rám keni?! - kérdezte Yuri döbbenten.
- De igen, haver. - vigyorgott Leon - nincs vész. Sora ismeri már kissé Foolt és a húzásait. Eközben a szobából kihallatszott az angyal dühös kiabálása, majd megjelent az ajtóban a gúzsba kötözött apró szellemmel.
- Legközelebb, ha kérhetném, ne a szekrényembe zárd, bátyókám, inkább tedd a hűtőbe, vagy kötözd meg így! - mutatta fel zsákmányát.
- Jönnétek végre vacsorázni?! - szólt rájuk Matt.
Amikor megették - az egyébként ízletesre sikerült salátát és húst - összerakodtak. Sora még kint maradt, hogy a mosogatógépbe rakja az edényt. Nem akarta másnapra ott hagyni a házvezetőnőnek. Odabent pedig Matt és Yuri kérdőn fordult Leon felé.
- Miért néztek így rám?! - morrant rájuk.
- Tudod azt jól!  Egyedül Te tudod olyan módon megmenteni...
- Kettőnk dolga. - közölte szűkszavúan a fiú.
- Már ma éjjel támadással fognak próbálkozni. Így hívtunk még egy segítséget. Bármikor itt lehet. - jegyezte meg Matt.
- Hmm... ismerem?
- Igen.- mosolyodott el halványan a tűzdémon - nagyon is.