14. fejezet
Elina 2010.06.06. 09:30
Az álom nyúlós pókhálói ragasztották le az alvó pár szempilláit. Egymást ölelték, még öntudatlanul is. Leon karja óvón nyugodott kedvese hasa fölött, gyermeküket vigyázva. A nyári nap fénye besütött a sötétítő függöny résén, csodás ragyogásba borítva a hálószobát. A napsugár épp egy akkor megjelenő kis alakra vetült. A jövevény fénytől hunyorgó szemmel ült le az éjjeliszekrényen, kényelmes ülésként pont egy mobiltelefont kiszemelve. Amint a szikrázó napsütés hatása elmúlt látható szeméből, azt azonnal nagyra meresztette, meglátva az ágyban alvókat. Csak egy vékony
takaró takarta testüket, láthatólag alatta nem viseltek hálóruhát. Perverz vigyorra húzta száját... De a kicsi figura nem sokáig mereszthette a szemét, és nemsokára lefagyott vigyora is, mert a kényelmesen üldögélő - hmm...- testrésze alatt megszólalt a telefon, aminek következtében aprócska barátunk ijedtében nagyot ugrott.
A takaró alól kinyúlt egy izmos kar, és a zajongó telefont kereste. Helyette a furcsa öltözetű figura került a kezébe, aki az erős ujjak szorításában mozdulni sem tudott.
Az ezüsthajú férfi csodálkozva nézte a kezében tartott emberkét.
- Fantom! - suttogta - azt mondtad, Rosettához mégy.
- Már voltam ott, de meguntam, hogy mindig a hűtőszekrényben kötök ki. Igaz, hogy meleg van, de jóból is megárt a sok... hát még abból, hogy ott nem láthattam semmi mást, csak némi élelmiszert. Én meg nem arra vagyok kíváncsi. Jön a sok turista a strandra! Mennyi fürdőruhás lány!
- Hmm... - szólt közbe Leon, és a szónokló kis szellemet átrakta a másik kezébe, majd végre felvette a telefont.
Halkan beszélt a vonal másik végén tartózkodóval, hogy Sorát fel ne ébressze, majd lerakta a készükéket. Fantom azonban nem hagyta abba sirámait, hogy Rosetta hogy bánt most vele. A démon megunta, és az apró szellemet berakta
éjjeliszekrénye fiókjába, majd elégedetten sóhajtott, hogy végre nyugalmat talált...
Nem sokkal később dühösen nyúlt a fiókba, mert foglya nem hagyta abba az óbégatást.
- Ide figyelj, kerti törpe! - súgta villámló szemekkel - ha most azonnal nem hagyod abba, én nem a hűtőbe teszlek lehűlni, hanem a fagyasztóba.
Fool döbbenten pislogott egyet, de elhallgatott.
- Mi bajod? Nem szoktál ennyire modortalan lenni.
- Igazad van, Leon Oswald, ne haragudj. Csak rossz napjaim voltak, és nehéz volt úgy jósolnom Passel kisasszonynak, hogy nem árulok el Rólatok semmit. De megálltam. Nem kotyogtam.
- Rendben. Lenyugodtál végre? Javasolhatnám, hogy menj át egy kicsit a Hamilton-villába? Találsz ott néhány ismerőst.
- Lányokat is?! - csillant fel látható szeme.
- Ha Sophiet kukkolni mered, nem teszed zsebre, amit tőlem kapni fogsz - de szerintem Killian sem hagyja annyiban...
- Jól van, na! Megígérem. Őt békén hagyom. Akkor megyek. Viszlát! - hajolt meg Fantom, majd eltűnt.
A férfi elégedett, lágy morranással fordult újra szerelme felé. Hátához simulva újra átkarolta a lányt, de már nem tudott tovább aludni. Megkönnyebbült a gondolattól, hogy kis családjának semmi baja nem történt az elmúlt napok lidércnyomása alatt.
Mert már tényleg családba tartozott. Ott volt vele Sora, Sophie, Yuri, Yume...
Nemsokára Sora is ébredezni kezdett. A szelíd őzike-tekintet találkozott az ezüstösen csillanó szürke szemekkel.
- Szia, kiscicám! Felébredtél? - mosolyodott el Leon.
- Fel. - nyújtózkodott a lány. Párja gyengéden végigsimított a hasán:
- Nem gondolod, hogy ideje lenne megetetni a picit? Persze Veled együtt.
- Most, hogy mondod... tényleg éhes vagyok egy kicsit.
- Persze, mert a reggelit kihagytuk. Utána pedig mit szólnál egy kis gyakorláshoz? Tudod, reggel Kalos felhívott. Este pedig bepótolnánk a vacsorát, amit elhalasztottunk.
- Rendben. Csak előbb elmegyek zuhanyozni. Fantomot láttad mostanában?
- Reggel megjelent itt. Aztán átment Layláékhoz. Persze kicsit rásegítettem, hogy azt tegye.
- Az jó. Akkor nyugodtan fürödhetek. Persze, ha...
- Ha?
- Ha Te is hagysz.
- Azt nem ígérhetem.
- Akkor ugrik az összes tervezett program, mert nem lesz mindenre időnk.
- Igazad van. Menj csak. Addig készítek valami ennivalót.
A sztárpáros első útja a Kaleidonál Kaloshoz vezetett.
- Üdv újra itt! Remélem, az, hogy itt vagytok, azt jelenti, hogy már nincs akadálya annak, hogy dolgozzatok.
- Nincs. - válaszolt tömören Leon.
- Remek. Akkor Mia beviszi nektek az új műsor forgatókönyvét. A többiekhez képest egy hetes lemaradásotok van.
- Egy hét?! - szólalt meg Sora - mégis... a premier mikor lesz?
- Két hét múlva. Akkor indul hivatalosan a nyaralószezon.
- Két hetünk van, hogy mindent begyakoroljunk. Nem vesztegethetünk időt. Mentünk edzeni.- bólintott az ezüsthajú, és már húzta is magával kedvesét. Kézen fogva szaladtak végig a folyosón az öltözőig. Kis idő múlva átöltözve robbantak
be az edzőterembe. Most is fogták egymás kezét. A bent tartózkodók edzés közben megálltak és döbbenten nézték őket.
- Helló, mindenki! Azt hiszem, a gyakorlásról megfeledkeztetek. - nézett rájuk a férfi, mire mindenki szorgalmasan folytatta feladatát. Egyenesen Miához vitte angyalkáját:
- Mia, Kalos azt mondta, adsz nekünk egy forgatókönyvet...
- Máris. Szerintem menjünk a színpadra, ott zavartalanul át tudjuk beszélni.
- Rendben. - bólintott egyszerre a két sztár, és indultak is. Mia szaladt utánuk a forgatókönyvvel.
- Az új műsor címe: A Tűz és Víz szerelme. A történet: A vízitündérek királyának van egy gyönyörű lánya. A lány képes kimenni a szárazföldre, amit ki is használ. Szeret sétálni és üldögélni az erdei vízesésnél. Egy ilyen alkalommal
arra jár egy tűzdémon, aki - alighogy meglátja - beleszeret. A lány nem veszi észre a démont, aki rejtőzködve nézi. A tündérre azonban mások is felfigyelnek: koboldok. El akarják rabolni, hogy örök sötétségben élje ezután életét, kővé változva. A démon ezt nem hagyja. Megmenti a lányt. A tündér is beleszeret megmentőjébe, a jóképű démonba. Másnap újra találkoznak a vízesésnél. Amikor a lány megérkezik, ijedten látja, hogy szerelme a vízesés tetején harcol egy szörnnyel. A szörnyet a tündérkirály küldte rájuk haragjában. A rém a sebesült tűzdémont lelöki a vízbe. A lány
utánaugrik, és felhozza a víz mélyéről. A démon magához térve megcsókolja kedvesét, majd elviszi magával, hogy boldogok lehessenek. - hadarta el nekik a rendezőlány.
- Kitalálom... én leszek a démon. Sora pedig a tündér. - nézett rá Leon.
- I..igen... honnan tudod? - nézett nagy szemekkel Mia, mire Leon még jobban elképesztette azzal, hogy Sorával együtt nevetni kezdett.
- Mondjuk úgy, megérzés. Nos, akkor munkára! - válaszolt a férfi.
Miután átnézték az új előadás tervezetét, megbeszéltek néhány részletet: A színpadon víz is lesz, fölötte kell majd dolgozniuk a trapézokon, és a végén a vízből kiemelkedve a tűz fogja őket körbevenni. Látványban nem lesz hiány. Akkor egy fantasztikus ugrást kell kitalálniuk... Gyorsan bemelegítettek, és már fent is voltak a magasban. Estig az új produkción dolgoztak, de még csak megalkották, amit még be kellett gyakorolni.
|