Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
Naeginooswald - Kaleido Star Fanfiction
 
MENÜ
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Frissítések

 

 
Befejezett Kaleido Star Fanfictionök
 
Egyéb témájú fanfictionök
 
LOVE STORY BY ELLIOT2
LOVE STORY BY ELLIOT2 : 8. fejezet

8. fejezet

Elliot2  2010.06.06. 09:33


- Sora! Én úgy sajnálom, hogy mennünk kell haza! - ásított Ella. A lányok még mind az ágyban voltak.
- Igen, én is sajnálom.
- És az edzési is abba kell hagynunk. - vágott szomorú arcot Yuliet.
- Az edzés…- kezdte Sora. - Hé az edzést nem kell abba hagynotok.
- Ezt hogy érted? - nézett furcsán barátnőjére Yuliet.
- Úgy hogy nekem most mindig próbám lesz a Kaleido-nál, otthon is fogok edzeni, tehát szépen átjöttök hozzám, megnézitek hogy hogyan gyakorlok és veletek is meg fogom tanítani, mármint az alapok után. Na?
- Ez remek ötlet. Majd el is megyünk az előadásra.
- Köszönöm lányok.
- Mi köszönjük tanár néni.
- Hé! Gyerekek ha nem lesztek jók akkor több mint négy órás edzés fog rátok várni. - mondta szigorú hanggal Sora.
- Értettük főnök. - állt fel egyenesen Emy.
- Na de most komolyan az az edzés, amit én a Kaleido Színpadon kapok az irtó necces, bírni fogjátok?
- Csak ha már erősek leszünk. - mondta Yuliet.
- Könnyű annak aki már kipróbálta a trapézt. - szurkálódott Ella.
- Csak lengetem és amúgy is Sora felugrott hozzám mert megálltam a levegőben és nem volt háló. Igaz?
- Igen. Nagy szerencséd volt, hogy én is ott voltam.
- Te mindig mindenhol ott vagy. - okoskodott Yuliet.
- Úgy van! - válaszolt Sora is és neki kezdett felöltözni. Hiszen ma indul haza a repülőjük és még be is kell pakolni. Így hát neki kezdtek öltözni. Yuliet egy vörös térdnadrágot, fehér topot és egy fekete babacipőt vett fel. Ella egy sárga mini ruhát szintén sárga szandállal. Emy egy farmer rövidnadrágot és egy kék pólót, fehér sportcipővel. Sora pedig egy fekete bőr miniszoknyát és egy piros topot, valamint piros szandált. Remekül festettek, megreggeliztek a többiekkel, majd vissza mentek a szobáikba, hogy össze pakolják cuccaikat.

Három óra múlva már a repülőn ültek. Az azt követő négy órát repüléssel töltötték, majd végre valahára meglátták Amerikát.
- Los Angeles, a Kaleido Színpad. - suttogta Sora.
- Nézzétek ott a Kaleido Színpad. - örvendezett Yulió.
- Remek, hosszú egy nyári szünet vár ránk. - morgott Leon.
- Na ne mond Leon, hogy te nem várod, hogy végre ismét felléphess. - hajolt előre Sora.
- De várom, de azok a nyamvadt edzések amik vannak, nem elég jók.
- Ahha, ezt másnak bemesélheted de nekem nem. Velem együtt te is halálra fáradsz és olyankor amúgy is olyan kedves vagy. Nem ilyen…
- Ilyen milyen? - figyelt fel erre már a francia is.
- Ilyen puff. Hahahahah
- hahaha de jó. Na majd otthon kapsz. - fenyegette a lányt.
- Juj Sora! Meg vagy fenyegetve! - nevetett most már Emy is.
- De még mennyire, kár, hogy soha nem tud elkapni. - sandított most gyorsan Leonra, aki most nyíltan őt bámulta. Majd bele ment a játékba.
- Meg látjuk ki kap el kit, kedves kis Sorácska.
- Meg bizony kedves kis Leonocska.
Erre mindenki a repülőn hatalmas nevetésben tört ki, Leon pedig csak ült a helyén Yulió mellett, aki majd meg pukkadt annyira nevetett.
Mire mindenki jól kinevette magát már a gép is leszállt és az utasok kezdtek kiszállingózni, megkeresték a csomagjaikat, majd mindenki elindult haza felé.
Leon és Sora persze együtt indultak haza hosszú búcsú után. Már egy taxiban ültek, mikor végre a lány megszólalt.
- Hát újra itt vagyunk. - mondta halkan.
- Igen, itt. - fordult ki Leon az ablak felé. Sokszor eszébe voltak azok a percek, mikor a lánnyal szeretkeztek és e miatt kicsit bűntudata volt. - Anyáék már biztos nagyon várnak ránk.
- Biztosan….lehet hogy nem volt ki után szaladgálni és már hiányzunk is nekik.
- Furcsa….
- Mi?
- Hogy nem a vérszerinti szüleim mégis ugyan úgy szeretnek mint téged, kiskorunk óta, mikor én haza jöttem Franciaországból akkor is emlékszem te is hogy örültél nekem.
- Én voltam az első, aki a bátyuskám nyakába ugrott. És csak aztán engedtem oda anyáékat.
- Azóta mennyi minden történt. - halkult el a francia fiú hangja.
- Nagyon sok minden, és érzem…érzem hogy már minden más lesz, hogy már semmi nem olyan mint régen Leon.
- Sora én….- de már nem tudta tovább mondani mert abban a pillanatban a taxi lefékezett a Naegino ház előtt, kifizették taxit, majd besétáltak bőröndjeikkel a házba.
- Leon! Sora! Úgy hiányoztatok! - ugrott gyermekei nyakába anyjuk.
- Jó újra itthon. - mondta Sora és Leon is bólintott.
- Meséljetek! - ujjongott az asszony.
És a két fiatal belekezdett a mesélésbe, mindenről beszámoltak anyjuknak, persze azt nem mondták el, hogy mi történt köztük azon a varázslatos délutánon. Bolondok lennénk elmondani.
Mikor befejezték anyjuk megszólalt.
- Hát akkor nagyon sok jót kipróbáltatok! Sajnos apátok üzleti úton van, pár napja ment el és még talán egy hétig lesz ott.
- Akkor egyedül voltál? - érdeklődött Sora.
- Hát nem egészen! Sokszor voltam vásárolni, sétálni és néhány barátnőmmel szórakoztam.
- Örülök, hogy jól érzed magam.
- Köszönöm Leon.
- Én is. - majd a két fiatal felsétált saját szobájába, gyors zuhany, majd mindketten bevetették magukat az ágyba és elaludtak.

Másnap Sora már korán reggel felkelt. A Nap első fényei melegen cirógatták arcát. Nagyot nyújtózott, majd felöltözött, egy rövidnadrágot és egy fehér pólót vett fel, majd elment futni a partra. Futott, ugrált a hűs víz mellett, a mászókákat használta és közben nevetett mint egy 6 éves kislány. “ Azt hiszen mennem kellene már legalább három órája kint vagyok. Leonék is biztosan felkeltek már és mennünk kell a színpadra.”
Úgy is tett, hazáig ismét futott, élvezte, ahogyan a Nap melegíti, de a hűs szellő játszik hosszú hajával. Néhány ember, aki már ilyen korán is kint van az megcsodálta, hogy a fiatal artista milyen jól szórakozik, mikor nincsenek szabályok és csak játszik.
Mikor végre haza ért nagy meglepetés fogadta, még mindenki aludt.
- “ Ezt nem hiszem el! Az álomszuszékok.” - gondolta, majd felszaladt a lépcsőn és Leon szobája felé rohant. -Ébresztő álomszuszék!!!!!!!!!! - a fiú ágyára ugrott, és elkezdett ugrálni.
- Jézusom Sora! Jól vagy te?
- Én tökéletesen már fel vagyok fél 6-tól, lent gyakoroltam a parton.
- Hány óra?
- Már kilenc múlt! Gyerünk! Mennünk kell a színpadra.
- Csak tíz perc. - mondta majd befordult a fal felé, és úgy tett mint aki vissza aludt. Sora felé hajolt, Leon csak erre várt, megragadta a lány kezét és maga alá rántotta.
- Le…Leon…
- Na most meg vagy! Hogy képzeli kiasszony hogy felkeltesz mikor épp olyan szépet álmodtam.
- Mi szépet?
- Titok, ha elmondom nem fog valóra válni.
Sora erre csak vágott egy fintort.
- HAHAHAHA na nézz így rám.
- Öltözz fel, mennünk kell gyakorolni.
- Rendben. - mondta megadóan, ám mikor fel akart tápászkodni Sora is abban a pillanatban akart felkelni így szájuk össze ért. Egy darabig nézték egymást, majd Leon egy kis puszit nyomott a lány ajkára és felkelt. Sora csak nézett üvegesen a fiú után.
“ Már megint egy puszi, de a számra és én is hibás vagyok, miért nem kaptam el a fejem mikor össze ért a szánk? Áh! Azért kíváncsi vagyok milyen szerepet talált ki nekünk Mia. “
Eközben Leon boldogan, mosolyogva zuhanyozott, hallotta, amint az ajtó bezáródik. “ Sora biztosan ment fürdeni, edzett, hihetetlen ez a lány, soha nem áll meg egy percre sem. “ Eközben Sora a szobájába ment. Hangosan kezdett zenélni rózsaszín mobiltelefonja.

- Hallo!
- Szia Sora! Yuliet vagyok.
- Szia! Miért hívtál?
- Ugye ma van az első próbád a színpadon?
- Igen, miért?
- És kb. hánykor végzel?
- Hát olyan fél 7 körül ha minden jól megy, ma mondják meg, hogy mi lesz az új műsor.
- Értem, akkor már ma nem tudunk edzeni.
- De! 7-re ha át jöttök az tökéletes lesz.
- Biztos? Nem leszel az edzés után túl fáradt még velünk is gyakorolni?
- A munkám nekem nem megterhelés hanem szórakozás.
- Akkor oké. 7-re megyünk hozzád. Szia!
- Szia!
Letette a telefont, majd a fürdőbe sétált, le zuhanyozott és felöltözött. Egy egyszerű farmer szoknya és pólót vett fel. Haját lófarokba fogta és indulásra készen várta Leont. Nem kellett sokáig várnia, mert partnere óramű pontosan érkezett a nappaliba.
- Mehetünk? - kérdezte Leon.
- Igen.
- Hol a táskád?
- A táskám? Ja a konyhában. Marie csinált nekünk szendvicseket és bele akarta rakni.
- Értem.
- Akkor megyek is érte és elhozom. Utána mehetünk.
A két fiatal artista a színpadig gyalogolt a tengerpart mentén. Mikor odaértek Sora szeme egyből felcsillant, ahogy meglátta a régi színpadát.
- Látom örülsz, hogy itt vagy.
- Nem látszik? - nézett fel a franciára csillogó szemekkel.
- De.
- Menjünk, már biztos mindenki minket vár.
- Hát igen, a nagy Leon Naegino nem szokott késni.
- Ellenben a nagy Sora Naegino-val aki mindig mindenhonnan elkésik.
- Persze…nem is tudom ki aludt el reggel és kinek kellett felkeltenie.
- Neked engem, de ez egyszer történt meg. Nem többször.
- Nem baj, akkor is büszke vagyok magamra, anya szerintem még most is alszik.
- Ráér.
Így beszélgettek, miközben haladtak végig a hatalmas folyosókon, elérték főnökök irodáját. Illedelmesen bekopogtak, mire bentről egy ismerős hang azt mondta:
- Tessék!
- Jó napot főnök! Sziasztok! - rontott be az irodába a lány.
- Sora! Már annyira hiányoztál nekünk! - ugrottak barátnői is egyből nyakába. Leon csak nézte a jelenetet. Ám mire felocsúdott volna már azt vette észre, hogy a lányok mind a nyakában voltak.
- HÉ! Ezt mégis hogy képzelitek?? - förmedt rájuk mikor végre leszálltak róla.
- Csak neked is örülünk Leon.
- hihi - nevetett Sora az aranyos jeleneten. - Na és Mia mond csak milyen történetet találtál ki nekünk?
- Hát mivel kiderült, hogy nem vagytok testvérek. - tartott itt egy kis szünetet, ezalatt Leon szúrósan nézett Sora felé, aki boci szemekkel kért tőle bocsánatot.
- Hát az az igazság, hogy egy szerelmes történetet csináltunk, mivel ilyet ti még úgy sem csináltatok hiszen eddig úgy tudtuk, testvérek vagytok. Szóval most már nincs akadálya. Ugye? - nézett az említettekre kérdőn.
- Ö..ööö..- habozott a válasszal Leon.
- “ Nocsak, Leonnak nem szokása habozni, vajon mi a baja a darabbal?” - Persze, hogy nincs Mia, elvállaljuk. - szólt a francia helyet is Sora.
Leon erre megint őt kezdte nézni. Mindenkinek feltűnt, hogy Leon mintha mindig szólni akarna a lánynak valamit de végül meggondolja magát na és hogy többször is nézett rá szúrós szemekkel.
- Rendben.
- Mia! A darabot! - rendelkezett Kalos.
- Igenis főnök. - pirult el a lány. Egy hófehér bokáig érő ruha volt rajta és így még jobban elütött most tőle arc színe. - Szóval a darab címe: Vad küzdelem.Együtt nőttek fel, és mindent együtt csináltak, azonban a fiú elkezd vonzódni a lányhoz, és ez kicsit megnehezíti a dolgát, így inkább eltávolodik a lánytól, mert biztos benne, hogy Iza csak úgy tekint rá mint a bátyára. Sokáig nem is látjuk egymást, ugyanis Tod átiratkozik egy másik suliba egy másik országba. Azonban az utolsó éven váratlanul visszatér és találkozik Izával, a lány teljesen megváltozott. Már nem olyan aranyos mint volt, hanem egy kész nő. Szenvedélyes, merész és pimasz. Tod nem bánja meg hogy vissza tért, de a lánnyal nincs jóban, aztán ahogy telik az idő Iza segítségre szorul mert megtámadják az utcán, Tod megmenti és kibékülnek. Váltanak egy csókot és ezentúl együtt élnek boldogan. Hát ennyi lenne a történet.
- Ez nagyon jó Mia. Nem is játszottunk még ilyen szerepet.
- Hát igen, kell egy kis újítás. De a csók ugye nem baj?
- Milyen csók?
- Ami a történetben szerepel. Nem gond?
- Hát..valahogy ez nálam kimaradt.
- Szóval nem jó?
- Nem erről van szó, csa….- folytatta volna, de Kalos közbevágott.
- Sora! Kenneth úr már látta a történetet és teljesen oda volt érte. Azt mondta, hogyha ez a történet megvalósul akkor ad pénzt újabb trapézok és szerek készítésére, a tervezők már készítik őket.
- Pénzt új trapézokra? - döbbent le Leon is.
- Igen, ezért szeretnénk hogyha eljátszanátok a szerepet.
- Értem.
- Kérlek Sora. - mondta Mia is és a többiek is.
- Oké. - felelt határozatlanul.
- Imádunk!
- hehe hát tudom én azt.
- Egó az egekben. - forgatta a szemét Leon.
- ha ha ha Nagyon vicces kis Leonka. Ha láttad volna milyen arcot vágtál mikor a lányok a nyakadba ugrottak akkor most nem rajtam hanem még mindig magadon nevetnél.
- Igen? - kérdezte a fiú fölényes hangon, kihúzta magát és nagyon szigorúan nézett a lányra, a többség megijedt, hiszen nagyon is jól ismerték Leon mogorva oldalát, azonban Sorával soha nem bánt rosszul csak a gyakorlásban volt szigorú. Most viszont, hogy kiderült, a két fiatal nem vérrokon mintha megváltozott volna valami köztük, de nem tudták beazonosítani. Hosszan nézték a francia fiút és a japán lányt, akik komoly arccal farkas szemet néztek egymással, abban a pillanatban azonban Sora jóízű nevetésben tört ki.
- Jaj Leon, az hiszed, hogy engem, érted Engem! Meg tudsz ezzel a “hű de kemény vagyok” szemmel félemlíteni. - nevetett még mindig, a többiek kicsit megijedtek, mikor látták, hogy Leon oda szökken a lány elé és ő pedig felnéz rá nevetéstől könnyes szemmel.
- Oh valóban? - kérdezte veszélyesen.
- Bizony. - állta a pillantást, mitől a lányok szája tátva maradt, ők már rég kiszaladtak volna a világból és minimum hogy név változatás nélkül nem mernének kimenni az utcára.
- Látom nem félsz….
- Tőled nem tudok….tudom…tudom hogy soha nem bántanál, nem tudsz, gyáva vagy! - mosolygott.
- Juj…- hangzott a megdöbbenés az artisták részéről.
- Gyávának tartasz?
- Nem mondtam hogy annak tartalak hanem azt mondtam Leonka hogy az vagy. - nevetett ismét.
- Oh igen? - majd felkapta a lányt az ölébe és szaladt az edzőterem felé, az artisták mikor felocsúdtak mint akik megvadultak úgy indultak utánuk, nagyon kíváncsiak voltak, hogy mit akarhat Leon.
Leon a lányt még mindig a kezében tartotta, aki alig láthatóan de a fiú szívére tette a kezét és érezte ahogy dobog, egy mosoly futott át szép arcán. “ Milyen jó őt hergelni, mikor mérges akkor olyan édes. Hihi” Nevetett magában, Leon azonban hirtelen megállt. Itt voltak az edzőteremben, háló nem volt fel függesztve.
Mintha nem is lenne súlya úgy dobta a lányt a trapézra fel, majd az megfogta a lábával és úgy kezdett el beszélni.
- Miért hoztál ide?
- Mutasd!
- Mit? - nézett rá a lány.
- Valamit, megmutatom, hogy nem vagyok gyáva csináljunk valamit.
Sora ajkain egy csábos mosoly futott át.
- Rendben, a választott manőverem nagyon egyszerű neve még nincs de majd meglátod hogy elég hatásos.
- Már várom a folytatást. - ezzel ő is felugrott az egyik trapézra. Elkezdődött, Sora mintha menekült volna Leon előle úgy mutatványozott.

- Jézusom! Nagyon ügyesek… - ámuldozott Anna.
- Sora egyszerre ugrál ártatlanul és tüzesen mint egy angyal bőrbe bújtatott démon.
- Igen, ő az. - mondta tömören Kalos, aki a szemüvege mögött csillogó szemekkel nézte Sztárja előadását.
Sora mindig kikerülte Leont, ahogy a fiú közel merészkedett hozzá, olyan volt ez mint egy macska egér játék. Már vagy 10 perce ment ez, mikor Sora elkezdett a fiú körül mutatványozni és valahogy mindig hozzá ért de alig érezhetően, és mindig egyre merészebben. A lentiek ebből csak annyit érzékeltek, hogy Sora néha Leonhoz ér. Leon azonban teljesen máshogyan látta, látta a lány szemeiben azt a vérpezsdítő tüzet és a mozgásának nem tudott ellenállni, mintha meg lett volna babonázva úgy ugrált Sora minden egyes érintésére, simogatására. Azonban a japán szépség egyszer pont ugyan oda ugrott ahová Leon, mellesleg szándékosan, a fiú ettől mintha kicsit pánikba esett volna és nem tudott elég lendületet venni, zuhanni kezdett, hála Kennek lent voltak a nagy matracok így felfogták a testet, mindenki megkövülten nézte, ahogyan Sora csábos mosollyal néz le a matracon ülő férfira. Majd ő is leugrik egy kecses mozdulattal és elsétál mindenki mellett az öltözőbe.

 
Kezedben a kulcs :)

  Főoldal
Kaleido-színpad
Darkblood

 
ÜDVÖZÖLLEK
 
ÍRD ÉS MONDD!
 
VÁNDOROK
Indulás: 2007-07-26
 

látogató olvassa a lapot.

Befejezetlen Kaleido Star Fanfictionök
 
Mi a japán neved?

My japán neved is Zakuro (gránátalma).
Take Mi a japán neved? today!
Created with Rum and Monkey's Name Generator Generator.

 

 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!