|
1.RÉSZ
LOLA16 2009.01.10. 21:06
Sziasztok. Én Sora Naegino vagyok, egy 25 éves boldog anyuka, és egy, ex artista.
Nos, igen. Akár mennyire meglepő is, ott kellett hagynom a színpadot, mert terhes lettem.
18 éves voltam, amikor összejöttünk Leon-nal. Boldogok voltunk, majd a 19. születésnapomkor megkérte a kezem és összeházasodtunk. 20 évesen megszültem a kislányunkat Ashlyn-t. Amikor Ashlyn-nel egy hónapos lettem Leon elhagyott. Hogy miért? Azt még magam sem tudom. A születésénél sem volt ott. Igaz, senki nem tudott neki szólni, mert nem tudtunk róla semmit, azt sem hogy egyáltalán él-e még vagy sem. Aztán jöttek a hírek, hogy milyen nőügyletei voltak, ezek a pletykák nagyon lesújtottak, hiszen, be kell vallanom, de naiv voltam, és azt hittem, hogy a mi szerelmünk örök lesz, ehelyett, tessék. Kis idő elteltével felröppentek olyan hírek, hogy elvett egy híres artistást May Wong-ot. Nem hittem a szememnek, de a hír igaz volt. Tényleg elvett egy másik nőt. Akár mennyire is rosszul esett, megfogattam, hogy soha-de soha többet nem fogok Leon után sóvárogni. Az is az eszembe jutott, hogy majd egyszer fel bukkanok a gyerekkel, és meg is teszem. Hiszen az egyik újság azt írta, hogy valószínűleg majd visszatér a Kaleido színpadhoz, és újra szerepelni fog. Amikor ezeket a sorokat olvastam, szívem gyorsabban dobogott, de nem a szerelem, hanem a bosszú miatt.
Majd teltek múltak a hónapok és máris a szülőszobán találtam magam.
A barátaim nagyon sokat segítettek. Ami nagyon meglepett az volt, hogy Yuri mind végig mellettem állt. Nagyon megkönnyítették a szülést, hiszen nem voltam egyedül. Yuri bent volt velem a szülésnél, mondván, hogy apás szülés. De az orvosokat nem lehetett átverni, hiszen tudták hogy kinek a gyermekét hordom a szívem alatt, de belementek. A sajtó nagyon kíváncsi volt, hogy hol van Leon. Megkértem Kalos-t, hogy találjon ki valamit, (azóta se tudom, hogy mit talált ki..) Hála neki a sajtó leszállt rólam és a kicsiről. Ashlyn az én nevemet kapta. Azaz: Ashlyn Naegino.
Ashlyn első születésnapját, még a Kaleido színpad falai közt tartottuk, utána mondtam Kalos-nak, hogy visszamegyek Japánba, bele egyezett, csak annyit kért, hogy néha látogassam meg őket, és persze vigyázzak magunkra. Nagyon nehéz volt őket ott hagyni, hiszen az elmúlt idők során, már olyanok voltunk, mint egy nagycsalád.
Amikor megérkeztünk Japánba, anya, apa és a kis Yume a nyakamba ugrott. Nagyon aggottak miattunk. De láttam az arcukon a megkönnyebbülés jeleit.
Teltek múltak az évek, és a kis Ashlyn már ötéves. Yume-val nagyon sokat játszanak.
Ashlyn és közöttem nem csak anya-lánya kapcsolat van, hanem már legjobb barátnők is lettünk. Ashlyn-nek hiányzik az apukája, és ennek hangot is ad. Sokszor kérdezgeti tőlem azt, hogy ki is az apukája, igaz már sokszor elmondtam neki, hogy apukája elment, amikor ő még kicsi volt, de mivel még csak 5 éves, ezért mindig azt kérdezi, hogy mikor jön vissza. Nem szeretnék neki hazudni, ezért mindig elmondom neki, hogy: "Ashlyn kicsim.. figyelj! Apa nem fog visszajönni. Ő ott boldog, ahol van.. Nem hiányzunk neki".
Ilyenkor szegénykémet elkapja a sírás. Szégyellem magam, hogy ezt kell neki mondanom, de nem szeretném, hogy hazugságban nőjön fel. Semelyik anya nem szeretné. De viszont így is boldog vagyok, hiszen van egy gyönyörű szép kislányom, aki persze nagyon okos, és szeleburdi.
Igazából.. most egy kicsit egoista leszek.. Leon-nal egy mese szép kislányt hoztunk össze.
Ashlyn-nek halvány rózsaszín haja, és szürke szeme van, habár egy kis lilás beütéssel. Szerencsére az én természetemet örökölte. Vidám, szeret mosolyogni, nevetni, hülyéskedni.. és ő sem adja fel.. pedig még csak 5 éves.
Amikor a kicsi betöltötte a 3. életévét, vállaltam kisebb szerepeket. Már arra is gondoltam, hogy visszamegyek a Kaleido színpadhoz. Igen. Ez egy nagyon jó ötlet.
Még, ha nem is vesz vissza Kalos, legalább meglátogatom őket, és lehet, hogy oda is költözök. Ez attól függ, hogy Kalos tud-e munkát adni vagy nem. Ha nem lehetek artista, az se gond, hiszen azért öt év sok idő, még akkor is, ha voltak kisebb szerepeim.
Gondolatomat tettek is követték. Az első dolgom az volt, hogy felhívtam Kalos-t.
Félve ugyan, de felemeltem a telefonkagylót, bepötyögtettem a számot, és vártam hogy valaki beleszóljon. Ami meg is történt.
-Kaleido Színpad.- mondta egy mély férfihang.
-Jónapot. Beszélhetnék Kalos Eido-val?- mondtam
-Én vagyok. És ön kicsoda?- kérdezte
-Kalos. Én vagyok az, Sora Naegino.- mondtam nevetve.
-Oh. Szia Sora. Miben segíthetek?
-Hát. Vissza szeretnék menni a Kaleido Színpadhoz.- mondtam, már egy kicsit komolyabban - Megoldható?- kérdeztem félve.
-Sora! Persze! Szerepelni szeretnél?- kérdezte kíváncsian a főnököm.
-Hát, még nem. Öt éve alig voltam színpadon, egy kicsit gyakorolni szeretnék, aztán majd elválik.- mondtam boldogan.
-Hát, persze megértem. Mikor szeretnél jönni?- kérdezte
-Már a holnap reggeli géppel indulok. Olyan dél környékében már ott leszek.- mondtam örömteli hangon.
-Értem, jó utat addig is. Nagyon várlak/ várunk titeket. Szia vigyázz magadra és Ashlyn-re - mondta.
-Köszönöm Kalos. Akkor majd holnap találkozunk. Szia. Puszilom a többieket.- mondtam, majd leraktam a telefont. Arcomon a boldogság jelei voltak láthatók.
Gyorsan hátra mentem a kertbe, ahol anya és apa beszélgetett.
- Anya! Apa! Beszélnem kell veletek - mondtam komolyan.
-Áh szia kicsim. Mondjad. Hallgatunk - mondta anyám.
-Nos. Mint tudjátok, már rég óta tervezem, azt hogy visszamegyek a színpadhoz, és most itt a lehetőség. Fel hívtam Kalos-t és azt, mondta, hogy vissza tudok menni, és már a holnap reggeli géppel indulok.- mondtam
- Értem kincsem. De...biztos, hogy ezt szeretnéd?- kérdezte anyám.
-Igen anya. És.... majd oda is kötözök, hiszen szerepelni is fogok, persze csak egy kis idő után - mondtam szüleimnek a lesújtó híreket.
- Értem. Már felnőtt vagy, te döntesz az életedről, de tudnod kell, hogy mi mindenben támogatunk- mondta apu.
Köszönöm.- mondtam és adtam mindkettőjüknek egy puszit az arcára.
-Akkor most megyek, csomagolok, és elmondom Ashlyn-nek a hírt.- mondtam, majd sarkon fordultam, és elindultam az emelet felé.
Lassan felmentem a csigalépcsőn, és bementem a kislányom szobájába, ahol most egyedül játszott.
-Kicsim!- mondtam, mire ő felnézett rám, és oda rohant hozzám, megölelt, mire én lehajoltam, és megpusziltam a homlokát.
-Azért jöttem, mert mondani szeretnék neked valamit - mondtam mosolyogva.
- Igen? És mit?- kérdezte kíváncsian.
- Hát.. tudod. Beszéltem Kalos-sal, és visszamegyünk a színpadhoz. Mit szólsz hozzá?- kérdeztem egy kicsit félve, hiszen tudtam, hogy nem nagyon szeretne innen elmenni,
- Jupíííí!!!- kiabálta, majd a nyakamba ugrott.- mikor megyünk?- kérdezte boldogan.
- Holnap reggel indulunk. Pakold össze a ruháidat, meg egy-két játékot.- mondtam majd megpusziltam az arcát.
- Okés, anya!- mondta és máris elkezdett pakolászni.
Mit ne mondjak, megkönnyebbültem, hogy ilyen boldogan, vette a hírt, rosszabbra számítottam.
Lassan átmentem az én szobámba, ami barackszínű volt. A szoba közepén egy baldachinos ágy, amin vajszínű ágytakaró, és párna volt, két oldalán egy-egy éjjeli szekrény. Az ajtó mellett volt egy fésülködő asztal, ami cseresznyefából készült.
A szoba jobb oldalán, volt egy ajtó, ami a gardrób szobába vezetett.
Elindultam az ajtó felé, majd lassan lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába.
Elővettem két nagy bőröndöt, és elkezdtem pakolni a ruháimat, hamar végeztem, majd a fésülködőasztal felé vettem az irányt, és elkezdtem lepakolni a dolgaimat róla. Előhagytam a kedvenc parfümömet, aminek jázmin illata volt, majd a bőröndöket, és a kisebb táskát levittem a nappaliba.
Amikor ezzel készen voltam, visszamentem Ashlyn-hez, hogy megnézzem hol tart. Elég jól haladt. De gondoltam segítek neki, ezért kinyitottam a másik szekrényt, és onnan elkezdtem kipakolni a ruháit.
Miközben pakoltunk, sokat nevettünk. Észre se vettem hogy anya ott állt az ajtóba, és mosolyogva nézett minket, majd lement.(gondolom a konyhába)
Lassan, de biztosan végeztünk, segítettem Ashlyn-nek levinni a cuccokat.
Közben igazam volt, mert anya tényleg a konyhába ment le, és készítette az ebédet. Rossz volt belegondolni, hogy még csak dél van. Anya hamar végzet az ebéddel.~ Alig várom már, hogy láthassam Mia-t, Anna-t, és a többieket~ gondolatomból anyukám hangja hozott vissza, hogy kész az ebéd, és hogy üljek le enni. Aztán, mint derült égből villámcsapás eszembe jutott valami"
a jegyek... le kell foglalnom két jegyet" gondoltam magamba.
-Bocsássatok meg, de most el kell mennem, lefoglalni két jegyet, hogy legyen helyünk-, mondtam és már épp fel akartam állni az asztaltól, amikor apám megszólalt:
- Ülj csak vissza, anyád, és én már megtettük. Nem kell aggódnod- mondta mosolyogva.
- Ohh. Nagyon köszönöm nektek.- mondtam, majd folytattam az evést.
Amikor végeztünk az evéssel, segítettem anyámnak leszedni a terítéket.
Sokat beszélgettünk, és nevetgéltünk együtt.
Teltek, múltak az órák, és már a vacsoránál találtam magam. Egyre jobban izgatott lettem, hiszen pár óra múlva már megint a Kaleido színpad tagja leszek.
Hamar végeztünk a vacsorával is. Felment a fürdőbe, megengedtem Ashlyn-nek a vizet, majd gyorsan megfürdettem (tud már egyedül is fürdeni, csak így gyorsabban végeztünk xD), majd leengedtem a vizet, és elkísértem a szobájába.
Megvártam, míg lefekszik az ágyba, betakartam, adtam neki egy jóéjt puszit.
- Anya? Nem mesélsz nekem valamit?- kérdezte lágy hangon.
- Ohh. Dehogyisnem- mondtam, majd kerestem egy mesekönyvet..
Elkezdtem olvasni, elolvastam egy oldalt, és Ashlyn már aludt is. Lassan visszatettem a könyvet a helyére, majd adtam neki még egy puszit, és lekapcsoltam a villanyt.
Lassan kisétáltam a szobából, behajtottam az ajtót, és elmentem lezuhanyozni.
Gyorsan készen lettem a zuhanyozással. Becsoszogtam a szobámba, kerestem egy hálóinget, felvettem és már bele is vetettem magam az ágyba. Egy ideig csak forgolódtam, majd jött az álom manó és sikeresen el tudtam aludni.
Reggel arra keltem, hogy az óra iszonyatosan csörög. Félkómásan lenyomtam, és visszafészkeltem magam az ágyba, majd egy pillanat alatt ki is ugrottam belőle, hiszen eszembe jutott, hogy ma utazunk el.
Gyorsan átmentem Ashlyn-hez, és elkezdtem keltegetni, hamar felkelt, és eléggé bután nézett rám, hogy miért is kellett őt felráznom az álmából.
- Anya? Miért keltettél fel?- kérdezte kómásan.
- Kicsim. Ma utazunk el - amint ezt kimondtam, Ashlyn úgy ugrott ki az ágyból, mint valami szöcske.
Együtt gyorsan leszaladtunk az ebédlőbe, ahol már anya és apa reggelizett.
- Jó reggelt álomszuszékok!- mondta apa mosolyogva.
- Sziasztok - mondtuk egyszerre a lányommal.
A reggelin is hamar túl voltunk. Ashlyn-t felküldtem a fürdőbe, hogy mosson fogat, én addig kivadásztam neki egy vajszínű ruhát, amin fekete virágok voltak, meg egy vajszínű kis topánkát. Amikor Ashlyn kijött a fürdőből, hozott magával egy fésűt, és két fehér hajgumit.
- Anya? Megcsinálod két copfba a hajam?- kérdezte boldogan, és egyben kíváncsian.
-Persze kicsim, de előtte öltözz fel szépen - mondtam mosolyogva, és oda adtam neki a ruhát.
Gyorsan felöltözött, majd oda adta nekem a fésűt és a két hajgumit. Kifésültem a haját, középen elválasztottam, majd begumiztam. Elöl direkt az ő kérésére, kihagytam egy tincset.
- Készen vagy kicsim. Nézd át a szobádat, nehogy itt hagyjunk valamit-, mondtam
- Okés, anya. Köszike- mondta majd megpuszilta az arcomat.
- Nincs mit kicsim - mondtam majd elindultam az én szobám felé.
Miután már beértem a szobába, elindultam az ágy felé, hiszen kikészíttettem magamnak valami ruhát. Egy fehér pánt nélküli ruha volt, aminek a felső része fűzős volt, alsó része, pedig bővült, térdemig ért. Felkaptam, és rohantam vele a fürdőbe, gyorsan felvettem, majd visszamentem a szobába, hogy megnézzem magam a tükörbe, a hatástól még én is elámultam. A felsőrész tökéletesen kiemelte kerek és telt idomaimat, keskeny csípőmet, alsó része, pedig vékony lábaimat. Igaz, amikor terhes voltam, feljött pár kiló, de sikeresen leadtam őket. Így az alakom olyan, mint volt, jó persze már nem egy tini teste, hanem egy érett nőé, és egy fiatal anyáé.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
