Miután vége lett a filmnek Sora és Leon elmentek aludni. Sora már nehézkesen mozgott hisz már öt hónapos terhes volt. A pici nagyon sokat mozgót. Amikor a csepp először rúgott éppen éjszaka volt.  Rögtön fel is ébresztette, Leont. Visszatérve Sora és Leon elmentek aludni. Másnap tizenegyig aludtak. Leon kelt fel előbb. Csinált reggelit Sorának.

  Amire végzett a reggelivel és felvitte Sorának addigra Sora fel is ébredt.

-         Szia kicsim. – Köszönt Leon Sorának.

-         Szia.

-         Tessék itt a reggelid! – Mondta Leon és a japán lány kezébe adta a tálcát.

-         Köszi!

-         Szívesen kicsim.

-         Na milyen?

-         Finom.

-         Édesen!

-         Igen?

-         Hoznál nekem egy kis fagyit? – Kérte Sora boci szemekkel!

-         Persze kicsim! – Mondta Leon és elindult kis angyalkájának fagyiért!

Pár perccel később vissza is ért vele!

-         Tessék kicsim itt van! – Adta oda a fagyit Sorának.

-         Köszi! – Mondta és elvette a fagyit.

Sora jól lakott és felöltöztek. Utána elmentek kicsit sétálni a partra Leon egyszer csak kérdezett valamit! 

-         Sora te kis fiút szeretnél vagy kis lányt!

-         Nem tudom, szerintem mind kettőt ugyan annyira akarok!

-         Értem!

-         És te?

-         Én is mind kettőt szeretnék!

-         Egyszerre?

-         Háááát igen!

-         Te jó ég Leon nem te préseled ki magadból a gyereket!

-         Tudom! – Mondta és elmosolyodott. – De tudod akár fiú akár lány lesz én, nagyon fogom szeretni, és ha fiú lesz, meg tanítom csajozni. Ha meg lány egy fiút se engedek a közelébe!

-         Na szegény gyerek! Ne csináld ezt vele!  Ha fiú lesz és megtanítod csajozni az rendben, de ha lány nehogy ne pasizhasson mert az kész rémálom!

-         Mért mondod?

-         Mert engem a szüleim nem nagyon engedtek pasizni és tök szörnyű volt,  mindig titokban találkoztam a pasimmal.

-         Értem!

-         Nah gyere mennyünk vissza! Rendben kicsim mennyünk! – Mondta Leon és meg fogta angyalkája kezét.

Amikor visszaértek beültek a kádba, és ott folytatták a beszélgetést, ám egyszer csak kopogtak kiszálltak az ágyból és lementek, hogy ki nyissák az ajtót. Az, aki az ajtón kopogtatott ki máslehetett, mint May.

-         Szia May mi a baj? – Kérdezte Sora

-         Te vagy a baj! – Felelte May és Felpofozta Sorát.

-         Ezt ne merd megtenni még egyszer megértetted? – Kérdezte Leon idegesen!

-         Igen, de miért vele vagy és nem velem ha?

-         Mert ŐT szeretem és nem téged! Világos? Hagy békén minket!

Négy hónappal később.

Egyik reggel, amikor Sora épp teát itt lent a konyhába egyszer csak érezte, hogy elfolyt a magzat vize. Leon épp jött be a konyhába és látta, hogy kedvese a hasát foglya.

-         Mi a baj kicsim?- Kérdezte ijedten Leon.

-         Jön a baba!!!

-         Gyere, beviszlek a korházba. – Mondta Leon és már fel is kapta a kocsi kulcsit és vitte is be Sorát.

Öt perccel később bent is voltak a korházba. Sorát rögtön be is vitték a szülő szobába.

Szerencsére simán ment a szülés. Leont be, engedték Sorához.

-         Nézd édesem itt a kicsi. Kis fiú! – Mondta Sora.

-         Igen látom. – Mondta Leon boldogan.

-         Tessék fogd meg. – Adta Sora a kezébe a kicsit.

-         Olyan picike!

-         Mi legyen a neve? – Kérdezte Sora.

-         Nem tudom!

A kicsinek ugyan olyan volt, mint az apukája. Ugyan azok az ezüstszínű szemek és a kis haja is az apukájáé voltak. Később elvitték a kicsit, hogy megvizsgálják őt, hogy minden rendben van-e vele. Másnap reggel Leon és Sora már fent voltak és beszélgettek. Amikor a kicsit behozták, hogy az anyukája hadd etesse meg.

   - Tessék Sora itt a pici. – Mondta mosolyogva Katy

   - Köszi. – Mondta Sora és megfogta gyermekét.

   - Na gyere kicsim, egyél.

Sora lehúzta a hálóingének a pántját, és a melléhez rakta a kicsit. A kicsi egyből meg találta anyukája mellbimbóját és elkezdett enni.

-         Leon megszeretnéd büfiztetni?

-         Hááát! Igen. – Felelte Leon.

Leon elég ügyesen megbüfiztette a kicsit. A kicsi álmos volt és hamar el is aludt apja karjaiban.

A szülök tovább, beszélgettek.

     - Kitaláltad, hogy mi legyen a neve? – Kérdezte Sora.

    - Igen! – Felelte Leon.

    - Na és mi?

    - David Naegino Oswald.

    - Ez csodálatos édesem.

    - Hát az én ötletem.

    - Ja. Te meg az a nagy egod. – Felelte Sora nevetve.

    - Na. Nincs is ekkora egom. – Felelte Leon tetetett sértödötséggel.

Sorának még két napot kellet bent maradnia a korházban. Amikor haza értek felvitték a  kicsit a szóbájába, és hagyták hadd aludjon.

Folyt. Köv.